Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-20 / 116. szám

WM. május 20, 5 Szerda Hogyan lesz nyáron? Kötetlen beszélgetés a hunyai művelődési otthon igazgatónőjével Ünnepi könyvhét, 1964 A tudományos és ismeretterjesztő irodalom alkotásai a könyvhét kiadványai között Hunyának, ennek az 1700 lako­sú községnek szép, korszerű mű­velődési otthona van. Külsőre tetszetős, nagy épületnek látszik, azonban belvilágának több mint félét a színpaddal is rendelkező, 250 ülőhelyes fő terem foglalja el, míg a többi részében megle­hetősen kicsi öltözők, valamint egyetlen szakköri helyiség és egy klubszoba van, ez olvasóte­rem is. A helyszűke persze kellemet­len és fékező hatású, de semmi esetre sem olyan akadály, ami alapvetően gátolhatná bármely művelődési ház, otthon vagy te­rem élettel való megtöltését, különösen, ha arra gondolunk, hogy egy község művelődési otthonának életét nem a négy fala közé szorított légköbméte­rek száma határozza meg dön­tő értelemben. Góc ez a hely, melyből a jó szer­vezés, irányítás révén a népmű­velési tevékenység kisugárzódik és az egész községet hatása alá vonja, az otthon határait szinte végtelenbe tágítva. Vésztőtől Me- zőmegyerig és tovább, a megye mind több helyén érvényesül ez a kibontakozás, a kultúrotthoni népművelő munkának az az új stílusa, melynek eredményeként nemcsak az otthon esténként ki­világított ablakai jelzik az ebbeli tevékenységet, hanem a község­nek minden kulturális nevelő és szórakoztató eseményében benne van a művelődési otthon vezetői­nek keze, rajtuk van a kézjegye. Nemrég írtuk „Ez lesz nyáron a gyomai járásban” című cik­künkben, hogy Békés megyének ebben a részében hadat üzentek a nyári uborkaszezonnak. A gyo­mai járási tanács művelődésügyi osztálya és a járási művelődési ház vezetősége vállvetve mű­ködnek együtt annak érdekében, hogy járásuk területén kultúr­politikánk célkitűzései rendre és tervszerűen megvalósuljanak. Ahol és amikor kell, közvetlenül is segítik a községek népműve­lési szerveit, munkásait mind a tervezésben mind pedig a végre­hajtás mikéntjét illetően. Az említett cikkben ez hang­súlyozódott és most a járás egyik községében, Hunyán meglátogattuk a művelődési otthon igazgatóját, Tímár Sán- dornét, hogy vele elbeszélgetve, megírhassuk, miként mutatko­zik mindez egy adott község­ben. Hadd álljon itt, ami rapszödikus kérdéseinkre keresetlenül el­hangzott: — Vannak-e szakköreink? Hi­vatalosan csak egy. Hogy melyik az? A középiskola esti tagozatá­ra járó hunyaiakat korrepetálja Tímár László pedagógus. Szépen dolgozik a 30 tagú színjátszó cso­port. Jelenleg az Énekesmadár és a Nászutazás című darabokat tanulják. A vasárnapi gyermek­foglalkoztatón ötvenen, hatvanan is vannak. A moziüzem vezetője vezeti, fiatal, lelkes. Diavetítés, rengeteg játék tölti ki a foglalko­zást. A nagyobbak ide, a műve­lődési otthon mögötti sportpá­lyára is kijárnak labdajátékokra. Télen, a tsz-akadémiát agronó- musok vezették, járásiak, helybe­liek közösen. Ember- és állat­egészségügyi ismeretterjesztés­ben a hunyai orvosok jelesked­tek, népszerű előadásokat tartot­tak. Nők akadémiája is volt a községben. Jó, hogy van nekünk egy Dévaj Gizellánk, az óvoda dajka nénije, aki egész télen ki­járt szabad idejében az Iványi- sori és a községsori iskolába, vagyis a tanyai részekre, ahol ké­zimunka szakkört vezetett. Bábosaink a gyermeknapra ké­szülnek. Szeretik őket a gyerme­kek, de a felnőttek is. A hunyai- ak szeretnek mulatni, de kedve­lik a kulturált szórakozást, pél­dául a színházat, azonban a Jó­kai Színház nem jár hozzánk. Anyagi oka van. A művelődési otthon befogadó képessége cse­kély ahhoz, hogy 3600 forintot biztosíthassunk nekik, keveseb­bért viszont nem jöhetnek, mert akkor tervteljesítésükbe hiba csúszna. Mikor benyitottunk ide, Tí- mámé így fogadott: — Nyáron jönnek érdeklődni, amikor már vége a szezonnak? Beszélgetésünk végéhez érve emlékeztetjük őt erre. — Mezőgazdasági község a miénk, ilyenkor panganak a dol­gok — feleli. — Az énekkarunk például már nem működik. Má­jusban még megy valahogy, de júniusiban, júliusban, augusztus­ban? Ha emberek elbúcsúznak egy­mástól, magukban még jó dara­big foglalkoznak a találkozással, elemezgetik az elhangzottakat. Mi is így teszünk és oda követ­keztetünk, hogy Hunya mintha kimaradt volna a járási művelődésügyi osztály és művelődési ház em­lített — uborkaszezon elleni — kulturális hadüzenetéből. Más­ként mivel magyarázhatnánk, hogy a hunyai kultúrotthon­igazgató meglepődik, mikor a népművelés nyári tennivalói felől érdeklődünk? Az is, ami a többi évnegyedben történik náluk, mintha tervezet­len, laza, gépies tevékenység eredménye lenne, melynek a kul- túrotthon-igazgató inkább csak szemlélője és tudomásul vevője, semmint lendületes kezdeménye­zője, türelmetlen akarója. A nyár pedig szemében a kényszerű tét­lenség időszaka. Gyors, egyszerű változást lehetne véleményünk szerint elérni azzal, hogy Hunya és a járás népművelési felelősei találkoznának és megbeszélést folytatnának a kérdésben, hogy ez a község ne maradjon a szép és hasznos elgondolás Hamupipő­kéje. Az olvasók nyilván örömmel nyugtázzák, hogy a magyar könyvkiadás — különösen az el­múlt két-három esztendőben — mind több színvonalas, közérthe­tő, a széles tömegek számára író­dott tudományos és ismeretter­jesztő munkát jelentet meg. En­nek a törekvésnek a jegyében állították össze az idei ünnepi könyvhét tudományos és ismeret- terjesztő irodalmának kiadványait is. A Korunk világnézeti kérdései­nek sorozatában jelenik meg az ün­nepi könyvhétre Aradi Nóra Az absztrakt képzőművészet c. tanul­mánya. A szerző nagy képzőművé­szeti tájékozottsággal, marxista nézőpontból tárja fel az absztrakt művészet keletkezésének körülmé­nyeit, társadalmi gyökereit, be­mutatja a tőkés társadalomban uralkodó polgári dekadencia ve- tületeit a festészetben, a szobrá­szatban, a grafika különféle ága­zataiban, s a mai nyugati építé­szetben. A bőségesen illusztrált kiadvány számos fontos kérdésre ad közérthető, világos választ. Talán furcsa, hogy ezúttal nem a szépirodalmi, hanem a tudomá­nyos munkák között találkozunk Maxim Gorkij nevével. Könyv­napi kötetében — amelyet Való­ság és irodalom címmel adnak ki az irodalompolitikus, a publicista Gorkij szólal meg, főlég az iroda­lom problémáival foglalkozó írá­sai révén. A cikkek, tanulmá­nyok, hozzászólások a mai művé­szeti vitákhoz jelentős elvi se­gítséget adnak. Az ünnepi könyvhét kiadvá­nyai között több olyan művet is találunk, amely a magyar társa­dalmi és politikai élet régebbi vagy két világháború közötti eseményeit mutatja be., Említ­sük meg mindenekelőtt a régen várt Magyarország története I.—II. című munkát, amely Molnár Erik, Pamlényi Ervin és Székely György szerkesztésében lát napvilá­got. A könyvet a Magyar Tudomá. nyos Akadémia Történettudomá­nyi Intézetének szerzői kollektí­vája írta, s a legújabb történeti kutatások fényében foglalja ösz- sze Magyarország történetét, a honfoglalástól napjainkig. A mű­vet igen gazdag illusztrációs anyag, kronológiai táblázat és jegyzetapparátus egészíti ki. A magyar történelemből veszi témá­ját a Magyar pokol című kötet is. Ilyen jellegű kiadvány hazánk­ban még nem jelent meg. A kö­tetben az 1919-es ellenforradalmi terrorakciók után emigrációba kényszerült, külföldre menekült írók, művészek, újságírók, közéleti emberek vallanak a Horthy-fasiz. mus születésének véres napjairól, a „keresztény kurzus” igazi politi­kai arculatáról. A kötetet korabe­li dokumentumok, fényképmásola­tok, rajzok illusztrálják. A két vi­lágháború közötti magyar politi­kai élet egyik igen fontos szaka­szát mutatja be Nemes Dezső A Bethlen-kormány 1927—1931-ben című munkája. Nemes Dezső e korszaknak egyik legkiválóbb marxista történész-szakértője, is­merője ebben a könyvében a beth­leni külpolitika tendenciáit vilá­gítja meg; azt a folyamatot elem­zi, amelynek célja az volt, hogy Magyarország sorsát még szoro­sabban kösse a náci Harmadik Birodalomhoz. Nagy Péter, az ismert irodalom- történész most megjelenő köny­[ ve (címe: Szabó Dezső) összefogla- 1 ló monográfia, amelyben a husza­dik századi magyar irodalomnak e bonyolult, ellentmondásokkal teli íróját és gondolkodóját kíséri végig életűtján. Az illegális magyar kommunis­ta párt, a Kommunisták Magyar- országi Pártja a* húszas évek ele­jétől kezdve kemény harcot foly­tatott, hogy megteremthesse a marxista értelmiség legális folyó­iratát. Hosszú küzdelem után je­lent meg a 100 százalék, KPM le­gális folyóirata. Tamás Aladár, a lap egykori szerkesztője most tu­dományos jellegű, de a nagykö­zönség számára is tanulságos könyvben írja meg a 100 százalék fennállásának három esztendős történetét, s ízelítőként válogatást ad abból az anyagból, amely a fo­lyóiratban egykor megjelent. Ugyancsak tudományos kiadvány, de témájánál fogva a költészet iránt érdeklődő olvasók érdeklő­désére is számot tarthat a Fiattal életek indulója című monográfia, amelynek szerzője Szabolcsi Mik­lós. A mű József Attila pályakez­désének és korai költészetének eddigi legalaposabb kritikai feltá­rása. Az ünnepi könyvhét egyik leg­jelentősebb kiadványának ígérke­zik a Tanulmányok a mai faluról című összeállítás. A kötet szerzői csaknem kivétel nélkül tudósok, statisztikusok, szociológusok, köz­gazdászok. A tanulmányok a fa­lun a felszabadulás óta végbe­ment hatalmas társadalmi válto­zást mutatják be; egész sor tudo­mányoskutatás eredményét össze­gezik, értékelik. Megjelenik a Szovjetunióban élő neves magyar származású közgazdásznak, Varga Jenőnek A gazdasági válságok és a jelenkori kapitalizmus című munkája. A könyv Varga Jenőnek a kapitalista túltermelési válsá­gok legfontosabb közgazdasági problémáival foglalkozó tanulmá­nyait tartalmazza. E könyvért a szerzőt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége 1963-ban Lenin-díjjal tüntette ki. Kiadják Gerhard Wissmann német írónak A repülés története című könyvét is. A könyv a ka­landregények izgalmasságával ve­télkedő olvasmány a repülés tör­ténetének első kísérleteiről, meg­valósításáról és fejlődéséről. Meg­jelenik Rát-Végh István Hatalom, pénz című kötete, ez nyilván nem szorul bővebb méltatásra — Rát- Végh szelleméhez, kutatási témái­hoz és írói rangjához illő mun­ka. Az ünnepi könyvhét két művé­szeti tárgyú könyvéről számolunk be végül. Harmadik kiadásban je. lenik meg ez alkalommal Zádor— Dercsényi A magyarországi mű. vészét története című munkája, amely a honfoglalástól a felsza­badulásig terjedő évezred magyar művészetének történetét tárgyal­ja három kötetben, gazdag il­lusztrációs anyag kíséretében. Üjdonság lesz Kroó György „Mu­zsikáló zenetörténet”-e. A könyv­höz a zenei példákat hanglemez­illusztrációk kíséretében kapja meg az olvasó, s így valóban éd- ményszerűen ismerheti meg a kü­lönböző korszakok zenéjét. A négy kötetre tervezett sorozatból az ünnepi könyvhétre az első kö­tet jelenik meg, amely Handelig mutatja be a zene történetét Előrelátó gondosság Nyomdász szakközépiskolai osztály Békéscsabán Megyénk könnyűiparában a nyomdaipart erőteljes fejlődés jellemzi. A Kner Nyomda békéscsabai és gyomai üzeme évről évre új létesítményekkel, gépegységek- kal gyarapodik, növelheti terme­lését, exportját. Nem titok, hogy e két üzem felfejlesztése az ipar decentrali­zálását sürgető párt- és kormány- határozat valóraváltásának jegyé­ben történik. Itt, ahol hagyományai vannak a nyomdászatnak és képzett szak­emberek állnak rendelkezésre, minden lehetőség adott az előre­lépésre, új beruházások telepíté­sére. Vétek lenne kihasználatla­nul hagyni a lehetőségeket. Nos, ehhez a koncepcióhoz igazodva határozták el néhány évvel ezelőtt felelős szervek a bé­késcsabai üzem 27 millió forin­tos rekonstrukciójának végrehaj­tását. A rekonstrukció tulajdon­képpen be is fejeződött. A gyo­mai üzemben — a hazai könyv­művészet patinás műhelyében — az idén kezdődik el, és jövőre folytatódik a korszerűsítés. De mindez nem jelent megál­lást. i A harmadik ötéves terv során az elgondolások szerint a békés­csabai üzem bővítésére sok mil­lió forintot szánnak. Mit jelent ez? Azt, hogy a hazai csomagoló­anyag-gyártás bázisát Békéscsa­bán akarják megteremteni vidé­ki viszonylatban. Budapest nyom­daipara zsúfolt, itt viszont — hogy úgy mondjuk, — nagyon jól megél a nyomdakombinát, ta­pasztalt műszaki gárda képes irá­nyítani, és sok lánynak-asszony- nak biztosít tisztes keresetet, ami mindenképpen üdvös dolog az életszínvonal alakulása szem­pontjából. A nyomda vezetői gondos előre­látással már most számítanák ar­ra, hogy az új üzemrészekbe biz­tosítani kell a szakmunkás-gár­dát. A meditáción már túlestek, most a szervezés van soron, s eh­hez segítséget kaptak a megyei és városi pártbizottságtól, tanács­tól. Mind a négy szerv gyorsan felismerte a kezdeményezés élet­revalóságát, és nem késlekedett a támogatással. A nyomdászképzést a 4+2-es középiskolai oktatás formájában oldják meg. Eddig az érettségi­zett fiatalok két évig tanultak a szakmunkás-bizonyítványért, négy év múltán viszont a végző negyedikesek egy része a Békés­csabai Rózsa Ferenc Gimnázium­ban már az érettségi bizonyít­vánnyal egyidőben megszerezhe­ti a biztonságot kölcsönző szak­munkás-bizonyítványt is. Aki tovább akar tanulni, az felvételt nyerhet az ugyancsak Csabán, 1968 őszén induló Grafi­kai Főiskolára (ilyen iskola csak Lipcsében van, hazánkban még nincs), ha dolgozni akar, várja a nyomda korszerű üzeme. Szeptemberben egy első osztály 35 tanulója kezdi meg a nyom­dász-szakmával való ismerkedést Békéscsabán. A tanulóknak — akik hetente három nap a humán tantárgyak anyagát, két napon a gyakorlati fogásokat, egy nap a nyomdaismereteket sajátítják el —, a Kossuth téri iskolarészben külön tanműhelyt rendeznek be. A nyomdászat elméleti és gya- gyorlati kérdéseivel a Kner Nyomda neves, pedagógiai haj­lamú szakemberei ismertetik meg a tanulókkal. Csakis üdvözölni érdemes a nyomda vezetőinek felismerését, és helyénvaló, gyors munkálko- .dását. Az üzem jövőjéért, hírnevéért érzett felelősség volt tettük moz­gató rugója. Ballag Róbert Huszár Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom