Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

ML február 9, s Vasárnap ................V ' * Tová bb erősíti az érettségi társadalmi rangját az új vizsgaszabályzat Közelmúltban Jelent meg a .gimnáziumok érettségi vizsgáinak új szabályzata, amely, mint a kö­zépiskolai reform része, jelentős változásokat hoz, tükrözi a reform eszmei, pedagógiai tendenciáit. Közeledik március elseje is, az érettségire jelentkezés Ideje. Ért­hető tehát a fokozott érdeklődés szülők és tanulók körében. Az érettségi vizsga-rendszer megtartásának ténye a ma gimná­ziumában bizonyítja az érettségi megbecsült társadalmi rangját, tekintélyét Az általános iskolát, majd gimnáziumot végzett, ifjúvá érett tanulók életének jelentős mozzanata, s később is, a megis­métlődő érettségi találkozók, mint egyre szépülő emléket őrzik to­vább az érettségivel az ifjúkort. Múltban az érettségi sokak szá­mára elérhetetlen volt, a sétapál­ca és „tekintetes” cím viselésén kívül sok esetben a dolgozók gyer­mekeinek osztályuktól való elsza­kadását, vagy diplomás munka­nélküliséget jelentett. Ma sok megbecsült, magasabb képzettsé­get igénylő termelő szakma, s a továbbtanulás számos lehetősége vár az érettségizettekre. Megyénk gimnáziumaiban évről évre nö­vekszik az érettségizők száma: amíg pl. 1953-ban 736 volt a szá- muk, az idei tanév végén már több mint 1100 fiatal áll- a bizott­ságok elé (csak a nappali tagozato­kon). A felnőtt tagozatok egyre gyarapodó létszáma is az érettsé­gi társadalmi megbecsülését bizo­nyítja. Könnyebb lesz-e? Az új szabályzat rendelkezéseit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy igerii Könnyebbitést jelent maga az a tény, hogy az eddigi öttel szemben négy tárgyas lesz az érettségi. Ezen belül is.a három kötelező tárgyon (magyar, törté­nelem, matematika) túl a negye­diket a jelölt választhatja ki haj­laménak, érdeklődésének megfe­lelően a következő tárgyak közül: orosz nyelv, második idegen nyelv, biológia, fizika, kémia. (Természetesen a speciális, pl. orosz nyelvi tagozatokon az illető tantárgy is kötelező). További újí­tás az, hogy a kötelező és kötelező­en választható tárgyakon túl sza­badon választható legfeljebb két tárgy a gimnáziumban tanult ren­des (amit két éve már tanult le­galább) vagy rendkívüli (amit há­rom éven át tanult) tárgyakból. A tárgyak fenti rendszerével kapcso­latban három gondolat részlete­zése látszik indokoltnak: a) A kötelező tárgyak az alap­vető műveltség hordozói, alkalma­sak a társadalom- és természettu­dományi gondolkodás módszerei­nek kialakítására, s nem véletlen, hogy éppen ezeket a tárgyakat ta­nulják pí. négy éven át, aránylag a legmagasabb óraszámban. b) A választható tárgyak rend­szere szolgálni hivatott azt a kö­vetelményt, hogy a szocialista is­kolában messzemenően vegyük figyelembe az egyéni érdeklődést, hajlamot c) Megszűnik egy sor tárgy in­dokolatlan lebecsülése (pl. bioló­gia, földrajz, testnevelés) olyan cí­men, hogy nem érettségi tárgy. Most elvileg és gyakorlatilag min­ded, gimnáziumban tanított tan tárgy lehet „rangos”, tehát érett­ségi tárgy. Bátran mondhatjuk, hogy minden tárgynak egyforma súlya van az általános műveltség­ben. További könnyítés — méltó ju­talom a jó tanuló számára —, hogy, aki a II., III., IV., osztály végén jelest kapott azon tárgyak­ból, amelyekből írásbeli is van, mentesül az írásbeli alól. Jelentős újítás továbbá az is, hogy a ma­gyar írásbeli dolgozatokat két jeggyel kell osztályozni: az irodal­mi ismereteket, eszmeiséget „tar­talom”, a szerkesztésit, helyesírást pedig „nyelv” címen. Ez feltét­lenül ösztönző lesz mindkét vonat­kozásban gondos munkára, figyel­mességre. Továbbra is érvényben marad a tételeknek a jelöltek ál­tal való húzásán, s egyéb, már ed­dig is bevezetett könnyítés. Nehezebb lesz-e7 Különösen hangzik ez a kér­dés, hiszen az előbbiekben éppen azokat a vonásokat emeltem ki, amelyek könnyítést jelentenek. Mégis úgy gondolom, nehéz lesz annak, aki a felkészülést nem ve­szi komolyan, aki értelmes, ez anyag lényegét, összefüggéseit megragadó, azt alkalmazni próbá­ló tanulás helyett leckékben gon­dolkodik, vagy (sajnos, ilyen is akad) mások által kidolgozott kész tételszövegeket magol be. Sok­szor találkozunk olyan jelölttel, aki „folyékonyan” elmondja a té­telt, mégsem kap jelest, mert adott esetben nem tudja alkalmazni is­mereteit a megoldásnál, vagy pl. a történelemben csak események sorát látva, nem észleli a társadal­mi fejlődés rugóit, stb. Pedig a téte­lek ilyen átfogó jellegűek, önálló gondolkodásra ösztönzőek lesznek. Nehéz lesz annak, aki idejét hely­telenül beosztva, az utolsó hetek­ben „mindent bele” jelszóval és sok serkentő gyógyszerrel vág ne­ki az érettséginek. Az érettségi komoly erőfesz! tést, becsületes helytállást köve­tel, hiszen nevelő hatásainak egyi­ke éppen ez, de nem félelmes Szerves folytatása és méltó befe­jezése a négy évnek, mozzanata az ifjúvá válásnak. Meg kell tehát szabadítani az érettségit minden misztikumtól, babonás, ijesztő jel­legétől: ez a tanulókra, szülőkre, bizottságokra egyaránt vonatko­zik. A jó felkészülésihez a tanárok minden segítséget megadnak. Gimnáziumokban e napokban sok szó esik az érettségiről, most dönti el minden végzős tanuló a maga választott tárgyát vagy tár­gyait. Ügy gondolom, e választás­ban döntő motívum a négyéves tanári munka is, amely érdeklő dóst, kedvet tudott támasztani a tanulókban a tárgy iránt, annyira hogy hajlandók érettségizni is a „kedvenc” tárgyakból. Az új Gimnáziumi Érettségi Szabályzat alapja lesz a techniku­mokban s egyéb szakjellegű kö­zépiskolákban később bevezetendő képesítő-vizsgái reformnak Is. Az új szabályzatnak a gimnázium: felnőtt tagozatokon való alkalma­zásáról röviden megjelenő külör rendelkezés intézkedik. Kálmán Gyula középiskolai tanúim felügyelő MII „Elvárjuk az esküvőre!” Még álmomban sem sejtettem, hogy valaha esküvőn veszek részt Moszkvában. Hogy mégis így tör­tént, azt pusztán a szerencsének köszönhetem. A megérkezést követő negyedik napon valaki azt találta elkoty- tyantani a Turiszt-szálló halijá­ban (ahonnan minden reggel útra keltem), hogy tudomása szerint valahol a Béke sugárúton boltot nyitottak a fiatal házasoknak. A hír felvillanyozott: micsoda figyelmesség! Ezt nem lehet el­bliccelni ... Gyalog vágtam neki az utcá­nak, amely nem messze nyújtóz­kodott a szállótól. A boltot nem volt nehéz meg­találni. Két kilométernyi séta után bukkant elő kirakatsora, a sugárút jobb oldalán. A hab­könnyű esküvői ruhák, mérték­tartóan ízléses tartozékok megle­hetősen sok csodálót, főleg ámul­dozó, sóhajtozó bak fist csaltak a kirakatok elé. Nézelődött az utánpótlás... Most már őszintén megvallha- tom, hogy egy kicsit pirulva lép­tem be az ajtón. Feszélyezett az a tudat, hogy esetleg naiv vőlegény­nek könyvelnek el és titokban kuncognak majd az elfogódottsá­gomon. A pillanatnyi zavar azon­ban, amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is illant. Elragadóan kedves fogadtatásban volt ré­szem. Egyszerre ketten termettek mellejtem (kecses, bájos elárusító lányok), s vallatni kezdtek vásár­lási szándékom felől. A meglepő­déstől nem valami folyékonyan mondtam el, hogy magyar újság­író vagyok, vásárolni nem akarok, de a választék és minden, ami itt van, az módfelett érdekel... „Ahá, előtanulmányutat vé­gez!” — örvendeztek kedves lel­kesedéssel, de jó hangosan, hogy a horogra akadt csodabogarat be­mutassák kartársnőiknek is. Mon­danom sem kell, hogy felengedett komolyságom. Anna Lebegyeva gondjaira bíz­tak, aki elárusítóként, s egyúttal Komszomol-titkárként dolgozott a kínosan tiszta kalaposztályon. Nem néztem többnek húszéves­nél. Határozottan csinos volt (s biztosan ma is az). Miközben körbekalauzolt a tá­gas, világos áruházban, természe­tes közvetlenséggel (és egy kicsit az eladók gráciájával) mesélte el, hogy boltjukat három évvel ez­előtt nyitották meg, nagy népsze­rűségnek örvend az egész ország­ban, de különösen Moszkvában. A fiatal házasok, illetve azok, akik igazolni tudják, hogy jegye­sek, hathónapos részletre vásárol­hatnak itt. Mindent megkapnak, amire csak szükségük van a szív­dobogtató pillanatokhoz vagy az első trónörökös méltó fogadásá­hoz. Szebbnél-szebb ruhák, cipők, ékszerek közül választhatnak szü­leikkel együtt. Nem tehettem róla, de ott, An­na Lebegyeva jobbján szüntelenül arra gondoltam, hogy nálunk sem lenne bolondság egy ilyen üzletet nyitni. A népszerűség elő­re garantálva van ... A nem mindennapi (de a leg­jobbkor jövő) figyelmesség na­gyon tetszett a moszkvai fiatalok­nak és persze a szüleiknek. Nem kell egyszerre nagy összeget ki­adni a szelíd pompáért, több jut a nélkü’özhetetlen bútorra, kony­hai felszerelésre. Naponta több százan fordulnak itt meg, szinte állandóan nyílik, csukódik az ajtó. A körséta után elvegyültem a válogatók között. Az egyik tükör előtt, egy kis családi tanácskozásra lettem fi­gyelmes. Nosza, odasodródtam, hogy lássak Is, halljak is, fotózzak is valamit. A félkömyi család azt igyekezett eldönteni, hogy a 19 éves Váljának jól áll-e a barna hajkoronára illesztett fátyol vagy sem. A döntés nem volt egyszerű, ami nem csoda a lányok, asszo­nyok között. Válja nem nagy ér­deklődést tanúsított a vita iránt, őt a fátyol érdekelte. Illegett, jó mesélt a magyarokról, egy család­ról. Nagyon megszerette őket..s — lelkendezett egyvégtében Válja mamája. Melegem lett ettől a vá­ratlan elismeréstől. Ezután történt az, amire nem számítottam, összebúgtak, össze­súgtak, s egy perc múlva így állt elém a tündén kis asszony jelölt: — Meghívjuk az esküvőre. Boldoggá tenne bennünket, ha el­jönne. Feltétlenül elvárjuk! — csicseregte, s már írta is a címet, ahol másnap este megtalálom őket. Mire felocsúdtam, már nagy boldogan el is viharzottak, hogy folytassák a bevásárlást, az ottho­ni előkészületeket Hát erre igazán nem számítot­tam. Sokáig dilemmáztam, már az utcán, hogy illik-e csak úgy ide­genül elmenni egy ilyen meghitt családi ünnepségre vagy sem. Végül is úgy döntöttem, hogy el­megyek. Legfeljebb rövid időt töltök ott, virágot, matyóbabákat viszek és melegen gratulálok. Másnap elkapott a készülődés láza, izgalma. A bevásárlás köny- nyen ment, az öltözködés is, el­lenben nehezen találtam meg őket. A város szélén laktak, új lakótelepen. Hogy hány embert kérdeztem