Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-13 / 36. szám
1964. február 13. 4 Csütörtök Tomegszeryezetek a termelésért Pártunk politikája a pártmun- * ka homlokterébe állítja a termelő tevékenység előmozdítását minden területen. Ez az intenció vonatkozik a termelés meny- nyiségi, minőségi, műszaki színvonalának emelésére csakúgy, mint a gazdaságosság növelésére, avagy az előbbieket intenzíven előmozdító erkölcsi tényezők — mint pl. a szocialista munkaverseny, újí- tómozgalom stb. — felkarolására. Más vonatkozásban úgy is definiálhatjuk ezt a pártprogramot, hogy az végez jó pártmunkát, aki szíwel-lélekkel magáévá teszi e gondolatokat és legjobb tudásával azok szellemében dolgozik is. || a abból az alaptételből indu- 1 * lünk ki, hogy pártunk az egész dolgozó társadalom pártja, az említett célkitűzések pedig az egész társadalom s ezen belül az egyének felemelkedését szolgálják, önként értetődik, e tevékenység nem lehet valamiféle „elvont párt- munka” s nem is korlátozódhat kizárlóag a pártmunkásokra. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy e munka vitelében, amelynek ütemét munkás hétköznapjaink diktálják, rendkívül fontos feladat hárul a párt legnagyobb támaszaira, a különféle tömegszervezetek- re. Nézzük meg, hogyan Is válik valósággá e célkitűzés egy-egy termelőüzem társadalmi szerveinek tevékenységében. A minap alkalmunk volt betekintést nyerni abba a jelentésbe, amelyet a Békéscsabai Kötöttárugyár párt-alap- azervezete állított össze a gyár néhány társadalmi alapszervének beszámoltatásáról. Mindjárt ehelyütt ki kell térni arra, igen helyes és követendő módszer, hogy a párt-alapszervezet nemcsak direktívákat, irányelveket ad ki társadalmi segítőtársainak, de időnként be is számoltatja azokat, s e hasznos tevékenység és törekvés gyakorlati irányításában és vitelében is részt vesz. A beszámoltatást alapvető bö- " vetelménynek tekintik a gyárban. Azért is, mert alkalmas a feltárt és helyesen alkalmazott módszerek továbbadására meg azért is, mert felszín re hozza a hiányosságokat, negatívumokat is. Megtudjuk pl. a kötöttárugyári jelentésből, hogy a KlSZ-alapszer- vezetek — három ilyen működik az üzemben — tevékenysége nem kielégítő. Sok dicséretes dolog írható ugyan a javukra, mint például az, hogy igen szép számmal vesznek részt a KISZ-tagok szakmai továbbképzésekben és az állami oktatásokban. Ugyancsak dicséret illeti őket azért, mert nyolcvanhármán vesznék részt politikai képzésben, amelyen a megjelenés rendszeres, s az érdeklődés is megfelelő. Igen ám, de... „KISZ-tagjaink keveset beszélnek a termelőmunka problémáiról” — állapítja meg a jelentés. Sem vezetőségi üléseken, sem pedig a taggyűléseken nem esik — vagy csak nagyon kevés szó esik — arról, hogy a KISZ-tagság általában vagy egy-egy tag hogyan állja meg a helyét a termelőmunkában. Másrészt az üzem kiszis- táinak munkaversenyben való részvétele jóformán csak arra kor. látozódik, hogy részt vesznek azokban a brigádokban, amelyek versenyeznek. Ezzel kapcsolatban felmerült egy olyan igény is, miért nincs a KISZ-nek külön munkabrigádja. A személyes s talán még inkább a csoportos példamutatás vonzó hatást gyakorolna ugyanis a többi fiatalra. Tanácskoztak már ugyan ezekről a problémákról, de gyakorlati megvalósításra mind ez ideig nem került sor. Kérés formájában felvetődött az is, hogy lehetővé kell tenni a munkaversenyben részt vevő ki- szisták eredményeinek értékelését és közreadását. Ez az említett vonzó hatás mellett jelentősen elősegíthetné a munkaverseny kiszélesítését is. A KISZ-alapszervezetek kul** túr- és sportmunkája közvetett módon segítheti elő a termelést, hiszen alkalmas a jó közösségi szellőn kialakítására, a termelésben az egymásrautaltság felismerésére. Elismerést érdemel, hogy a kötöttárugyári alapszervek e téren végzendő feladataikat munkatervekben rögzítették. Dicséretes az a fiatalos nekibuzdulás is, amelyet egy-egy rendezvény előkészítése kísér. Kár viszont, hogy e buzgalom utóbb meglehetősen lelohad, s amikor a tényleges megvalósításra kerül sor, a legtöbb esetiben a várt siker a meglehetősen mérsékelt részvétel miatt elmarad. Az alapszervezeti vezetőség szerint ez a jelenség — és hozzátehetjük: a taggyűlések szerény látogatottsága is — annak a következménye, hogy KISZ-tagságunk egy részében még nincs meg a kellő felelősségérzet, nem látják világosan, hogy a tagság kötelezettségekkel is jár, I Az utóbbi magyarázat helyességét támasztja alá az a tény is, hogy a gyár ipari tanulóival való foglalkozás sincs kellőképpen biztosítva. E tény egyik megnyilvánulása az, hogy az ipari tanulók jelenleg egyik alapszervezethez sem tartoznak s így bélyegellaíasuk is hézagos. kJ em véletlen, hogy a gyári ” párt-alapszervezet éppen a KISZ-alapszervezetek tevékenységét elemezte a legrészletesebben és legbehatóbban. Egyrészt létszámuk meghaladja a másfél százat, másrészt az egész gyári termelőlétszám jelentős hányadát a fiatalok képviselik. Helyénvaló törekvés tehát, hogy minél több fiatal — egyén és munkacsoport — legyen motorja, lendítőkereke a munkaversenynek, a termelésiek. A beszámoltatásban helyet kapott a gyári Vöröskereszt, a békebizottság, a nőtanács és az MHS- szervezet is. Ezzel kapcsolatban felvetődött, hogy ugyan mi közűik van e szervezeteknek a termeléshez? — S erre, helyesen, az volt a gyári pártszervezet vezetőségének az álláspontja is: van közük a munkaversenyhez, a termelés előmozdításához. Igaz, hogy sajátos munkát végeznek, ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy tevékenységük közvetett hatást gyakorol a termelésre is. Vajon a Vöröskereszt-szervezet balesetelhárító és elsősegély-nyújtó tanfolyama ellentétes volna a termelés érdekeivel? Korántsem. A nőtanács pedig például azzal, hogy lángossütésből öt gyermeket ruházott fel, talán kedvezőtlen hatást gyakorol az érintett szülők munkakedvére? Fura feltevés volna. A legnagyobb erő pedig, ” amely e sajátos „profilú” társadalmi szervek tevékenységében rejlik, az, hogy öntudatra nevelnek, elősegítik a jó kollektív szellem kialakítását, hozzásegítenek rátérni és szilárdan „talajt fogni” azon az úton, amely a gyári pártszervezet vezetőségének és az egész gyári kollektívának közvetlen célja. Kazár Mátyás Ami nincs a A közelmúlt napok egyikén feketémet szürcsölgettem a ' presszóban, s mivel egyedül voltam, akarva akaratlanul is felfigyeltem a szomszédos asztalnál ölő társaság beszélgetésére. Többek között — előttük Nép- szabadság — arról volt szó, hogy a statisztikai hivatal jelentéséből 5,5 százalékos jövedelem- emelkedés tűnik ki, holott — mondta az egyik — „én, hogy a gyárunkat átszervezték, kevesebbet keresek-. Hol itt az életszínvonal-emelkedés.-” Elgondolkoztam a hallottakon. Lehetséges volna, hogy az emberek kételkednek a jelentésekben? Vagy csupán nem veszik észre a körülöttük végbemenő változásokat? Egyesek nem veszik észre a nagy általánosság életszínvonalának emelkedését? Mert jóllehet — nem kételkedem az elhangzott szavak valódiságában — előfordulhat egy-egy üzemben, egy-egy területen, hogy az átszervezések átmeneti nehézségeket jelentenek, s ez jövedelem szempontjából is megmutatkozik. De, ha a nagy általánosságot, az emberek nagy többségét veszem alapul, kételkednem kell azon szavak valódiságában, melyek kétségbe vonják a jelentés valódiságát. Nézzünk csak egy kicsit a dolgok mélyére. Mi is jelenti az életszínvonal emelkedését? Nem az-e, hogy milyen az emberek vásárlóereje, hogyan élnek? Hogyan elégítik ki igényeiket? Ha abból a szempontból vizsgálom a dolgot, nem kell mesz- szire mennem. Láttunk-e valaha is annyi jól öltözött embert, mint ma? Vásároltak-e annyit valaha is, mint ma? Kulturálód- tak-e annyian régen, mint ma? Ügy gondolom, ezekre a kérdésekre nem nehéz feleletet adni. Vagy nem életszínvonal-emelkedést jelent, hogy az elmúlt évben például a békéscsabai Körös Állami Áruházban 71 millió főin) Belopolszkij megállapította, hogy a felső felhőréteg 165 kilométerre van tőlünk. Kámov a rádiófényszóróval „kitapogatta”, hogy 177 kilométerre vagyunk a bolygó felszínétől. Tehát a fel- hőtaikaró 12—13 kilométer vastag lehet. Beköszöntött a döntő pillanat Kámov lenyomott egy gombot, űrhajónk testéből széles szárnyak kúsztak elő. A felhőtakaró összezárult fölöttünk. Sűrű ködbe kerültünk. A motorok pillanatra elhallgattak, aztán ismét működésbe léptek, de már sokkal halkabban dolgoztak. A fékezés megszűnt, felváltotta a haladó mozgás. Sugárhajtású repülőgéppé változott űrhajónk egyre mélyebben merült a felhőkbe. Kámov nem vette le szemét a periszkópról s a mellette álló Belopolszkij pedig hangosan mondta be a rádiófényszóró közlése alapján a repülés magasságát: — Kilenc kilométer!... Nyolc!... Hat!... Szívem vadul kalapált. Hat kilométer választott el bennünket egy másik bolygó felszínétől, melyet ember eddig még soha sem látott. — öt!... — Irányítsa a fényszórót a Ve- nusra — mondta Kámov. Alighogy Belopolszkij kimondta: — Másfél! — Kámov megfordult s halkan igy szólt: — A Venus! Alattunk háborgó víztenger terült el. Jól látszottak a hófehér hullámtarajok. Nyilván erős szél tombolt. Szárazföldnek sehol nyoma. Odafent sűrű felhő, lent GEORGIJ MARTINOV: DCaLatuL a JH arson Sárközi Gyula fordítása sötét, ólomszínű víz, s ezt a sötét képet tompa félhomály borítja. A Venus nappali féltekéjén voltunk, de a világosság inkább estére emlékeztetett. A tízkilométeres felhőréteg szűk- markúan eresztette át a napfényt, és csak a bolygó napközelsége miatt lehetett mégis látni. Fölöttünk és mindenfelé szinte állandóan élénk villámok cikáztak. Még az űrhajó falán is áthallatszottak az iszonyatos égzengések. A szinte fekete záporfal hatalmas területen egyesítette az eget a tengerrel. Űrhajónk most egy kilométernyi magasságban repült. Kámov- nak percenként változtatni kellett az irányt, hogy kikerülje a hatalmas erejű viharfoltokat, amelyek egymás után kerültek utunkba. Negyvenperces repülés után kénytelenek voltunk az egyik viharfront szélén keresztülhatolni. Mintha az űrhajó tengerbe merült volna. Teljesen sötét lett. A villámok oly sűrűn cikáztak, hogy szinte eggyéol- vadtak. Állandóan mennydörgőit az ég s elnyomta motorunk hangját. Szerencsére az egész csak egy percig tartott. Elhagytuk a vir harsávot. A repülés magassága erősen lecsökkent. Alig 300 méter választott el bennünket a tengertől. Az űrhajóra zúduló súlyos víztömeg 700 méterrel lejjebb nyomta a gépet. Kissé kivilágosodott, a látási viszonyok megjavultak. Én kihasználtam ezt: néhány felvételt készítettem a Venus óceánjáról. Ismét széles fekete sáv tűnt fel előttünk. Az űrhajó hirtelen a magasba csapott. Egy perc múlva újra a tejfehér ködben repültünk. A tomboló vihar alattunk maradt. Eltelt egy fél óra. Végre ismét megpillantottuk a bolygó felszínét. Alattunk megint csak az óceán terült el. Mereven néztem tajtékos hullámait, abban a reményben, hogy talán távcsövemmel felfedezem benne az élet legkisebb jelét, de hasztalan. A víz is, a levegő is üres volt. A legerősebb lencsét szereltem a gépemre s számtalanszor lefényképeztem a Venus óceánját. Talán az, ami elkerülte az én szememet, felbukkan a felvételeken. Az űrhajó nyolcórai repülés után végre parti sáv fölött húzott el. A vizet erdő váltotta fel. Olyan végtelen volt, mint az óceán. Sűrű növényszőnyeg terüli; el mindenfelé, egészen a látóhatárig. De nem zöld, hanem vöröses-narancssárga színű. Kámov még lejjebb ereszkedett. Sűrűn nőtt óriás fákat pillantottunk meg. Filmfelvevő gépemet merőlegesen lefelé irányítottam. A tömör erdőfalon egyetlen rés sem látszott. Őserdő volt, amilyen valószínűleg a kőkorszakban borította a Földet. A kilencedik óra végén hatalborítékban rint értékű árut adtak el az elő« ző évi 65 millióval szemben? A lakástextil — függöny, szőnyeg — vásárlása tíz százalékkal növekedett. Vagy, hogy a műszaki boltból 882 darab tv-t, harminccal többet vettek 1963-ban, s az előző évi 871 rádióval szemben 1031 darabot, a 178 darab motor- kerékpár helyett 314 darabot, s az 1962-es 28 darab hűtőgéppel szemben 1963-ban 106-ot vásároltak. Vagy nem az életszínvonal emelkedését jelenti az, hogy porszívóból 111 darabbal többet adtak el 1963-ban, mint 1962- ben. Ügy hiszem, az életszínvonal emelkedését jelenti az is, hogy a bútorüzlet szinte nem tud elegendő bútorral szolgálni, annyira megnövekedtek az igények. Vagy jártak-e annyian moziba, színházba, hangversenyekre régen, mint ma? A békéscsabai könyvesboltból pl. 2 millió 400 ezer forint értékű könyvet vettek meg tavaly, 200 ezer forint értékkel többet, mint az azelőtti évben. Vajon mindez nem az életszínvonal emelkedését Jelenti? Ügy gondolom, hogy egyeseknél bajok vannak a szemlélettel. Nem venni tudomásul a mindennap előttünk lezajló eseményeket, nem látni mindazt a változást, mely hazánkban és életünkben végbement — szűklátókörűségre vall— Vannak még nehézségeink, problémáink, ezt a jelentés sem titkolja. De, hogy előbbre jussunk, az elsősorban azon múlik, hogy miként állunk a dolgok megértéséhez, a problémák megoldásához. Ha nem igyekszünk túl tenni magunkat saját egyéni problémáinkon, lekicsinylőén legyintünk az eredményeinken, mindez arra vezet: nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a magunk szű- kebb munkaterületén is minél nagyobb fejlődés mutatkozzon. Háló Ferenc más folyót vettünk észre. Sűrű erdővel borított partok között hömpölygött, s nyilván az óceánba ömlött. Kámov követte fo_ lyását, s kihasználva a két vihar közti léflegzetnyi szünetet, alig száz méterre ereszkedett le. Paj- csadzéval ketten fényképeztük a közeli partot. Ha bármiféle állatok vannak a bolygón, azoknak itt kell tanyázniuk. A mintegy két kilométer széles folyón olykor egész fákat láttunk úszni. De állatok vagy madarak semmiféle nyomát nem fedeztük fel. Hirtelen eltűnt a tejfehér köd. Fölöttünk sötétkék égbolt terült el, rajta a vakító fényű Nap, amely sokkal nagyobb volt, mint a Földről nézve. A csodálatos szépségű kép oly gyorsan eltűnt, amilyen váratlanul megjelent. Ismét felszálltunk a felhőkbe. Odakint újból köd gomolygott. Egyre sötétedett. Két csillagászunk négy levegőpróbát vett. Én háromszáz felvételt készítettem. Ekkor Kámov így szólt. — Űrhajónk elhagyja a Venust! Egy utolsó búcsúpillantást vetettem az egyre távolodó bolygóra. „Ha valaha megjelenik rajtad az emberszabású lény, tiszta szívemből kívánom neki, boldogan éljen gyönyörű szülőbolygó, ján! A földi ember meglátogatott, s a jövőben még sokszor meglátogat majd, s segít gyermekeidnek kivívni a boldogságot. Ég veled, Venus!” Hatalmas erejű zúgást hallottunk. Űrhajónk behúzta szárnyait és növekvő sebességgel lendült a magasba. (Folytatjuk)
