Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
wéty virág. W\ takart fákon Sugár táncot irágós kedvvei Éáji nép. IwÉkb Miértben Zümmögik méhek: — édes az élet, keserűjét is Intéz hatja át. Ma féfyilág még, holnap már föld ég zengi a május diadalát! KOROST AJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET________ Ú jabb hét jegyzetlap Dévaványáról Az első nyagolt. Lehet, hogy ezután hozzák rendbe?) Több mint egy esztendővel ezelőtt Tíz jegyzetlap Dévaványáról című riportomban a község kulturális életének többé-kevésbé átfogó körképét kapta az olvasó. A képben inkább a sötét színek domináltak, különösen, ha a művelődési otthon helyzetét volt szükséges elemezni. Egy év után az első jegyzetlap is az itt szerzett benyomásokat rögzíti. Hűvös terembe lépek, ahol néhány asztal és szék fogad, jobbra az igazgatói iroda, balra tv-terem; mindkettő zárva. A nagyterem ajtaja nyitva, bent üresen, kissé megtépázottan és főleg szomorúan ásít az üresség, mintha jelképezné, ritka vendég a vendég e falak között... Nyomasztó érzés fog él, valósággal menekülök vissza, a napfényes udvarra, ahol már jó illatű- an kisodródtak az orgona- bokrok zöld levelei, és a szabadtéri mozi is valami biztatót jelent. (Bár a padok és a vetítőfelület elhaA második A művelődési otthon közvetlen szomszédja, annyira, mintha egymásba karolna a két épület: a filmszínház. Tavaly még építették, ma már készen van. Csodálatosan szép, látszik, hogy nem fukarkodtak a pénzzel, persze, feleslegesnek látszó költekezést a belső tér kialakításában sem fedezhetünk fel. Ügy szép az, ahogyan van, és a ványaiak kedvenc szórakozóhelye. Csak egyetlen adat bizonyítékként: egy év alatt har- harminc ezerrel< 0 növekedett a filmnézők száma. Szegény művelődési otthon, ilyen fényes mozi mellett nehéz lehet a sorsa. Az is. A harmadik Szentirmay József, az otthon igazgatója elutazott; népművelési tanfolyamon vesz részt Egerben. (Egy éve még Gyoméról járt be, azóta szép lakást kapott és ványai lakos lett.) Nehéz dolga van még mindig, hiszen az adott körülmények semmit sem változtak. Az otthon épülete a KlOSZ-é, a községi tanács éppen ezért nem tataroztat- hatja (nem állami ház), az épületben van a KIOSZ irodája, amit — ha a színház Ványán játszott — öltözőnek kértek kölcsön. Ezenkívül egy apró tv-szo- ba, az előcsarnokból kialakított klubszerű valami és egy igazgatói iroda. Találóan említi Varjú elvtárs, járási népművelési felügyelő, hogy amíg ez így lesz, lényeges fejlődés nem várható. „Mit gondol, bemegy valaki abba a siralmas nagyterembe szórakozni? Különösen azóta, hogy fővárosi színvonalú mozi van a községben, éppen a kultúrház tőszomszédságában, egy udvaron azzal?” A kérdés jogos. A válasz pedig: bizony, nemigen megy be senki. Különben ez a valóság. A negyedik A színházat is elvesztették a dévaványaiak. Télre legalábbis teljesen, a szoEgon Erwin Kisch: Május elsején au ácáU eteti A világhírű „Száguldó riporter” 1937-ben Irta ezen elbeszélését. Ebben az esztendőben Spanyolországban dúlt a polgárháború, Németországban a hitleri fasizmus pusztított. A z Ö-városban, az órásmester kirakatában áll egy nagy óra. Tulajdonképpen ez nem egy óra, hanem sok óra egyetlen órában egyesítve. Az óracsoport a világot ábrázolja: az öt világrészt, térben és időben. Minden számlap más-más város nevét viseli és a mutató jelzi, mennyi az idő abban a városban, abban az időpontban, amikor mi a prágai Ó-város órásmesterének kirakata előtt állunk és az órák óráját nézzük. Egyetlen óramű, egy tömör és súlyos fémszerkezet mozgatja a sok mutatót. A Prága jelzésű számlap körül sorakoznak a többiek és minden számlapon a napnak másmás óráját, az órának másmás percét látjuk. Burgos jelzésű számlap nincs az órán. Amikor a mester a művét készítette Burgosban, még ugyanannyit mutatott az óra, mint Madridban. Madridban az idő most előrehalad, a burgosi óra hátrafelé megy. Május elsején, ha rászorítjuk fülünket az óra nagy üveglapjára, talán hallhatjuk a kattogást, mely úgy hangzik, akárcsak a munkászászlóaljak ütemes menetelése. Talán láthatjuk, hogy a mutatókon vörös zászlók lengenek. Minden számlapon május elseje van. Prágában reggel hét óra. A Ringhoffer gyár munkása riadtan ébred álmából, nem az ébresztőóra, de nem is a felesége, hanem az ablakon beragyogó napsugár keltette fel. „Az ördögbe is — ez az első gondolata —, elaludtam”. De rögtön visszaszívja káromkodását, mert eszébe jut: ma ünnep van, ünnep, mit apáink harcoltak ki. Még alhatom egy kicsit, még van idő a felvonulásig. Berlinben még négy perc hiányzik a hét órához, de a Siemenstadt-művek művezetője már felkelt, és ő is káromkodott közben. De ő nem szívja vissza a káromkodást, mint a ringhoffer- beli munkástársa. Belebújik nadrágjába, másodpercnyi pontossággal kell ott lennie a nácik által elrendelt gyülekezőhelyen, különben a csoportvezető beárulja és akkor repülhet munkahelyéről, talán egyenesen a koncentrációs táborba. Ügyis ferde szemmel néznek rá, mint régi szervezett munkásra. Hamburgban az óra nagymutatójának még tizenkét percnyi utat kell megtennie, hogy elérje a reggeli hét órát jelző tizen- kettős számot. „Hogy ezek ma mit fognak megint öszszelefetyelni? — dörmögi Klaus, a Blchm és Woss cég esztergályosa — ma a vezérurak biztosan arról prédikálnak majd, hogy menynyivel egészségesebb, ha nem zabálunk kenyeret!” Londonban a Whitecha- pal High-Road sötétedik, majd rövidesen feketéink az emberektől, akik zárt sorokban állnak fel, hogy a nyde-Parkba vonuljanak. A High-Gate rácsos kapuin át munkásküldöttségek menetelnek, alig tudják cipelni a koszorúkat, amelyek Marx Károly utolsó lakhelyét díszítsék. Párizsban egymillió dolgozó sorakozik fel a Pére Lachaise, a kommunárdok sírhelye felé vezető útvonalon. Az FIA vörös zászlói, ez a szociáldemokratáké, a PCF vörös zászlói, ez a kommunistáké, a CGT vörös zászlói, ez a szakszervezeteké, minden kézben vörös zászló, él a népfront. Herriot és ezer más radi- kál-szocialista velük együtt menetel, ők is felemelt ököllel köszönnek, él a népfront! A munka hadserege tisztelgő sorokban vonul el 1871 dicső hőseinek sírja és Henri Barbusse emlékműve előtt. Mikor a prágai fémmunkás kilép lakóháza kapuján, hogy felsorakozzon a felvonuláshoz, akkor a sydneyi és a melbournei munkatársai már befejezték felvonulásukat, és sűrű sorokban a tengerpartra vonulnak, hogy asszonyaikkal és gyermekeikkel élvezzék a napot, a hullámokat, a májusi napfény melegét. Sanghajban a riksakuli, ma riksa nélkül igyekszik át a Nanking-Roadon. Amikor nincs rendőr a láthatáron, a párt röplapjait osztogatja, de abban a percben, amikor feltűnik egy rendőr, futásnak ered és gyorsabban száguld, mint bármikor utasa nógatására. Moszkvában a rendőr a tüntetők elvtársa. A Lenin- mauzóleummal szemközti ház erkélyén szovjet költők állnak a mikrofon előtt és beszámolnak a Vörös téren történtekről. De lehet ezt leírni? El lehet ezt mondani? Az örömnek ezt az óceánját? A katonák és munkások hadseregét? A gyermekek örömrivalgását? A zászlók erdejét? A mámorosán újjongó embersokaság minden egyes tagja üdvözli a pártot, amelynek boldogulását köszönheti. És a pártot képviselő, mosolygó elvtársakat, akik a mauzóleum mellvédjéről szeretetteljesen viszonozzák a köszöntést. Tedd csak a füledet a madridi számlapra. Az óra fogaskerekeiből, egész járásából ugyanazt a bizakodó hangot hallod, bár a város felett repülőgépek zúgnak, hogy az ártatlan gyerekekre és a vörös zászlókra zúdítsák bombáikat. Prága Ó-városában állsz az óra előtt, hallod kerekeinek ritmusát, érzed, hogy a madridi óra a bombák robbanása, a gépfegyverek kattogása között is azonos szíved verésével és az ösz- szes számlapokon menetelő májusi ünneplők lépteinek ütemes dobbanásával. Moszkva két órával megelőzte Prágát, nyolc és fél órával Chicagót, csaknem tíz órával előbbre van a detroiti Ford-műveknél. Teljes fél nappal Hollywoodnál. De nemcsak a hosszúságú fokok és az égtájak határozzák meg az időt. — Ha a mindenség- órát nemcsak a füleddel és szemeddel figyeled, hanem agyaddal és szíveddel is, akkor magad is észreveszed ezt. Figyeld csak! Az órák órájának csak egy szerkezete van, egy erő mozgatja a mutatókat, egy erő határozza meg az időt, s egy napon egyazon óra üt majd mindenütt a világon. Világ órái egyesüljetek! Prága, 1937. Hollósi Tibor fordítása Már nem olyan időkef élünk Nem bizony! Vegyük példának Körösi Bálint főmérnököt. Tizenhárom esztendeje megfenyegették: térjen észre, különben mehet a nagyvásártelépre rakodómunkásnak. Azóta még boldogtalanabb Körösi Bálinték házassága, a főmérnök beletörődött sorsába; azt azonban nem engedi, hogy barátja is hasonló sorsra jusson. Hogy miként és hogyan — ezt már a lilm mondja el, melyet a békéscsabai Brigád mozi mutat be április 30-tól május G-ig.
