Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-05 / 103. szám
1964. május 5. 5 Kedd Uj premier Békéscsabán Szính ázunk május elsején mutatta be először Tersánszky: Kakuk Marci című 3 felvonásom bohóságát. A képen: Bíró József (Kakuk Marci) és Szűcs Ildikó (Gizus). A méltósága és a méltúságos úr: Cseresnyés Rózsa, Valkay Pál. Csuriné, a vén boszorka ezúttal snapszot iszik. Csuriné: Petur Ilka Jászai-díj as, Gizus: Szűcs Ildikó és Csűri Unka: Jablonkay Mária. A kompánia: Körösztös István (Tömpe Ambró), Szoboszlai Sándor (Süsük), Bíró József (Kakuk Marci) és Stefanik Irén (Pattanó Rozi kül telki lápvirág). (Fotó: Demény Gyula) Kedvből, meggyőződésből A lengyel III látogatásra hívta Krakkóba az ismeretterjesztés Békés megyei képviselőit Nemrég — április 29-én — hazánkba érkezett és a TIT megyei szervezete, valamint a szarvasi óvónőképző meghívására Szarvasra látogatott W. Szewczuk, a krakkói Jagelló Egyetem tanszékvezető tanára. A professzort Budapestről vidéki útjára elkísérte Török Iván, a Pedagógiai Választmányok országos titkára is. W. Szewczuk Szarvason a TIT megyei szervezetének vezetői, járási titkárai és az óvónőképző ta-r nárai előtt nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott, A művelődési tartalom befogadását jelző tényezők a felnőtt embernél címmel. Az ezt követő baráti beszélgetés során elmondotta, hogy a Jagelló Egyetem tanárai is tartanák népszerű ismeretterjesztő előadásokat és azok hatását később a hallgatóság körében fel is mérik. A professzor szarvasi tartózkodása alatt megtekintette az Arborétumot. Indulás előtt a lengyel ismeretterjesztés és a krakkói egyetem nevében kérte a TIT Békés megyei képviselőit, látogassanak el Krakkóba. Iskolásidőmben — úgy harminc évvel ezelőtt — a munkáról egészen más volt a „köz- és magánfelfogás”, mint ma, a fel- szabadulás 20. esztendejében. A nyári vakáció idején a jómódúak gyerekei kivétel nélkül üdülni mentek, ml, a szegénység emlőin neveltek pedig a vasútra gyomlálni, útépítéshez vizet hordani, á csarnokba csomagot cipelni, árut le-fel rakni, hogy otthon több legyen a kenyérre való fillér. A világ azóta nálunk egy teljes társadalmi hosszal fordult meg tengelye körül. Ki szégyellt azt, hogy dolgozik? Iskoláskorú fiatalságunkat sem kell a munka jelentőségéről, egyéni és közhasznúságáról meggyőzni, mert ennek társadalomtudományos ismeretanyaga és gyakorlata rendszeres tantárgyuk. Szemükben az alkotó és termelő tevékenység az ember szellemi és fizikai létszükséglete. Fiaink, lányaink ma már mindinkább önérzeti kérdést csinálnak abból, hogy ne legyenek teljesen a szülők eltartottjai az iskolai évek alatt sem. Legalább néhány apró használati tárgyra, s a szórakozásra maguk igyekeznek megkeresni a rávalót a nyári vakációban. Persze időbeosztással élnek. Jut a szünidei hetekből a kereső időn felül nyaralásra, szórakozásra, pihenésre is. És hát az a kis alkalmi elfoglaltság vajon nem szórakozás a részükre? Bármennyire makacskodik a hűvös idő, a tavasz nemsokára a nyárba tör, elmúlnak a vizsgaidők és iskolásaink szinte kivétel nélkül megkezdik vakációidejük első műszakját azért, hogy a másodikra zsebpénzt keressenek. Értük és nevükben szól ez a kis írás üzemekhez, intézményekhez, termelőszövetkezetekhez és minden olyan helyhez, ahol nyáridőben „jól jön” a fiatalok munkakészsége: mérjék fel a számukra alkalmas munkalehetőségeket és fogadják szeretettel ezt az ifjúságot, mely szeret dolgozni, tevékenykedni, nem muszájból, hanem kedvből, meggyőződésből! —hr— Szépen szól a végegyházi rezesbanda... Példa népi hagyományaink ápolására „Szépen szól a szépen szói a végegyházi rezesbanda. A menyasszony szép orcája olyan, mint a piros rózsa. Ráillik a ráillik a sej haj, a vőlegény csókja...” örvendetes dolog kulturális életünkben, hogy a mindennapi életben is, a művészetekben is egyre többet hivatkozunk a népi hagyományok erejére, azoknak a mai életre gyakorolt eleven hatására. Ez azt jelenti, hogy mindig érezzük is azt a hatóerőt, ami hétköznapjainknak és ünnepnapjainknak egyaránt velejárója, a népi kultúra hatóerejét, az élet szürkébb vagy hangulatosabb pillanatainak, óráinak színezőjét. A hagyományok gyűjtése már jelentős idő óta intézményesen folyik. Országszerte igen sok szakkör és társadalmi gyűjtő foglalkozik a hivatásos szakembereken kívül is a népi hagyományok gyűjtésével. És az élet azt mutatja, hogy sem a szakemberek, sem a társadalmi gyűjtők nem elégednek meg csak a gyűjtő munkával; igyekeznek munkájuk eredményét a legszélesebb körök számára eljuttatni könyvek, újságcikkek, előadások vagy miás feldolgozási módok formájában. Napilapjaink gyakran hírt adnak az ország valamelyik részében élő jellegzetes népszokás felújításáról. A mohácsi busójárás, az eleki farsang, a cigánybálak stb. minden esetben nagy közönséget vonzanak. Mintegy 50 ezer forintos ráfordítással épül Tótkomlóson, a fürdő melletti volt fmsz cukrászda helyen _egy reumatológiai szakrendelő, amelyet egy hónap múlva adnak át rendeltetésének. A reumatológia ellátja majd a járás nagy részének izületi betegeit. Körülbelül 300 ezer forintos költséggel egészségház, körzeti orvosi, valamint fogászati rendelő létesül Kaszaperen, melyeknek munkálatait őszre fejezik be. Júniusban Csorváson megnyílik Megyénknek is megvannak a maga jellegzetes szokásai, melyek ugyan nem minden esetben egye- düállóak, mégis értékesek abból a szempontból, hogy be tudják mutatni e föld népét, annak lelki, jellembeli tulajdonságait. Ezért örültünk annak a hímek, hogy a végegyházi — régóta híres — menyecskekórus, a KISZ-szervezet és a tsz tagságának közös elhatározására előadást rendez, melyen bemutatják, hogy milyen volt régen egy igazi végegyházi lakodalom, illetve azt, hogy a mai lakodalom ezekből a vonásokból mit őrzött meg. A témaválasztás nagyon jó volt, hiszen az örök mai téma eleve biztosíték a közönség érdeklődését illetően. A községben élő hagyományokat szeretők, tisztelők és ismerők közül Nagy Mária tanárnő és Kábái Lajos tsz-tag vállalkoztak rá, hogy egy közel kétórás műsort állítanak össze a végegyházi lakodalmas szokásokból. Tervüket nem volt nehéz megvalósítani, mert az első szóra igen lelkes támogatókat kaptak a menyecsike- kórus tagjaiban. Hozzáláttak hát még a télen, hogy összegyűjtsék és színpadra alkalmazzák azokat a szokásokat, amelyekre még emlékeznek az öregek, és amelyeket maguk is tapasztaltak a mai lakodalmakban. így született meg a „Végegyházi lakodalmas”, melyet április 26-án mutattak be a szép új kultúrott- honban. Az előadásra nagy volt a a község első központi orvosi rendelője, s mellette egy fogászati rendelőt is berendeznek. A két egészségügyi létesítmény építése, felszerelése összesen mintegy 160 ezer forintba kerül. Az idén nyáron megkezdik Vésztőn egy körzeti orvosi rendelő és egy fogászat, Körösla- dányban pedig egy körzeti rendelő építési munkáit, melyek előreláthatólag még ez év végéig befejeződnek. készülődés. Lázasan készültek a szereplők, de lázban volt az egész falu. Délután mindenfelé csak az esti műsorról lehetett hallani. Este aztán zsúfolásig megtelt a nézőtér. Még pótszékeket is kellett behozni. Mondhatjuk, az egész falu megmozdulása lett ez az est. A szereplők pedig rászolgáltak az érdeklődésre. Nagy sikere volt a vőfélynek, Kábái Lajosnak, aki „civilben” is sok lakodalomban volt már vőfély — a 66 éves Faragó Jánosaiénak és párjának Király Károlynak táncaikért, és természetesen az ifjú párnak, öz Ibolya KISZ-titkárnak és Mak- hajda Sándor gépszerelőnek. De talán nem is lehet szigorúan különbséget tenni e tekintetben, hiszen minden szereplő — a rezesbandától a vendégekig kedves ismerőseként jelent meg a nézőtéren ülőknek. Az összeállítás bemutatta a lakodalom minden mozzanatát. Annak jeléül pedig, hogy élethűen igyekeztek lakodalmat tartani a színpadon, gyakran taps csattant, és imitt-amott egy megjegyzés, ami talán nem elismerő szándékból fakadt, mégis elismerést jelentett: „hát, ez így van minden lakodalomban”. Az együttesben egyaránt szerepeltek idősebbek és fiatalok. A már említett Faragó Jánosné mellett ott volt az 55 éves Loss And- rásné, Félix Györgyné, a legfiatalabbak közül pedig Kovács Erzsébet. Vanyó Mária, Misota Katalin, Fülöp Erzsébet, Ivanics Erzsiké, Juszkó József, Mikite József stb. Szépen bizonyította ez a vállalkozás, hogy ha akarják, össze tudnak fogni a különféle társadalmi szervek egy-egy közös cél megvalósítására. Azt is szépen bizonyította, hogy a népi hagyományok ápolói számíthatnak az emberek érdeklődésére. Hasznos volna, ha a csoport vállalkozna arra, hogy egy-két szomszéd faluban is bemutatja műsorát, hátha mozgósítani tud más együtteseket is a népi kultúra ápolására. Beck Zoltán Több új egészségügyi létesítményt adnak át még az idén
