Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

1964. június 18. 4 Csütörtök Vasasokkal — őszintén A műhelyekben néhányan azért nem nyilatkoznak, mert vélemé­nyük szerint a Magyar Felvonó­gyár békéscsabai gyáregységében még érvényesül a közmondás: „Mondj igazat, betörik a fejed”. Ehhez hozzáfűzik, hogy nem ép­pen kalapáccsal, hanem csak fi­noman észrevétetik az emberrel, hogy persona non grátá-vá vált. Van-e igazság ebben? Nehezen tudnám megállapítani. Még akkor sem, amikor Nagy Mihály, a gyáregység vezetője így válaszol a kérdésre: „Valóban, nagyobb bizalomra lenne szükség. Ez saj­nos, hiányzik.” A legtöbben azonban nem tit­kolják a gondjukat, bajukat. Mi­ért is? Végeredményben nem egyes személyek, hanem a hibák ellen emelnek szót. A közös ügyekről beszélnek: a nehézkes belső anyagmozgatásról, az elhú­zódó gépjavításokról, a norma­rendezésben észlelt hibákról, az emberekkel való nem kellő tö­rődésről és sok másról, ami mind azt fejezi ki, hogy a gyáregység munkáskollektívája eredménye­sebben akar termelni, alkotni és érzi annak a felelősségnek a sú­lyát, ami társadalmunk építésé­ben rá hárul. Munkájukat szerető, nyílt szívű emberek, vasasok mondanak bí­rálatot tehát egyről, s másról és ha közben vállalati „titkokat” is felfednek, azzal csak javítani akarnak a körülményeken. Ve­gyük tehát sorban ... A nemrégen épült tágas, vilá­gos lakatosműhelyben állítják össze a felvonók több mázsás szerkezeteit. Lakatosok, hegesz­tők dolgoznak rajta. Amíg egy- egy elkészül belőle, sokszor meg kell mozgatni. Maguk a szakmun­kások kénytelenek foglalkozni ezzel. Nyolcforintos vagy ennél magasabb órabérrel vasat cipel­ni... bizony elég költséges „szó­rakozás”. — Ha összegezem, havonta legalább harminc óra megy rá — magyarázza Tóth József lakatos kedvetlenül. — Csak három se­gédmunkás kellene hozzá ... A műhelyben van darupálya. Ha daru is lesz, megoldódik a belső anyagmozgatás, addig azonban szervezéssel kellene ész­szerűbbé tenni a munkát. A la­katosok bizonyára sok — tapasz­talatból merített — hasznos taná­csot tudnának adni hozzá, csak hallgassák meg őket a vezetők. Gergely András csoportvezető a tbakelit-présgépek miatt bosszan­kodik: — Most is háromból kettő rossz. A TMK-nak kellene meg­javítania, de képtelen rá. Kevés a jó-szakember, aki évek óta itt Jdclgozik. A régiek közül egyesek, akik nem kaptak fizetésemelést, felmentek és helyettük magasabb órabérrel újakat vett fel a válla­sak Jövőre öt törpevízmö építését kezdik el megyénkben Jövőre Békéssámsonban, Lö- kösházán, Újkígyóson, Csabacsű- dön és Kardoskúton kezdenek új törpevízmű építéséhez. A kiviteli terveket Lökösházán már elké­szítették, a többi községben legkésőbb augusztus 20-ig meg­csinálják. A társulatok Lököshá- zán és Újkígyóson megalakultak, a másik három helységben most szervezik. A törpevízműveket — mindenütt egy kút készül — a Bé­kés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat építi, összesen 16 millió 300 ezer forint értékben. Arról is beszél, hogy a csoport ilyen körülmények között nem tudja teljesíteni a tervét. Már eddig is jelentős a lemaradás, amit — egy gépen — pótolni csak úgy tudnak, ha bevezetik a három műszakot. Ennek bizony senki sem Örül. Bemutatja az egyik újítását: — Több mint két hónapig „ül­tek” rajta, amíg végre elfogadták. Ha az elbírálásnak valamilyen akadálya van, legalább értesítsék az embert — mondja. Joggal vár több törődést, meg­becsülést a vezetőktől. Hegyest János esztergályos 15 éve dolgozik a szakmában. Aki ismeri, tudja róla, hogy nem szo­kása a „lógás”. A munkaidő min­den percét kihasználja. A múlt hónapban még sem tudta a száz százalékot elérni. — Miért? Egy munkadarabot mutat: — Ez a mágnesház állórésze. 