Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
IMi, március 1. 4 Vasárnap „Közgyűlés“ — a folyosón Mit mond a tudón? A békéscsabai vásártéri lakás- szövetkezet igazgatósága február 27-re közgyűlést hívott össze a városi tanács nagytermébe. A közgyűlés összehívását többen már a múlt év végén indítványozták. Hogyne, hiszen van mit megtárgyalni: a még mindig napirenden lévő garanciális javítások ügyét, fontos szervezeti kérdéseket, visz- szatérően ismétlődő problémákat, panaszokat, a szövetkezet vezetőségének személyi kérdéseit, különböző indítványokat. Nos, összehívták hát a közgyűlést, de a meghirdetett időpont után jó félórával Józsa Lajos elvtárs, az igazgatóság elnöke széttárt karokkal jelenti be a mintegy 30—35 megjelent tagnak, hogy kénytelen a közgyűlést elnapolni, mert az nem határozatképest Az alapszabályok értelmében ugyanis az elsődleges összehíváskor legalább a tagság 51 százalékának — kb. 80 főnek — kell jelen lennie ahhoz, hogy a közgyűlés határozatképes legyen. A megjelentek pediig — ki váilvonogatva, ki pedig bosszankodva — csoportokba verődve, beszélgetve elbaktatnak... De miért hát e részvétlenség? Az alatt a fél óra alatt, amíg a „többiekre” vártunk a folyosón, sok mindenre választ kaphatott a figyelmes szemlélő. Olyan intenzív beszélgetés, parázs vita folyt ott 10—12 ember között, hogy az tartalmilag felért egy közgyűléssel... S ráadáséul e kötetlen társalgás nélkülözte a hivatalos aktus okozta feszélyezettsé- get is. Áradt a szó, jelleg szerint Tizenhat új szakmunkás — „...ezzel az állami szakmunkásvizsga-bizottság a csoport valamennyi tagját szakmunkássá nyilvánítja.” Ezek a megkönnyebbülést ajándékozó szavak pénteken délben hangzottak el Békéscsabán, a Technika Házának egyik emeleti kistermében. Tizenhat középkorú szakmunkásnak szólt az ünnepélyes bejelentés, 16 kovácsnak, szerelőnek, géplakatosnak, villanyszerelőnek — egyéves szorgalmas tanulás, sikeres vizsgázás epilógusa gyanánt. Valamennyien edző és hőkezelő szakmunkások lettek. Egy évvel ezelőtt a Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai csoportjának invitálására jelentkeztek a békéscsabai forgácsolóból, a Sarkadi Cukorgyárból, az Orosházi Vas- és Kályhaipari Ktsz-ből, a kazánjavító és általános szerelő ktsz-ből, hogy elsajátítsák a hőkezelés tudományát, megismerkedjenek a vas és szén ötvözeteinek elméleti téziseivel, a metallográfiával és tudásukat munkájukban kamatoztassák. Hetente két elméleti és egy gyakorlati foglalkozáson vettek részt munkájuk mellett, esténként, éjszakánként tanultak, hogy a befogadott ismeretekről a vizsga bizottság előtt sikeresen számot adjanak. Az országban ez az első vidéki edző és hőkezelő szakmunkás- csoport. Budapesten kívül eddig csak Békéscsabán rendeztek ilyen tanfolyamot. Sikerében nagy része volt Varsányi Zoltán metallográfusnak, a békéscsabai forgácsoló dolgozójának, a csoport oktatójának. A közeljövőben — megfelelő számú jelentkező esetén — új tanfolyamot szervez a GTE békéscsabai csoportja. így: ami a szívemen, az a szá- inon • • • Persze, a fő téma ezúttal is az egyes lakásokban fellelhető kivitelezési hibák, a garanciális javítások ügye volt. — Igen komoly összegeket fizetünk ki azokért a lakásokért — így az egyik temperamentumos asszony s többen helyeslőén bólogatnak, — jogunk van hát a jó pénzért a jó lakáshoz. A mi szobánkat például egyszerűen képtelenség felfűteni, pedig másfél hónap alatt 33 mázsa tüzelőnk fogyott el. Ki bírja ezt? S ha „maszek” alapon próbálnánk kijavíttatni a kályhát, akkor kiesünk a garanciális lehetőségből. Az pedig egyre késik. Mit tehetek hát? Vagy átrakatom a kályhát saját költségemen, vagy váróik és egy vagyont tüzelek fel! Az „alku” pedig nem így szólt... — A fűtési nehézségek miatt nem hibáztatható sem a beruházó, sem a kivitelező — igyekszik őt és a többieket megnyugtatni az OTP jelenlévő kiküldöttje. — A kivitelező a műszaki átvétel szerint „üzemképesen” adta át a kályhákat, amelyeket a tervező vállalat maximálisan mínusz 13 fokos külső hőmérsékletet feltételezve tervezett meg;., —- A kivitelező garanciális kötelessége az egy éven belül bejelentett hibákra vonatkozik — kapcsolódik a beszélgetésbe a beruházó megyei tervosztály megbízottja. — Ha tehát a bejelentés e határidőn belül megtörtént, a javításnak is előbb-utóbb meg kell történnie. Módunkban van erre a kivitelezőt kötelezni... Ám a kedélyek távolról sem nyugszanak meg. Többen is panaszkodnak a kályhákra, a túlhu- zatos vagy éppen befelé füstölgő termofor-kéményekre. Megint mások a fel-felszakadozó parkettáit vagy a mészkukac miatt pergő vakolatot teszik szóvá. Van olyan is, aki a már elvégzett garanciális javításról mond lesújtó véleményt... 28 I Elgondolkoztató a sokféle felvetés. Az szinte természetes, hogy ilyen nagyarányú építkezésnél előfordulnak kivitelezési hibák. De hát akkor miért nem javítják ki azokat?! Vagy itt van például a fűtés kérdése, amelyről talán a j legtöbb szó esett. Miért kellett a fűtőberendezést mínusz 13 fokos külső hőmérsékletre temperában megtervezni, amikor Békéscsabán egyáltalán nem megy ritkaságszámba a 20—25 fokos hideg? Ki tervezte ezt? És ki hagyta jóvá?! Megszólítok egy férfit, aki mind ez ideig — mint jómagam is — csak szemlélődött. A részvétlenség miatt mérgelődöm... — Látja, kérem! — kapja fel a fejét — Az igazgatóságból is egyediül az elnök van itt. Ö ugyan sokat szaladgál a szövetkezet ügyeiben, de ő is csak egy ember... A többiek miért nem jöttek el? így mutatnak példát a tagságnak? Pedig sokakra ráférne a tudat felismerése, hogy a közgyűlés nem csupán „panasznap”, de arra is való, hogy a szövetkezet valamennyi jelentősebb ügyét — akár jó az, akár nem — megtanácskozza és érdemi intézkedéseket tegyen. Sajnos, számosán úgy vélekednek, hogyha személyes panaszuk nincs, fittyet hánynak minden egyébre... — Vagy itt van a gondnokkérdés! — replikáik egy asszony. — Miért van, ha nem csinál semmit (így mondja!), miért gorom- báskodik. ha panasszal fordulnak hozzá? Nem azért fizetjük... Nem mondom, hogy éppen semmit sem csinál (helyesbít utóbb), die hát a gondnok azért gondnok, hogy erre is, arra is, mindenre gondja legyen ... S a tanácsháza folyosójának öreg falai elnyelik a felzaklatott kedélyektől izzó, de őszintén csengő hangokat. Mégis reméljük, hogy nemcsak a fainak beszéltek ezek az emberek.. , Kazár Mátyás Mi okozza a faj szerinti ellenállóképességet? Cj fejezet előtt a fertőző májgyulladás elleni küzdelem A Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Kutató Intézetében néhány évvel ezelőtt vizsgálni kezdték az összefüggést az állatok táplálása és a betegségekkel szembeni ellenállóképjes- ségük között. Elsősorban a fehérjeellátás szerepét akarták tisztázni, ezért a kísérleti pókanyóknak különböző fehérjetartalmú táplálékot adtak, majd a fehérjéket felépítő létfontosságú, aminosavak egyikének, a metioninnak a hiányát idézték elő az állatok szervezetében. Ha az így kezelt patkányokat leptospirával fertőzték, az állatok heveny leptospirózis- ban pusztultak el. Ez azért volt rendkívül figyelemre méltó, mert a patkányok bár hordozói, terjesztői ennek a károkozónak, mégsem betegednek meg soha leptospiró- zisban és kísérleti fertőzéssel sem sikerült előidézni rajtuk ezt a betegséget Ezekből a tapasztalatokból kiindulva dr. Berták Loránd, a Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Kutató Intézetének tudományos munkatársa a biokémia, az immun-biológia és az orvostudomány számára is igen jelentős új megállapításra jutott az úgynevezett faj szerinti ellen- állóképességgei kapcsolatban. A faj szerinti éllenálióképesség azt jelenti, hogy egyes állatfajok egyes betegségekkel szemben rezisztensek, s azokkal mesterségesen sem fertőzhetek. A ló pjéldául sohasem „kapja el” a szarvasmarhák szájéi körömfájását, sem a kutya a sertéspestist, s ugyanígy a gyermekbénulást okozó vírussal az emberen kívül kizárólag a majmok fertőzhetók. A patkányok említett kísérleti leptospirózisa és több más kórokozóval folytatott kísérlet alapiján dr. Bertók Loránd megállapította, hogy a faj szerinti ellenállóképesség az ugyancsak faj szerint meghatározott fehérje-anyagcsere függvénye. A kísérletek ugyanis éppen azt bizonyították, hogy ha egyetlen létfontosságú aminosav elvonásával megváltoztatják az egész fehérjeszintézist, ez már néhány hét alatt, tehát egyetlen generáción belül olyan minőségi változást okoz a szervezetben, aminek következtében az állat megfertőzhető olyan kórokozókkal, amelyekkel szemben a törzsfejlődés hosszú évezredei során nem alakult ki fogékonyság. Ez a felismerés nemcsak az elméleti biokémia és immunbiológia száméra jelentős, hanem gyakorlati hasznosítása révén fontos segítséget nyújthat az orvos- tudománynak is. Dr. Bertók Loránd már eredményesen folytatja az ezt megalapozó kísérleteket. Világszerte sok kutató próbálkozott már azzal, hogy az ember egyik elterjedt betegségét, a fertőző májgyulladást valamilyen állatfajon előidézze, de mindeddig eredménytelenül, mert ezzel a betegséggel szemben minden állatfaj rezásztens. A fiatal magyar kutató a megváltoztatott fehérje- anyagcseréjű patkányokat fertőzte meg hepatitisz-vírust tartalmazó anyaggal — s ezzel első ízben sikerült állatokon kiváltani az emberi megbetegedéshez nagyon hasonló kórkép>et. A fertőzött kísérleti állatokon a szokásos lappangási idő után hasonló tünetek jelentkeztek, mint a máj- gyulladásban szenvedő embereken. Dr. Bertók Loránd kísérleteire mind a hazai, mind külföldi szak- köirökben nagy érdeklődéssel figyeltek fel, tanulmányait; több külföldi szaklap publikálta, s kutatásainak eredményeit New- Yorkban, a VI. nemzetközi biokémiai kongresszuson előadásban ismerteti. (28) A sebesültet átvitték az űrhajóra. A nyugtalan Belopolsz- kij fogadta őket. Melnyikov nyomban közölte vele, amit az imént Kámovtói hallott Aztán elvezette az amerikait a tartalékfülkébe, kívülről rázárta a kerék ajtót és visszatért az obszervatóriumba, ahol Kámov már sietve készülődött a műtéthez. Az operáció öt percig tartott. — Most aztán csak nyugalomra és ápxéásra van szüksége — mondta Kámov. — A seb nem súlyos. Az ájulást a szállítás okozta. Azt hiszem, hogy három nap múlva, a start pillanatára, már elég jól fogja magát érezni. Befejezte a kötözést és erélyes mozdulatokkal kezdte eszméletre téríteni a sebesültet. Három p>erc múlva Pajcsadze kinyitotta a szemét? — Hogy érzi magát? — Jól — felélte Pajcsadze. — Minél kevesebbet mozogjon. Állandó ügyeletet tartunk maga mellett. Felváltva... Kámov arra gondolt, hogy ez a szerencsétlenség kissé felborítja tervüket. Bár hárman is ösz- sze tudják szedni a növénymintákat s lőhetnek néhány állatot. Holnap Meünyikovval még egyszer meglátogatja az amerikai GEORGIJ MARTINOV: DCalancL a ^//larson Sárközi Gyula fordítása űrhajót. Felkutatják Hapgood földi maradványait, hogy eltemethessék. Az ugró gyik Másnap alig kelt fél a nap, a terepjáró ismét útnak indult. — Körülbelül hat-hét óra múlva térünk vissza — mondta Kámov Belopolszkijnak, aki kikísérte őket. — Mára is érvényes az a parancsom, amelyet tegnap adtam arra az esetre, ha a terepjáró nem térne vissza többé. — Minden rendben lesz! Szerencsés utat! — feledte Belo- pxüszkij. Kámov a kormányrúd mögé ült, Melnyikov mellette foglalt helyet. Filmfelvevő gépjét a térdére teletette, hogy megóvja az esetleges rázástól. Mögöttük voltak berakva a lapátok, csákányok, kötelek, huzalok és a vil- lanycsörlő. Felbúgott a motor. Melnyikov oxigént eresztett a fülkébe Mind a ketten levették álarcukat. Aztán a terepjáró elindult tegnapi nyomdokán. Amikor befordult a növények közt húzódó „folyosóba”, Kámov teljes sebességre kapcsolt. Az egyhangú marsbéE síkság lakatlannak látszott. Egyetlen „nyúl” sem került útjukba. A gép gyorsan nyelte a kilométereket. A két űrhajós hallgatott. — Nézzen csak élőre! — szólalt meg váratlanul Kámov. Melnyikov szeméhez illesztette távcsövét, de semmi figyelemre méltót nem látott. A terepjáró megállt. A „mocsár” semmiben sem különbözött a környéktől. Csak a homok volt kissé sötétebb és a növények valamivel magasabbak, mint a „száraz” helyeken. Mind a ketten feiöltötték a gázálarcot és kiszálltak. — Gyakran nézzen körül — mondta Kámov. — Ha idejében nem vesszük észre a „sárkányokat”, amelyekről Bison beszélt, csúnyán végezhetjük. Nyüt térségben tartózkodtak. Jóllehet elég sok növény volt körös-körül, amelyek csökkentet, tók a látási viszonyokat, a Mars természeti viszonyaihoz szokott ragadozó észrevétlenül odalo- ; ódzhat az emberekhez. Döbbenetes csend uralkodott. A homok, a levegő, a növényzet mozdulatlannak látszott, mintha megdermedt volna a hűvös napsugaraktól. Melnyikov erősebben megmarkolta pisztolyának agyát és feszülten figyelte a közeli bokrokat Ügy réxnlett neki, hogy a hosszúkás levelek alatt mozog valami, ösztönösein közelebb lé- p>ett Kámovhoz. — Valami van ott! — mondta! A pxarancsnok odanézett, ahova társa mutatott, aztán hirtelen előkapta pisztolyát és lőtt. — Amint látja, semmi sincs ott — mondta. — Kicsit jobban uralkodjék magán. Valóban félelmetes a légkör. A lövés hangja kissé megnyugtatta Melnyikovot. Szégyell- te kishitűségét. Visszadugta pisztolyát övébe. Elhatározták, hogy magukkal viszik a „mocsár” egyik növényét, amely magasabbra nőtt, mint az űrhajó körül levő bozótok s más felépítésű lehetett. Meglepetésükre sokkal nehezeb. ben ment, mint hitték. Kótórai megfeszített munka után végre elérték céljukat. A mairsbelli növényt óvatosan kihúzták a homokból és rákötözték a terepjáró lapjos tetejére. A gyökereket gondosan becsomagolták. Az értékes szállítmányt az űrhajón külön erre a célra fenntartott hűtőszekrénybe helyeink. A földi botanikai intézet laboratóriumában majd gondosan kielemzik. (Folytatjuk)
