Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-22 / 300. szám
IMS. december 22. 6 Vasárnap l Párbeszéd Nagy sikerű, új magyar filmet vetít a tótkomlóst Dózsa mozi december 19—22-ig. A fűm főszereplői: Sinkovits Imre és Semjén Anita. Színház műsora December 22-én, este 7 órakor: POTYAUTAS Csortos-bérlet. December 22-én, este fél 8 órakor Gyomán: A NADRÁG MOZI DECEMBER 22. Békési Bástya: Mandrin kapitány. Békéscsabai Brigád: A bokszoló és a halál. Békéscsabai Szabadság: Jáno- sik. Békéscsabai Terv: Ordasok között. Gyomai Szabadság: Robinson család. Gyulai Erkel: Köszönöm, doktor bácsi. Gyulai Petőfi: Lány és az államügyész. Mezőkovácsházi Vörös Október: Milady bosszúja. Orosházi Béke: Méhkirálynő. Orosházi Partizán: A szélhámosnő. Sarkadi Petőfi: A púpos. Szarvasi Táncsics: Nappali sötétség. Szeghalmi Ady: Udvari bolond. A tv műsora december 22-én, vasárnap 9.56 Kis mesterek. Az Intervízió műsora Prágából. 11.00 Kisfilmek kedvelőinek: 1. öné az elsőbbség. Magyar kisfilm. 2. Gyógyító anyag. Magyar kis film. 11.30 Szovjet dalok koncertje. Az Intervízió műsora Moszkvából. 18.00 Hírek. 18.10 A Magyar Hirdető műsora. 18.20 Mezőgazdasági filmműsor. Zöldségtermesztés a nagyüzemekben. 18.50 A levegő bajnokai. Riportfilm a ül. ejtőernyős Adria Kupáról. 19.10 Nagykörút. A Magyar Tv filmje. 19.30 Tv-híradó. 19.45 Szép álmokat, gyerekek! 19.55 Három nap a Toplitz-tó partján. A Magyar Tv riportfilmje. 20.10 A televízió olvasóterme. Cervantes: Don Quijote. 21.45 Hírek. Tv-hír- adó (ism.) (MTI) VADÁSZ FERENC: (21) Elosztóhelyek Néhány nappal később Cigi DLnda Bélához ment Rákospalotára, aki az Imre utca ötvenötben lakott. Dinda is cipész volt, az apja is. Az öreg egy tenyérnyi foltozóműhelyben kínlódott, Béla pedig hol gyárban, hol mesternél dolgozott, aszerint, hogy milyen volt az „időjárás”. Dinda négy évvel volt idősebb Ku- rimszkynál. Ez idő tájt éppen gyárba járt, de otthon a lakásán is fuscrálgatott. A felesége ismerősöknek varrt. Dindának is volt már dolga a rendőrséggel, de nem volt egészen fekete. A „bolsi-gyanúsak” kategóriájába tartozott, a bőrösöknél a baloldaliak közé sorolták. Lakásán időről időre illegális szemináriumot tartott a rákospalotai körzeti bizottság. Ku- rimszky is tagja volt, Andrásfi Gyula cipészsegéd volt a bizottság titkára. Akkoriban már hónapok óta József Attila vezette a szemináriumot. Ha a politikai „időjárás” különösen kedvezőtlen volt, átmenetileg apja kis kócerája volt Dinda menedékhelye. Harmadnap este Oláh Sándorhoz, a „Fecske kerület” sajtóelosztójához vezetett Cigi útja. A Fecske kerület — ilyen néven nem volt feljegyezve semmilyen térképre, e megjelölést csak az illegális mozgalomban ismerték, azt jelentette: Ferencváros, Csepel, Kispest, Erzsébetfalva, Ezután egy szőke lánnyal találkozott Kurimszky a Telefongyár közelében, a Hungária úton. Mindegyiküknél otthagyott egy- egy csomagot, melyet úgy vitt magával a kabátja alatt — a hóna alá szorítva —, hogy útközben minden idegszálával figyelt, feltűnés nélkül szemügyre vett mindenkit, közel és távol, előtte és mögötte, nehogy elkapják a szállítmánnyal. A monoriaknak Vecsésre kellett kivinni az anyagot. Krumplival fedte be egy hátizsákban. Egy kiskocsmában várt rá Bajkai János megbízottja. Minden alkalommal szárnyra kelt a párt üzenete. Eljutott a gyárakba, a szakszervezeti helyiségekbe, a természetbarátokhoz, a nyomorgók levesosztóiba, ínségkonyhákra, a munkások hajlékaiba, a tanonciskolába, leventefoglalkozások alkalmával a gyakorlótérre, olykor még a tanyákra is, A statárium nem szünteti meg a válságot — állapította meg az ifjúmunkásoknak szánt egyik röpírat. — Egymás után zárnak be a gyárak. A Gazdasági Gépgyár, a Nagy és Róna autókaros- széria gyár leállt, a Dräsche téglagyár majdnem minden munA POTYAUTAS Színházi premier a Treíort utcában egyébként pedig gondnokság alatt ban így írtunk: Feltűnt áll — a szerencse után futó két párizsi f iatal eszmélni kezd az Ameminiszteri titkár szerepében — Jó kis vígjáték — állapítja meg elégedetten előadás után a néző, miköziben a széksorok között kifelé igyekszik. Egy angol közmondás szerint a szomszéd rétje mindig zöldebb. Valahogy így, ilyen szemüvegen át szemlélődik a föld sok egyszerű lakója, mikor túltekint hazája határán. Ügy véli, másutt viiru- lóibb az élet és bőségesebb a boldogulás lehetősége. Raoul, ez a párizsi szegénylegény, Jacques Dévai: „A potyautas” című vígjátékának hőse, Amerikát zöldelilő tájnak látja, s úgy érzi, hogy mellette hazája, Franciaország erőtlen, szikkadt vidék, ahol egyéni boldogulásában bíznia — ostobaság. Az a gondolata támad, hogy áthajózik a tengerentúlra, miildomosnak. Tervét egy kis szőke amerikai milliomos lányra, Barbarára alapozza, akivel véletlenül ismerkedett össze. A fiúnak nincs hajójegyre pénze, de egy hajós ismerőse elrejti az He de France óceánjáró egyik kajütjében az ágy alatt. Ebben a fülkében utazik Martine, egy párizsi lány is, aki ugyancsak szerencsét próbálni indul Amerikába, ö sem bízza magiát teljesen a véletlenre. Hagyja, hogy Ogden, a hóbortos fiatal milliomos csapja neki a szelet Mikor a hajó indulása után az ágy alól előmászó Raoul a megrémült Martine-oek elmeséli életét és terveit, a lány sorstársat lát benne, sőt a hosszú hajóút alatt, a rejtegetés során mind közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg is. Mikor kiderül, hogy közben Raoult, az ugyancsak a gőzösön utazó szőke Barbara kártyán eljátszotta egy yachtért a nagynéniének, a Martine-nek hevesen udvarló Ogden pedig sportból űzd ai házassági ajánlattevést — kását elbocsáj tóttá. Száz meg száz munkás lett újra munkanélkülivé. A Gazdasági Gépgyárban alig pár tanoncot szabadítottak fel, a többit egyszerűen az utcára szórták. Az eddig eltöltött éveket most elveszítik, de mit törődnek ezzel a tőkések.^ Voltak nehezebb vállalkozások is. Néhányszor Budán, a Fillér utcában egy nyúlánk, szőke kárpitossegéddel, Tömpe Istvánnal találkozott Kurimszky. ö volt a felső kapcsolata. Nyolc-tíz kilós pakkokat vett át tőle. A központi apparátus anyaga volt, szokatlanul nagy kincs. A „Kommunista” és a „Pártmunka” sokszorosított példányain kívül akadt benne külföldön nyomott „Űj Március”, sőt, moszkvai „Sarló és Kalapács!’ is. Ezeket a csomagokat is Dindáékhoz vitte, ott bontották szét kisebb kötegeltre. Megkönnyítette Kurimszky helyzetét, hogy a rendőrségen még nem nagyon ismerték. A július—augusztusi toloncházi közjátéknál az ő személyének nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Kartotékján egyelőre neki is csak az első rovatot töltötték ki: „Kommunista-gyanús”. Ilyen volt Andrásfi Gyula, vele egykorú cipészsegéd nyilvántartási lapja is, Pákozdi Ferencé, a fiatal költőé, és a többieké, a huszonegynéhány szavalókórus tagé. De azért Kurimszky feltételezte: egy-két detektív bizonyosan rika-imádat kábulatából. Visszagondolnak hazájukra, mely egyre üdébbnek, vonzóbbnak látszik. Mondják, hogy a fiatal Zana Józsefnek ez a szerepkör „nem esete.” Ha így is van, méltán el kéll ismernünk, hogy feladatával emberül megbirkózott. Kár, hogy az éneklés nem erőssége és noha, általában itt sem volt előadásában hiba, a francia sanzonok legiigazibbjára emlékeztető „Aki egyszer a szemedbe nézett...” kezdetű és méltó hangadottság mellett fergeteges sikerre számítható dal a zenekar hangerejének tengerébe fúlt. Martine-t a premieren Romváry Gizi alakította. Szerepe nem könnyű. Szinte mindenki udvarol neki, és mindenkihez olyannak kell lennie, hogy vonzó nőiességével ne élhessenek vissza, ugyanakkor elterelje a fia gyeimet a kajütjében rejtőző potyautasról. Kaméleoni változatossággal operál hangjával, beszédével, arcjátékával. Nem esik a kezdő jelenet túlzott lendületre csábító lehetőségének csapdájába. Soha, sehol sem fullad ki a játékban, nincs szerepének egyetlen része, mely légüres lenne vagy esne. A művészi tehetség és „szakmai” rutin ügyes ötvözésének lehettünk tanúi. Énékhangja kitűnően érvényesült. Széplaky Endre Qgden-je igazi élmény volt. Ez a művész, Békéscsabára kerülése óta darabról darabra más, jobb. Ajánlanánk, hogy hangvételében törekedjék a „hangulatinak” a kibontására, kifejezésére is, ezáltal elkerülné azt, amibe időnként még beleesik, a hang-, a szövegvitel egysíkúságát. Darabos Ferenc esetében, Huszka: Lili bárónő c. operettjéről szóló kritikánk emlékszik az arcára. Az elővigyázatosság sose árt. C lehetőség szerint valamennyi rendőrségi „ismerős” arcát megjegyezte: felkészült, hogy egy utcai találkozásnál ne azok fedezzék fel őket, hanem megfordítva. Erre mindig ügyelt, olyankor is, ha semmi sem volt nála. Ha anyagot vitt, akkor kétszeresen. * Leesett a hó, beállt a szigorú tél. Szegények nehéz tele. Péntek délelőttönként hosszú sorok álltak a kerületi elöljáróságok előtt, ilyenkor osztották az ínségesek ebédjegyeit. Annyi kellett már, hogy nem győzték. — Nincs fedezet — mondta a polgármester. A későnjöttek — több ezren — ilyenkor utalványt kaptak a heti jegy helyett: egy kiló kenyér és tíz fillér ára lóhúskolbász vásárlására jogosított. Szerencsére a kormány „belátó” volt: leszállította a lóhús árát, hatvannégy fillér lett kilója. Erzsébeten, a csepeli híd mögött, a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat gubacsi téglagyárának szárítókemencéjét esténként megrohanták a hajléktalanok. Egyik éjszaka háromszázötvenen aludtak ott. A rendőrség felriasztotta őket: bejelentő lapot kért. Senkinek se volt bejelentő lapja. A hajléktalanok egyik osztaga volt ez a sok ezerből. Dr. Chikán Béla erzsébeti polgármester kijelentette: nem segíthet ezeken, mert nem erzsébetiek, ő már így is ötezer ínségebédet főzet naponta. (Folytatjuk) Zborai szép énekhangjával Darabos Ferenc. Most emellett kulturált szép játékával is kitűnt. Mint mikor a művész hangfogót tesz a hegedűjére, ilyen finoman játszotta Fer- boise szerepét, pillanatok alatt belopva magát a közönség szívébe. Joó Piroska, Raoul futó szerelme, Barbara szerepében, külső megjelenésével hatott. Ez azonban a színművészet esetében egyik és csupán objektív rész. Emberábrázoló művésszé is kell válnia, hogy a felszínes, műkedvelő színtű „alakítástól” a művészi átélésig fejlődjék, vagy pedig bátor számadást kell vetnie önmagával. Kürti Lajos mint Bar- dou, a pincér, nem szabvány figurát állított elénk, hanem kedves szívembert. Énekszámát is így adta elő, megérdemelt tapsot aratva. Szűcs Ildikó (Nicole), Marin- kovics Zsuzsa (Yvonne), Ke ezer András (Pivier), Sándor Imre (Ivan) és Liszkai László (hordár) eleven játékukkal keltették életre a darab valamennyi epizódfiguráját. Azt írja Máté Lajos, A potyautas rendezője, a Békés megyed Népújságban a premier napján nyílt levél formájában a darab szerzőjének, monsieur Jacques Dévainak Párizsba, hogy: ,,igyekszünk az ön darabját színvonalasan, komoly művészi akarással színpadra állítani. Jó iskola lehetne nekünk az ön finom, szellemes iróniája, borsos pikantériája... — A mi színházunk most a korszerű színjátszás kezdeti eredményeiért harcol, s ha megtudnánk ragadni valamit az ön jellegzetes könnyedségéből, az úgynevezett francia „charme”-ból, elégedettek lehetnénk”. Tekintsünk el kivételesen attól, hogy a rendező munkájáról bírálatot mondjunk. Maga a közönség tegye ezt. Megtekintvén a darabot, maga döntse ed, hogy olyannak látta-e „A potyautas” előadását, mellyel elégedett lehet a színház? Mi, a bevezetőben már idéztünk efféle véleménynyilvánítást. Külön kívánunk említést tenni. Suki Antal díszleteiről. Szellemes egyszerűséggel oldotta meg. Befejezésül még a zenéről valamit, mély külön élmény és a darab nagy erőssége! Nadass Gábor nagyzenekarra írt muzsikáját a Trefort utcai — átmeneti — színház arányaiba illő zenekar kamara-méreteire kellett hangsze- relnd. Ez Németh László színházi karnagynak olyan bravúrosan sikerült, hogy Nádasa zenéje sem tüzes ritmusából, sem líraiságá- böl nem vesztett. Dr. Gippert Lászlóné zenei vezető gondoskodott arról, hogy a szerző és Németh László elképzelése a zenekar teljesítményében maradéktalanul érvényre jusson. Huszár Rezső Színházi íájelőadások az ünnepek alatt és után A békéscsabai Jókai Színház együttese december 22-én, vasárnap este Gyomán mutatja be Dunai Ferenc: Nadrág című komédiáját. A vasárnapi bemutató után csütörtökön, december 26-án Felsőnyomáson, pénteken Békésen, szombaton Csorváson az új művelődési otthonban, december 29-én pedig Szentetomyán kerül színre Dunai nagy sikerű darabja. A bemutatók érdekessége, hogy ezeken az előadásokon a titkárnő szerepét a megbetegedett Déry Mária helyett Szentirmay Éva játssza.