36,3 perc volt a megmunkálási ideje, amit egyik napról a másik­ra 26 percre csökkentettek le a normások anélkül, hogy valami­lyen technológiai változtatás tör­tént volna — magyarázza és, hogy jobban hitelt adjak a sza­vának, oda hívja Szlepkó Pált, a műhely szakszervezeti bizalmiját, aki megerősíti az állítását. — Nincs kifogásunk a norma­rendezés ellen. Erre szükség van, mindenki belátja, megérti — ve­szi át a szót Szlepkó Pál és foly­tatja: — Ezret talán meg is le­hetne csinálni darabonként 26 perc alatt, de 3—4-esével (tehát gépátállításokkal) nem. És, ha már a közös dolgaikról beszélnek, azt is elmondják, hogy a gépműhely 14 dolgozója célul tűzte a Szocialista brigád cím el­nyerését Január 1 óta tart a ve­télkedés. Csak azokat engedték maguk közé, akik fegyelmezettek, nem kötekedők, nem isznak és a családi életükben sincs kifogásol­nivaló. Persze senki előtt nem zárták le végleg a sorompót. Igazi jó barátság van kialakulóban Okos Mihály brigádjában. Sokat javult a munka is. összefognak, segítik egymást. De a gyáregység vezetői még egyszer sem beszél­ik Malinovkin némán átnyújtotta neki igazolványát. Az őrmester belenézett és tisztelgett a had­nagynak. — Ez pedig valóban Rahma- nov elvtárs, a segédpályamester — intett a Temirbek mellett álló vasutasra. tek velük. A brigádnaplóban be­jegyzésük nincs. Nem érdemelné­nek meg több erkölcsi támoga­tást? A műhelyben termelési tanács­kozást tartanak minden hónap­ban. Ezen egyszer jelent meg rö­vid időre a gyáregység vezetője, a műszakiak ebben az évben so­ha. Csak Kovács Pál művezető van velük mindig, aki maga is az Okos-brigád tagja. Róla a legna­gyobb elismerés hangján beszél­nek. Mások a kedvezőtlen körülmé­nyeket kifogásolják: az elhanya­golt WC-ket, a szűk öltözőt, azt, hogy sokszor nincs víz a fürdő­ben és emiatt porosán, piszkosan kénytelenek hazamenni. Erről be­szél Hégeiy Sándor szerszámké­szítő, Bakucz Sándor hegesztő és jóformán mindenki, akivel szóba elegyedek^ Nagy Mihály gyáregységvezető választ ad sok kérdésre. így pél­dául arra, hogy az udvaron miért vanrvak szanaszét a kerékpárok, motorkerékpárok. Korszerűsítik az egész üzemet, akkor megoldó­dik minden: új műhelyek lesznek, elkészül az öltöző, a fürdő, a ke- rókpármegőrző, a betonút... A legfontosabb, hogy a Békés me­gyei építőipari vállalat a már tető alatt álló új műhely építését határidőre fejezze be. Ennek a függvénye a további fejlesztés. Arra kellene még feleletet keres­ni, hogy miért nincs kellő biza­lom a munkások és a vezetők kö­zött De talán a bírálatok önma­gukban választ adnak rá. Mintha elszakadtak volna egymástól és két külön világot alkotnának. Pedig a termelési feladatok ma már nehezen oldhatók meg ott eredményesen, ahol a munkáso­kat nem vonják be kellően a ve­zetésbe. A Magyar Felvonógyár békéscsabai gyáregységének dol­gozói joggal formálnak igényt ar­ra, hogy mindenről tájékoztassák őket és a fontosabb feladatok végrehajtásához kérjék ki a véle­ményüket. Ha a párt- és szakszer­vezet helyesen, körültekintően dolgozik, akkor ez meg is valósul. Pásztor Béla Kémregény Fordította: Sárközi Gyula Odajött a hajtányhoz az állo­másfőnök is. — Miről van itt szó? — kér­dezte és szigorúan nézett az őr­mesterre. — Látja-e — fordult hozzá Ma­linovkin, s végre eleresztette Te. mirbeket —, ez az ember igen gyanús körülmények között meg­szökött a szerelvényről. — Hogyhogy megszökött?! — kiáltott fel Temirbek s felhábo­rodásában kidüliesztette a sze­mét. — Miért állít rólam ilyene­ket, főnök elvtárs? Mondom ne­ki, hogy lemaradtam. Vigyenek engem Bejszambajev elvtárs fő­kalauz elé, neki mindent meg­magyarázok. — No, jól van — szólalt meg váratlanul Malinovkin. — Üljön fel, elvisszük! Majd ott kiderül minden. El tudunk most jutni Nagy Kurgánba, állomásfőnök elvtárs? — Először befutnak Abajszk- ba, majd amikor Satrov szerel­vénye befutott Nagy Kurgánba, magukat is nyomban útnak en­gedik. Nyikolcxj Toman: ( g3.) Ua^vza ct fcwfiííí üííft Nyári séta Ózondús, friss a levegő a szarvasi Arborétumban és sok * nagyszerű látnivaló is. ■luiiiiHiMiuiMUHmiuimMiHOimmHiiiiiimuuiiuuiuiiimuHimuiiiumiiMiHMiuumuiiuuiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiHiMMiHiiimiHniMtniiinMHi Üj verseny A Békéscsabai Konzervgyár idei termelési terve nagy erőfe­szítést követel minden egyes dol­gozótól. 2877 vagonos a terv, a célfeladat viszont 3500 vagon kész­termék előállítása. Hogy a tervet, sőt a célfeladatot teljesíteni tudják, abban nagy szerepe lesz a mun­kaversenynek, melyet most szer­veznek. Az üzemi tanács legutób­bi ülésén 72 ezer forintot szavaz­tak meg a műszakok, brigádok és kezdődik... egyének versenyének jutalmazásá­ra A három műszak versenyében a békéscsabai és pós teleki üzem előkészítő és gyártásnál dolgozó munkásai, a brigádok versenyében a készárú-gúlázók, csomagolok és göngyölegesek vesznék részt, az egyéni ver­senybe a babhegyezők, paprika- csumázók, hagymaszárítók, ubor- kaberakók, kocsikísérők és láda­üzemiek nevezhetnek be. — Gyújtsa be a motort, Rah- manov elvtárs — intett Malinov- kin a pályamester segédjének és beült a hajtány kispadjára Te­mirbek mellé. „Az ördög sem ismeri ki ma­gát ebben a Térni rbekben — gondolta, amikor a hajtány már elhagyta a pályaudvart. — Le­het, hogy ez a fajankó valóban a lassúsága miatt maradt le a vonatról?...” Temirbek éközíben megnyu­godott, sőt szunyókálni kezdett. A hajtány pedig elég rövid idő múlva meredek oldalú töltésen robogott, amelynek lábánál sűrű, kékesszürke bozót nőtt. Malinovkin minduntalan Te- mirbekre nézett, s rövidesen ész­revette, hogy nemcsak behunyta szemét, hanem horkolni is kez­dett, ütemesen rángatta az orrát: a hajtány motorzúgása, úgy lát­szik, altatólag hatott rá S ekkor hirtelen a könnyű, bi­zonytalan kis hajtány döccent egy síncsatlakozáson és Temirbek le­gurult róla a pályaösvényre, majd onnan a meredek töltésol­dalon. Malinovkin gondolkodás nélkül utánaugrott. Rahmanov nyomban kikap­csolta a motort, de a lendületben lévő hajtány még tovább gördült. Temirbek és Malinovkin ezalatt legurultak a töltés aljára és már nem látszottak a sűrű bozótostól Rahmanov óvatosan leereszke­dett a meredek töltésoldalon és kis idő múlva megpillantotta Malinovkin hosszú lábait, me­lyek esetlenül meredtek ki a kö­zeli bokorból. A mozdulatlan lá­bak láttán megrémült vasutas nem indult Temirbek keresésére, hanem Malinovkinhoz sietett. Félrehajtotta a bokor poros, me­rev ágait és megpillantotta a ha. nyattfekvő hadnagyot. Arca sá­padt volt, bal halántéka vérzett, szeme le volt csukva..; — Ó, te szerencsétlen! — szó­lalt meg Rahmanov ijedten és gyorsan elővette zsebkendőjét. Rászorította Malinovkin ha­lántékára, majd óvatosan letö­rölte a vért, amely most már ösz. szehorzsolt arcából is szivárogni kezdett. A hadnagy halkan fel­nyögött és nagy nehezen kinyitot­ta a szemét. — Rahmanov..; — szólalt meg alig hallhatóan és megpróbált felemelkedni, de aztán nyögve ismét visszahanyaüott a földre. — Mi történt magával?... Mi­ben ütötte meg magát? — kér­dezte Rahmanov s nem tudta, miben legyen segítségére Mali- novkinnak. — Valamilyen kőben. Ször­nyen fáj a fejem... — újra be­hunyta a szemét és kezét hom­lokára szorította. — De maga egyelőre hagyjon itt még egy kicsit... Talán elmúlik. Temirbe. ket nem látta? Keresse csak meg... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom