Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-05 / 130. szám
I 1964. június 5. 4 Péntek Nincs itt valami tévedés? Ma kezdik a borsó feldolgozását a Békéscsabai Konzervgyárban Orosházáról szállítják az üveget — Gépesítették a nehéz fizikai munkát — Naponta hét és fél vagon konzerv A Békéscsabai Konzervgyár csabai és pósteleki telepén a borsó- várás izgalma a színházi premiert előző izgalommal, feszültséggel rokon. Képletesen szólva: a borsó bevonulása jelenti az „előadás”, az idei nagy szezon kezdetét. Ebben a, szezonban több mint háromezer vagon konzervet akarnak elkészíteni a két üzemben. Március óta erre a napra készülnek a gyártelepeken, elsősorban Békéscsabán. A gyár vezetői nap mint nap sürgették az építkezést, a gépszállítást, a szerelők átvizsgálták, kijavították a gépeket, felkészítették a borsócséplőket és a gépkocsikat, az anyag- mozgatók rendet csináltak munkaterületükön, a brigádokat ösz- szeáilították, eligazították, a szakmai tanfolyamok vizsgáit nagyrészt lebonyolították, az erőműben felkészültek a gőzszolgáltatásra. A műszakiak május 25-én megtartották a főpróbát és május 29-én a borsóvonalakat átadták a gyártásnak. Az előjelzés szerint az újkígyósi Aranykalász Tsz-ből ma' érkezik meg az első borsószállítmány. Rövid ünnepség keretében fogadják. A pósteleki üzemben szombaton kerül sor a próbagyártás kezdésére. Kedden itt már üzemszerű munka folyik. Csabán a jövő hét végén indul a folyamatos feldolgozás. A megosztás szerint a szemes borsót Békéscsabán, a hüvelyest Póstelken konzerválják. A borsót szállító szövetkezetekben tíz cséplőgép és egy fejtőgép dolgozik. A termést gépkocsival, zárt alumínium-ládákban, rakodólapon juttatják el az üzembe. Az ütemszerűséget két motorkerékpáros összekötő útján biztosítják. Az előkészítő csarnokihoz ve" zető utat és az új bejáratot az építők idejében megcsinálták. A lé- állomáshoz vezető utat most készítik. Az előkészítőben az anyag- mozgatást elektromos emelővillás targoncákkal gyorsítják a csabai üzemben. A feldolgozást három vonalon (gépsoron) végzik, de biztosítottak tartalék vonalat is, amely az esetleges vonalzavamál azonnal beállítható a termelésbe. Az üvegmosást a tavalyi néggyel szemben az idén öt NDK gyártmányú mosógép végzi. Az au toki ávokba (csírátlanító, sterilizáló tartályokba) az idén felszerelt mennyezeti mozgódaruval emelik be a konzerves üveggel telt nagy fémkosarakat. Tavaly mindez kézi erővel, verejtékes cipekedéssel történt. Az autoklávoktól szállító- szalagon juttatják el a konzervet a készáruraktárba. A bonsószezonban 171 vagon borsószemből 380 vagon üveges borsókonzervet állítanak elő. öt- negyedes és ötliteres üvegekbe töltik a nyersanyagot. Az üveget Orosházáról és Sajószentpéterről kapja a gyár. Az Orosházi Üveggyárból ebben a negyedévben két és fél millió, a harmadik negyedévben hárommillió konzerves üveget szállítanak Békéscsabára. A szállítás hétfőn kezdődik meg. Megyénk két kiemelkedő ipari üzeme ezzel állandó kapcsolatba lép! Naponta három műszakban hét és fél vagon konzervet készítenek a gyárban. Óránként 5700 üveget töltenek meg borsóval. A tervezett borsókonzerv-mennyiség előállítása több mint másfél hónapig tart majd. (pallag) Borka Sándor, a battonyai tanácselnök mondta el az alábbiakat: Befejezés előtt áll a gimnázium bővítése és egy 60 személyes fiúkollégium is létesül Battonyán. Szeptemberben már néggyel több tanteremben kezdődhet a tanítás és a környező községek fiataljai is beköltözhetnek új otthonukba. A kollégistáknak jelenleg a tornateremben van szükségszállásuk. A berendezés innen majd a kollégiumba kerül. A négy tanterem bútorainak az érkezését nyáron várják, amit ugyancsak a tornateremben szándékoznak elhelyezni. A Mezőkovácsházi Járási Tanács V. B, igazgatási osztálya azonban nemrég határozatot küldött a gimnázium igazgatójának, melyben közölA Mezőberényi Faipari Ktsz- ben 130 férfi és 52 nő dolgozik termelő munkában. Az üzem az utóbbi évek során sokat fejlődött, korszerűsödött. Tágas, egészséges műhelyek sorakoznak egymás mellett, csak a gépműhelyben rosszak a viszonyok. De itt aztán igazán. Nagy a por, szinte a légzés is nehéz. Mintha lisztesek lennének az emberek és a gépek. A forgács nagy kupacokban áll, nem győzik kihordani. Ilyen körülmények között bizony nem irigylésre méltó a gépműhely dolgozóinak a helyzete. Egy másik nagy hiányosság a telepen, hogy nincs mosdó és öltöző, 182 ember mindennap porosán, piszkosan kénytelen hazamenni a munkából, fgy az átöl- tözködés is lehetetlen. És amiről még ugyancsak kell beszélni: mint minden faipari üzemben sok az éghető anyag, a tűzvédelem azonban nincs biztote, hogy — a községi tanács a végrehajtó bizottsággal egyetértésben — a tornatermet szükség-gabonatárolóhelynek augusztus 31-ig igénybe veszi. A községi tanács az igény- bevétel miatt fellebbez a járási tanácshoz, indokolva, hogy sem a kollégiumi berendezés, sem pedig a négy tanterembe érkező bútorok elhelyezésére nincs máshol lehetőség. Borka Sándor elvtárs csak azon csodálkozik, hogy a járási tanács vb igazgatási osztálya melyik községi tanács végrehajtó bizottsággal egyetértésben ‘hozhatta a határozatot, mert vele például senki sem beszélt erről a kérdésről. Nincs itt valami tévedés? —or sítva. Hiányzik egy víztároló medence. Halasi László, a ktsz elnöke tájékoztatása szerint a KISZÖV, sőt az OKISZ is tett már ígéretet arra, hogy a hiányosságokat rövidesen pótolják. Évek óta megvan a tervdokumentáció a gépházra, a porelszívó-berendezésre és a víztárolóra, de a kivitelezés — amelynek a költsége 450 ezer forint lenne — késik. Arról is szó van, hogy új épületet kap a szövetkezet, amelyben a szociális létesítmények lesznek. Minderre azonban sokat kell várni. Az összes gond — s ezt be kell látni — egyszerre nem oldható meg. De a Mezőberényi Faipari Ktsz éves termelési terve ma már 18 millió forint (s ezt a dolgozók 2 millió forinttal túl is akarják teljesíteni), ami indokolttá teszi, hogy a felsőbb szervek az ígéreteket mielőbb valóra váltsák. Segítséget várnak a Mezőberényi Faipari Ktsz dolgozói Az iskolai év befejezésével véget értek az úttörházi szakköri foglalkozások is. A békéscsabai Kállai Éva Üttörőházban ebből az alkalomból szakköri kiállítást nyitottak meg a napokban, melyen a szakkörök legjobb munkáit, az év legjobb termékeit mutatják be. Erről számolnak be képeink. Fotó: Csapó László Nyikolaj Toman: , ( 52.) Uaivza a UUétáet után Ivaskin nehezen viselte el az itteni forróságot. Kerek képe mindig csillogott a verejtéktől. Vronszkij, aki nem szerette I vas- kínt, éppen emiatt a rendkívüli izzadélkonysága miatt, alig tudta palástolni ellenszenvét, amikor szóba állt vele. Ha köszöntötték egymást, sohasem nyújtott kezet neki. Ha nem is volt rá Kómregény Fordította: Sárközi Gyula oka, akkor is belekötött holmi semmiségekért. Most is szigorú, főnöki tekintetet vetett rá. — Jevszej Fomics, miért van a robbanóanyag egy része még mindig az állomáson? — kérdezte Vronszkij szárazon és fintort vágott a zsebkendő láttán, amellyel Ivaskin sietve megtörülte izzadt nyakát. — De hát könyörgöm, Anatoli j Alekszejevics! — mondta Ivaskin. — A maga engedélyével ideiglenesen tároljuk ott. De már holnap... — Hogyhogy holnap? — mordult rá Vronszkij. — Még ma el kell onnan szállítani! Éjszaka egy egész szerelvény ammonit érkezik, és még ott vesztegel a régi. Puskaporos hordóvá akarja változtatni az egész pályaudvart? Azonnal szállíttassa el, ahová akarja. — Már bocsásson meg, hová szállíthatnám éjnek idején?... — csapta össze dagadt kezét Ivaskin. — Semmi baja nem lesz holnapig. Különleges tartálykocsikban van, amelyeket az „Egységes biztonsági rendszabályok” ötödik paragrafusa tizenegyedik fejezetének megfelelően építettünk. A kocsikon nincs se fék, se fékezőfülke. A Tégi ajtókat eltüntettük. Az újakat pontosan előírás szerint készítettük el: egy-nyolcról nulla-ki- lenore. Befelé nyílnak. Én ezt kívülről tudom. Kétszázhuszon- hetes, kótszázhuszonnyolcas paragrafus... — Ugyan, mit idézgeti itt nekem az utasításokat! — gurult dühbe Vronszkij. — Magam is tudom, hogy a robbanóanyagot ideiglenesen tartály- kocsikban lehet tárolni, de nem szabad ennyi robbanóanyagot felhalmozni egyetlen pályaudvaron: egy egész szerelvény ammonit érkezik az éjjel vagy hajnalban. — Akkor a másik vonalra állítják majd — replikázott tovább Ivaskin, és a szokásosnál jobban izzadt az izgalomtól. — Mi pedig minden óvintézkedést megtettünk. A tartálykocsik el vannak látva ismertető jelekkel az ötvenharmadik és ötvenne- gyedik paragrafusnak megfelelően: piros tárcsák nappal, piros lámpák éjjel. Az ajtókon fehér plakátok fekete betűkkel: „Veszélyes!” De Vronszkij már nem is figyelt rá. Felkelt az asztal mellől, és sietve kiment a szobából. Az állomáshoz vezető úton aggódva gondolt arra, hogy nagyon rosszkor hozzák ide most ezt a robbanóanyagot. Észrevett a pályaudvaron néhány benzinnel teli tartálykocsit. A robbantási munkálatok vezetője csak még nyugtalanabb lett. „Ez hiányzott éppen — gondolta dühösen, amint tekintetét a tartályokról az épületfával megrakott szerelvényekre emelte. — Mintha csak szándékosan tették volna, az egész pályaudvart telezsúfolták gyúlékony anyagokkal...” Nagy-Kurgán állomás forgalmistája, Gracsov mérnök-hadnagy csak széttárta karjait, amint végighallgatta Vronszikijt. — Mit tehetünk! Pályaudvarunk még nincs teljesen készen, ,a szállítmányok meg csak egyre érkeznek... —1 De hiszen még az éjjel megérkezik a robbanóanyag — szólalt meg Vronszkij izgatottan. — No és aztán? — kérdezte nyugodtan a forgalmista. — Megszokott jelenség. Nem először fogadunk ilyen szállítmányokat. Nem értem, miért idegeskedik? Vronszkij, aiki nem szerette, ha idegeskedéssel vádolják, nyomban felhördült: — Ki idegeskedik? Ugyan, hagyjuk!... Talán nem tudja, mi a helyzet? Bármely pillanatban diverzió lehetséges, különösen ilyen kedvező időben, amikor csaknem kétezer tonna robbanóanyagunk érkezik, a pálya- . udvar pedig tele van zsúfolva benzines tartálykocsikkal és építőanyagokkal ... (Folytatjuk)
