Békés Megyei Népújság, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-20 / 42. szám

1964. február 20. 6 Csütörtök Legszebb ajándék a jutalomkirándulás... Számos újdonság az IBUSZ nyári útiprogramjában tiruim iäi-'-i Htfrífíifiir ■'"! ^ íFfr '' Tó a felhők között Megyénkben is igen megnőtt az érdeklődés a hazai és külföldi ki­rándulások iránt Még messze a nyár, máris sok szó esik a nyara­lásról, s a termelőszövetkezetek­ben legszebb, legértékesebb aján­dék ma már a jutalomkirándulás. Az elmúlt nyáron Füzesgyarmat- ról. Kondorosról, Tótkomlósról külföldre küldték a legjobban dolgozó tagokat, de sokan jártak Magyarország legszebb vidékein. Az Alföldön élő emberek számá­ra felejthetetlen élmény a Balaton környékén, a Mecsekben, Bükk- ben, Mátrában és Budapesten jár­ni. Az IBUSZ Békés megyei iro­dája minden eddiginél gazdagabb programmal áll az utazók rendel­kezésére. Csupán külföldre 58 előTe összeállított útvonal és úti­program között válogathatnak. Ezenkívül kívánságra csoportos és családi üdültetést szerveznek Csehszlovákiába, Bulgáriába, Ro­mániába. Abbáziába is lesz má­jusban társas kirándulás. Ha va­laki például a Magas Tátrába akar menni, akkor kívánság szerint tel­jes ellátást, vagy csak szállást biztosít az IBUSZ. Különösen nagy a választék a Szovjetunióba uta­zók számára. Újdonság, hogy többen utazhat­nak Olaszországba, Görögország­ba, Egyiptomba, Franciaországba. Ha valaki egyénileg utazik nyu­gati országba, a szokásosnál gyor- cabbam megkapja az útlevelét s A film és A z iskolareform nevelési célkitűzéseiben fontos helyet foglal él az esz­tétikai nevelés. Őszintén meg kell mondanunk, hogy az esztétikai nevelés az elmúlt esz­tendőkben háttérbe szorult az ér­telmi neveléssel szemben. Érzel­mekben gazdag, a művészeteket szerető és értő embereket az esz­tétikai nevelés útján, már az ál­talános iskolában kell formál­nunk. Az iskolai esztétikai nevelés fontos eszköze városon és falun egyaránt a könyv és a film. Mind­kettő tömegesen és olcsón hozzá­férhető. Az utóbbiról szeretnék néhány gondolatot közreadni. Békés megyében is elértük, hogy az iskolák negyven százalé­kával szerződést kötöttek a helyi filmszínházak rendes vagy külön ifjúsági előadások megtekintésé­re. A tanulóifjúság szívesen jár moziba. Mennyiségi problémánk tehát nincs e területen, de annál több a tartalmi probléma, azaz kiaknázatlan nevelési terület Az esetek többségében nem követi a csoportos mozilátogatást az osz­tályfőnöki órákon, filmszakkör­ben vagy filmklubban elemző be­szélgetés. Pedig ilyen alkalmak­kal mélyíthetnék él a film adta értelmi és érzelmi nevelési moz­zanatokat, természetesen az iro­dalmi ismeretekkel kapcsolva. Csakis az esztétikai ismeretek rendszeres átadásával érhetjük el, hogy a film-, színház- és irodalmi művészetet szerető, értő, gazdag lelkivilággal rendelkező felnőtte­ket neveljünk. Ezekkel az alapelvekkel általá­ban minden iskola tantestülete egyetért, ismeri ezeket, még sincs csak néhány helyen filmszakkör, illetve filmklub. Mi az oka en­nek? valutáért nem kell Budapestre menni, beválthatja pénzét Békés­csabán. Az utazási lehetőség is változatos: lesznek repülőgépes utak, autóbusszal és vonattal köz­lekedhetnek a különböző csopor­tok. A hazai kirándulások is érdeke­sebbek lesznek. Csoportos utakat szerveznek az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításra, a Szegedi Sza­badtéri Játékokra, a gyulai vár­színházi előadásokra. A mezőko­vácsházi és békési járás termelő- szövetkezetei például 30—50 tagú csoportokat küldenek hazai és külföldi kirándulásra. Az elmúlt évben jól bevált kirándulás volt a katonalátogatás. Szülők és hozzá­tartozók utaztak abba a laktanyá­ba, ahol a katonafiú él. A pa­rancsnokok szívesen fogadták őket, baráti találkozót rendeztek, elbeszélgettek a vendégek a nép­hadsereg tagjaival. Nagyon meg­nyugtató érzés volt látni, hogy milyen körülmények között él a kiskatona. A katonaszülők kíván­ságára most háromnapos ország­járó körúttal kapcsolják össze a katonalátogatást, így többszörösen hasznos lesz az út Az IBUSZ egyébként az egyéni utazók számára is gondoskodik szállásról és egyéb ellátásról. A nyári utazás lehetőségei igen vá­lasztékosak. Jó utat, kellemes szórakozást!.., —Ary— az ifjúság Véleményem szerint kettő is van: egyrészt a pedagógusok több­sége nem rendszeres mozilátoga­tó, ami, sajnos, azt jelenti, hogy nem is tud szólni a filmekről, me­lyeket tanulói ugyanakkor nagy számban látogattak. Másrészt nem keresik meg az iskolaigazgatók a lehetőségét az osztályfőnöki órákon, filmszakkörben az éven­kénti négy-hat alkalommal ren­dezendő filmelemzésnek. Az a törekvés helyes, ha iskolán­ként egy felelőse van e munkának és kezdetben csak a felső tagozato­sok részére szerveznek filmvi­tákat az arra alkalmas filmek­ből- A vitát vezető tanárok fel­készülését mindenütt segíthetik a helyi filmszínházaknál rendelke­zésre álló Címleírások, cikkek. Az iskolai szemléltetés, a mo­dem oktató-nevelő munka egyik fontos eszköze a rövidfilm, az ok­tatófilm. A keskenyfilmvetítő gépeket elsősorban erre a célra kapták az iskolák, ugyanakkor 1963-ban elsősorban a szülőknek, közel kétszáz játékfilmet mutat­tak be e filmgépeken- Ez enyhén szólva túlzás, — mert statisztikai­lag emeli ugyan az ismeretter­jesztési létszámot, de végső soron a játékfilm nem szakismereteket nyújtó ismeretterjesztés. E rövid eszmefuttatás kereté­ben arra hívnánk még fel a kes- kenyfilmes vetítőgéppel rendel­kező iskolák vezetőinek figyel­mét, hogy a jövő tanévre ponto­san és időben mérjék fel kisfilm- igényüket. Ennek elősegítésére a Békés megyei TIT, a Népműve­lési Tanácsadó és a moziüzemi vállalat kisfilm-jegyzéket készít, melyben tájékoztatást nyújt az iskolák számára, és megkönnyí­teni igyekszik a szakszerű válo­gatást Borka József a Békés megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója Egyre jobban összemelegedő kis társaságunk általános lelkesedés­sel fogadta „Grant kapitány” be­jelentését hétfőn este, a szálló kertjében, tánc közben: — Holnap a Szevan-tóhoz rán- dulunk ki ... Meleg ruhát hozzam tok... — Meleg ruhát? — hitetelen Ta­rn áskodtunk ingujjra vetkőzötten a perzselő jereváni nappalokra gondolva. — A felhők közé megyünk... — tromfolt mosolyogva Grant. Szevan .... Szevan. Uonnan is ismerős ez a név? Csapon, a határállomáson talál­koztam vele először egy karkötő­be épített női karóra képében. Saevanról nevezték el. Szép volt és borsos árú. Másodszor már Jerevánban hal­lottam róla, az Állami Opera és Balettszínház tőszomszédságában. A világosbarna épülettömbök ko­szorújában földgyaluk marták a tér talaját. A város kellős köze­pén elég nagy feltűnést keltettek ezek az agyagbányákban, kőfej­tőkben munkálkodó monstrumok. Bárki szívesen elmondta, hogy miért mozog a föld... — Itt készítik el a Szevan-tó makettjét, kicsinyített mását Egyrészt a turistáknak, másrészt a jereváni gyermekeknek akar­nak a város vezetői örömet okoz­ni. Tavacska lesz a város köze­pén. A Szevan, Örményország gyöngyszeme, < legnagyobb tava, magaslati levegőt óhajtók paradi­csoma, halászok küzdelmes mun­kahelye — messze esik a főváros­tól. Tulajdonképpen északkelet­re van, de „légvonalban” seho­gyan sem lehet eljutni hozzá. Északnak indulunk hát a Razdan kanyonját követve. A Kanaker fennsíkon átvágva csodálatos szép­ségű és komorságú hegyek közé kerülünk. Felfelé, mindig csak felfelé erőlködik a buszkaraván. Olykor meg kell állni egy kis szusszanóra. A hűtőben felforr a víz... A levegő egyre hűvösebb. Ara­nyi után már a nyitott ablakokat is felhúzzuk. A Gegamszkij-hegy 3597 méteres orma láttán bor­zongani kezdünk. A nyaktörő he­gyi utat műveletlen vagy rozzsal bevetett táblák, csupakő hegyol­dalak szegélyezik. Sűrűn látunk apró csermelyeket melegvíz-for­rásokat Fa nagyon gyéren van erre. Itt a szél az úr. Nagy esemény egy-egy hegyi falucska feltűnése. Minden ház kőből épült egynémelyik a hegyi emberek képzeletvilágának, díszí­tő-készségének jegyeit viseli ma­gán. A ház mellé lépcsőzetes ker- tecskék járulnak. Alig terem meg bennük a zöldség Köves a talaj. Mi van egy ilyen hegyi falu­ban? Ami a legszükségesebb. Egy­két bolt vendéglő, kultúrház, posta, villanytelep. Minden falu villamosított. Ez különben nem csoda: Örményország vízi erőmű­vei bőven biztosítanak villamos energiát A Szovjetunió köztársa­ságai közül itt a legmagasabb az egy főre eső villamos energia mér­téke. Erre büszkék is az örmé­nyek. Legalább kétórai rázós utazás után felhők közé keveredünk. — Nemsokára megérkezünk. — adja tudtunkra buszunk „kor­mánybiztosa”, aki eleddig felada­ta magaslatán állt. Arról persze igazán neon tehet, hogy már job­ban esne a kiszállás, mint az utazás. Végre megpillantjuk a tavat, azazhogy csak a tó szegélyét, mert felhők úsznak a víz tükrén és gátat emelnek a túlsó partot ke­reső tekintetek elé. Furcsa egé­szen közelről látni gomolygásu- kat, gyűrődésüket, érintkezésü­ket a hatalmas vízzel. Csodálko­zunk, mert ilyet közülünk még senki sem látott. Tó a felhők között Több mint kétezer méter magasan. Igazat beszélt „Grant kapitány”... Egy félkört a tó nyugati csücs­kén még a buszban kell végig­szenvedni. A tó szegélyén zötyö* günk. Olykor birkaakollal talál­kozunk, s nyájakkal, hegyi pász­torokkal. Covagjuh után már ők is elmaradnak. Aztán egyszer csak, mintha a földből nőtt volna ki, fehér vász- nú sátortábor bukkan elő. Az ámulattól nem tudunk hová lenni. Itt üdülőtelep? Kik vállalkoznak ilyesmire? Megkönnyebbülten, zsibbadt végtagjainkat mozgatva, tomász- tatva kászálódunk ki a kocsikból. Megérkeztünk. Szovjet fiatalok, lányok, fiúk fogadnak bennünket kitörő öröm­mel. Ök hát a sátrak lakói ezen a zimankós tájon. Moszkvaiak, ki­jeviek, gorkijiak, tulaiak. Nekik ehhez a klímához szottyant ked­vük három hétre. Kedvcsináló temperamentummal regélik eJ, hogy milyen szép a környék, mi­lyen jó egymásra utalva, egy kis közösséget alkotva pihenni a világtól távol. Itt csak a termé­szettel tudnak barátkozni és a közeli hegyipásztor fészekaljnyi gyerekével. Van rádiójuk, kony­hájuk, ebédlőjük, villanyuk, ön­maguknak főznek, sütnek. Persze hálózsákban alszanak... Ahányan jöttünk, annyifelé ka­landozunk el a környéken. A me­részebbek fürdeni indulnak, de amikor meghőmérőzik mutatóuj­jukkal a vizet, menten lemonda­nak szándékukról... A hegyimá­dók a part mentén hirtelen emel­kedő hegyoldalnak vágnak neki, kövirózsa-találás reményében. Jó­magam is közéjük csapódom. Egy jó negyedórás fújtatás, „zerge-séta” után szemerkélni kezd az eső. Határozottan kelle­metlen, ha az embert védtelen helyen kapja el ez a természeti jelenség. Mi hárman, akik együtt kóborolunk majdmindig, cifra fo­hászok közben veszünk iszkirit a legközelebbi fedett hely felé. A hegy aljában egy majorba jutunk. Fentről úgy tűnt, hogy elhagya­tott, s annál nagyobb a meglepe­tésünk. amikor a vészesen ugató komondor jelzésére csuparánc öregasszonyarc bukkan ki az aj­tón. Nyomában egy fél tucat gyerek leselkedik, az egyik ki­sebb, mint a másik. Nagyon ázunk, s így aztán nem tétovázunk: a hívó intésre beljebb kerülünk a pásztorék hajlékába. Megvallom: gyermekkorom óta izgatott az, hogy mi található egy magányos hegyi pásztor-házban. A fantáziámból régebben csak né­hány szükséges bútordarabra, fa­ragásokra, puskákra, meleget on­tó tűzhelyre futotta. Úgy képzel­tem eü, hogy mindent átitat a magány, a puritán egyszerűség, igénytelenség, ami kóborló éle­tükkel rokon. Nos, most elámultam társaim­mal együtt A konyhából két ajtó nyílik, jobbra, balra, mindkettő szobába enged utat A három helyiség úgyszólván tele van ággyal, de a gyerekek számát tekintve ez azonnal érthető. Az asztal körül kevés a hely, de annyi épően van, l ogy a legkisebbek vígan tipegje­nek ágytól ágyig. A térítők hím­zettek, cicomázottak. A falakat rengeteg fénykép bo­rítja be. Nargiz, a pásztor felesé­ge kedvesen magyarázgatja, hogy ki kicsoda. Népes lehet a család­fa, s ami a jelent illeti, arra utal, hogy nem hal ki egyhamar. Az ágyak fölött faliszőnyegek vonz­zák a tekintetet Ezeket a város­ban vették. A sarokban vadász­puskák, állványon. A legmeglepőbb számomra egy nagy halom bőrönd. Hirtelen he­tet számoltam össze. Hogy mire használják? Ebben viszik a tej­termékeket a piacra, s ebben hoz­zák a vásárolt holmit Meg a gye­rekeknek is kell. Közülük kettő bentlakásos iskolában tanul, nem cipelheti batyuban a könyveit, cókmókját A gyerekek egytől- egyig okos tekintetűek, barátko- zók. Csokoládéval szerezzük meg — igen gyorsan — barátságukat Jó szívvel hozzák elénk játékai­kat: játszunk egy kicsit A játé­kok a városból valók. Míg csende­sül az eső, miért ne okoznánk nekik örömet? Nem mehetünk eí anélkül, hogy megkóstoljuk az elénk tett tejfelt és túrót. Körülállnak ben­nünket és biztató tekintettel báto­rítanak: együnk, finom. Amikor farkas-étvággyal mindent eltün­tetünk, ragyogó szemmel mondja Nargiz: — Máskor is jöjjenek eL A mi hazunkban mindig ilyen finom tejfölt ehetnek... Jólesik vendégszeretetük, de bú­csúzni kell. Kiállnak mind az aj­tóba és addig integetnek, míg a barackos lombjai között el nem tűnünk előlük. A délután a napozásé, a játéké, a pihenésé. Kisüt a nap, elűzi a felhőket és mi nem tudunk be­telni a gyönyörű panorámával. A távolban halászbárkák tűnnek fel: vízre szállnak a szevani halászok. Hálóval vallatják a vizet. Nehéz az életük — pláne télen, — de ahogy hallottuk: gazdag a zsák­mányuk. A Szevan kegyetlen is, gondos­kodó is tud lenni. Olykor életet veszejt, ha haragos, de kenyeret mindig ad ezeknek az emberek­nek, ha szelíd. (Folytatjuk) Pal lag Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom