Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
1964. április 26. * 5 Vasárnap I Az ország első termelőszövetkezeti üdülője. Kilencven Békés megyei termelőszövetkezeti tag üdült Debrecenben, az ország első ilyen üdülőjében. Ebben a tényben nagyjából benne van nemcsak az, hogy egyre magasabb lesz a paraszt- emberek színvonala, hanem egy másik szocialista törvény is: megszűnőben van a munkás- és parasztember közötti különbség. menni üdülni, azt válaszoltam: „Minek menjek én Debrecenbe?” Most mór nem kérdezem... De a hogy amikor Nagy Károly, a Békés megyei Termelőszövetkezeti Tanács elnöke meglátogatta és a tavaszi mezőgazdasági munkáról tájékoztatta az üdülőket, szinte mindenki vallotta: lám, érdemes jól dolgozni, érezzük a munka utáni megbecsülést. Csak képek és epizódok. Mindent visszaadni teljesen nem is Valahogy a debreceni termelőszövetkezeti üdülő elhelyezése is A két özvegy: idős Bozó József, az újkígyóst Aranykalász Termelőszövetkezet tagja és özv. Varga Istvánné Borsodból. Állították, hogy egymásra találtak ,. Búza Ilona volt az üdülők között a legszomorúbb. A mezőhegyest kislány gondolatai talán éppen a „kiválasztottnál" jártak? jó ég tudita, hogy ilyen jól bánnák az emberrel..; Németh Gyurka bácsi, az orosházi Vörös Csillag Tsz tagja így „bánkódott”, amikor bészélgeí- tünk vele: — Jó, jó, de egy baj van: nem akarják meghosszabbítani... Pe/ls, aki itt is tanul. Szilágyi Ferenc né, a gyomai Alkotmány Termelőszövetkezet tagja az üdülést a mezőgazdasági technikum vizsgáira is felhasználja. lehet. De nyugodtan mondhatjuk, hogy ezeknek az embereknek a szívéiben és munkájában érezni jelképezi ezt. A Nagyerdő sarkán neonfényes betűk rajzolják két üdülő homlokzatán az értelmet: „Vasas üdülő”, s mellette: „Termelőszövetkezeti üdülő”. A biztosítási és önsegélyező csoport jóvoltából 90 Békés megyei parasztember tíz napig élt itt olyan körülmények között, olyan gondoskodásban, olyan megbecsültségben, amilyet csupán a ml társadalmunk tud adni a munkásnak és a mezőgazdasági dolgozónak. Kevés itt a hely, hogy a tíz nap történetét mind megírjuk, de egykét epizódot, beszélgetést mégis idézünk. Talán először azt, amit mindenki mondott: — Nagyon jól érezzük magunkat, kitűnő az' ellátás és... „Nem is hittük, hogy valamikor ilyenben lesz részünk.” Az okányi Alkotmány Tsz egyik tagja „patronált” bennünket, amikor megnéztük az üdülő tetőteraszát: — Tudják, amikor kérdezték, hogy kedvem van-e Debrecenbe Nagy Károly, a Békés megyei Termelőszövetkezeti Tanács elnöke és Bakó Sándor, a debreceni Vörösmarty Termelőszö- vetkezet elnöke határlátogatáson. dig el lenne itt az ember akár egész évben... Az viszont már komolyabb, lehet majd az első „hivatalos” üdülésüket — saját üdülőjükben. Varga Tibor Van-e sógorság, komaság Reikovácsházán? Miben van és miben nincs igazuk a levélíróknak Kedves Levélírók! Levelüket, amelyet „A refkovácshází Dózsa Tsz tagjai” aláírással küldtek, szerkesztőségünk megkapta. Önök, a levél írói. nem nevezték meg magukat, csupán csak azokat említették, akiknek emberi hibáit ki akarták pellengére zni. Igaz, hogy egy részét elismerték. Azt írják, hogy László János, a községi tanács vb-elnöke és H. Kocsis Lajos, a Dózsa Tsz elnöke sógorok. Munkájukon a rokoni kapcsolat nem érződik, hiszen — amint a levélben is állítják —• ellentétek vannak közöttük. Müyenék ezek az ellentétek? önöknek, akik a faluban jóban, rosszban együtt élnek, jobban kell tudniuk, mint annak az idegennek, aki ezt vizsgálja, aki előtt az összefonódás apró részletei nem boncolhatnak ki, mert a falu megőrzi ezeket. Ennek ellenére néhány részletet mégis megtudtunk. A refkovácshází Dózsa Tsz-ben tavaly a munkaegység értéke az előző évhez képest valamelyest csökkent. Ennek több oka van. Többek között: a vezetés korábban elszakadt a tagságtól. A közös gazdaság minden gondját egy-egy ember, hol az elnök, hol a főmezőgazdász, hői pedig a főkönyvelő vállalta magára. Az ilyen ve- . zetés miatt kapkodóvá vált a szövetkezet élete. A termelésben olykor a fejetlenség ütött tanyát. Önök jól emlékeznek olyasmire, amikor egyik óráról a másikra megváltoztatták a beosztást, s ott álltak a határban szerszám nélkül, dühösen. Mérgük >— amelyet egész éven át összegyűjtötték és a zárszámadó közgyűlésen láng- csóvaként lövelltek a vezetőségre, ilyen és ehhez hasonló előzmények után — többségében jogos volt. Magyar József — a tanácselnök veje — mélységes felindultságában nem H. Kocsis Lajos személye ellen foglalt állást, hanem a vezetésben előforduló hibák ellen Bátran kiállt a' zilált helyzet felszámolása mellett. Amint írják, a szövetkezet tagjainak 80 százaléka a hibákat ostorozó Magyar József mellett volt. A viharos közgyűlés eredménnyel végződött, mert a közvetlen vezetés — az elnök, a főagronómus, a párttitkár — ráeszmélt arra, hogy a szövetkezetben a vezetésnek a saját érdek helyett elsősorban a közösséget kell szolgálni. A tagság szóvá tette, hogy a vezetés nagy prémiumot akart zsebrevágnl. Ennek a prémiumnak feléről lemondott a vezetőség, noha arról közgyűlés határozott. A vezetés nagyon nehéz feladat. Emberekkel bánni, ügyükben eljárni szép, de roppant nehéz hivatás. Aki ezt vállalja és becsülettel csinálja, rágalom helyett elismerést érdemel. Magyar Józsefet — a tanácselnök vejét — véleményünk szerint meggondolatlanság elmarasztalni azért, mert elvállalta az egyik brigád vezetését. Ez a fiatalember 1963-ban csaknem ezer munkaegységet keresett, s az idén havonta csak 55 munkaegységhez jut. Tehát azzal, hogy elvállalta a brigád vezetését, anyagi előnyökről mondott le. (Ebben az évben 340-el keres kevesebb munkaegységet, mint 1963-ban.) Az, hogy a brigúdvezetői munka ellátásában még nem rendelkezik nagy jártassággal, ez igaz. Ha figyelembe veszik, hogy az idei tavaszon munkájára nem volt reklamáció, akkor önök, kedves levélírók, bízhatnak abban, hogy jó brigádvezető lesz belőle. A tanácselnök lánya az Önök közgyűlési határozata alapján lett adminisztrátor, pedig egy adminisztrátori állás betöltéséhez nem szükséges közgyűlési határozat. Munkájával meg vannak elégedve Elődjénél jobban látja el feladatát. A csere — figyelmen kívül hagyva, hogy kinek a személyéről van szó — előnyös volt, mert az ügyintézés gyorsabb. A tsz-ben előforduló hibák ellen strucc-politikával nem lehet eredményesen küzdeni! A hibákat, akár vélt, akár jogos sérelmekről Van szó, közösén, nyíltan, jó szándéktól áthatottan, türelemmel kellene Refikovócsházán is orvosolni. A Dózsa Tsz gazdái érett emberek ahhoz, hogy a szövetkezet erősítését, a szövetkezetből származó jövedelmük fokozását, a gondokat és a feladatokat kerékasztalnál vitassák meg. Csakis így tanulhatnak egymástól, így küzdhetnek eredményesebben a hiányosságok, az emberi fogyatékosságok ellen. Elvtársi üdvözlettel: Dupsl Károly A hangnem Az elmúlt heti „űrről beszér'mek, amely az apró bosszúságokat tárgyalta, szélesebb vitát nyitott. Néhány levélírónk már nemcsak a bosszúságának tényét közölte velünk, hanem azt la, hogy sok esetben ezt az váltotta ki, ahogyan az elutazást velük közölték. Többen szóvá tették, hogy bár egyre ritkábban fordul elő, de még mindig találkozni olyan jelenséggel, hogy a kalauz kiabál az utasokra, hogy az eladó csak teesék-láseék szolgálja ki a vevőt, vagy mint Kovács Mihályné medgyeeegyházi, olvasónk írja, rá is kiabálnak az emberre. Levélírónk szóvá teszi, hogy a bán- kütl váróteremben, mikor beültek, rájuk szóltak: — Itt nem lehet potyázni! Ha nem tetszik, úgy hagyják el a várótermet, csak a vonatindulás előtt szabad az állomás épületében tartózkodni! Hm. Ugye, furcsa? Levélírónk és még jó néhányan munkájuk után esti iskolába járnak, amelynek 9 órakor van vége. A legközelebbi vonatjuk fél 12-kos- indul. Nem sokan vannak ők, pedagógusok és tanulók, de várják, hogy valaki szóljon már a bánkütd állomáson, hogy legalább azt az egyetlenegy égőt, amely a mennyezetről lóg le, égve hagyják. Nagyon furcsának találom, hogy egyáltalán Ilyet ma kérni kell. Nem beszélve arról, hogy milyen rossz érzést kelthetett azokban az emberekben, akik ott vártak a vonatra, hogy sötétben kell ülniük, mert esetleg valakinek az állomáson nem tetszenek á Várakozók. Egyre ritkább ma már, hogy valakit figyelmeztetni kellene azért, mert meg nem engedett hangon beszél munkatársaival, beosztottjaival vagy éppen azzal, akivel összehozza a véletlen. Hisszük, hogy a hánkúti állomás pénztárosát vagy forgalmistáját sem kell figyelmeztetni arra, hogy másképp viselkedjen. Es gondolom, a MÁV se megy tőnkre, ha esténként égve marad a villany, különösen akkor, mikor az esti iskolából hazatérők vonatra várnak. D. t
