Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-05 / 103. szám
HM. május 5. 4 Kedd Huszonöt lány rákapcsolt amikor benyitunk Nagy Lajos elvtárshoz, a békéscsabai ruhagyár főmérnökéhez, éppen a napi postát nézi át. A leveleket elintézési sorrend szerint csoportosítja: a sürgőseket kezében tartja, amelyek „bírják” az időt, az asztalfiókba kerülnék. — Az ifjúsági brigádról szeretnénk írni — mondjuk, amikor befejezi a „szortírozást”. A kezében levő levélhalmazra pillant, s aztán barátságosan válaszol: — Felkísérem %z elvtársakat a 3-as varrodába, ott dolgoznak az „ifik”. Jókor jöttek, mert délelőttösök. Amíg a labirintusnak is beillő folyosókon feljutunk az emeletre, addig Nagy elvtárs sok érdekességet mond a brigád „születésének” körülményeiről. — A kollektíva tagjai közül tizenöten tavaly, heten pedig azelőtt szerezték meg a szakmunkásbizonyítványt. A lányok — zömében 16—18 évesek — a tanuló Idő alatt nem tudták száz százalékig elsajátítani a munkafogásokat, nem rendelkeztek még kellő szakmai tapasztalattal, b ez meglátszott az eredményeiken. A beidegződétt lassú munkatempóban dolgoztak, ami természetesen a gyár termelésére is kihatással volt. Ezen kellett változtatnunk. A kollektíva vezetésével ez év január elején Vaszkó Margitot, a „Zöld műszak” KISZ-titkárát (aki egyébként ruhaipari technikus) bíztuk meg. Gondolván arra, hogy talán neki sikerül majd lendíteni a fiatalok teljesítményén. Sajnos, a kollektíva tagjai így sem tudtak sokkal többet „produkálni”. És ezt látta a torigádvezetőnő is.. > Miután belépünk a 3-as varrodába, Nagy elvtárg azonnal Vaszkó Margit gondjaira bíz. — Amit csak tud, mindent mondjon el az elvtársaknak — szól a főmérnök. — Ne haragudjanak, de nagyon sietnem kell, a levelek.. 3 A főmérnök azt mondta, akkor sem értek el számottevő eredményt, miután átvette az irányítást a brigádvezettfnfi nem tud a kérdésre válaszom, mert elhívják, csak néhány lépésnyire. ■— Nem jók a fürdőköpenyek akasztói — magyarázza egy szőke hajú kislány. — Várjatok egy kicsit. Intézkedem a szabászaton... Miután leszól telefonon, elkezdjük a beszélgetést — Valóiban, az év első két holnapjában csak kevéssel fokozódott a termelékenység. De márA SZ1M esztergomi marógépgyára felvesz lakatos-hántolásra betanuló férfimunkásokat 30 éves korig. Előzetes megkeresés után a részletes feltételeket írásban megküldjük. Felveszünk forgácsoló lakatos szakmunkásokat. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Munkásszállón elhelyezést, üzemi konyhán étkezést biztosítunk. 74376 dúsban már annál inkább. S jelenleg is tartjuk a szintet. Március 7-én munkaértekezletet tartottunk és elhatároztuk, hogy a ruhagyárban elsőként a mi kollektívánk veszi fel a KISZ ifjúsági brigád nevet, s amit a fogalom takar, annak szellemében is dolgozunk ezután. Vállaltuk, hogy teljesítjük első negyedévi normaóra tervünket Ez sikerült is’ 107 százalékra. Tervünk között szerepel, hogy minimálisra csökkentjük a javítandó munka mennyiségét. Gélünk a munka termelékenységének növelése..: és a minőség javítása. A munkatempó fokozódott, sajnos a minőség rovására. Az eddigi tapasztalatok legalábbis ezt mutatták. De a lányok fogadkoznak, hogy a második negyedben gyorsan és jó minőségű munkát végeznek majd. A brigádvezetőnő a kollektíva tagjaihoz kalauzol-. Mindegyik mond valami érdekeset. Rohoska Pálné, az egyik legjobban dolgozó brigádtag megjegyzi: — Gondjaink azért még mindig vannak. Különféle cikkeket készítünk: frottír és hurcolt fürdőköpenyt, strandingeket, ingkabátokat. Amikor az egyik anyag elfogy, át kell állni egy másik cikk gyártására, ami nagyon megnehezíti a szalag beosztást. Még nem zökkenőmentes az átállás, de néhány hónapon belül biztosan az lesz. Bízom benne! S amíg eljutunk a varroda túlsó végén dolgozókhoz, addig Vaszkó Margit „visz?’ a szót: — Nagyon sok egyéni problémát kell megoldanunk a brigádon belül, s ez általában sikerül is. Ha valakinek nagyon sürgős dolgot kell elintézni, azt úgy oldjuk meg, hogy vagy a másik helyett is dolgozik a kollektíva, vagy egy bizonyos mennyiség elkészítése után elmehet az illető. Megállunk az egyik varrógép mellett. Lauvrinyecz Ilonka dolgozik rajta. „Hangulat ember” — mondta róla a brigádvezetőnő. — Igaz ez? — kérdezzük. — Néha igen. De ezentúl igyekszem mindig egyenletesen dolgozni — válaszolja. — Mi a véleménye a brigádról? — Nagyon összeszoktunk. Mindig segítünk egymásnak. Jó így, ifjúsági brigádban dolgozni. Tudja (elneveti magát), fiatalok vagyunk és sokat „csevegünk”. Lányok között mindig az a téma, hogy hová mész szombaton, kivel voltál vasárnap. Ezért nem lehet ránk haragudni. — Nem — mondja mosolyogva a brigád vezetőnő. — Különösen, ha mindig olyan jól dolgoztok, mint tegnap meg tegnapelőtt! Nem tudják még összeegyeztetni a munkát és a „csivitelést”. De megértem őket, pajkosak, lányok. — Társadalmi munkát végeznek, moziba együtt járnak? — tőrön meg a köztünk levő csendet. — Igen — hangzik a határozott válasz. Az újólag felhasználásra kerülő kellékeket társadalmi munkában válogatjuk ki. Mi tartjuk rendben az udvart is. Moziba kéthetenként együtt megyünk, a napokban közösen sütöttünk szalonnát a Körös-parton. Jól éreztük magunkat, sokat mókáztunk meg énekeltünk. — Eredményeiket egymás között megbeszélik? — Minden kedden munkaértekezletet tartunk, s egymásnak megmondjuk, mi volt azon a héten a rossz vagy jó. Ez szükséges is, mert szeretnénk elérni a szocialista címet. A legjobbak „házi szívküldit” kapnak. A brigádvezetőnő az órájára néz. Neki is sürgős dolp^ van, nem tartjuk fel tovább. Az ifjúsági brigád munkájában most már a fő cél a minőség javítása. Célul tűzték ki a lányok, biztosan meg is valósítják. Ezért dolgozik oly szorgalommal Léhoczky Évi, Veraj Jutka, Adernik Mari, de nemcsak ők, hanem mindany- nyian, mind a huszonötén. Hmikor búcsút veszünk az ifjúsági brigádtól, a varrodában a gépek egyenletesen zakatolnak, a hangszóró táncdalt „bömböl”, a lányok munka köziben egymással beszélgetnek, és gyorsan jáT a kezük. Igen, huszonöt lány rákapcsolt! Dékány Sándor A második negyedévben 60 tonna műanyag lemezt használ fel az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz Az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz a HUNGAROFRUKT külkereskedelmi vállalat megrendelésére május 30-ig egymillió málnás tálcát készít. Az export megkívánja, hogy a szövetkezet dolgozói ennek a kötelezettségüknek időben eleget tegyenek, ezért munkaszüneti napokon is dolgoznak a műanyaggyártó üzemben. Júniusban ismét Ultra-pasztás dobozt gyártanak. Ezt követően még kétmillió málnás tálca és 600 ezer Ultra-pasztás doboz készül. Ehhez csak a II. negyedévben 60 tonna műanyag lemezt használnak fel. Terven felül az üvegszállításhoz lapokat is készítenek. Az Orosházi Üveggyár ebből 230 ezer darabot rendelt meg, ezt az igényt azonban egyelőre nem tudják kielégíteni. Az előbbi kétfajta áru gyártása a kapacitást teljesen leköti. Az üzem bővítésére van sürgősen szükség, mert a jelenlegi viszonyok között még egy gépet beállítani nem tudnak. A műanyagáruk gyártása a II. negyedévben a szövetkezet termelési értékének már 25 százalékát teszi ki. I cÁz élei qiyúiujöre az alko tás m em mondom, hogy „kánkánt” jártam örömömben, amikor a frissen aláírt oklevéllel kezemben ide kerültem Körösladányba gyógyszerésznek, amikor az állomáson kifújtam tüdőmből tizennyolc év tanterem-levegőjét. Most meg úgy vagyok, hogy el sem lehetne zavarni innen. Tíz év óta élek itt, s százéves koromig szeretnék maradni... A felesége lép be Csajtai Miklósnak, zajtalan, szinte libegő könnyedséggel, ö is gyógyszerész, ketten vezetik a falu gyógyszer- tárát. Csendesen leül, áttetsző ujjaival lapozgat egy művészet- történeti albumban ..; — Ott hagytuk abba, hogy százéves koráig itt szeretne élni. — Igen — folytatja Csajtai élvtárs. — A legkiegyensúlyozottabban falun élhet az értelmiségi. Könnyebb az idő beosztása, szinte recept szerint éljük életünket a feleségemmel ... Ö most idegen nyelveket tanul, én meg kertészeti főiskolát végzek. — Miért? — Vannak emberek, akik azzal töltik szabad idejüket, hogy bélyeget gyűjtenek. Én gyógynövényeket tanulmányozok, azoknak A Szivárványhíd Művek egyik népes üzemi gyűlésén Flekk Tódor csavarmenetolajozó, több atmoszféráé indulattól hajtva pattant szólásra: — Emberek! Szaktársaik! Milyen elbánás az ilyen? Csak termelünk és termelünk, de sehol semmi! — Mi az, Tódor, tatán nincs megtömve rendesen fizetéskor a borítékod? — horkant fel egy idős szaki. — Megvan az, PáH bácsi, de... — Nos, ha eleget keresel, miért panaszkodsz? — Panaszkodik a hálái, Pali bácsi. — Hát akkor? — Erkölcsi sérelmem van! Elnézem a televízió Zenélőóra meg Olvasóterem műsorát, ott, ha valaki csak felemeli a kezét, hogy szerepelni akar, már jutalmat kap, ha kiáll és tud valamit, jutalomban részesül, ha kevésbé tud, jutalmazzák, s ha semmit sem tud, a játékvezető bocsánatot kér tőle és egyben jutalom a bére. — Na és? — Mi- meg izzadva A Szivárványhíd Müvek bukása Szatíra vüágszinvona- a legkisebb igyekezetei gyártjuk Ion a szivárványhidakat, de a fizetésen kívül semmi erkölcsi elismerés, semmi jutalom! — Nem-e? — csattant fel egyszerre az. igazgató, az üb-elnök és a főkönyvelő. Hát amiben mi részesülünk, az kutya? — Ránk, a többségre értettem, nem a vezetőségre — nyugtatta meg őket Flekk Tódor. Ezzel az ügy mintha megnyugtató módon le is zárult volna. Ez-a kis munkagyűlési közjáték azonban mégsem múlt el nyomtalanul. Másnap este a vállalat összdolgozóinak a képviselői, a tervezéstől le, egészen az anyagmozgatásig, az igazgatónál megbeszélésre gyűltek egybe. Elismerték Flekk Tódor erkölcsi követelésének jogosságát. Közös határozat született arról, hogy az üzem területén támadt minden gondolatot, ötletet, mozdulatot, sem szabad figyelmen kívül hagyni, hanem a legcsekélyebbet is, akármivel, de jutalmazni kell! A határozat a dolgozókból az egekig csapó lelkesedést váltott ki. Mindenki buzgólkodott, hogy jutalmat kapjon és minden munkairányító és vezető azért törte magát, hogy jutalmazhasson. A Szivárványhíd Művek területén eladdig sohasem tapasztalt roppant nagy és fennkölt emberbaráti érzés uralkodott el. Például, ha Sajt Jancsi ■ ipari tanuló, munkába érkezve, hangos