Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
4 VasSrnap 'éíA&t Actzt£*ve&/. . Közlekedés Egy „hivatalos^ levelet nyom- ta!k az elmúlt napokban a kezembe. Forgattam a levelet, s megállapítottam, hogy ez nem nekem, hanem a 8. számú AKÖV igazgatójának szólt. Igaz, a levél alján ott van az a mondat is: Kérjük a fentiek kivizsgálását és a megfelelő intézkedés megtételét, és egyben közöljük, hogy egy példányt a Békés megyei Népújsághoz is eljuttattunk. Miről is van szó tulajdonképpen? L. M.-né és K. S. a következőket írják: Január 21-én, délután 2 órakor a Kossuth térről induló (GA 65—36) 9-es számú autóbusz Kazinczy utcai megállójánál a vezető nem várta meg míg mindenki leszállt, hanem elindította a kocsit Egy idős — körülbelül 60—70-éves — asszony, aki csomagot is cipelt fél lábbal még az autóbusz lépcsőjén volt és leesett Igaz, az esésen kívül más baja nem történt, de mégis az autóbuszvezető csak nagy kiabálásra és dörömbölésre állt meg. Az ügy érdekessége az, hogy a buszvezető mellett ott ült egy szolgálatos rendőr is, aki nem avatkozott be a dolgokba. Most md történjék? Büntessék meg a gépkocsivezetőt? Talán megoldás az is. De valahogy én mégsem a gépkocsivezetőt hibáztatom, hanem Békéscsaba közlekedésének rendjét. Lassan úgy alakulnak a dolgok, hogy aki Békéscsabán siet, az vagy gyalog megy, vagy ha esetleg futja a pénze és talál kocsit, akkor taxival. Az Autóközlekedési Vállalat leszoktat bennünket járműveiről, hiszen a megállók| nál kitett táblák csak azt az „őskori” állapotot tükrözik, amikor hajdanában még úgy mentek az autóbuszok. Mert ma, aminek háromnegyed nyolckor kellene jönnie, az biztosan 8 után 10 perccel érkezik meg, de arra sincs semmi biztosíték, hogy felférünk rá. Éveken keresztül kedvenc témája volt a Ludas Matyinak Budapest közlekedése. Érthető, hiszen a Ludasnál dolgozó kollégáink nyilván Pest közlekedésének bajait ismerték, s azt figurázták ki. Mi nem vagyunk vicclap s így nagyon ritkán történik meg, hogy egy-egy csípős odamondoga- táson kívül más megjegyzést tennénk az autóbusz-közlekedésre. Ahogy mi mondjuk, még valahogy lenyeltük a „perselye® autóbuszt”, mert mondván, haladjunk együtt a korral, ha már mindenütt tért hódít úgyis az eladó nélküli bolt, a ikalauz nélküli autóbusz, s az irányítás nélküli közlekedési vállalat. Vagy nem erről van szó? Én tudom, hogy L. M.-né és K. S. példás büntetést kéme arra az autóbuszvezetőre, aki korábban indította a kocsit. Lehet rajta vitatkozni, de azon az asszonyon már nem segít, aki elesett. Bizonyára nagyobb figyelemmel elkerülhető lett volna ez az eset is, de az esésen túl valahogy több figyelmet kellene szentelnünk a város egész közlekedésének ügye iránt, hiszen lassan mindennapi imádságunkban és fohászunkban nem a legszebb szavakkal illetjük az Autóközlekedési Vállalat irányítóit Vagy ők nem hallják? ... Vagy lehet, hogy nem is akarják? Dóczi Imre Tizenhatezer analfabéta él megyénkben A műit hét végén a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyed tanács művelődésügyi osztálya és a nőtanács megyei bizottsága kezdeményezésére tanácskozást tartottak Békéscsabán a megyében élő 16 033 írástudatlan fiatal és öreg, férfi és nő tanításának lehetőségeiről. Az írástudásán emberek legnagyobb része a tanyasi, falusi öregek és a cigányok közül kerül ki. Mivel szégyenük és gyakran titokban tartják tudatlanságukat, nem tudni pontosan, hogy tulajdonképpen kik ők személy szerint A tanácskozás az első lépésnek az analfabéták felkutatását jelölte meg. Széles társadalmi, tömegszervezeti összefogással február 15-ig mindenütt írják össze az írás-olvasás megtanulására szorulókat és bírják rá őket arra, hogy végezzék el az alapismeretek tanfolyamának első fokozatát, mely az általános iskola első és második osztálya elvégzésével azonos értékű — javasolták a taFővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat felvesz bádogos és építőipari szakmunkásokat, továbbá kiszolgáló férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezés: Bp. Vili. kér., Csokonai u. 6. 621 nácskozás résztvevői. A felmérés után válogatják ki azokat az aktivistákat, akik szívesen vállalkoznak a tanításra. E nemes munkában főleg a középiskolásokra, érettségizett dolgozó fiatalokra, fiatal pedagógusokra lelhet számítani, de rajtuk kívül bárki taníthat, aki vállalkozik rá. Az iskolába a tanulóknak nem kell eljárniuk, mert az aktivisták házhoz járnak, tankönyvet visznek magukkal A tanulás időtartama kizárólag a tanulók szorgalmától függ. Az aktivisták egy-egy analfabéta tanításáért 200 forintot kapnak a sikeres vizsga után. Közületek munkaerőigénye Sertésetetőket és segédmunkásokat felvesz az Országos Sertéshizlaló Vállalat 2. telepe, Csorvási út mellett. x Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz budapesti munkahelyekre kőműves szakmunkásokat, valamint kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Vidékieknek tanácsigazolás, szakmunkásoknak szerszám szükséges. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. Jelentkezés Budapest V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint. 602 A Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalata felvételre keres épületasztalos, vízvezetékszerelő és központifűtés-szerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Két- egyházi út 1921/2, 619 ÉPÍTŐK TRAGÉDIÁJA Már Anatole Prance megírta, hogy a rohanó, modem édet újra formálja a modem nagyvárosokat. Rohamosan szaporodik egy-egy világváros lakossága, a földszintes vagy néhány emeletes épületek ideje végképpen lejárt. Nem vízszintes irányban, hanem függőlegesen, fölfelé nyúlnak a házak. Enélkül túlságosan szétterülnének a városok, közlekedési nehézségek miatt is akadozna bennük az élet. Ez a szempont vezérelte a francia építészeket is, amidőn a lakóházakat 10 emeleten felüli méretekben kezdik tervezni. Ezzel egyidőben új építészeti megoldásokat is keresnek. Ezek között első helyen az acélvázas építőmódszer vált gazdaságossá. Sok ilyen építmény van már, kitűnően beváltak. Annál megdöbbentőbb az a nagyszabású szerencsétlenség, amely Párizsban történt. Egy 12 emeletes acélvázas épület /félig kész minta-példánya látható az első képünkön), eddig még ki nem derített okok következtében összeomlott. Földrengésszerű morajjal dőlt össze a modem „Bábel tornya”. A traverzek meghajoltak, összegörbültek és 20 halálos áldozatot követeltek. (Második képünk.) A kártyavárként összeomlott házból csak betonhalmaz és összekuszált vasszerkezet maradt. Az életmentés rendkívüli nehézségekkel járt. Az építők e tragédiájának okait most kutatják. A Uz&bUabmadiU tél VADÁSZ FERENC: (48.) Mi lesz ebből? Fürst Sándor is szót kért. Felhozta, hogy vidéken növekszik a nyugtalanság. Pécsett, Salgótarjániban, Oroszlányon harcra készülnek a bányászok; Szabolcsból, Hajdú megyéből, a Viharsarokból az agrárproletárok elkeseredett megmozdulásairól érkeznek hírek: a csendőrök verik, kínozzák a lázongó parasztokat. — Ki kell járnunk vidékre — mondta —, nem hagyhatjuk magukra az embereiket, amikor szükségük van ránk. — Mennél? — lökte oldalba Badanti Papp Ferit. — Tréfálsz — felelte —, tudod, hogy más munkát kaptam. — Honnan tudnám? — utasította rendre Badanti. — Persze, nem tudhatod. De éppen ő — mutatott Fürst Sándorra —, a számtan tanár adta a megbízást. — Nem ismerem — súgta Badanti —, ne mondd tovább, rám nem tartozik. Se a nevét, se a címét ne tudd ennek az elvtáxs- nak. Ha tudod, felejtsd el... — Ne haragudj; — Szó sincs róla, csak vigyáznunk kell rá. És magunkra is. — Értem. Egy kicsit megint összezavarták Ferit az utóbbi napok. Ilonkát Laky Bélával látta egyik este a Murányi utcában, összebújva mentek. Sötét voLt, ők nem vették észre. Alit és nézett utánuk az utca túlsó oldaláról. Ilonka hazafelé tartott a cipő- boitból. Nyilván ott várt rá Laky a kirakat előtt. Tulajdonképpen semmi meglepő nem volt ebben, csak valahogy nem akart szembenézni ezzel a dologgal. Most eszébe jutott: amikor Kaszásoknál járt és a család nyilvánossága előtt tárgyalták Kati és az ő ügyét, Ilonka arcán fölényes mosoly bújkált. Akkor nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget. Jóhiszemű voltam — gondolta —, csak a mosolyt láttam. Azt hittem, jóindulatot fejez ki, talán egy kicsit önvédelem is, mintha azt mondaná: Én engedtelek át, ha akarom, megtarthattalak volna. Milyen naiv és ostoba olykor az ember —, korholta magát Feri. Most, hogy együtt látta azzal a... rájött: fölényes, igen, valósággal lenéző volt az a mosoly... Vadonatúj bordó selyempon- gyola... És a piros köves aranygyűrű az ujján. Akkor — érthetetlen — nem is gondolt rá! Honnan, kitől? Volt-e régebben is vagy sem? Igaz, sokkal nagyobb volt akkor a nyugtalansága Kati miatt, semhogy ezzel törődött volna. Megállt a Murányi utcai sötét szögletben. Lesújtotta a felismerés: Ilonkának nem volt gyűrűje, semmi kétség, ezt Laky Béla ajándékozta neki... Laky bejáratos Kaszásékhoz, Kati is beszél vele. De hiszen ez kétségbeejtő... A Kazinczy utca sarkán elköszönt Badantitól. Gondolkozva ment haza, hatalmába kerítette a nyugtalanság: járhat-e egy családhoz az undorító, pökhendi Laky Bélával? Együtt? Mi lesz ebből? (Folytatjuk)
