Békés Megyei Népújság, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

1964. március 1. 2 Vasárnap Eredmények9 tervek, gondok Beszélgetés Jámbor István elvtárssal, a gyulai járási-városi pártbizottság titkárával R pártSZéklfáZ folyosóján fü­vesítésére (csatornázás, villamo. sítás), melynek költségeit teljes egészében az állam fedezi R város két legégetőbb gond­ja kerül sorra ezután. Először ar­ról tájékoztat Jámbor élvtárs, Irtásra készülnek. Messze vidéken ismert a gyulai szegfű. A bolgár- kertészet továbbfejlesztése is fon­tos feladat. Több primőr áru ke­rülhet exportra és a hazai lakos­ság téli étrendjét is változatosab­lálkozom Jámbor István elvtárs­sal, a gyulai járási-városi párt- bizottság titkárával. Egy idősebb emberrel beszélget, akit a szobá­jából kísért ki. Csak akkor tudom meg, hogy miről volt .szó, amikor már elbúcsúznak. A létesítendő vízmű lakossági hozzájárulásá­ból — évi 276 forintból —koros voltára való tekintettél 50 száza­lékot elengedett részére a városi tanács. Csak azt nem tudta, hogy ez a kedvezmény egy vagy több évig tart. Erről kért felvilágosí­tást. Egyéni gond. Naponta sokan felkeresik ilyen és hasonló kérdé­sekkel a pártbizottságot, amire az ott dolgozó elvtársak természete­sen igyekeznek választ adni. Ha nem tudnak, legalább útbaigazít­ják az érdeklődőket. Jámbor elv­társ is sok más elfoglaltsága mel­lett mindig szakit magának időt arra, hogy beszélgessen az embe­rekkel, tőle telhetőleg segítsen gondjaikon, bajaikon. De legfon­tosabb feladatául azoknak a cé­loknak a meg valósi fását tartja, amelyek a lakosság kedvezőbb életkörülményeinek kialakítását átfogóan szolgálják. Ezzel kap­csolatban mindjárt meg is jegyzi: — Eljutottunk odáig, hogy ma már a lakosság „többes számban” gondolkozik. Nem azt mondják, hogy én, hanem így: mi. A ta­nácstagi beszámolókon főként közérdekű kérdésekkel foglalkoz­nak, s alig vetődik fel személyes probléma, ami az emberek tuda­tának megváltozását, helyes irányban való fejlődését tükrö­zik. Ebben az eredményben nagy szerepe van a párt agitációs és propagandamunkájának. Gyula lakossága számos eset­ben szép példáját mutatta an­nak, hogyan keld összefogni a kö­zös célok megvalósítására. Mi most a legfontosabb feladat? — Jelenleg a vízművesítés van soron. Több víz szükséges ahhoz, hogy egységesebb körülményeket, kényelmesebb életet alakítsunk ki. Négy-öt év alatt meg is valósul ez. Már nyolc kutat fúrtak, a kör­vezetékek építését pedig még az idén megkezdik. Az 50 millió fo­rintos költség tekintélyes részét az állam biztosítja, de a lakosság hogy a nők számára nincs meg­felelő elhelyezkedési lehetőség. Elmondja, hogy a város vezetői már megtették a szükséges lépé­seket: olyan könnyűipari üzem lé. tesüljön, amely 5—600 személyt — főleg nőket — alkalmaz. A fel­sőbb szervek ehhez hozzájárul­tak, ami azonban nem valósítha­tó meg máról holnapra. A nép- gazdasági tervbe kell beleillesz­teni. A másik, ami országos jellegű, a lakásprobléma. Kilencszázihu- szonhat család kérvénye van a tanácsnál. Remélhető, hogy a harmadik ötéves tervben 5—600 család részére biztosítható lesz új lakás. Az Országos Tervhivatal tájékoztatása szerint ennyire le­het számítani. A pártbizottság azonban arra törekszik, hogy — akinek az anyagi helyzete megen­gedi — saját erőből is építsen. Az elmúlt négy év alatt csaknem ■ 600 lakás épült így, ami országos viszonylatban is kiemelkedő ered­mény. fl termálfürdő, a város egyik büszkesége is szóba kerül. Jám­bor elvtárs megemlíti, hogy az el­múlt szezon alatt csaknem másfél millió ember fordult meg itt A legtöbb vendég vidéki és külföl­di volt. Ez azt bizonyítja, hogy a gyulai Várfürdő földrajzi környe­zetével és természeti szépségeivel már túlnőtt a város, sőt a megye határain, és egy kicsit az ország érdeke is, hogy tovább fejlesz- szük. A lakosság ennek létreho­zását jelentős társadalmi munká­val segítette elő és mindig szíve­sen dolgozik, ha látja az ered­ményt. Hírneves a gyulai virág­és bolgárkertészet. A kertészeti vállalat az erfurti virágkiállítá­son két II. és több kisebb díjat nyert. Jelenleg a bécsi virágkiál­bá lehetne tenni. A szántóföldi termelés a Békéscsabai Konzerv­gyár jó minőségű áruval való el­látását biztosítaná a városra és a járásra jutó részben. Mindehhez azonban termálvízre van szükség. Jelenleg a vállalat részére egy­millió forint költséggel kutat fúr­nak. A víz magas hőfokúnak és bő mennyiségűnek ígérkezik. A A felesleget a fürdőbe vezetik. A tsz-ek összevont hajtatóházat terveznek létrehozni, ami új ter­málkút nélkül nem valósítható meg. A lehetőség megvan, csak pénz kell hozzá, ami rövid idő alatt sokszorosan vissza térülne, mert megoldódna a korszerű, nagyüzemi palántanevelés. Ezekről az eredményekről, ter­vekről, gondokról beszól Jám­bor elvtárs, aztán feltesz egy kér­dést; — Mit mondjak még? — és folytatja mindjárt. — A kenyér­gyár építését jövőre kezdjük meg. Bővítjük a húsüzemet, jelenleg 120 vagon, hamarosan pedig 240 vagon árut küldünk majd export­ra. Sor kerül az iskolák, napközik fejlesztésére, színházterem léte­sül és még sorolhatnám... A ter­vek a lakosság és a népgazdaság igényeit is figyelembe veszik. Azt szeretnénk: amire megvannak a reális feltételeik, valósuljanak meg. R pártbizottság figyelme min­denre kiterjed: a hétköznapi munkára éppen úgy, mint a ta­nulásra, a tudatformálásra, a szó­rakozásra, a pihenésre, a jobb, egészségesebb életkörülmények kialakítására. Tevékenységéhez — Jámbor István eivtárs szavalt is­mételve — az irányt az ismert jelmondat szabja meg: Legfőbb érték az ember. Pásztor Béla Termelékenység és életszínvonal is hozzájárul a forintjaival és tár­sadalmi munkával. Ezzel egyide­jűleg sor kerül a város közmű­Van, akinek nem kell...? Napjaink egyik legégetőbb fel­adata a termelékenység emelése. A termelékenység — ez a száraz közgazdasági fogalom — izgal­mas és közérdekű témává lépett elő, hiszen alakulásától függ életviszonyaink javítása, a ter­vezett új, szociális intézkedések, béremelések megvalósítása. Bi­zonyos jelzések — mondjuk meg őszintén — valamennyiünket fi­gyelmeztetnek, hogy a termelé­kenység emelésében adósak va­gyunk még a szilárd és céltuda­tos elhatározással, és mindenek­előtt sok konkrét intézkedéssel. Íme, a rideg tények a második ötéves terv első három évének ipari statisztikájából. (Ha az előző évet száz százaléknak vesz- szük, következőképp alakultak a fontosabb mutatók.) Az elmúlt évek legnagyobb siá- ; gere és legkedveltebb takarékosko- ; rtást formája az autónyeremény- S betétkönyv lett. A Békés megyeiek ! nem is panaszkodhatnak Fortuna • istenasszonyra, hiszen az eddig meg- ! tartott 11 húzáson, megyénkben ősz- i szesen 37 gépkocsit nyertek. De úgy ; látszik, a szerencsés nyertesek kö- ! zott vannak olyanok is, akiknek Z nem kell a nyert gépkocsi. Az autónyeremény-betétkönyvek S 10. sorsolásán, 1963. november 18-án * az 503 101 számú betétkönyvre Sko- ; da Octavia Super-t húztak ki. Tu- ; lajdonosa mindeddig nem jelentke- i zett. Azóta még egy sorsolás lezaj- • lőtt már, 1964. február 17-én, ahol a ! 8471 számú betétkönyvre ugyancsak 3 Skoda Octavia Super-t nyertek, I amelyért szintén nem jelentkeztek. ; Mindkét nyereménykönyvet Békés- ! Csabán vásárolták. Lehet, hogy a szerencsés antönyer- • lesek még nem rendelkeznek S KBESZ-vizsgával? f—czl.) • Év Termelé6 1961. 