Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-20 / 116. szám

1984. május 20. 4 Szerda '* Beszélgetés építőipai*! munkásokkal 1 Békés megyei Tanács Épí­tőipari és Tatarozó Vállalat dol­gozói közül tizennyolcán laknak Békéscsabán, a Partizán utcai munkásszálláson. Mire végeznek a napi munkával, s hazaérkeznek, kora estébe hajlik az idő. A na­pokban meglátogattuk őket. Né- hányan már vacsoráztak, mások a tűzhely mellett tisztították a bur­gonyát a szokásos „menühöz”: mint legtöbbször, most is papri­káskrumplit főztek. A bemutatko­záskor kicsit idegenkedve fogad­tak, nevüket csak félhangosan mondták. Amikor elmondtuk jö­vetelünk célját, azonnal hellyel kínáltak, s a tekintetek is barát­ságosabbá váltak. Több mint két óráig beszélgettünk; őket, építő­ipari munkásokat közvetlénül érintő munkákról. Volt ebben az j,eszmecserében” valami különös? — kérdezhetné valaki. Határozot­tan állítjuk: igen. A gondokat úgy a maguk módján, egyszerűen, de nagyon őszintén, minden kertelés nélkül mondták el. Egy-egy kér­désről mindannyiuknak volt vé­leménye, de valahogy úgy jött ki, hogy egyikük mindig summázta, összefoglalta a többiek gondola­tait. Az építőiparban talán a legna­gyobb gondot az anyagellátás jelenti. Erről egy régi szakmun­kás, Molnár Józsi bácsi így beszél: — Múl! évi tervünketanyag- hiány miatt nem tudtuk teljesíte­ni. Gyulán, a bútorüzem építésé­hez nem kaptunk cementet, s egy hónapig álltunk. Jelenleg nincs folyami homok, és a cement mi­nősége sem megfelelői Rengeteg kavicsot használunk fel, és ez sincs állandóan. Nemrégen húsz vagon­nal kaptunk a pestkörnyéki tsz- ekből, de rossz minőségűt. Hiány­zik a blokktégla is, pedig jó né­hány építkezéshez sürgősen kelle­ne. S tudják, ha nincs anyag, ak­kor a vezetőket hibáztatjuk. Ilyen­kor át kell menni más munka­helyre, az átcsoportosítás pedig időkiesést jelent, s ez a fizetéskor is érezteti a hatását. Keresztes György nem kőmű­ves, asztalos a szakmája. Az anyaghiánnyal kapcsolatosan el­mondta, hogy megoldhatnák a ka­vicskérdést, ha a vállalat áldozna Is erre. Biztosan lennének olya­nok, akik elmennének ideiglene­sen kavicsot bányászni, ha megfi­zetnék őket. Kétegyháza környé­kén van sóderbánya. Aztán hozzá­tette: „Központi anyagelosztó lé­tesítésével nem kellene például a gyomai építkezéshez Békésről és Békéscsabáról szállítani az anya­got. Előfordul az is, hogy egyik építkezésihez több anyagot adnak, mint amennyi szükséges volna, s így a másikra nem jut elegendő. A keresztbe-szállítások pedig nö­velik a költségeket.” Szelezsán Vitályos munkaügyi vezető arról panaszkodott, hogy az elmúlt hónapban harmincnyolc dolgozó lépett ki a vállalattól, tizennégyen önkényesen. Miért? Szeretnének közelebb kerülni az otthonihoz. Vagy tsz-be mennek építőbrigádba, vagy ktsz-be — legalábbis ezt mondják. Ám van példa arra is, hogy a szövetkezet elnöke igazolja, hogy az illető belép a tsz-be, de kiderül, hogy eszeágában sincs ott dolgozni... — Többnyire családos em­berek vagyunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Aleksza Pál rakodó segédmunkás. Sokan szeretnének otthon lenni. Mondják is az em­berek: annyi pénzt az otthonhoz közelebbi munkahelyen is kapok, mint itt. — Mennyit keresnek? — A szakmunkás átlagosan 1800 forintot, a segédmunkás 1200-at. — Sok kifogás merül fel a mi­nőség ellen? — Nálunk a legkevesebb, — vá­laszolta Leszkó Imre kőműves. — Azért előfordul, s különösen ott, ahol a brigádok nem kapnak jó minőségű anyagot. Az átcsoporto­sításoknál is ez a helyzet: például a falazók sietnek a münkával, s nem jól csinálnak valamit, akkor már a vakolóknak nehezebb a dol­guk. Ez azért is van, mert laza a munkafegyelem. A brigádvezetők nem eléggé erélyesek, s ezt a se­gédmunkások kihasználják; ját­szanak munkaidő alatt. Talán nem is tud tekintélyre szert tenni egy vezető, amikor maga is olyan; az egyik brigádvezető részegen jött be dolgozni... Ha a művezető szól, sokan azt vágják vissza: „Jó, hétfőn már nem jövök dolgozni”. Ágoston Mihály technikus meg­említette, hogy több esetben azért nem tudják megoldani a felada­tot, mert a vállalat gépparkja az igényekhez képest kicsi, nincs na­gyobb szállítójármű, önműködő dömper és néhány olyan eszköz, ami elengedhetetlenül szükséges a korszerű építkezésekhez. Szabó Józsi bácsi kérte, hogy a vidéki munkásszállásokat te­gyék legalább olyanná, mint a bé­késcsabait. A fiatalokról azt mondta: „Néha rosszak és vissza­beszélnek az idősnek,” Fia, aki itt tanuló, rögtön kontrázott: „Egyik főnök ezt mondja, a másik azt; kinek fogadjuk meg a szavát?” Nem lehet figyelmen kívül hagyni, amit Keresztes elvtárs még mondott: „Itt a vállalatnál egy éve dolgozom. Tapasztalom, hogy nem szívesen fogadják az újításo­kat, amelyekkel növelni lehetne a termelékenységet. Egy példa: a kilincsek kimarását kézzel végez­ték, mondtam, ha géppel csinál­juk gyorsabban haladunk. A ju­talom ... erről inkább ne beszél­jünk, de csúnyán ..lemartak”. Ké­sőbb aztán elfogadták az újítást. És még egy: május elsején, az asztalosok közül csak a vezetők kaptak jutalmat. Ügy látszik a többiek rosszul dolgoztak...” R Vezetőkről mindannyian be­széltek. Az elmondottakat így ösz- szegezhetjük: túlterheltek a mű­szaki vezetők és sokszor nem ad­ják ki rendesen a munkát. Van olyan, aki egy fél napig is elnéze­get egy rajzot és a hozzá tartozó költségvetés-számolást. A tervek sokszor komplikáltak, hibásak és nehezen lehet felismerni, hogy tu­lajdonképpen mit is akarnak je­lölni. Amikor anyaghiány van egyik vezető sincs a munkahelyen de amikor megérkezik a tégla vagy éppen a cement, akkor egy­ből megjelennek... Érdemes ezeken elgondolkodni... Dékány Sándor Nyikolaj Toman: (38.) MjwTL Érdekes, kedves levelet hozott szerkesztőségünkbe a posta. Minden kommentár nélkül kö­zöljük. Kedves Igazgató Elvtárs! Nem tudom megtagadni ma­gamtól azt az örömet, hogy meg ne írjam, hogy a Békéscsa­bai Konzervgyár által készített konzervek mennyire finomak és jók. Én eddig még sohasem •néztem az üvegek címkéit, ha konzervet vettem, de most jól megnéztem, hogy hol készítik ezeket a finom főzelékkonzerve- ket. Nagy volt az örömöm, mikor láttam, hogy azok Békéscsabán, az én szülővárosomban készül­nek. Boldog lettem, hogy Bé­késcsaba már ennyire fejlődött, hogy konzervgyára is van. Kérem Igazgató Elvtársat, hogy tolmácsolja úgy a magam, mint az egész község -nettében a konzervgyár összes dolgozói­nak őszinte elismerésünket és tiszteletünket a finom konzer- vekért. Ha szabad egy tanácsot adnom, és ezután a tökfőzelék­be egy kicsivel több kaprot tesz­nek, még finomabb lesz a za- tnata. őszinte tisztelettel: Bobcsek Sámuélné Üröm, Patak utca 6 Pest megye Uafcza a Uís-íitet után — Akkor megkérem a főkala­uzt, helyezze el magát valahol. A mozdonyra nem hívhatom, tilos. Tíz perc múlva a szerelvény elindult. Malinovkin az egyik fékezőfülkében kapott helyet, amelyben a főkalauz, egy magas, középkorú, barna képű férfi uta­Kémregény Fordította: Sárközi Gyula zott. Hosszúkás fején rövidre volt nyírva a haj. Karjai hoez- szúak, csontosak. Bejszamba- jevnek hívták. Eleinte szűksza­vú volt, de amikor Malinovkin közölte vele, hogy ezen a vidé­ken szeretne elhelyezkedni, megoldódott a nyelve és egyet s mást elmondott magáról is. Kü­lönösen Satrovot és Rjabovot di csörgette. — Nagyszerű emberek — be­szélt