meg a házuk felől, azt magam sem tudom, de valahára sikerült megtalálnom a lakodal­mat. Kitörő őrömmel fogadtak. Ép­pen az ünnepi vacsorához készü­lődtek. Italtól, ételtől roskadozott a két szoba minden asztala, és kipirult hangulat, vidám élcelődő zsibongás töltötte be a levegőt. A bemutatkozás, sok vállvere- getés után végre megismerkedhet­tem az ifjú férjjel. Jóképű, barna legény volt, technikumban tanul. Jövőre végez. Addig is, míg nem dolgozik, a Válja tanítónői fizeté­séből élnek és itt laknak Válja szüleinél... Nem foglalhattam le őket so­káig, így dikjálta az illem is, sok vidám, boldog órát kívántam hát a baltikumi nászúthoz, aztán a vacsorához ültünk. Meglehetősen gyakran éltettük — poharunkat koccintva — az Ifjú párt, a bol­dogságot, a derűs jövőt, a békét és a magyar—szovjet barátságot Egyre emelkedett a hangulat. A rokonok, munkatársak tán©* ra perdültek és táncba vitték Vál- ját is. Nem bújhattam ki a tánc Negyvenöt éve a katedrán Ritka meleg hangulatú ünnepség színhelye volt a battonyai 1. számú Állami Általános Iskola egyik tanter­me február 1-ón. A szakszervezet rendezésében Szaoa- dos Elemért, a nevelőtestület köztisz­teletben álló Elemér bácsiját köszön­töttük 45 esztendős tanítói munkás­sága alkalmából. Az úttörők kedves műsora foglalta keretbe a szívből jövő, keresetlen szavakkal elmondott köszöntőket, amelyekből kiderült, hogy az ünne­pelt kartárs keze alól körülbelül háromezer thnuló került ki eddig; hogy jóban, rosszban kitartott, hű maradt községéhez. Most is fiatalos lendülettel foglalkozik az ifjabb nem­zedékkel, akiknek szüleit és nagyszü­leit is tanította. A járási tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője, Tóth Zoltán pénzjutalommal is kifejezésre juttat­ta a művelődésügyi osztály bizalmát és megbecsülését az idős kartárs iránt, aki bebizonyította, hogy a szo­cializmus építésének szolgálata nem | függ az évek számától. Aki előre tud > nézni, mindig fiatal marad. Vannak Ifjan is vének: e sorok írójának ez a í véleménye. Hisszük, hogy kedves emlék marad ! Elemér bácsi számára ez a megemlé­kezés. Az ünnepséget vacsora követ- j te, ahol a nevelőtestület jó hangu­latban, egyetértésben szórakozott. Bíró Eszter néhányszor jobbról balról belevil­lantotta tekintetét a tükörbe, az­tán elégedetten sóhajtott fel: — Szerintem ez jó lesz, anyuka! — Hát te tudod kislányom ... — mondta a termetes mama, az­tán bizalmasan hozzám fordult: — Magának is tetszik? — Ocseny kraszivüj — tértem magamhoz, amilyen hirtelen csak tudtam. Azt hiszem a kiejtésem nem stimmelt tökéletesen, mert Klepova mama összevonta szem­öldökét. — Maga nem moszkvai édesem? — Hát nem éppen ... Magyar vagyok, ha meg nem sértem. — O, magyar?! A férjem a má­sodik világháborúban járt Ma­gyarországon. Ott sebesült meg szegény a főváros mellett. Sokat alól magam sem. Körbeálltak s úgy tapsoltak bennünket. Annak ellenére, hogy először forgattam meg jó pattogósán Ifjú asszonyt, duettünk jól sikerült. Az újrázást már nem vállaltam, inkább Va- szilij gondjaira bíztam ifjú felesé­gét. Csak hosszas könyörgésre, éj­féltájban engedtek el, de akkor is minden jóval felpakolva. A meg­hatottságtól nehéz volt búcsúsza­vakat mondani. Végtelenül jólesett közöttük lenni, akiknek voltaképpen Idegen voltam. Ezen az estén nagyon megsze­rettem általuk az egyszerű moszk­vai embereket. (Folytat)ufe) Ballag Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom