Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
lNi iw&rcítJs 1. 5 Vasárnap Rekordforgalom a piacon Százötven forintos giccsek — Mit mutat a statisztika? Piaci napákon — szerdán és I két „illusztráló” giccseket talál- saornbaton — talán még a szoká- ' hatnak a piacon járóik, számos ' változatban. Öregségi nyugdijat kap egy gyár? sósnál is többen utaznak Békéscsabán a 9-es helyi járatú autóbuszon. Sokan igyekeznek üres kosaraikkal, táskákkal a Jókai utca felé, magukban latolgatva, hegy vajon sikerül-e olcsón vásá. rolni uk. A város központja felöl érkezők sátoros árusítókat pillantanak meg először, majd csaknem végig a Jókai utcán hosszú sorban, rengetegen kínálják áruikat. De kezdjük sorjában. o Továbbmenve, tejtermékeket árulnak hosszú pádon, s velük szemben, a piac másik oldalán, cipők kaphatók. — Esküszöm, hogy nem kicsi ez a csizma magának — bizonygatja az egyik eladó, s dicséri portékáját — Próbálja meg! Fogadjunk egy féldeciben, hogy nem kicsi. Ha vesztek, én a csizma árát fizetem. Míg a vevők és eladók alkudoznak nem kell cégér. A csirkének viszont igen. Ezt bizonyítja egy fekete kendős asszony, aki a többieknél is jobban bizonygatja, szókincse széles skálájával, hogy kitűnő és olcsó az áruja. Eredményesnek bizonyul ez, mert tőle vásárolnak a legtöbben, pedig ő sem adja olcsóbban csirkéit. Mindenki kínál, mindenki kérdez: hogy adja, mennyi az ára, mit kér érte? Alkudoznak, megpróbálnak minél olcsóbban vásárolni, illetve minél többet keresni. Sürögnek, forognak az emberek a piacon, s a statisztikai adatok szerint a tavasz közeledtével hétről hétre egyre többen. Vitaszek Zoltán A helytelenül címzett levél nemegyszer okozott már bonyodalmat vagy idézett elő komikus helyzetet. A győri SZTK egyik legutóbbi felszólalása is megérdemli, hogy besorolják az emlékezetes furcsaságok közé. Azokban a napokban, amikor a Wilhélm Pieck Vagon- és Gépgyár, minit ilyen megszűnt, és a Győri Szerszámgépgyárral egyesülve átalakult Wilhelm Pieck Járműipari Művekké, érkezett az alábbi szövegű levél: „Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár, Győr. öregségi nyugdíja ügyében szíveskedjék alközpontunknál (Győr, Tanács- köztársaság út 5. I. 6.) megjelenni és személyi igazolványát magával hozni. Győr, 1963. december 29. SZTK megyed alközpont.” A kategorikus hangú felhívás, amelyet valószínűleg a gyár egyik nyugalomba vonuló dol-( gozójának szántak, de a címzésnél a nevét elfelejtették odaírni, nem kis derültséget kel-, tett. Fel is vetődött az ötlet, j hogy a gyár, „mint jogi személy” küldje el‘meghatalmazott ' képviselőjét az SZTK győri al- * központjába. A dolgozók ugyan- > is úgy vélekednek, hogy a régi ‘ gyár valóban rászorult a nyug- ' díjra, hiszen megalakulásától, 1897-tól kezdve 66 éven át megszakítás nélkül működött. Nagy János Nálunk ilyen nem történhet meg... (Szerk.) LUtim tummr»*. «M W(b&£ (K.&. * ■m _ 4 » rá mi’rtmm w&m más im* %rtr <« m?K m>-r ám n- ms’.ú'sa. A saőnyegházzal szemben a sebtiben összetákolt sátrakban „szebbnél szebb” giccsek a fajvédőkön. — Mennyibe kerülnek? — Százötven forintba. —- Vásárolnak belőlük az emberek? — Ezt is szeretik.— Mikor adott el legutóbb ilyet? — Nem tudnám megmondani. Ma még nem kelt el egy sem — válaszolja eladójuk. Nem messze ettől a sátortól egy asszony kínálja párnahuzatait. Egy kisebb méretűn a legtipikusabb példa: pamutgombolyaggal játszó két macska, 120 forintért. Az asszony saját mega készítette. Máshol népszerű dalszövegenaik, válogatnak, viccelődnék, a három piaci felíró statisztikát készít a felhozatalról. — Rekordforgalom van — mondja az egyik. — Körülbelül 12 ezer tojást, 400 liter tejet, 540 kiló túrót és 380 liter tejfelt árusítanak ma. A tavasz közeledtével egyre később fejezem be az ösz- szeírást, mert még fél tízkor is jönnek új eladók. Az niésházi utca sarkánál kezdődik a csirkepiac. Fejkendős asszonyok vagy kézben tartva, vagy lábuk előtti kis szalmacsomókon kínálgatják a kakast, csirkét, vagy éppen a tyúkot. A legtöbb vevő tovább megy, miután megkérdezte az árát. Drágának tartják. A közmondás szerint a jó borTársadalmi tulajdon védelmi kiállítás nyílik ma a Fegyveres Erők Klubjában c- • Sár Valószínűleg gyulaiak voltak azok, akik az esti vonattal szándékoztak hazautazni Békéscsabáról, de amit mondtak, az nemcsak gyulai probléma, hanem mi, magunk tudjuk, hogy békéscsabai, orosházi és szarvasi is. „biztonságosabb” partra. Előfordul aztán, hogy rosszul számítjuk ki az ütemet, nem kellő szilárdsággal helyezték le a téglát, s egy bizonyos testrészünkön azt érezzük csak, hogy jaj, de kemény a tégla. A megyei rendőr-főkapitányság minden évben kiállítást rendez a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatosan. Más-más jelleggel, 1958 óta több ezren tekintik meg évenként a kiállítást, amelyen a látogatók megismerhetik egy-egy bűncselekmény körülményét, elkövetésének okát és tájékozódhatnak arról is, hogyan lehetett i volna a társadalmi tulajdon elherdálását megelőzni. A ma nyűé kiállításán is különböző sikkasztások, lopások, felelőtlen tárolások körülményei láthatók a tablókon. Itt találjuk például a szarvasi víztársulatnál történt sikkasztás esetének leírását rajzokkal és képekkel illusztrálva, amelyet a bizonylati •fegyelem be nem tartása miatt követtek el. Eredeti fényképekkel ismerteti a kiállítás a múlt év végén a DÁV-nál történt lopásokat is. Megláthatjuk ezenkívül azt, milyen kárt okoz a szakszerűtlen, gondatlan tárolás a népgazdaságnak. (Felső képünk a Bé késcsabai Konzervgyárról.) Az alAz idén tovább korszerűsítik az utakat Orosháza—Tótkomlós között 6 méter széles aszfaltút lesz A Hódmezővásárhelyi Közúti méterről 6 méterre szélesítenek és — Olyan sár van mindenütt, hogy legjobb lenne gumicsizmában járni — így az egyik beszélgető. Az elmúlt években községfejlesztési alapból, állami beruházásokból tekintélyes összeget fordítottak városaink, községeink az utcák karbantartására, építésére. Mert legtöbb községünkben például a főutcák régi tégláit is« ki kellett cserélni, és ma már aszfalton járnak Btttonyán, de már Bucsán is épp úgy, mint Gyulán vagy Békéscsabán. Böngészve az idei községfejlesztési tervekben, ismételten hatalmas összegeket szántak erre a célra községeinkben és városainkban. Jó néhány km-rel hosszabbak lesznek az aszfaltozott utcák, kényelmesebb lesz a közlekedés... Száraz nyári hajnalokon. Mert egyébként nem hiszem, hogy sokat jelentene az aszfaltjárda különösen ott, ahol elfelejtették kitisztítani a szennyvízlevezető árkot és a hirtelen tavaszi olvadás megtöltve azt, elöntötte teljes szélességében az utcát. Úszunk a sárban falun és városon egyaránt. Már játékot is kitaláltunk. Ugróversenyeket rendezünk, mert egy néhány szép lelkű, néhány téglát helyez el a pocsolya közepén, arra jártunkban megpróbáljuk a pocsolya szélétől a középpontig-az ugrást, és úgy vesszük a lendületet, hogy ugyanazzal a mozdulattal átérjünk a A dicséretes szándék, amellyel építjük és szépítjük községeinket, városainkat most már továbbfejleszthető lenne azzal is, hogy tisztán is tartsuk azokat. Néhány hét és tisztasági hónapot rendezünk. Jó lenne, ha addig mindnyájan átgondolnánk, hogy mit is tehetünk községünk és városunk tisztaságáért akár Gyulán, Békéscsasó képünkön ábrázolt tabló arról tájékoztatja a nézőt, hogyan tudott egy személy két év alatt mintegy 150 ezer forintot sikkasztani a Gyulai Allatforgalmd Vállalatnál. A Békéscsabán rendezett érdekes kiállítás választ ad szinte mindenfajta bűncselekmény elkövetésére, amelyekkel megkároÜzemi Vállalat orosházi főépítés- vezetőségének dolgozói megkezdték az Orosháza—Tótkomlós közötti út korszerűsítését, melyet 4 •bitumen fedőréteggel vonnak be. Jövőre az út aszfaltréteget kap. Ez a főépítésvezetőség legnagyobb munkája, melynek költsége 17 millió forint. Sor kerül a 437-es út tótkomlós! átkelési szakaszának a megépítésére is, ha a csatornázást határidőre befejezik. A községen átvezető út átlag 9 méter széles lesz. A tavaly korszerűsített Kaszaper—Csanádapáca közötti út az, idén bitumenes réteget kap. Orosházán, az Észak utcában az úttestet — kiemelt szegéllyel — 7 méteresre szélesítik és aszfalt- burkolattal látják el. A főépítésvezetőség a városi tanáccsal előreláthatólag még más feladatok végrehajtására is szerződést köt. A Pusztaföldvár felé vezető utat. (a kisvasút mellett, az éles ka- , nyártól a kaszaperi elágazásig)! egy kilométer szakaszon aszfalt-, úttá építik át Kunágotán a termelőszövetkezetek egyesített sertéshizlaló telepéhez 500 méteres bekötőút épül. A fentieken kívül több más kisebb munkára is megbízatást kapott a főépítésvezetőség. bán vagy éppen Szeghalmon. Dóczi Imre sították a társadalma tulajdont WVWWWWWWWWWWWWWW WVWWVWWWWWVVWWVI/W>V\AWWVW«^, Az tetőin mir ritkán lehet látni. Ha mégis ki- merészkedik, csak botjára támaszkodva tudja egyensúlyozni elnehezedett, az évek súlyát viselő testét. A nap nagy részét csöppnyi kis nyárikonyhájában tölti, mert ott jobban észreveszi a téli hidegben a kukoricaszár ' lobbanó lángjának enyhe mele-, gét. Szenet nem kapott tavaly. A telet hideg szobában élte át, s már kifogyott kamrájából a jójéle kolbász, szalonna, füstölt hús is. Szerényen él és egyedül. Magányában sokszor visszaidézi a múltat. Emlékei mesz- szire nyúlnak. 1877-ben született. Hosszú életút^Dőhúnijő s háes i ján oly sok a határkő, hogy nehéz lenne felsorolni mindet. A házba, amelyben lakik, 1897-be lépett be először, amikor megkérte első felesége kezét. Pár év múlva elvitte őt az Alföldön tomboló népbetegség. Aztán jött az első világháború, s annak minden borzalma. Felesége halála után gyermekeiről kellett gondoskodnia, egyedül. Nem bírta sokáig, ismét megnősült. S ismét egy háború következett, majd a hitvesi koporsó. Meghalt második felesége is. Ezek voltak életének főbb állomásai. Közben mennyi minden történt 1 Van mire visszagondolni az idős embernek. Gyermekei nem hagyták el, meg-meglátogat- ják, s hol az egyik, hol a másik hoz egy kis főtt ételt, tiszta fehérneműt, mert az idős ember képtelen magáról gondoskodni. A 260 forint nyugdíjat apránként beosztja, hogy elég legyen, amire kell. Két kis malackát is etetget, az egyiket eladja, hogy jövő télen, ha megéri — legyen tüzelője, a másikat pedig meghizlalják neki a gyerekek. Egyetlen nagy gondja van: a Békési Vízmütársulat figyelmeztette, hogy ha nem fizeti az évi 300 forint vlzdíjat, akkor ezt az összeget levonják a nyugdijából, vagy valamilyen holmiját lefoglalják. Ez vet árnyékot a 88 éves Dohányos bácsi életére, pedig már régóta csak az udvarán lévő kúthoz topog el ivóvízért. Nem panaszkodik, csak amikor erről beszél, nehéz sóhaj hagyja él ajkát. Míg elnézem görnyedt alakját, azokra gondolok, akik követelik ezt a 300 forintot és a községi tanácsra, amelynek vezetői találhatnának megoldást az agg ember bajának orvoslására. Rózsa Tiborné