jóreggelttel köszöntötte brigadérosát, tőle nyomban kapott egy vadonatúj csavarkulcsot vagy effélét. Ha csak úgy csinált, mintha köszönne, rendszerint egy marék facsavar volt a jutalma. Viszont, ha nem köszönt, úgy vélték, kedélybeteg s ilyenkor a szakszervezet üdülni küldte Zebegénybe. És — így ment ez az egész vonalon; jutalomosztogatás a végtelenségig! Ráadásul mennyi találékonyság mindezért! Itt van. példának a fényező műhely. Mikor vezetője már nem tudott mivel kedveskedni beosztottjainak, mert az egész berendezést szétosztogatta köztük, hál lebontatta a műhelyt és a bontási anyagokból jutalmazott boldog-boldogtalant. Rajongtak is érte nagyon! Minden beosztottja állandóan körötte sündörgött, hajbókolt meg kacsintgatott is rá. Persze annyira azért ő sem volt jutalmazó kedvű, hogy a műhely elfogytával, azt osztogatta volna szét, amit napok, hetek során magának cipelt haza. Egyszer, a viharos jutalmazási korszak után, a Szivárványhíd Művekből nem maradt egyéb, mint a szivárvány hét színe, az is csak nyári zivatarok alkalmával. Már csupán azt osztogathatták volna erkölcsi jutalomként, ám valahányszor el akarták érni, megfoghatatlanná vált. Üj Rezső termesztését, tárolását, felhasználhatóságát akarom megismerni! — Azt hallottam, hogy a feleségével együtt zárkózotton él, távol a társadalmi élettől. Ritkán látják önöket. Akkor is szigorú kettesben, ahogy sétálnak a hatalmas őspark fái alatt. — Néhány ember részéről ér bennünket ilyen megszólás. Olyanok mondják ezt, akiknek a társadalmi élet fogalma azt jelenti, hogy füstös kocsmában, duhajkodva verjék az asztalt. Nálam a társadalmi élet fogalma a társadalmi munkát jelenti. Hogy ne menjek messzire példáért; az, hogy pártvezetőségi tag vagyok, hogy érdekel községünk tsz-ei- nek helyzete, hogy szakmai tudásomat jobban kiegészítsem, hogy a sokszor rosszul informált falusi dolgozókat a gyógyszer kiadása közben egészségügyi felvilágosításban részesítsem... Ez szerintem a társadalmi munka. — Említette Csajtai elvtárs, hogy szenvedélyesen érdekli a gyógynövények világa. — A gyógyszerész ne csak akkor találkozzék a gyógynövénnyel, amikor átadja a betegnek! Ismerkedjék meg a növény életével is, s azzal a technológiai folyamattal, amely a növényt gyógyszerré alakítja ... A helyi tsz-ekkel, a Dózsával és a Magyar—Vietnammal sikerült kapcsolatot teremtenem, s elértük azt, hogy az idén először mindkét tsz termeli a madárcsucsor elnevezésű gyógynövényt. Igen fontos gyógynövényünk ez. A sztreroid-hormonok alapanyagát vonják ki belőle, s többféle gyógyszer alapanyagául használják fel... Szörnyű volna számomra, ha tétlenkednék, ha nem gyönyörködhetnék abban, amit a feleségemmel ketten létrehoztunk; ha nem kritizálhatnám állandóan azokat a hibákat a faluban, amik az emberek hanyagságából erednek. Nem szeretnék élni akkor, ha a régi értelembe vett, begyepesedett, csak a mának élő, „elfalusiasodott” gyógyszerész válna belőlem. Temyák Ferenc Közületek munkaerőigénye Főépítés vezetőt, építésvezetőt, munkavezetőket, kitűző technikust, gépésztechnikust keres a Debreceni Közúti Üzemi Vállalat. Fizetés megegyezés szerint. Főépítésvezető és építésvezető részére debreceni lakáslehetőség van. 71457 A 8. sz. AKÖV Orosházán felvételre keres szolgálattevői munkakörbe érettségizett férfiakat. Jelentkezés: Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 77 alatt a személyzeti osztályon. 80459 9
