Békés Megyei Népújság, 1964. április (19. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
1991. április 26. 4 Vasárnap Tizenötezer emberért Egy február végi vb-ülésen vettem részt a békéscsabai tanácsnál. Etzen az ülésen megtárgyalták a termelőszövetkezetekben folyó szociális munka helyzetét, néhány tapasztalatát. Ezen a vb-n fogalmazódott meg bennem, hogy vajon teljesítettük-e ígéretünket, amelyet aikkor tettünk, mikor a termelőszövetkezetekbe egymás után léptek be az emberek a városokban és falvakban is? Kormány- és helyi intézkedés Az ígéret teljesítésével körvonalaiban nincs is baj. Hiszen a párt és a kormány a termelőszövetkezetekre is kiterjesztette az öregségi és munkaképtelenségi járadékrendszert, megvalósult a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer. Az igaz, hogy a nyugdíj- rendszer ma még elég sok vitát vált ki termelőszövetkezeteinkben, és kevés az a tanácskozás, ahol szó ne esne erről. Természetes azonban, hogy az összegszerűség emelkedése nem várható egyik napról a másikra, hiszen a népgazdaság teherbíró képessége határt és korlátokat szab itt is. Nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnénk arról, hogy az egészségügyi szolgáltatás helyzete jelentősen megváltozott éppen a termelőszövetkezeti mozgalom megerősödésével. Hiszen az egészségügyi intézmények a megmondhatói, hogy néhány év alatt milyen ugrásszerűen növekedett meg ügyfélforgalmuk éppen a termelőszövetkezeti tagok számának emelkedésével. Persze, hogy itt is van még épp elég gond. Hiszen van néhány járásunk, ahonnét Békéscsabára kell járni szakorvosi rendelésre, de a fejlődő hálózat, ha nem is máról holnapra, de látható időn belül, tehát néhány év múlva, már megoldja ezt is. Mondani se kell, hogy ezek az intézkedések kedvezően éreztették hatásukat a termelőszövetkezetekben és ahol ez az intézkedés párosul azzal a plusszal is, amit a termelőszövetkezeti tagok tehetnek meg, úgy kevesebb is a panaszkodó öreg és elesett. Vajon rendeltetésszerűen használják-e fel termelőszövetkeze- .teink a szociális alapot? Ismét a vb-ülés vitájára kell visszatérni, ahol az egyik hozzászóló kifogásolta, hogy a szociális alap terhére televíziót vettek. Kifogásolható ez? Vagy kifogásolható az, ha a termelőszövetkezeti klubba függönyt, és szőnyeget vásárolnak? Egyértelműen le kell szögeznünk: nem! Azért sem kifogásolható a televízió vásárlása és az egyéb ilyen jellegű beruházás, mert az kulturális hatásán túl a szabad idő helyes eltöltését teszi lehetővé, éppen azoknak, akiknek már kevesebb lehetőségük van arra, hogy akár rádiót, televíziót vásároljanak. A szociális alapiak felhasználása persze a végzett felmérések alapján elég vegyes képiét mutat. Azon már lehet vitatkozni, hogy ebből az összegből érdemes-e zár- számadási vacsorát rendezni. Nyilván még ilyen esetben is az arányokat kell figyelembe venni. Ha bankettokra vagy egyéb ilyen rendezvényekre költik el az ösz- szeg nagyobb felét, úgy az elítélendő, de ha csak egytizedét teszi ki ez az összeg, akkor kár lenne kifogásolni. Nyilván a termelőszövetkezet tagsága által megválasztott ellenőrző bizottság képes felmérni a lehetőségeket és módot talál arra is, hogy kifogásolja, ha valami nem úgy történik, mint ahogy azt a közgyűlés meghatározta. A bizonyos plusz tehát az, ha a termelőszövetkezet esetenként meglevő lehetőségeivel úgy gazdálkodik, hogy támogassa az idős tagokat, s azokat, akik arra rászorulnak. Néhány tapasztalat A megyei tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportja az elmúlt év végén felmérést végzett megyénkben. Több olyan megállapítást tettek, amelyek segítik a termelőszövetkezetek szociálpolitikai munkájának megjavítását. Megyénkben mintegy 86 ezer termelőszövetkezeti tag van, amely közül a hozzávetőleges adatok szerint 15 ezer csökkent munkaképességű, többségében idős eiyber. Az ő munkába állításuk a legsürgetőbb feladat, de hiába tesz az egészségügyi osztály bármilyen hasznos intézkedést, ha ez nem találkozik a termelőszövetkezetek vezetőinek támogatásával. Ebben az évben már megbízták a körzeti orvosokat a csökkent munkaképességűek számbavételével és a felfektetett gondozási törzslap segítségével minden egyes emberről így már kimutatást készítettek. Több termelőszövetkezetben már elérték, hogy olyan munkaalkalmakat hoztak létre, ahol biztosítják a csökkent munka képességű ek foglalkoztatottságát. Nagyon jó kezdeményezés a szeghalmi tbc-intézeté, ahol a gon^özásra szorult termelőszövetkezeti tagok gyógynövénytanfo- lyamot végezhetnek el. A gyulai József Attila Szanatóriumban plédig a beteg tsz-tagokat növényápolási szakmunkára képezik ki, amelyről igazolást is kapnak. Ezek még egyelőre a kezdeti lépést jelentik, de már benne rejlik az a lehetőség, hogy egyre több idős, vagy csökkent munkaképességű termelőszövetkezeti tag találja meg az erejéhez és egészségéihez megfelelő munkakört. A körzeti orvosokon, a szociális bizottságokon és a termelőszövetkezeti vezetőkön múlik, hogy a most már rendelkezésre álló gondozási törzslapok segítségével minden csökkent munkaképességű termelőszövetkezeti tag érezze: gondoskodnak róla. Dóczi Imre Nyikolaj Toman: (ED 'HúfySfZ'Qr (í utat% Az a bizonyos plusz A fentieket bizonyítva el kell mondani, hogy bármilyen helyesek is az állami intézkedések, ha azok nem párosulnak az emberséges gyakorlati megvalósítással, ha nem párosul azzal, hogy a termelőszövetkezet maga is megtegyen mindent öreg tagjaiért. Erre kínálkozik alkalom a munkahelyek elosztásánál és a sokat vitatott szociális alap helyes felhasználásával. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt összes üzeme földalatti és külszíni munkavállalókat vesz fel 18-tól 45 éves korig. Jelentkezni lehet: a Tatabányai Szénbányászati Tröszt munkaügyi osztályán. Kereset teljesítménybérezés alapján történik. 2640 A következő szöveget kapta: „Két-három napig nem leszek itthon. Helyezkedjen el kényelmesen. A házigazda megbízható ember. Unokaöccsének, Temir- beknek szintén hasznát .vehetőjük. De semmiféle titkot ne bízzon rájuk. Feladata a következő: A csűrben áll egy motorkerékpár, szerelje bele az én adóvevőmet. A készülék a pincében van. Csak akkor hozza ki onnan, KémregénY Fordította: Sárközi Gyula ha Aszkár már munkába ment. A pincekulcs a konyhafalon függ. A pince baloldali falát tapogassa ki. Közvetlenül a padlónál szakítsa fel a deszkát. Az adóvevő a falburkolat mögött van." Jersov zsebre dugta a noteszt és kiment a csűrbe. Valóban talált ott egy zsákfélével letakart oldalkocsis motorkerékpárt. Külsőleg semmiben sem különbözött a hasonló típusú motoroktól. De amikor figyelmesebben megvizsgálta odalkocsiját, a huzat alatt felfedezte az adóvevő helyét. Mielőtt lement volna a pincébe az adóvevőért, Jersov reteszre zárta az utcára nyíló kiskaput. Aztán megkereste a konyhában a kulcs-csomót és az egyik kulccsal felnyitotta a pinceajtó lakatját. A pince nagyon mély volt. Jersovot hűvösség, erős juhsajt és zöldségszag fogadta. Az ajtónyíláson beáramló fény alig-alig ért le ide. Jersov várt egy kicsit, míg szeme megszokta a homályt. A pince falait deszkaburkolat borította. A deszkák elég szorosan tapadtak egymáshoz. Jersov Ki a „tisztességes“ ember? Nemrég beszélgettem a gádo- rosi művelődési otthon igazgatójával. Elmondta, hogy a cigányfiatalok közül sokan járnak a művelődési otthonba. Rendesen, illemtudóan viselkednek, nincs semmi kifogás ellenük. A községi tanács azonban rossz szemmel nézi őket és olyan formában juttatta, kifejezésre a véleményét, hogy „vannak ott oda nem való elemek”. A tanácstagok közül néhányan nyíltabban beszéltek. Azt mondták: „Azért, mert sok a cigány, tisztességes ember nem megy a művelődési otthonba.” Sokszor megtörténik, hogy egyesek először benéznek és ha cigányokat is látnak, visszafordulnak. Találkoztam a községi tanácselnökkel és megemlítettem neki azt, amit a művelődési otthon igazgatójától hallottam. Válaszként megtudtam tőle, hogy a tanács csupán a cigányfiatalok munkaidő alatti szórakozását kifogásolta. Odajárnak bi- liárdozni napközben is, ami pedig nem engedhető meg. Ez igaz. A művelődési otthon nem arra való, hogy ingyenélőknek, munkakerülőknek nyújtson szórakozási lehetőséget.* A dolgozók otthona, amit — ha közvetve is —, lényegében a munkájukkal teremtettek meg és tartanak fenn a maguk számára. Helytelen azonban a „munkakerülőket” cigányokra és egyebekre kategorizálni. Már maga a tény is ellentmondott ennek, mert éppen aznap délben, amikor ott jártam, egy cigányfiatallal sem találkoztam. Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy akik biliárdoz- tak, * munkakerülők. Talán éppen éjszakai műszakban vagy szabadságon voltak, és más indok is lehetett erre. Bizonyos, hogy ma még mindig vannak olyanok, akik ellenszenvet éreznek a cigányok iránt. Ha hivatalos fórum előtt is megkülönböztetést tesznek, az csak olaj a tűzre, önmagukat látják igazolva^ azok, akik az embereket boriik színe szerint osztályozzák. Egyes személyek kijelentése is csak hátráltatja azt a folyamatot, ami — ha néhol lassan is, de rendszerünkből adódóan — végbemegy nálunk: a cigányság felemelkedését, hogy minden vonatkozásban elérjék a társadalom átlagszintjét. Most nem azokról a cigányokról beszélek, akik orvosok, ügyvédek, művészek vagy magas képzettséget igénylő szakemberek lettek. Ilyen is akad szép számmal ma már, ami csak bizonyíték arra, hogy megfelelő körülmények közé jutva a legmagasabb fokot is elérhetik éppen úgy, mint a „fehér bőrűek”. Más szavakkal: ebben a vonatkozásban sincs semmi különbség ember és ember között. Tudjuk azonban, vannak a régi megszokottságban, rossz körülmények között, szeparáltan élő cigányok is. De különösen a fiatalokat vonzza már a körülöttük formálódó világ, amit éreznek, látnak, és magukba szívják az életet, szabadságot adó friss levegőjét. Üj utakat keresnek tehát. Barátságot a többi fiatalokkal. Megbecsülést, segítséget várnak. S ha ilyenkor azt veszik észre, hogy kerülik, külön kategóriába sorolják őket, akkor visszasüllyedned oda, ahonnan elindultak. A társadalmunk pedig ezt nem engedheti meg magának, mert valóban nincs szükség ingyenélőkre. Eredményes munkát csak azoktól várhatunk, akik velünk egy úton haladnak, éppen olyan megbecsülésben van részük, mint bárki másnak. S ha valaki csak. éppen azért érzi magát tisztességes embernek, mert nem cigány, akkor az mélységesen téved. A tisztesség fogalmát a munkához és az emberekhez való viszony határozza meg egyedül. Pásztor Béla végigtapogatta a baloldali fal alját, de nem találta meg mindjárt a szükséges deszkát. Csak miután zsebkése pengéjét néhányszor végighúzta a deszkaburkolat résein, vált le a falról az egyjk deszka és mély üreg tárult fel mögötte. Az őrnagy benyúlt a résbe és kitapogatott egy fémládát. Amikor kihúzta, meggyőződött, hogy az adóvevő. ,.NB” típusú készülék volt. Szerkezetét nem ismerte. De gondos átvizsgálás után hamarosan kiismerte magát benne annyira, hogy kezelni tudta. Viszont úgy látta, hogy nem lesz könnyű a huzat alá rejteni úgy, hogy a gép futólagos átvizsgálásakor észrevétlen maradjon. Ehhez már Malinovkin segítsége vagy tanácsa kellett. Levette az adóvevő méreteit összeszerelt és szétszedett állapotban, majd a motorkerékpár összes méretét is feljegyezte. Kilépett a házból és kulcsra zárta az ajtót. Malinovkinnal a poggyászmegőrző előtt találkozott. Rajtuk kívül nem volt senki a közelben. Jersov bement a megőrzőbe a bőröndjéért. A hadnagy némi várakozás után követte. A poggyászraktár ablaka előtt tekintetük összevillant Amikor pedig a raktáros elment Jersov holmijáért, az őrnagy átadott Malinovkinnak egy cédulát. Rajta röviden közölte vele a dolgok állását és megkérte, gondolkozzon annak lehetőségén, hogyan helyezhetné el az adóvevőt a motorkerékpár huzatja alatt. Arra is megkérte a ' hadnagyot, hogy lehetőleg valahol a Przse- valszkij utca közelében szerezzen magának szobát, és tartsa szemét Temirbek kalauzon. A következő találkozásukat másnap délre tűzte ki a városi étteremben. Másnap a megbeszélés szerint Jersov elindult a városi vendéglőbe, amelyet még tegnap jegyzett meg magának. Amint belépett, nyomban észrevette Ma- linovkint: a sarokban ült egy asztalnál. A hely nagyon előnyös volt. Jól lehetett látni csaknem az egész éttermet, de az asztalnál ülőt eltakarta az asztal lábánál egy ládában bóbiskoló hatalmas pálma. Azután meg az asztal úgy volt elhelyezve, hogy csak két személy ülhetett mellette, míg a többi előtt négy-négy ember foglalt helyet Jóformán minden asztalnál ültek. Csak itt-ott maradt egy- egy üres szék. Jersov kétszer végigment a termen, mintha azt latolgatná, melyik asztalnál volna a legjobb letelepedni. Ekkor odaért hozzá a pincér, aki akaratlanul is segítségére sietett: — Amott van egy szabad hely — mutatott Malinovkin asztala felé. — Éppen az én asztalom, egy pillanat és máris kiszolgálom. — Köszönöm! — mondta Jersov. (Folytatjuk)
