Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

IffM. Január 19.

s

Vasára»»

A kulturális áramlat erősödjön a sarkadi járásban is

A tv-műsor előtt Lipták János nap mint nap újságot olvas.

Négy évvel ezelőtt egy

lemezjátszós rádióra cserélte ki Lipták János, az endrödi Tsz baromfitelepének vezetője az addigi telepes rádióját. Röviddel azután televíziót vásárolt "

h— Miért vásárolta a tv-t?

— Azért, hogy ne kelljen egy kis szórakozásért', rhózilá'.ogatásért bé- gyalogolni Endrédre.

A televízió nemcsak neki és feleségének jelent szórakozást és kultúrát, hanem a szomszédoknak is. Kezdetben húszán, huszonötén is összejöttek a csinosan berendezett tanyasi lakásban. Másfél éve lecsappant a nézők száma, mert azóta a Béke Tsz egyik közeli majorjában is van már tv.

szomszédok a tv képernyője

előtt.

„Sötét Bihar”-nak mondták a mai sarkadi járást. E megjelölésben gyűrűztek egy negyedszázad előtti állapotok. Hétezer analfabétát jegyzett fel a korabeli statisztika, s azt is, hogy az 1932-ben elemi iskolába beiratkozott 992 tanulóból 1938-ban fele sem fejezte be a VT. osztályt Csak emlékeztetőül jegyeztem ezt ide, mert nagyon sokan elégedetlenségüket fejezik ki, ha a járás helyzetéről esik szó. És nem ez a baj, hanem az, hogy olykor mintha megfeledkeznénk bizonyos dolgokról. Ha csupán azt hasonlítjuk össze, hogy 1938-ban 58 iskolai tanterem volt és 1963-ban már 116, és van 10 iskolai tanműhely, négy napközi otthon és 5755-en tanultak az általános iskolában, az analfabéták száma kétszázat sem éri el, akkor is a régi jelző megkopott, a használhatatlan holmik közé került De még mennyire! Az 1953-ban létesült gimnáziumban már 254-en érett- séjf-ztek és a statisztikai adatokat jól meg kell figyelni, ha nem akar elhagyni valaki olyan tényeket, melyek mind mélyebbre temetik a „Sötét Bihar-t". Levelezés útján 1963-ban gimnáziumi érettségit tettek 42-en, négy községben „kihelyezett” technikumot létesítettek, a felnőttek közül 329-en szakmunkásképzésre járnak. A könyvtáraknak 5388 beiratkozott olvasója van, a Jókai Színház 1963- ban talán 16 előadást tartott. Csak a bérletesek 334-en voltak, egy- egy előadást 400—500-an néztek

még valami összehasonlítás: Kötött, szikes földjeik vannak, és ez bizony nehezítette a gazdasági fejlődést. Sokkal nehezebb innen elűzni teljesen a szegénységet, mint a jobb földű falvakból. Még akkor is, ha az állam gépekkel és más eszközökkel támogatta termelésüket. Ezért is nagyon figyelemreméltó, hogy most csak egy mérleghiányos szövetkezetük van, s 1962-ben pedig tíz volt. Ez önmagában is vagy ötmillió forint

közös vagyon gyarapodás. Ezenkf. ( dányban a községíejlesztésből vül: a közösből származó jövedelme egy gazdának átlagban 1500 forinttal több 1963-ban, mint 1962- ben. Mégsem lesz annyi, mint a mezőkovácsházi, az orosházi vagy a szarvasi járásban, mert a talajadottságaik gyengék s az agrokul- túra nem fejlődött még annyit náluk, hogy ezt a különbséget kiegyenlíthették volna. Többek közt gondolok itt az öntözésre, a talaj- javításra, amelyre kormányunk az ilyen helyeken a jövőben még nagyobb támogatást kíván adni.

Gazdasági helyzetük e rövid említése is láttatja, sok még a dolguk ahhoz is, hogy több járást utolérjenek. Ehhez pedig a termeléshez szükséges eszközök bővítésével egyidőiben növelni szükséges tovább a politikai, az általános és a szakmai műveltséget.

Akár az öntözéshez, akár máshoz hozzáértő emberekre van szükség, másként a technikai eszközökkel sem lehet meghódítani a sziket. Az jó, hogy már 64-en megszerezték az öntözéses és növényvédő szakmunkásbizonyítványt s tizenkilencen Szabadikígyósra járnak tanulni. Huszonva- lahányan pedig tavaly különböző egyetemekre, főiskolákra mentek tanulni ösztöndíjjal. A 62—63-as tanévben 900 párttag és 350 pár- tonkívüli vett részt politikai oktatásban, ami rendkívül fontos, mert csak a társadalomtudományi ismeretek adják meg azt az iránytűt, melynek segítségével lehet eligazodni a legbonyolultabb dolgokban is.

Mindennek ellenére az derül ki, hogy nem egészen megértett még a járásban az ismeretszerzés és a termelés összefüggése. Bizony, a szövetkezeti pártszervezetekben kevésbé ismerik a megyei pártbizottság ötéves művelődéspolitikai tervét. Ezért is fordul elő, hogy több pártszervezetben formálisan tárgyalják meg a művelődéspolitikai feladatokat és nem érdemben.

Igaz az, hogy egyes helyeken részdolgokban hozzájárulnak a műveltség növeléséhez. Űjszalontán, e 600 körüli lakosú községben havonta ezer forint értékű könyvet vásárolnak a könyvtárnak, ZsaVADÁSZ FERENC:

A tiztnUaVnadilc

tä

(42)

Papp Ferit beavatják

Papp Feri vasárnap este Rákospalotára ment. Badanti révén az előző csütörtökön találkozója volt egy Gyuszi nevű elvtárssal. A Népművészeti Múzeum lépcsős kapujánál várt rá. Tóni előzetes leírása alapján mindjárt megismerte: széles vállú, kerek arcú, rövidre nyírt bajusszal, barátságos, nyílt tekintetű.

— Te vagy hát Papp Feri? örülök, hogy megismerlek. Hosszabban kellene beszélgetnünk, gyere fel hozzám. Itt lakom a Tűzoltó utcában. Ha szükség lenne rá, te úgy tudod, hogy Brandt tanító vagyok, hallottad, hogy órákat adok, számtan. és mértanleckéket szeretnél venni.

A Tűzoltó utca páratlan oldalán volt a ház — a számát nem nézte meg — ahol „Gyuszi” lakott. Odafent, a szűk bútorozott szobában—plüsstakarós kanapé, keskeny szekrény, kis kerek asztal és két szék volt minden berendezése — Márai Sándor regénye A zendülő hevert az asztalon és egy vastag Babits-kötet, a Halál fiai.

Gyuszi pemetefű cukorkával kínálta, szüleiről, munkájáról érdeklődött. Aztán rátért találkozásik céljára: segítenie kellene ifjúmunkás röplapok készíté. sében.

— Elég komolynak, megbízhatónak ismerünk. Vállalnád? — kérdezte.

— Kivel? — érdeklődött.

— Már ismered őket — nyugtatta meg Gyuszi. —t Találkoztatok.

— A diák? — kérdezte.

— Igen — bólintott „Brandt tanító” és hozzátette: — meg a kislány. Ök ketten szívesen dolgoznának veled.

— Akkor én is — felelte ő.

Gyuszi tanácsokkal látta el:

legy.n óvatos és körültekintő. A Fémlemezipar pártsejtjének munkájában mr-lantól kezdve ne vegyen részt.

— Öe Badanti? — kérdezte za. vartan.

— ö tudja, hogy más megbízatást kapsz — mosolygott Gyuszi. — Legközelebb még eljössz vele a Kazinczy utcába az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék ülésére, hogy útravalóul kapj egy kis po. litikai információt, aztán a továbbiakban arról már az összekötőd gondoskodik. Munkásotthonban és más ilyen helyekre ne járj, olyanokkal, akiket a rendőrség ismer, ne jöjj össze.

A címet, amit Fürst Sándortól kapott, nem írta fel, de jól megjegyezte. Újfalura, a Bezerédi utca negyvenháromba kellett mennie, Vargha István kazánkovács lakására.

Csabai Kálmán, az Eötvös-kol. légista diák várta ott egy kislánnyal, akit Aliznak hívtak és nyolcadikos gimnazista volt. Gyuszi jól tudta: két hete ismer, te meg őket. Már az első találkozáson nagyon rokonszenvesnek találta mindkettőjüket. Nemcsak harcostársak voltak, hanem — ezt minden mozdulatuk elárulta — szerelmesek is.

A Capitol mozi mellett találkozott veiül , egy esős délutánon. Elmentek jó darabig. A Baross

tér sarkán a cukrászdában beszélgettek hármasban. Aki ösz- szehozta őket — Pistának hívták — már a mozitól nem messze elvált tőlük.

Hármasban beszélgettek, közben tanulmányozták egymást. Azok ketten öt, ö Alizt és Kálmánt. Megtudta, hogy a fiú békési, a lány pesti szülők gyermeke. Biztonságosabb társalgóknak bizonyultak, mint ő. Neki kicsit nehezebben ment az ismerkedés. Eleinte zavarta, hogy a fiú bölcsészhallgató, a lány is diák. Öltözetéről ítélve úrilány. De aztán hamarosan feloldódott köztük a feszültség. Aliz és Kálmán olyanok voltak, mint a többi hasonló korú fiatal, akkor is, ha be. szédük tárgya idegen fülnek kis. sé szokatlannnak tűnt volna.

Ott, akkor kevés időt töltöttek „hivatalos” dolgokkal.

— Ezek nem idevalók — mondta Csabai.

Éppen csak megállapodtak csendesen az időpontban: mikor találkoznak majd újra. Ennél többet nem is mondtak: — Együtt kell majd dolgoznunk, hogy mit, azt még mi sem tudjuk.

(Folytatjuk)

igen sokat fordítanak kulturális célokra, vagy a sarkadi Kossuth Termelőszövetkezetben törődnek azzal, hogy minél több emberhez rendszeresen eljusson az újság, egy-egy napilap, ami mind-mind a kulturális áramlatot gyarapítja, gyorsítja. Mégis a kultúrával, a művelődéssel összefüggő dolgokat másodrendűnek tekintik, nem valósult még meg a gazdasági szervezés és a nevelés, művelődés egysége. Ez abban is megmutatkozik, hogy o kulturális munkában a szervezeti keretek a dominálók, a tartalmi rész elhanyagolt. Ennek olyan oka is van, hogy zömmel csak pedagógusok vesznek részt az oktató-nevelő munkában, mérnökök és más szakképesítésű emberek közül elég kevesen. Többek közt a cukorgyárban a műszáki gárdából nemigen vesznek részt az ismeretterjesztésben. Vannak olyan termelőszövetkezetek, ahol klubok fejlesztésére nem fordítanak a kulturális alapból.

A Biharugrai Halgazdaságban nem terveztek kulturális rendezvényeket, hivatkozva arra, hogy kicsi a kultúrhelyiségük. Olyan is előfordult az egyik községben, hogy nem ence^ék be az embereket a kultúrházba, mert „rendbe hozták”.

Ezek a jelenségek együtt és kü- lön-külön is tükrözik, sok még a tennivaló, hogv a kulturális áramlat egységessé váljon a gazdaságszervező munkával. Olyan áramlattá, mely kinyitja a kultúr- otthonok bezárt ajtajait is, nem engedi meg, hogy a szövetkezetek kulturális alapjait más eméssze fel, hogy mérnökök és más szakképesítésű emberek magukba zárják ismereteiket, nem engedi meg, hogy nyugodt legyen egyetlen propagandista addig, míg megfelelő választ nem ad a társadalomtudománnyal összefüggő kérdésekre, hogy napilapok, folyóiratok ne legyenek minél több család asztalán. Mert 12 ezernél több család lakja a járást és a napilapokból összesen 2850 jár.

Ilyen áramlat kibontakozásához szükséges, hogy a párt-, az állami szervekben és tömegszervezetekben dolgozók együttes erőfeszítése ne csak a nagy gazdasági feladatok megoldásában jussod kifejezésre, mint többek közt az őszi vetés idején, hanem a kulturális nevelő munkában is. Igaz, minden speciális feladatra külön-külön megvannak az emberek a párt-, az államhatalmi szervekben, mégis csak úgy tudjuk a gazdaság- szervezés és a kulturális nevelés egységét megvalósítani, ha a szakmai prakticizmus bűvkörét áttörik, és a kulturális áramlatba mindenki belevegyül. Nevezetesen: az agronómus a termelési feladatok megoldásán kívül ne restellje átadni ismereteit másnak, a kul- túrotthon-igazgató tárja ki az ajtókat, tegye a falu kulturális centrumává a kultűrházat, mert azt a társadalom művelődési Igényei miatt építették. Mindehhez az is szükséges — a pártpropagandán kívül —, hogy a járás, a falvak kulturális, művelődési bizottságai az igényekhez igazodó programot készítsenek és vitassák meg, s ennek végrehajtásában mindenki megtalálja a helyét, azok is belevegyüljenek az áramlatba, akik eddig kívül maradtak, mert megvan hozzá a rátermettségük, a hozzáértésük.

Mindez szükséges ahhoz, hogy mindenben véglegesen elűzzük a szegénység“* és csak a történelem lapjai beszeljenek a „Sötét Bi- har”-róL

Látogatás egy tanyasi tv-tulajdonosnál