Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-20 / 42. szám
Í961 február 20. 5 Csütörtök Hanzl és Krétl esküvője Eleken — Tessék csak adakozni! — Bár nem szóban (beszélni tilos), de félreérthetetlen a kéztartás: ide vele az aprópénzzel! S nem tud kitérni senki a kérés elől, kinyílik a pénztárca. Fiú vagy lány a jól öltözött álarcos? Most már elárulhatjuk: kislány volt a fekete köpenyes (egyébként lóháton vágtató) „serif”* Harsog a főtér. Szólnak a kürtök, peregnek a dobok, s ropják a táncot a hírvivők. Ma este mindenki hivatalos a lakodalomba. S akárcsak az utcán, ott volt az egész íalu este a művelődési otthonban, hogy tanúi legyenek a hűségeskünek, no meg, hogy a farsangi vigadalomból ki ne maradjanak. vt. Fotó: Kocziszky László Régi szokás szerint az eleki német nemzetiség hagyományával ünnepük Eleken a farsangot: ösz- szeházasítják Hanzl-t és Krétl-t. Búcsúztatják a telet, s csalogatják a tavaszt A vigadalom, akárcsak más farsangi szokások szerint, itt is a legfontosabb. Már kora reggel útra keinek mindenfele viseletben, bohóctól a rossz-űzőig, hogy hírül vigyék: ma este összeházasodik a fiú, Hanzi és a lány, Krétl. No és akinek kedves az ifjú pár, az adakozzék is. Bort, pénzt vagy ami telik. Este pedig megkezdődik a dá- ridó, éjfélig szigorúan eltitkolva, hogy ki, kicsoda, majd pontban tizenkettőkor örök hűséget ígér egymásnak a két fiatal — s lehull az álarc, együtt mulat az egész falu. Mint már régóta, most is a művelődési otthon szervezte az érdekes farsangi mulatságot, együtt a termelőszövetkezet és a falu fiataljaival. Íme, képekben: A műit evekben lovasikocsi vitte a kisbírót és „személyzetét” a hírverésre, ebben az évben már „gépesítették” a hagyományt: Zetor húzta a szekéren ülő hírverőket meg a keréken forgó Hanzl-Krétl bábukat. Járdát a művelődéshez Első olvasásra a cím meghökkentő. Járda és művelődés? Hogyan került a kettő egy kalap alá? Pedig így van. Bárki meggyőződhet róla Dobozon. Mikor a községi művelődési otthonhoz moziépületet is ragasztottak s ezzel együtt külsőleg az egész építményt megszépítették, joggal mondhatták a Dobozon átutazók, ez igen! Nagyon szép! Sajnos, csak külsőleg hat modemnek az épület művelődés otthoni része, mert ajtón belül kerülve, öreg falakat, régi ablakokat, ajtókat, sötét zugokat is lelne az utazó. A felújításra, szépítésre áhítozó könyvtár is csak vár a megfiatalításra, a kultúrház végéhez tapasztottam Ám reméljük, ami késik, nem múlik s a tanács és a helyi társadalom, amint erővel búrja, bizonyára Doboz eddigi fejVillamos hóeílakarítás a kapa előtt Az amerikai Smith-Gates Corp (a Connecticut! Farmdngtonban) a háztulajdonosok téli gondjain könnyít. A bejárati ajtók, kertkapuk stb. elé helyezett és tetszés ; szerinti hosszúságra kigöngyölhető elektromos „lábtörlő” felolvasztja a jeget és havat, teljesen tisztán, szárazon tartja a bejáratot Az elektromos hóeltakarító szőnyeg vilianyzsinórját a háztartási hálózatba kell bekapcsolni. lődéséhez és további távlataihoz méltó módon korszerűsít itt mindent. A közönség azért most sem hűtlen a kultúrotthonhoz, a mozihoz, a könyvtárhoz. Az utóbbinak a népes látogatói azonban megérdemelnék, hogy hóban, sárban lehetőleg száraz lábbelivel jussanak a kölcsönző- és olvasóteremig. Az utcáról bevezető bitumenes járda ugyanis pontosan csak a mozi mentén, annak végéig ér, tovább nem, egy centivel sem. Pedig mibe került volna egy füst alatt azt a 10—15 métert is „járdásitani”, hogy ezzel a magyartalan, de most nagyon idevágó kifejezéssel éljek. Miért legyenek a moziba járókhoz mérten mostohagyerekek az olvasni szerető doboziak? Járdát a művelődéshez, vagy addig is, amíg megépülhet, legalább salakot! —hr— Fogyókúra, napi hatszori étkezéssel A madisoni (Wisconsin állam) egyetemi klinika egy orvoscsoportja kellemes diétatervet készített a szervezet vegyi folyamatainak normalizálása alapján. Vizsgálataik azt bizonyítják, hogy napi hat étkezésből álló diétával is meg lehet szabadulni a felesleges kilóktól. A diéta szigorú betartásával a páciensek heti másfél kilót fogynak. Lényege: vajat, cukrot, burgonyát és alkoholt szigorúan tilos fogyasztani. Jó étvágyat, akasztott ember! Marci bácsi italos ember volt. Erősen italos. Mindent elkövetett egy korty „papramorgóért.” Egy igen emlékezetes esetben pityókásan tért haza. — Asszony! Hé ... hallod — kiabált már mész- sziről. — Adj pénzt. *— Minek az? Eleget ittál. Nem adok. Most se vagy eszeden — dohogott Panni néni, a felesége. —* Te Panni... adjál pénzt, mert igeh megbánod. Addig adjál, amíg szépen mondom. — Megmondtam. Nem adok. Üljön le kend, aztán egyék. Maradjon veszteg. I — Édes lelkem. Kedves párom, adjál forintot. Nem kérek sokat. Egy húszast, ha kapok, elég lesz — fordította hízelgésre az öreg. De az asz- szony nagyon dühös volt és hajthatatlan. J — Álljon félrébb innen, mert ezzel a sodrófátxil adok a vén fejére, maga iszákos gazfickó. *+ Szóval nem adsz? —• Nem — tette csípőre a kezét Panni néni. — Jól van. Megbánod. Megyek és felakasztom magam. — Ha, ha, ha ... vén bolond. Azt hiszi, ha ijesztget, szaladok a bukszáért? Nem mai csirke vagyok én, galambom. — Isten áldjon, Ancsa — szólt az öreg és kl- kocogott a konyhából. Az asszony folytatta a munkáját. Mosolygott az ura tréfáin. Mindig valamiül ijesztgette, ha pénz kellett. Máskor a kútba akart ugrani, vagy magára gyújtani a szalmát. Soha semmit nem csinált meg. Csak ijesztgetett. Később mégis arra gondolt, megnézi, mit csinál az öreg. Biztosan a szalma tövében alszik. - Még megfázik. Kereste a kertben, kereste az istállóban mindenütt. Nem találta. Egyszer arra lett figyelmes, hogy nyitva a padlásajtó. Szalad a padlásra. — Uram Isten! — si- koltja el magát. Marci bácsi a padlásajtón belül lóg, a kakasüllőre kötötte magát. Panni néni jaj- veszékelve rohant le a padlásról, majd összetörte magát. Szalad a szomszédba, Pista sógorhoz. —* Jöjjön sógor, Marci felakasztotta magát. Jaj, jaj ... inkább pénzt adtam volna neki. Jaj nekem . .. —* No, ugyan már ... elment az eszed, húgom ... Az nem lehet. — Lehet bizony... a padlásajtóba lóg, a nyelve is csüng szegénynek. Jaj Istenem! Jaj nekem ... i Szaladnak, miközben a harmadik szomszéd telefonálni akar a mentőknek. Hátha él még. Pista sógor fogja a kést, aztán fel a padlásra. Bizony ott lóg Marci bácsi csúfosan kiöltve a nyelvét, kalapja a szemére húzva. Pista sógor nem sokat nézelődik, kapja a kést, hogy vágja a kötelet, és ekkor csodák csodája .. . megszólal az akasztott ember: Állj meg, Pista . . . ne bolondozz... el ne vágd ezt az új köteleté szalmakötélnek vettem. — De Pista sógor nem áll meg, úgy lebukfencezik a padlásról a sógorasszony lábai elé, csak úgy puffan. Ijedtében azt se mondta, hogy kakukk. t Marci bácsi -nagy nehezen kioldja a derekára kötött kötelet, amely a kabát alatt a nyakánál látszott megkötve, pedig csak a derekánál fűzte össze. Pista sógort három szomszédasszony dédelgette, mire Marci bácsi lekászálódott a padlásról. Bizony a sógor csúfosan összekarmolta magát, ahogy lerepült a lépcsőn. Marci bácsi, mint, aki jól végezte dolgát, leült szalonnázni. Jó ízűén, nagy falatokba nyelte a szalonnát, amikor megérkeztek a mentők. — Hol az akasztott ember? — kérdezi az egyik. — Én la... — mutat magára az öreg. — Ne vicceljen bátyám, sietünk, hol találjuk? — Mondom, én vagyok, lppen most jöttem le a kötélrül és nagyon megéheztem. — A mentősök dühbe gurultak. — Bolondnak néz minket kend? Azt a kutyafáját neki. — Dehogy... dehogy..., de, ha már eljöttek, vigyék el a sógort, ott jajgat a szobában... mellé lépett a létrának szegény. — Azzal evett tovább nyugodtan. Fel se nézett, amikor Pista sógort elvitték a hordágyon. Pálvalgyi András
