Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
1994. Január 88. 3 Vasárnap Hármas kooperációban javítanak Békéscsabán Az orosházi, a szarvasi és a Békéscsabai Gépjavító Állomás hármas kooperációban javítja a mezőgazdaságban használatos gépeket. A gépjavítók vezetői megegyeztek abban, hogy a javítás minőségi színvonalának növelésére a könnyebb univerzális gépeket Orosházán, a nehéz univerzális gépeket Békéscsabán, Szarvason pedig a lánctalpas traktorokat újítják fel. A körzetbe tartozó termelőszövetkezetek a javításra szánt gépeket Orosházára, Szarvasra vagy éppen Békéscsabára szállítják. Innen a gépállomás teherkocsijával viszi a megadott gépjavítóba, majd a javítás után vissza. A szövetkezet ugyanazon a gépállomáson veheti át a javításra beadott traktort, mint ahova leadta. Békéscsabán a javítószalagról 25 helyett 22 MTZ-t tudtak átadni, mert kisebb alkatrész-gonddal küzdenek. Amennyiben az alkatrész-ellátás javul, az MTZ-k javítását meggyorsítják. Nagyobb összeget fordítanak szociális célokra 1964-ben a végegyházi Szabadság Tsz-ben A végegyházi Szabadság Termelőszövetkezetben az idén nagyobb összeget terveznek szociális és kulturális célokra. Az öregek ellátására 1963-ban 38 ezer forintot fordítottak. Az idén erre 70 ezer forintot akarnak biztosítani, hogy ezáltal még nagyobb segítséget tudjanak adni a tsz nyugdíjasainak és idős tagjainak. A kulturális alapot pedig 30 ezer forinttal emelik. A szövetkezet 1964-ben új létesítményekkel is gazdagodik. Tervezik egy 500 férőhelyes juhho- dály, két tízvagonos góré, kovácsműhely, valamint takarmányos raktár építését. Munkagépek, teherautók és egyéb felszerelések vásárlására 400 ezer forintot fordítanak 1964-ben, dálkodó tsz-eknek a száma is, amelyek a munkaegység-rend. szert közvetlen pénzdíjazással váltják fel. A pénzdíjazás bevezetése azonban csak ott eredményes, ahol ennek a gazdasági ás személyi feltételei már létrejöttek, vagy rövid idő alatt megteremthetők. A pénzdíjas szövetkezetekben sem szabad megfeledkezni a tagok természetbem szükségleteinek kielégítéséről. A tsz-munkadíjazásban az alapdíjazás legösztönzőbb változatainak Helyes kiválasztásán és alkalmazásán túl különösen nagy szerepe van a kiegészítő díjazásnak, a premizálásnak. Az alap- és kiegészítő díjazást gyakran összekeverik. Gyakori, hogy az anyagi ösztönzésen csak a premizálás egyik vagy másik formáját értik és nem törődnek az alapdíjazás fejlesztésével. Másutt viszont a premizálás létjogosultságát tagadják. Mindkét véglet helytelen. Az alapdíjazás fejlesztése is szükséges és a premizálást sem szabad elhanyagolni. Ott sem, ahol már pénzdíjazást alkalmaznak. A szövetkezeti munkadíjazás továbbfejlesztésének további fontos követelménye a kereseti arányok megalakulásának figyelemmel kísérése, a helyes arányok kialakítása és betartása. Ez annak a követelménynek betartását jelenti, hogy az elérhető napi keresetek között, továbbá a ■Műszeresen dolgozók évi kereseteiben túlzottan nagy eltérés ne legyen. Egyetlen tag se jusson mások rovására vagy munkateljesítményeivel arányban nem álló, túlzottan nagy keresethez. A kereseti arányok, ha nem vigyázunk, a legfejlettebb díjazási formák mellett is felborulhatnak. Ezt azért szükséges szóvá tenni, mert néhol hajlamosak arra, hogy ezt a problémát pusztán a részes művelés számlájára írják. Persze itt a leggyakoribb és itt tűnik leginkább, szembe, de a munkaegység, sőt a pénzdíj alkalmazása esetén sem ritka. Mit tegyünk a helyes kereseti arányok kialakításáért és betartásáért? Legfontosabb, hogy törődjünk a teljesítménynormákkal. Ne tűrjük, hogy a laza normák révén egyesek aránytalanul nagyobb jövedelemhez jussanak. Továbbá minden eselben végezzünk számításokat a prémium mértékének, valamint részes művelés esetén a rész arányának megállapítására is. A kereseti aránytalanságoknak ugyanis sok esetben itt keresendők a forrásai. Ahol elkerülhetetlen a részes művelés, ott minden esetben megvizsgálandó, hogy a rész nagysága arányban áll-e a kézi munkabefektetésekkel és a más területeken dolgozók részesedésével. Arányosabbá kell tenni a terméoietbeniek elosztását is. A Zárszámadás Gyomén A Dóssá Tss-ben forintot egy munkaegység? Szerdán zárszámadási közgyű- lét tartottak a gyomai Dózsa Tsz- ben. A községi kultúrterem — a falubeliek szerint — annyi megértéssel, emberséggel, bizakodással még egyik zárszámadáson sem telt meg, mint a mostanin. A szövetkezet 15 éves fennállása óta 1963-ban érte el a legjobb gazdálkodási eredményt: a hol- dankénti 1780 forintnál is többet. Az idetömörülő négyszáz családnak a 4500 holdnyi határ munkaegységenként először nyújtotta a 36,04 forint értéket. A zárszámadó közgyűlésen tulajdonképpen két kemény év sok gonddal-bajjal teli mérlegét igyekeztek felvázolni. Ez a tsz 1961-ben 15 vagon abrakhiánnyal, csaknem 0,9 millió forint mérleghiánnyal és alig 13 forintot érő munkaegységgel zárta az évet. Az akkori közgyűlésen forró volt a hangulat. A tagság úgy érezte, a vezetőség becsapta, mert az a jólét, amelyet a szövelkezet szervezésének időszakában a parasztok között meghirdettek, nem következett be (mintha csak a vezetőségtől függött volna mindez). A tagság nyíltan bizalmatlanságot hirdetett az akkori igazgatóság ellen, és a vezetésből követelte eltávolításukat. Az új igazgatóság, élén Veres Lajos elnökkel, levonta a gazdálkodásban tapasztalt visszaesés tanulságát és a közös gazdaság életébe egy 180 fokos fordulatot vitt. Két évvel ezelőtt a gyomai Dózsa Tsz-ben úgy kezdődött a rendcsinálás, hogy a mulasztókkal szemben fegyelmi eljárást indítottak. Maga az igazgatóság, közöttük különösen az elnök ( és a párttitkár, mindenhol ott volt, ahol a közösért tenni kellett, és egy jottányit sem engedtek az igazgatósági üléseken és a közgyűléseken nagy nehezen elfogadott határozatok végrehajtásából, így volt ez akkor is, amikor a hí- zómarha-gondozők a prémiumot szövetkezet egész gazdálkodására I rosszul hat vissza, akadályozza a közös fejlesztését, ha a részes művelésben részt vevők aránytalanul sok természetbenihez jutnak a közös és a többi tag rovására. Tavaly, sajnos jó néhány tsz-ben elfeledkeztek erről, vagy a tagság nyomásának engedve, a jogosnál magasabb részesedési arányt állapítottak meg. Ennek a legtöbb helyen az lett a következménye, hogy nem maradt talcarmány a közös állomány számára, és rosszabbul jártak azok a tagok, akik a ré- 1 szesedésből kimaradtak. Egyet, len szövetkezetben se engedjük meg, hogy a tagság pillanatnyi egyéni érdekeit fölébe helyezze, előbbrevalónak tartsa jövőbeli, tartós érdekeinél, és azokat a közös gazdaság rovására érvényesítse. Tsz-eink körülményeik mérlegelése alapján maguk döntenek a legalkalmasabbnak vélt munkadíjazási formákró). Ez azonban nem zárja ki, hogy helyes ; tanácsokkal segítsük őket. A tanácsadás során továbbra is két fontos követelményt tartsunk szem előtt. Egyrészt, hogy az \ anyagi érdekeltség fokozásával szövetkezeteink egyre többet termeljenek, egyre több árut adjanak az országnak; másrészt, 1 hogy tovább erősödjenek gazdálkodásuk szocialista és nagyüze- , mi vonásai. C~«ama<lia Ernő takarmányban követelték. Az elnök váltig erősítette: az állatgondozóknak prémiumot csak forintban számolnak el. Erre bejelentették: akkor reggeltől kezdve etessen és itasson az elnök meg a párttitkár. Azon a reggelen azután tényleg az elnök és a párttitkár etette, itatta, takarította a jószágokat. A brigádvezető 7 óra körül vetődött arra, kétségbeesve: mi lesz az állatokkal?! Az esti etetésnél már nem volt gond. Az állatgondozók elfoglalták munkahelyüket, s ha jönni látták az elnököt meg a párttitkárt, szégyenükben az egérlyukba is elbújtak volna. Ezt követően megemebo- rel'ték magukat. A múlt évben leadott hízó marhák többsége extrém minőségű volt. Most januárban, a legnagyobb hidegben ugyanazok a tsz-gazdák, akik annak idején egy etetést kihagytak, szinte állandóan ott ülnek az istállóban, vigyáznak a 84 hízó marhára, nehogy kár keletkezzen. (A göbölyök már 500 kilón felüliek.) A sstíivetkezet vezetése nem könnyű dolog, különösen a gyomai Dózsában. Sok volt korábban a visszásság, s ezeket bizony igen gyakran úgy semmisítették meg, hogy az elnök és a vezetőség többi tagjai az irányítás mellett fizikai munkát is vállaltak. Az elnök a mostani közgyűlésen megkapóan utalt a szövetkezeti tulajdon két évvel ezelőtti helyzetére: amit hat ökör valamelyik nagykapun bevisz, azit egyetlen kaskában a kiskapun bárki kihordhatja. Voltak, akik a ka^kás megoldást könnyebbnek találták, mint a becsületes munkát. Meg kellett védeni a közöst. A jó szándékú emberekkel együtt a vezetőség talpra állt. így történt, hogy a sertéstelepi dolgozók közül dara- lopót fogtak. Az élelmiszeres lá- dikába a reggeli és az ebéd helyét hazafelé 2,7 kiló dara foglalta el. A rajtakapott tsz-tagot visszamenőleg is kártérítésre kötelezték. Az ilyesminek gyorsan híre ment. Az esemény bejárta egész Gyomét, s a tagság között — ha nehezen is — egyelőre félelemből —, de becsülete lett a szövetkezeti vagyonnak. Ezek az apró történetek csupán villanások abból az időbőn. amelyet a tagság ma, joggal, vaskorszaknak nevez. Vasit orszak, vasfegy elemmel Igen sokat gondolkoztam azon, hogy miért ejtik ki a Dózsa Tsz tagjai, nem is kis büszkeséggel a vasfegyelmet A közgyűlés után, amikor több tsz-gazdával és a vezetőség egy-két tagjával szót váltottam, értettem meg az egész lényegét. 1961-ben a gazdálkodás a már említett mélyponton volt. Az állam a mérleghiányt vissza nem térítendő dotációként nyújtotta a tsz-nek, azzal a kikötéssel, hogy két éven belül a gazdálkodásban és a munkafegyelemben az akkori fogyatékosságokat szüntessék meg. Sajnos, erről az igen nagy segítségről ezen a közgyűlésen megfeledkeztek. Igaz, ma a 36,04 forintos munkaegység időszakában ilyesmire csak röstellkedve lehet emlékezni. Talán ezért is hangoztatták a felszólalók azt a bizonyos mondatot: „Nem akarok ünneprontó lenni”. A hibák és eredmények feltárásával senki sem ront ünnepet. Sőt! Olyankor is illik és szükséges is beszélni a fogyatékosságokról, amikor az állam nagyobb arányú segítségével a vezetőség és a tagság egységes akaratával, a gyomai járás egyik igen gyenge szövetkezete a jól gazdálkodók élvonalába került: nehogy megismétlődjön a tragédia. Erről van szó, nem másról. A 36,04 forint munkaegységgel, meg a jól gazdálkodók közé kerüléssel a mindennapok égető gondja Gyomán sem szűnt meg. Hogy ez mennyire így áll, bizonyság a néhány hete történt eset. A hideg idő miatt az ellenőrzés* egy kicsit alábbhagyták a szövetkezet vezetői. Közülük a nö- vendékmarha-telepen egy hétig senki sem fordult meg. Amikor azután az elnök meglátogatta a gondozókat, koloncos szőrű borjakat láthatott. Nemigen szólt annál többet, hogy jónak tartják-e a feneketlen rendetlenséget? Az emberek tudták, az elnök másnap ismét kijut, s megnézi, tiszták-e a jószágok. A gondozók egész éjjel takarítottak, s a tegnapi koloncos állatokra másnap rá sem lehetett ismerni. A hajdani sryengye tra Gyomán két év alatt megerősödött. A zárszámadó közgyűlésen a tagság örömmel vette tudomásul egy régebbi kérés teljesítését: az elért eredmények alapján ebben az évben a járásnak adott gépi beruházás jelentős részét ebbe a gazdaságba összpontosítják a teljes gépesítésre. Mostanra ennek is eljött az ideje: hiszen az egyes üzemágak, a növénytermesztés, az állattenyésztés, s ha jól szervezik a munkát, akkor a kertészet is egyre több jövedelmet ad valamennyiüknek. A gyomai Dózsa Tsz gazdáinak küzdelme az eredményesebb gazdálkodásért nem volt hiábavaló. A szövetkezet állami segítséggel megszüntette a mérleghiányt, s a múlt esztendőben 17,7 mázsa kukorica holdankénti átlagterméssel a korábbi 15 vagonos takarmányhiány is eltűnt. A következő napokban 1,6 millió forintot osztanak fel, kinek-kinek munkája szerint, Ezek a tények már önmagukban is dicsérik a vezetés és a tagság munkáját, elismerő vélemény kialakítására sarkallják a megye társadalmát. A Dózsa Tsz gazdái 1963-ban megmutatták jó képességeiket. Most saját jólétük szilárdítására, a még jobb eredmények elérésének reményében ezt az igen jó képességet fejlesz- szék tovább. Dupsi Károly Hálózati és autóvillamossághoz értő, karbantartó villanyszerelőt felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Munkásszállást, üzemi étkezést biztosítani tudunk. Jelentkezés Hidasháti Átlami Gazdaság, Murony. Telefon: 2. 93057
