Békés Megyei Népújság, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-04 / 2. szám
»64. Január 4. 4 Szombat E^y emberként állni a vártán A sok napi gond, ezernyi tennivaló és a meglévő nehézségek leküzdése velejárója a vasút munkájának. De vajon a sok gondot megszüntetni, csökkenteni hogyan is tudják a MÁV igazgatóság területi és központi szolgálat dolgozói? Erről vitáztak a központi szolgálat kommunistái és a meghí. vott pártonkívüliek. A kemény és mindenre kiterjedő vitát a vasúton előforduló balesetek mellett, a tél okozta nehézségek leküzdésének problémája, a szállítási feladatok mikénti elvégzése váltotta ki. Nyilvánvaló, a tanácskozás, a vita nem oldja meg az igazgatóság munkáját. De a tanácskozás és a vita során kialakult feladatok vezetőknek és beosztott dolgozóknak egyaránt megszabta a tennivalókat hosszú időre. A kérdés az, hogy vajon hogy váltják valóra a kapott feladatokat, hogy teszi együttessé a munka gyakorlatát a központi és külszolgálata dolgozók egységes ereje, akarata. Hogy van sok tennivaló, ezt tudja minden dolgozó, csak sokan nem keresik a módját a tennivalók megoldásának. Nem igyekeznek megszüntetni a nemtörődömséget, a fegyelmezetlenséget, elnézik egymás hibáit, hanyagságát, csak amikor megvan a baj, a mulasztás okozta kár, gondolnak arra, hogy mit is követtek el. Igyekezettel, jóakarattal, egymáson segíteni akarással, az utasítások betartásával, egyszóval, igazi vasutas szívvel él lehet kerülni a bajt, teljesíteni a feladatot még akkor is, ha vannak a vasútnak speciális nehézségei. Nehézségek mindig voltak, hol kisebbek, hol nagyobbak, de a jó vasutas, aki igaz hivatásának tekinti a vasúti munkát, megtalálta és megtalálja módját a nehézségek leküzdésének, a munka elvégzésének. Az 1963. év második félévének sorozatos balesetei, a nap mint nap nagy mennyiségű kirakatlan kocsik, a személy- és tehervonatok késése, a technikai fegyelem figyelmen kívül hagyása, mind olyan súlyos gond, amit csak a jó munka összessége oldhat meg. Nagy hiba az, hogyha egy-egy nagyobb feladat hárul az igazgatóság valamelyik szolgálati ágára, helyére — megtorpannak, nem találják meg a kiutat, de nem is keresik. Most, hogy leesett a sok hó, itt a ködös tél, ahelyett, hogy a szolgálati helyek vezetői, dolgozói közös erővel ott a helyszínen azonnal intézkednének, határozatlanok, az igazgatóságot keresik. Pedig egy-egy szolgálati helyen a forgalmi és pályafenntartási vezetők, irányítók, a dolgozókkal közös erővel és akarattal megoldhatnák a problémákat. Több helyen hangoztatják, hogy nincs szükség politikai nevelő munkára, mindenki tudja mit kell tennie. Ez nem így van. Ezt láthatja minden dolgozó abból a sok gyakorlati hibából, ami igazgatóságunk területén is előfordult Az igazgatóság kommunistáinak irányító-nevelő munkája ki kell, hogy hasson az igazgatóság egész területére. Segíteniük szükséges a területileg hozzájuk tartozó vasutas dolgozókat. A közös erővel végzett politikai felvilágosító, nevelő munka a gyakorlati feladatok eredményes elvégzésében mutatkozik meg. Az igazgatóság egységes pártvezetősége igyekszik kapcsolatot tartani a területi pártszervezetekkel, hogy közös erővel megismerjék és megoldják a teendőket. Az 1964-es év első napjai sok tennivalóval köszöntik az igazgatóság dolgozóit. Már az első negyedév is nehéz lesz, mert 8 millió tonna árut, ebből egymillió tonna követ kell az egész vasútunknak el. szállítani. Igazgatóságunk területén 1 millió 400 ezer tonna esik elfuvarozásra. Az első negyedévben számolni kell az időjárás nehézségeivel, a téli zord napokkal. A külszolgálati dolgozók fokozott helytállása, az idősebb vasutasok tapasztalata, a vasút munkája iránti szeretet, a párt- és a szakszervezetek segítése azonban áthidalhatja a buktatókat még akkor is, ha ezekben az időkben nagyon nehéz a vasutasok munkája. Azt akarjuk, hogy a mozdony- és vonatkísérők, kocsirendezők, váltókezelők és forgalmi szolgálattevők 1964. év küszöbén, amikor az emberek számvetést tesznek, ismerve a saját feladataikat, újult erővel, egy akarattal álljanak a vártán. Sziládi Sándor Szegedi MÁV Igazgatóság Vidám gyermekkarnevál színhelye volt december 26-án, hétfőn délután a békéscsabai városi tanács díszterme. A megyei és városi úttörőelnökség fenyőfa- ünnepséget rendszett mintegy ezer gyermeknek. A Télapó trónfoglalása után vidám, zenés, dalos, játékos műsor kezdődött Pillanatképeink az emlékezetes est néhány epizódját varázsolják vissza. 2. A műsorban fellépett és nagy sikert aratott a békéscsabai Kállai Éva Cttörőház énekkara. 3. Zana József, a Békés megyei Jókai Színház színművésze ezúttal énekes-parodis- taként mutatkozott be a lelkes közönség örömére. 4. Az arcok, mosolyok, csillogó tekintetek és tapsra készülő mozdulatok arról árulkodnak, hogy a gyermekeknek tetszett a műsor. Fotó: Csapó László VADÁSZ FERENC: /í tcc&’C'fohci'i’jtiű'CLLlc bei Jégcsapok Nézzünk csak ki az ablakon: a házak ereszén néhol félméteres hosz- szúságban lógnak a jégcsapok, s ahogy rájuk süt a nap, úgy olvadnak és nagy csöppekben hull a víz a járókelők nyakába. Addig, míg a víz hull, nincs is semmi baj, de ba a jégcsap, az már könnyen balesetet is okozhat. A megyei tanács gondnoka előzve a bajt, korán reggel leverte a jégcsapokat az épületről, s ezzel példát mutatott. Jó lenne, ha az ingatlanok bérlői vagy tulajdonosai mindenütt ugyanígy tennének. Igaz, szép látvány a hosszú jégcsap, de senki nem örülne, ha éppen a fejére hullana, mondjuk, három emelet magasságából. „Jobb félni, mint megijedni” tartja a közmondás és ezt úgy is lehetne módosítani, hogy jobb a jégcsapot leverve látni, mint a fejünkre, hullni. Közület munkaerőigénye A Körösladányi Földművesszövetkezet azonnali felvételre keres termelő cukrászt. Fizetés a kollektív szerint. Felvételhez erkölcsi bizonyítvány szűk. séges. Megegyezés esetén útiköltsége térítünk. 3182 (29) A íront Sallai nem járt társaságba, nem volt baráti.köre. Ez ekkortájt Budapesten ilyen helyzetben nem is lett volna lehetséges. Pedig nagyon szeretett barátkozni, akkor volt a legboldogabb, ha kitárulkozhatott az emberek előtt s azok is őszintéik voltak hozzá. Moszkvában, Hamburger Jenő lakásán sokszor éjszakákon át beszélgetett a házigazdával, Karikás Fricivel és egy-két más, szívéhez közelálló emberrel. Vele volt Pallós Margit is, az élettársa. Ezeken a moszkvai beszélgetéseken sose mulasztották el, hogy rágyújtsanak valamelyik magyar nótára. Csak hangfogóval, persze, hogy a szomszédokat ne zavarják. Kicsinyek voltak még a moszkvai lakások, eléggé zsúfoltak, nagy tapintattal kellett viselkedniük az embereknek egymás iránt. Budapesten idegen, ellenséges világ vette körül Saliait. Egyszer mégis elment Lukácsókhoz* a Család utca ötbe. A fiatal költőt és feleségét Fürst néven ismerte. Kedves, rokonszenves emberek voltak. Jólesett velük elbeszélgetni irodalomról, művészetekről. Ritkán adódott ilyen alkalom az illegalitás nehéz körülményei között. De kellett ez is, mint a friss levegő, mint a fény. Sallai újra elhúzta a függönyt. A nagykapu mellett keskeny, üveges boltajtó mögött képkeretező szorgoskodott. Ritkán nyomta le megrendelő a kilincset, későn nyitott, korán zárt. Kihalt volt a Thék Endre utca, havas eső szitált. Még egy látogatást tett Sallai az előző napokban: elment Szabó Ferenchez, a zeneszerzőhöz. 0 valóban az volt: zeneszerző. Fürst Sándor is ott volt. Egy egész estén át József Attiláról beszélgettek: milyen ember ez a furcsa, fiatal költő, sok-sok ellentmondásos megnyilatkozásával. Voltak, akik dicsérték, akadtak, akik rosszat beszéltek rá. Sal- lainak az volt a véleménye: Attila igazi művész, jó elvtárs, a munkásosztály költője. Szilárdan eltökélte, hogy megvédi őt azoktól, akik bizalmatlanok voltak iránta, akik szektás ridegséggel elfordultak tőle, hamis, rágalmazó szólamokkal akarták elleplezni, hogy „a térdéig sem értek”. Ezt Sallai mondta, nagyon találóan. Ezen a megbeszélésen határozták ed: pártmegbízatást adnak József Attilának, indítson új irodalmi lapot, mert Madzsa- rék Társadalmi Szemlé-je nem pótolja az űrt, ami a 100 százalék megszűnése óta tátong. Ez a lap — Madzsaré — jellegénél fogva nem közölhetett verset, elbeszélést, novellát, a „Forrás” pedig egymaga nem volt képes kielégíteni a szocialista irodalomra szomjazó munkások — különösen a fiatalok — igényét. Sallai beszélt a költővel. A szemináriumokat szépen leépíted, átadod másnak — mondta neki. — A szerkesztői munkakörre nincs nálad rátermettebb, ez most fontosabb minden másnál. Elhatározták, az új lap címe: Front lesz. Attila a megbeszélést követő hetekben lázas lelkesedéssel látott munkához, gyűjtötte az első szám anyagát. Illyés Gyulától, Nagy Lajostól, dr. Schönstem Sándortól, Geréblyés Lászlótól, Kodoiányi Jánostól kapott kéziratot. Az első számba zászlónak szánta a Munkások című versét. ...ígyen készül a világ, ahol a munkásság majd a sötét [gyárra, világítón kitűzi zászlaját. Ez volt a vers első változatának befejezése. Attila később átírta, mert a Front első kinyomott számaira lecsapott a rendőrség, elkészült példányait a nyomdából egyenesen a Zrínyi utcai főkapitányság pincéjébe szállította. Fürst Sándor arra készült, hogy hamarosan elutazik. Berlinbe hívták. Ügy volt, hogy előreláthatólag május elsejére jön vissza. De Budapesten volt már — ezekben a napokban érkezett —- Frici. Az illegális munka nem ismert szentimentalizmust. De Sallai nem titkolta meghatott örömét, hogy újra találkozhat, együtt dolgozhat majd Karikással. öt esztendővel idősebb volt nála ez az erőteljes, szélesvállú vasas, magyaros bajuszával, izmos vállaival, dús hajfürtjeivel. Olyan volt, akár egy földgömböt tartó Atlasz. (folytatjuk)