111,0 1962. 10M 1963. 106,9 Nem kell különösebb közgaz­dasági készség annak megállapí­tásához, hogy évről évre hason­ló mértékű létszámemelkedés mellett a termelés és követke­zésképpen a termelékenység nö­vekedési üteme csökkent. Az 1964. évi terv lényegében a ta­valyihoz hasonló 7 százalékos termelésnövekedést irányoz elő, a termelékenység célba vetít nö­vekedési üteme viszont 3,6 szá­zalék, tehát magasabb a tavalyi szintnél. A tét nagy, érdemes hát az eltelt három évre, különö­sen a tavalyi esztendő mérlegét megvonva, vázolni a feladato- kat. Minden rosszban van valami jó, a szóban foirgó ütemcsökike­Termeiékenység Utcám 104,6 103,5 103,3 103,5 102,9 103,6 nésnek is van pozitív vonása. Ma sokkal inkább, mint bármi­kor ezelőtt, a tényleges szükség­letekre történik a termelés. Ren­delés nélkül raktárra termelni — csak azért, hogy öncélúan emelkedjék a termelékenység —, ma már tilos. A vállalatok tu­lajdonképpen a korszerűséggel, a jó minőséggel maguk állítják ki a gyártási engedélyt. A szer­számgépgyártás nem felelt meg e követelményeknek, ezért az iparág termelése tavaly 16 szá­zalékkal csökkent, exportja 23 százalékkal. A termelékenység emelése feltételezi tehát a gyártmányfejlesztést, a piaci igé­nyekhez való rugalmas alkal­mazkodást. Ha a termelés a Cikkünk nyomán Megállapodás jött létre az ÁKÖV és az építőipari vállalat között az anyagszállítások meggyorsítására Február 28-i számunkban tudó­sítás jelent meg: Van már sóder, csak nem rakja ki az AKÖV cím alatt. Az írás a megyei építőipari vállalat gondjaival foglalkozott, hogy kapacitás hiányában az AKÖV nem tudja vállalná a va­gonokban érkező fagyott sóder kiszerelését, s ezért ezt a felada­tot az építőipari vállalatnak kell megoldani. Cikkünk nyomán még február 28-án összehívta a városa pártbizottság ipari osztálya az il­letékes szervek vezetőit, hogy megvitassák a problémákat. A jobb együttműködést kialakítan­dó vitán az AKÖV részéről Ka- zamér Károly Igazgató, G-abnai János, Lukovács Béla, Huszka Mi­hály elvtáirsak, a MÁV békéscsa­bai állomás részéről Molnár Gá­bor állomásfőnök, az építőipar ré­széről pedig Drienyovszki János igazgató és Csepregi András elvtárs vett részt. A városi pártbi­zottságot Várai Mihály elvtárs képviselte. A több órás megbe­szélés végül is a következő ered­ményeket hozta: Megállapodtak abban, hogy az AKÖV az 1964. évre szóló szerző­désének megfelelően biztosítja a Békéscsabára érkező vasúti kül­demények kirakását és elszállítá­sát a rendeltetési helyükre. Ab­ban az esetben azonban, ha a ka­pacitásukat meghaladó külde­mény érkezik, ennek kirakásá­ba besegít a MÁV rakodási fő­nöksége, szükség esetén a ma­gasépítő vállalat is. A megállapodás második pont­jaként a magasépítő vállalat fel­ajánlotta, hogy az AKÖV segítsé­gére lesz a kirakodások meggyor­sításában. A megbeszélés harmadik pont­ja szerint az első fél évben meg kell teremteni Békéscsabán an­nak a feltételét, hogy egy külön rakodóvágány álljon az építő­anyagok kirakodásának meg­könnyítésére. Az érdekelt szervek közös ér­tekezése fontos lépéssel javította az együttműködést, az építőipar tevékenységéről szóló párthatáro­zat realizálását. Propagandisták tanácskozása Békéscsabán Lassan vége felé közeledik az 1963/64-es páirtoktatási esztendő. Még két téma feldolgozása, 4—5 foglalkozás van hátra, melyekkel kapcsolatban a városi pártbizott­ság az elmúlt pénteken tartotta meg tájékoztatását a propagan­disták számára. Az Időszerű kérdések propa­gandistái A korszerű iparirányí­tás követelményei és a Korunk tu­dományos-technikai forradalma című anyagot, míg a marxizmus- lenin izmus első évfolyamának propagandistái a Kommunista er­kölcs és A pártmunka kérdéseit vitaitták meg. Takács János, a megyei tanács osztályvezetője és Polonka György, a városi propa­gandaosztály tagja tartott igen értékes előadást. • Az előadásokat vita követte. Sor került a tanácskozás folya­mán az eddig eltelt oktatási idő­szak értékelésére is, mellyel kap­csolatban Vrbovszki György, a városi bizottság agil. prop, főelő­adója ismertette a végrehajtó bi­zottság határozatát. A határozatból kiderült, hogy tovább javult a részvétel az egyes oktatási formákban az előző évhez viszonyítva. Kitűnt a határozatból, hogy bár átlagban véve a megjelenés 80—90 százalé­kos, egyes területeken bajok van­nak a megjelenéssel. Egy-két he­lyen a részvétlenség miatt el kel­lett halasztani a konferenciákat. Ezzel kapcsolatban a határozat a pártszerveze*ek vezetőit, valamint a propagandistákat a hátralévő időszakra jobb munkára serkenti. A. F. szükségletekhez igazodva nem növekszik évről évre, ez óhatat­lanul kihat a termelékenység alakulására is. Az idei esztendő feladata azért is bonyolult, mert nem elég csu­pán megfelelő rendelést szerez­ni. Szükséges arról is gondos­kodni, hogy a termelés ne az új munkások beállításával, hanem elsősorban a meglevő erők ész­szerűbb hasznosításával növe­kedjék. Az országos munkaerő- helyzet is parancsolóan ezt kö­veteli. Tavaly az építőiparban 4—5 százalékos létszámhiány volt a tervezetthez képest. Más iparágakban is kevés a szak­munkás és a férfi segédmunkás. Mindez nem jelenti persze, hogy ma már a termelés növekedésé­nek nincsenek megfelelő mun­kaerő-forrásai. Csakhogy ezeket a forrásokat nem a gyáron kívül, hanem működő üzemeinkben kell keresni. A termelékenység-emelés egyik gazdagon buzgó forrása — ahogy erről az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is szó esett — a bel­ső szállítások és rakodások gé­pesítése. A nehéz rakodó- és ci- pekedő munkára egyre kevesebb a vállalkozó, ami önmagában is ráirányítja a figyelmet e vi­szonylag könnyen mechanizálha- tó területre. Az autó- és traktor­iparban például számításokat végeztek, s kiderült, hogy a szállítás gépesítésére fordított minden befektetés tízszer olyan termelékeny (vagyis tízszer annyi embert mentesít az anyag- mozgatástól), mintha ugyanezt az összeget a gyártási folyama­tok automatizálására fordítanák. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy ná­lunk például a gépiparban a munkások 20—25 százalékát ra­kodással, szállítással foglalkoz­tatják (a fejlett tőkés országok­ban mindössze csak hat-hét szá­zalékát), nyilvánvalóak a nagy lehetőségek. A szakimunlkás-^gondck enyhí­téséhez tulajdonképpen még kü­lön beruházásra sincs szükség, ha felszámolják vagy legalábbis csökkentik az üzemen belül igen •nagy, mintegy 25—30 százalékos veszteségidőket. Képzeljük csak el, száz munkásból átlagosan 25—30 nem dolgozik! Őszintén meg kell mondani, hogy az üze­men belüli munkanélküliség, ácsorgás és lógás elsősorban és nagyobb részt nem a munkások, hanem a vezetők gondatlanságá­ból és fegyelmezetlenségéből adódik. Nincs időben elég anyag, megfelelő szerszám, rajz vagy éppen a már említett rendelés hiányzik. S ahol az embereknek a napi 480 percből 100—150 per­cig nem tudnak munkát biztosí­tani, ott a munkás könnyen megtoldja ezt még a maga fe­gyelmezetlenségével. Ezért anél­kül, hogy akár átmenetileg is valamiféle menlevelet adnának a lógásnak, a naplopásnak, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom