Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-23 / 145. szám

' 199*. jűnías 23. 2 Kedd Az Elnök elvtárssal A Népköztársaság Elnöki Ta« Rácsának elnöke járt itt nálunk. Azelőtt úgy mondták meg ma is mondják így: a köztársasági el­nök. Nagy tisztelet meg egy kis rang is, ha az ember rangos ál­lamférfival szót válthat, kezet foghat, vagy ha már csak közelé­be is kerülhet. Most ilyen rangot kapott megyénk. Dobi István járt itt nálunk két napig, s kezet fogott a viharsarkiakkal. Szeretet, meghatottság, tiszte­let vegyületével hallgattuk, kísér­tük, s néztük az elnök elvtásat. Nem is azt mondom, hogy csur — Ki a legjobb futballista sze­rintetek? — Szereted a fürdőtöket? Egyszerű, emberi kérdések. De mégis nagyok. Mert ott van a kérdésekben a fő kérdés: elége­dettek vagytok-e? Szeretitek-e városotokat? Mert ha igen, akkor szeretitek ezt az országot. Ha meg elégedettek vagytok, akkor nem lehet baj az országban. Már továbbindulunk, amikor gyerekhang ér utol bennünket: — Te Pisti, tudod, ki volt? ö volt, Dobi bácsi ... Tudod, a mi­niszterelnök ... Nem pontos a tájékoztatás, d>' 1942-ben járt Szarvason. Még em­lékszik a földmunkás szervezetre meg egy-két tagjára. CsjcseJy, Ja- necskó meg a többiek. — Élnek még? És mit csinál a család, a gyerekeik? Jól élnek? Itt dolgoznak Szarvason? A Kísérleti Halastavak emberei­től érdeklődik. Milyen eredmé­nyekkel járnak a kísérletek? Elé­gedett a válasszal. De amikor a gépesítésről tájékoztatják, tréfá­san megjegyzi ott a halászok előtt: — Azért nem járnak úgy ezek az emberek, mint az angol halá­szok a modernizálással... Ke­nyér nélkül... — Nem, nem, Dobi elvtárs. Sajnos, már most is kevés a mun­kaerő. Aztán újabb szarvasi ismerős „kerül elő”. Amikor Tóth Sándor­ral, a főhaltenyésztővel beszélget az Elnöki Tanács elnöke, meg­kérdezi: ismeri-e Rózsa Imrét? Mondja, hogy igen. Él még? Él bizony! Emberi kérdések és érdeklődé­sek. S milyen nagy, országos dol­gok ezek. Mert valahogy úgy vagyunk: ha emberi a hang, ha a vezető nem­csak hivatalos dolgokról beszél, pán a rangnak szólt ez az ember ennyit meg lehet bocsátani tíz- hanem érdeklődik családról, ba- szívét átitató érzés, hanem egy éves gyereknek. rátról is, akkor — azt hiszem, így egyszerű embernek, aki ennek, az Szarvason, az ÖRKI igazgatója van ezzel mindenki — még az- országnak gondjaival, örömeivel oly sok év óta együtt éL Megyünk vele, s lessük halk, lassú beszélgetését az emberek­kel. Gyulán, a Várfürdőben idő­zünk néhány ötpercet. Megnézi a mát a valóságban, s a jövőt ma­ketten. — Szép. Desz elég pénzük hoz­zá? — Igen, talán. Van a városnak is meg most kapnak a megyétől négymilliót, — Nagyon jó, legyenek is szé­pek. A fürdőben a strandolok most inkább csak gyerekek. Hétköznap délelőtti kép. Dobi István elvtárs megáll a medence szélén, s barát­kozik a lurkókkal. — öcsi, meddig ér neked a víz? — És jó a víz? — Nem hideg? — Tudsz már fejest ugrani? — Melyik csapatnak drukkolsz? tájékoztatja a vendégeket az in- nap, meg másnap is jobban megy tézetről, aztán a kötetlen forma a munka. felel meg legjobban az ismerke- Ez meg nagyon is országos ügy. désnek. Felvillannak az emlékek. Varga Tibor Kifakult zászló Amikor Harold Wilson, a La­bour vezetője búcsúvacsorán vett részt Moszkvában, egy kifa­kult vörös zászlót adott aján­dékba vendéglátóinak. Elmon­dotta, hogy ez a zászló egy John Crawford nevű veterán angol katona küldeménye. Ez a vete­rán a brit intervenciós hadsereg katonájaként 1919-ben zsákmá­nyolta a lobogót Archangelsk- ben. Most úgy határozott, hogy a szovjet nép iránti baráti érzel­mei kifejezéseként küldi vissza a zászlót. Történelmi miniatűr ez. Egy zászló, amelyet valami­kor, évtizedekkel ezelőtt a gyű­lölet zsákmányolt, s amelyet íme — a megbecsülés és a tisz­telet küld vissza. Mi mindennek kellett történnie a világban és az emberek gondolkodásában, hogy ez lehetővé vált. A gyűlölet fa­kult itt ki, nem a zászló. Az em­berség és a belátás nőtt az uszí­tás, a hamisítás, a rágalmazás fölé. Micsoda tanulság! A zászló szövete fakó, de tün­döklőén ragyog az igazsága. A népek barátságának és testvéri­ségének útja, ha tekervényes is — halad a célja felé. A fakó zászló a fegyver nélküli világ igéit hirdeti, csak olvasni kell tudni a láthatatlanul reá írt hal­hatatlan szöveget. (f. m) Dobi István üdvözlő távirata a luxemburgi nagyhercegnőhöz Dobi István, az Elnöki Tanács jét, a luxemburgi nemzeti ünnep elnöke táviratban üdvözölte Char- alkalmából. (MTI) lőttet, Luxemburg nagyhercegnő­A szovjet parlamenti küldöttség Rangoonban Rangoon A TASZSZ jelentése szerint az Űj Delhiből Djakarta felé tartó szovjet parlamenti küldöttség Rangoonban rövid időre megsza­kította útját. A repülőtéren Mikojant és a kül­döttség többi tagját U Than Sein és Hla Nan, a burmai forradalmi kormány miniszterei, Ledovszkij, burmai szovjet nagykövet, vala­mint más hivatalos személyiségek fogadták. A szovjet küldöttség tagjai baráti beszélgetést folytat­tak a burmai miniszterekkel. Mikojan Sukarnonál Djakarta Sükamo indonéz elnök hétfőn a Merdeka-palotában fogadta a Mi­kojan vezette szovjet parlamenti küldöttséget. A szovjet vendégek tiszteletére a palota előtt díszőr­ség sorakozott fel. Mikojan átadta Sukarnonak Hruscsov és Brezsnyev üdvözletét. Sukarno a maga részéről sok si­kert kívánt Hruscsovnak skandi­náviai útjához. Az indonéz elnök később ebé­den látta vendégül a szovjet kül­döttséget. (MTI) Ciprusi jelentés Washington Inönü török miniszterelnök kí­séretével vasárnap délután a Vir­giniában fekvő Langlzy légitá­maszpontra érkezett, s hétfőn uta­zik tovább Washingtonba. Johnson elnök kaliforniai pihe­néséből vasárnap este hazaérke­zett Washingtonba és az Inönü- látogatás előkészítéseképpen meg­beszélést folytatott Rusk külügy­miniszterrel. Megfigyelők szerint az amerikai elnököt jobban aggasztja egy gö­rög—török háború lehetősége, mint maga a ciprusi kérdés, s ezért sem fogja megkísérelni, hogy egy bizonyos ciprusi megoldás el­fogadására vegye rá a két NATO- ország miniszterelnökét. Nicosiától északkeletre vasárnap a kora reggeli órákban fegyveres incidensek történtek. Az ENSZ- erők egy dán egysége közbelépett és parancsnokuknak sikerült tűz­szünetet közvetíteni a harcolók között. (MTI) A Heye-ügy Bonn Von Hassel hadügyminiszter magához kérette Heye altenger- nagyot, akinek a Bundeswehrt bí­ráló megjegyzései kisebbfajta vi­hart idéztek elő Bonnban. A meg. beszélés eredménytelenül végző­dött, mivél a hadügyminiszter to­vábbra is mereven elutasította Heye álláspontját és bíráló meg­jegyzéseit. Heye részéről némi visszakozás, ra mutat az a kijelentése, hogy „nem politikai bírálatot” akart gyakorolni a Bundeswehrrei szem­ben, nem azt akarta kifejezésre juttatni, hogy a „Bundeswehr a politikai hatalom megszerzésére törekszik”, hanem inkább csak azt, hogy a Bundeswehr a régimódi és elavult kiképzési módszerek alkal­mazásával „elszigetelődik” a mo­dern ipari társadalmon belül. A Quick című hetilap legújabb számában ugyanakkor Heye foly­tatja a Bundeswehrt bíráló cikk­sorozatát. Mostani cikkében a ki­képzés fogyatékosságaival foglal­kozik és rámutat: az elavult ki­képzési módszerekkel kiölik az ön­álló gondolkodást a katonákból. Azt javasolja: inkább vásárolja­nak kevesebb fegyvert és fordít­sanak több pénzt a kiképzés meg­javítására, főleg a kiképző tisztek és altisztek szellemi színvonalá­nak emelésére. A bonni parlament elnöksége kedden tanácskozik arról, hogy milyen formában vitassák meg Heye bíráló megjegyzéseit: csupán a hadügyi bizottság zárt ajtók mö­gött tartandó ülésén, vagy esetleg a parlament nyilvános ülésén is? (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom