Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-04 / 2. szám

lW4. január 4. 3 Ss>mbal Télen sem szünetel a társadalmi munka Hatmillió forinttal gyarapodott a fiizesgyarmati Vörös Csillag Tsz közös vagyona A Békéscsabai Vegyesipari Vállalat dolgozói ássák a fagyos földet, árkot készítenek a csatornázáshoz. aOOOOOOTOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOaOOOOOOOOOOOOOOOO Évek óta érdeklődéssel figyelem megyénk egyik legjobban gazdál­kodó termelőszövetkezetének, a fü­zesgyarmati Vörös Csillag Tsz-nék az eredményeit. Szeretem ennek a jó hírű szövetkezetnek a józan gondolkodású, bátor vezetőit, a rendkívül szorgalmas tagjait. Szinte észrevétlenül drukkolok nekik, ha arrafelé rossz az időjá­rás, s velük örülök, ha jó ered­ményekről adhatnak számot Az elmúlt évi munkájukat jól ismertem, kíváncsi voltam: mire számíthatnak a tagok. A Vörös Csillag Tsz ugyanis készpénzfize­tésre rendezkedett be s a munka­bér 75 százalékát havonta meg­kapják a tagok. — Küzdelmes, de eredmények­ben gazdag évet zárunk — ma­gyarázza Lehoczki Mihály, a tsz fiatal főagronómusa. —r Kiszámol­tuk, hogy 1963-ban 31 millió fo­rint értékű árut adtunk közvetle­nül az államnak, ezenkívül négy­millió forint értéket vittünk piac­ra. Kenyérgabonából például 130 vagonnal adtunk el, cukorrépából négymillió-háromszázezer forint értéket szállítottunk a gyárnak, 2500 hízott sertést, 360 hízott mar­hát, öt vagon baromfihúst, hat­százezer liternél több tejet értéke­sítettünk. Sok kisbárányt adtunk exportra, friss zöldséget, gyümöl­csöt hazai piacra. Lepedőnyi kimutatásokból ki­böngésszük azt is, hogy 1963-ban hatmillió forinttal gyarapodott a Vörös Csillag Tsz közös vagyona. Ezzel hatvanmillió fölé emelke­dett a kollektív vagyon. — Az elmúlt évben egy holdra eső bruttó termelési értékünk megközelíti a hatezer forintot — hallom a főagronómus tájékozta­tását. — Arra törekszünk, hogy ez a szám emelkedjék. Ennek érde­kében gondoltunk a csemegesző­lő-telepítésre is. A szántóterület csökkentése nélkül szeretnénk zárt kertekben szőlőt telepíteni. Az első lépcsőben ötven holdat ül­tetünk be jó fajtákból', gyökerez- tetett venyigékkel. Beszélgetés közben a jól fűtött, meleg szoba ablakán kitekintek. A vakítóan fehér havas táj csen­des. Jól megerősödött őszi vetések, mélyszántások pihennek a puha fehér „szőnyeg” alatt. Egy pilla­natra visszafelé pörgetem gondo­latban az időt. Lelki szemeim előtt megelevenedik a nyár: emlékszem, nyolc-, kilenszázan dolgoztak egy­szerre a mezőn. A gépek és szál­lító járművek tucatjaitól volt han­gos a határ. Hirtelen az az ötle­tem támadt, hogy megnézzem: mennyit kerestek a legszorgalma­sabb tagok? — Az év végi számvetés azt mu­tatja, hogy a dolgozó tagok évi át­lagkeresete megközelíti a húsz­ezer forintot — tájékoztat készség­gel Tőkés Imre főkönyvelő. — Természetesen ez nagyon megosz­lik, lesznek harmincezer forintos évi jövedelmek és lesznek tizenöt­ezer forintosak is. De tessék paran­csolni megnézni a kartonokat, ott papíron látni, hogy év végéig ki mennyit vett fel, s ehhez tessék még huszonöt százalékot hozzá­számítani, amit zárszámadáskor kap az illető. Bevallom, egy pillanatra a lé­legzetem is elállt az örömtől. Kü­lönösen örültem az ifjúság jó ke­resetének, hisz ahol sok a fiatal, ott lehet merész dolgokra vállal­kozni, gyorsan és sokat dolgozni. Márpedig, hogy tarthatná meg őket a szövetkezet, ha nem jó ke­resettel. Helyszűke miatt csak íze­lítőt adhatok a fiatalok kereseté­ről. Juhász Erzsébet például kilenc hónap alatt 12 ezer 400 forintot vett fel készpénzben. Csirik Ica tizennégy és fél ezret keresett ha­sonló idő alatt. Szécsi Julianna májustól november végéig havon­ta 1728 forintot vett fel szorgalmas munkája béréül. Az idősebbek sem panaszkodhatnak persze, itt csakis a munka dönti el a kere­set nagyságát. Szabó Imre állatte­nyésztő például havonta 2100 fo­rint felett vett fel. Ha a 25 száza­lékot rászámolom, bizony szép summát keresett 12 hónap alatt. Jóleső érzéssel távoztam a Vö­rös Csillag Tsz-ből. Gondolom, zárszámadáskor, há találkozom a tagsággal, ők is elégedettek lesz­nek. No, azért annyira nem, hogy jövőre ne törekednének még több­re. Ary Róza A sarkad! főmérnök Tutija, »an »alami a sía^minian, ami nékem nagyon tetszik. Nem! vagyok papírrágó ember, de most mégis örülök, ha ezt a kimutatást a kezembe veszem. Közalébb hajol a számtenger- hez. — Ez az én bibliám. Ebben minden megvan, amit a járás szövetkezeteinek gépeiről egysze­ri rátekintéssel is meg lehet tud­ni. A rubrikák meglehetősen sűrű sorban követik egymást. Minde­gyik, külön-külön egy-egy géptí­pusé. A beleírt szám azt mutatja, hogy a szóban forgó tsz-nek ebből a traktorból mennyi van a tulaj­donában, s a javítás mikor esedé­kes. A szövetkezeti gépek műszaki ellátása végre igen jól megoldó­dott — folytatja — a járás 21 szö­vetkezete közül húsz csatlakozott ehhez a mozgalomhoz Egyedül a sarkadkeresztúri Egyetértés tart­ja magát — de csak részben —, a motorcserés javítást és a főda­rabok karbantartását már a gép­állomással végeztetik. Cs. Nagy ék meggyőződéssel vallják, hogy amit elkezdtek, jó, s mindaddig csinálják, amíg valaki kézzel fog- hatóan nem bizonyítja be az el­lenkezőjét Pár pillanat csend, a főmérnök képzeletében gépek zakatolnak, műhely és szerviz utánfutó ko­csik követik egymást, Kötegyán, Méhkerék, Okány, Zsadány, Bi- harugra valamelyik gazdaságá­ba. — Sokat beszéltünk a szövetke­zeti gépek műszaki állapotának növeléséről. Mi volt jellemző a tsz-gépek üzemeltetésére? — Addig hajtották a traktoro­kat, amíg mentek. Azt mondták, a gépben nincs élet, gurul a ke­rék, csak járjon a motor. Az ilyen nézetért bizony egyes szövetkeze­tekben nagy árat fizettek. Főten- geiytörés, csapágyolvadás, hen­gerfej repedés, a kormány és a futómű, a sebességváltó meghibá­sodása korábban sokkal jobban napirenden volt. Most a gépállo­más szakemberei rendszeresen át­vizsgálják a gépeket, gondoskod­nak a maximális karbantartás­ról, s mindezek mellett az állam ötvenszázalékos javítási kedvez­ményt is ad. A szövetkezeti gépek újfajta karbantartása a sarkadi járásban tehát jó eredményt hozott. A nyá­ri és az őszi betakarításban, a szán­tásban és a vetésben a korábbi évek azonos időszakához képest növelni tudták a teljesítményt. — Ez nagyon lényeges — beszé­li a főmérnök —, különösen azért, mert a gépállomás műszaki gár­dája ugyanebben az időben csak­nem átcserélődött, űj emberek, új gépek, újfajta javítószolgá­lat... nehéz volt. Hogy mégis el­sők között tudtunk az őszi felada­tokkal megbirkózni, véleményem szerint annak köszönhető, hogy mindenki — a járásnál és a szö­vetkezetekben — nem torpant meg, mindvégig ura maradt a helyzetnek. Ha ma találkozunk egy-két hibával, az emberekkel szemben éppen ezért nem veszít­hetjük el egyensúlyérzetüniket. Nagy türelemre van most szük­ség, hogy a gépjavítás a sarkadi járásban is beváltsa a hozzá fű­zött reményeket A főmérnök meggyőződéssel ál­lítja: — rövidesen kialakul egy, a réginél is nagyobb műszaki feil­A% idén 3550 vagon zöldséget értékesít a MÉK A MÉK Békés megyei központ­jában a múlt évi munkák értéke­lésével párhuzamosan elkészítet­ték az 1964-es terveket. Kitűnik, hogy tavaly a tervezettnél hatszáz vagonnal több zöldségfélét érté­kesítettek, s még jóval nagyobb mennyiséget tudtak volna szállí­tani mind küldföldre, mind a bel­földi piacra. Csak... — Értékesítési problémáink vol­tak — mondja Sasvári György fő­agronómus. A termelőszövetkeze­tekben a tél elhúzódása miatt ké­sőn ültették ki a korai fejeská­poszta-, a paprika- és a paradi­csompalántát, így nem a megszo­kott időben, hanem két—három héttel később, s egyszerre nagy mennyiségben jelentkezett az áru. Ha a szövetkezetek június elején szállították volna a korai fejes káposztát — ekkor van az opti­mális értékesítési ideje —, akkor nyolcvan vagonnal többet expor­tálhattunk volna. A tsz-ek zöme csak augusztus második felében szállította a zöldpaprikát, így mintegy negyven vagon felesle­günk maradt, pedig augusztus ele­jén a külföld minden mennyiséget átvett volna. A leszerződött terü­leten kívül a közös gazdaságok­ban még további területen ter­meltek zöldségféleséget. Ez a mennyiség szabad áruként jelent­kezett, ami nagyban befolyásolta a belföldi értékesítést. Sajnos, jó néhány tsz-ben az áru minősége ellen is volt kifogás, munkánkat sokszor szállítási nehézségek is akadályozták. A MÉK idei zöldségfelvásárlási terve 3172 vagon volt. Ezt azon­ban túlteljesítették, a leszerződött mennyiség már 3500 vagon. Még e hónapban mintegy 50 vagon zöldség felvásárlására kötnek szerződést, s így ez évben össze­sen 3550 vagonnal vásárolnak fel, s értékesítenek. Eddig makói vö­röshagymából 2000, burgonyából 960, zöldpaprikából 200, korai fe­jes káposztából 150, paradicsom­ból 100 vagon leszállítására kö­töttek szerződést. — Az értékesítéssel előrelátha­tólag nem lesz baj — folytatja a főagronómus. — A tsz-ekkel az adott viszonyoknak megfelelően a maximális mennyiségű termés le­szállítására állapodtunk meg. Csökkennek a le nem szerződött területek és a külföldi államok­kal folytatott tárgyalások szerint az idén nagyobb mennyiségű zöld­ség exportálására lesz lehetőség. D. S. készültséggel rendelkező gárda, s a jövőben minimálisra csökken a javítás időtartama és az ebből fakadó gépkiesés. — A szövetkezeti gépek műsza­ki színvonaláért, a szerelők és traktorosok továbbképzéséért még sokat akarunk tenni. Érti?! Ezt úgy mondom, mint ebbe a já­rásba tartozó ember. Én is része­se vagyok és még jobban részese akarok lenni a bihari örökség vi­lágosra váltásának. Parázsló szavak. a gyenge tsz­ek gazdasági erősödésének útja, a felemelkedés ügyének követke­zetes szolgálata ez: részese va­gyok, részese akarok lenni annak a küzdelemnek, hogy az itt élő emberek anyagi élete már jövőre is más legyen, jobb legyen, mint az idén volt. A tudat, a felelős­ség érzésének vallomása ez: hiva­tástudat és alapos felkészülés az emberi kötelesség teljesítésére. Sok még a munka! Bár nincs tsz-szervezés, de a technikának itt a sarkadi járásban igazán most törik az utat. Az erő, amely ide összpontosul, egy második tsz- szervezésnél is nagyobb. Érthető. A termelés szervezése bonyolult munka, jó felkészültséget igényel. A sarkadi járásban mindez meg­van, így kap új értelmet, maga­sabb célt, nagyobb technikát a kö­zös gazdálkodás. Van még szövet­kezet, ahol ahány gép, annyi tí­pus. A könnyű univerzális gép­ből (Mezőgyán, Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ben háromféle is található) a jövőben — amint a főmérnök is említette — rendet csinálnak a géptípusok kialakítá­sában. Megszüntetik a mezőgyá- nihoz hasonló állapotot oly mó­don, hogy a könnyű és nehéz univerzális traktorokból egy-egy típust, a láncosokból szintén egy típust tartanak a gazdaságosabb üzemeltetés végett. Szép ez a terv. Mondhatnánk főmérnöki álomnak is. Bár a tipi­zálás ma álomnak hangzik, mégis néhány éven belül a beruházási politika helyes értelmezésével a a sarkadi járásban is egyenesbe jön egy korábban elfuserált dolog. A szövetkezetek vezetői egyre jobban agitálnak a gépesítés méL lett. Kell most már a gép, a jö­vőben talán több is jöhetne, mint az idén. Tóth Imréék, a sarkadi járás mezőgazdasági osztályán fiatalos hévvel, mérnöki hozzáértéssel egyengetik a szövetkezetek útját, hogy a termelés az eddiginél na­gyobb ütemet, szervezettséget kapjon ezen a jobb sorsra érde­mes örökségen is. Dupsi Károly BÉKÉS MEGYEI VEGYESIPARI VÄLLALAT a lakosság szolgálatában OTP-iiitellevélre is végez családiház-építést belső és külső tatarozást festést bádogos- és vízvezetékszerelő-, asztalos- és parkettás-, továbbá kőfaragó munkát, valamint gumi- és kerékpár-, továbbá órajavítást sírkőkészítést. Megrendeléseivel keresse fel a vállalat központját Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 50. alatt. 92862

Next

/
Oldalképek
Tartalom