lelkesen róluk. — Egészein a Volga mellől jöttek ebbe a pokolba dolgozni. Ezt meg kell érteni! Bár én megszoktam ezt a helyet, de még nekem is mele­gem van, róluk pedig sok verí­ték lecsurog. És aztán, hogy dol­goznak! Nem tapasztaltam még, hogy itt nálunk dolgozna így valaki. Tudod, szeretem az ef­fajta népet, belevaló emberek! Csak minél több ilyen jönne ide! Ilyen nép nagyon kell ne­künk. Dmitrij hallgatta Bejszamba- jevet s közben kinézett, tanul­Részlet a vásárból KMHmttMMmMIHWWHBIiWWIWWIIMiBWWHWWIHinillUWItUMWMMIiMiHIMIIMHtWéWWIIIUtMIHMIIIMIIIIinyiMlllllllliMMMIIIIilllilI Kétszáztizenhárom brigád 2072 tagja nyerte el tavaly a szocialista címet A szocialista brigádmozgalom erőteljesen fejlődik megyénk­ben. Az SZMT év elejei felhí­vását számos üzemben tették magukévá és újabb brigádok tűzték maguk elé a szocialista cím elérését. Tavaly 25 729 dol­gozó vett részt megyénkben a munkaversenyben, akik közül 821 brigád 8271 tagja a Szocia­lista cím megszerzéséért küz­dött. A versenyt nemrég értékel­ték, amelyek alapján 213 brigád 2072 dolgozója teljesítette a versenypontokat, és elnyerte a szocialista címet. A brigádok közül 187 oklevelet, 26 pedig zászlót érdemelt ki jó munkája jutalmául. mányozta a vidéket. Tudna-e itt járni motorkerék pár ? Csak úgy mellékesen meg is kérdezte Bejszambajevtőll. — Egészen járható ez a vi­dék — felelte a főkalauz. — öcsémnek motorja van, mindig errefelé jár vele. Ha van mo­torod, nyugodtan hozhatod ide, kiélvezheted' alaposan. Gyönyö­rű szép itt a természet. Dmitrij pedig nézte a vidéket s közben arra gondolt, hogy bi­zonyára mindenki a maga sze­mével nézi szülőföldjét és olyas­miket fedez fel rajta, amiket idegen szem nem vesz észre rög­tön. Neki például úgy tűnt, hogy a szteppe köröskörül nap- ógette puszta, színtelen, unal­mas. Csák a fehér árvalányhaj- bóbiták tűntek szembe meg a keskeny tüskés levelű és elszórt vékony bugájú jelentéktelen tipec. — Mostanság nem teljes ez a szépség — szólalt meg Bejszam- bajev, amikor észrevette, hogy Malinovkin a szteppét nézegeti. — De látnád csak tavasszal! Kü­lönösen koratavasszal. Ismered a festőpalletát? Bátran mondha­tom, hogy az egész szteppe egy hatalmas paletta. Minden színt, színárnyalatot megtalálsz rajta. Szoktam néha festegetni, értek a színekhez. Tavasszal pompáznak itt a kék és sárga íriszek, a tar­ka tulipánok, bazsarózsák, az aranyló boglárkák, fehér szek­fűk. De most a nap felperzselt minden szépséget. Csak az árva- lányhajnak nem árt semmi. Bejszambajev valóban szeret­hette a természetet, mert még sóhajtott is hozzá egyet. A vonat köziben elhagyott két kisebb ál­lomást, amelyeken mindössze né­hány percet vesztegelt. Ahhoz képest, hogy túlsúlyos szerel­vény volt, elég gyorsan haladt, ám a síkságot most emelkedők és lejtők váltották fel. Az út két oldalán rozsdás-sárga fű borí­totta lankás dombok húzódtak. Ez a fű kifakult öreg szőnyeg bolyhaira emlékeztetett. A vidéknek megfelelően ész­revehetően változott a mozdony lélegzése is. Az emelkedőkön nehezebbé vált, holmi hörghu­rutos sípolást hallatva. Sötéte­dett a kéményből egy re nagyobb zúgással kitörő füst. Komorult a főkalauz arca is. — Elegük lehet most a fiúk­nak — mondta együttérzően a mozdony felé intve. — Nagyon veszélyes szállítmányt visznek ma, beletörhet a bicskájuk... Az egyik emelkedőn a szerel­vény futása valóban annyira le­lassult, hogy Malinovkin is nyugtalankodni kezdett új isme­rősei miatt. Amikor pedig végre megérkeztek az épülő vasútvo­nal utolsó állomására, a moz­donyról leugrott a verítékben fürdő Rjabov, aki olyan fekete volt, mint egy néger. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom