Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-08 / 288. szám
!§85. december 8. 2 Vasárnap Zalai György elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) harc zászlaja alá álltak. Megyénk — Békés megye — forradalmi lapja, a Vörös Zászló lelkesítő szavakkal köszöntötte 1919 tavaszán a munkáshatalmat. „Felragyogott keleten az igazságot hirdető nap — írta a Vörös Zászló —, mely vérvörös sugarával mindenütt hirdeti a szabadságot és a nép jogát.’’ A Vörös Újság nyomdokain járva, példájából ismét és ismét erőt merítve ezt hirdették, a forradalmi hitet ápolták és erősítették a kommunista párt lapjai a Tanácsköztársaság leverése után, a legsúlyosabb elnyomás éveiben is. A legnagyobb áldozatokat vállalva, gyakran életük kockáztatásával és feláldozásával írták és szerkesztették, nyomták és terjesztették a Vörös Újság szellemi utódait, a „Prole tár”, a „Kommün”, a „Kommunista”, a „Szabad Nép” számait, a kommunista párt illegális lapjait. Büszkén gondolunk ma, a Magyar Sajtó Napján a Vörös Újságra, a Vörös Zászlóra és mai szabad sajtónk többi forradalmi elődjére. Büszkén és hálásan emlékezünk nagyszerű és áldozatos munkájukra, amellyel oly sokat tettek a szocializmus eszméjének terjesztéséért, a dolgozó nép hatalmának kivívásáért, erősítéséért és megvédéséért. Büszkén valljuk magunkat, mai sajtónkat forradalmi hagyományaik hű követőiének és továbbfejlesztőjének. Á történelem kereke nagyot fordult a Vörös Újság első számának megjelenése óta. Az eltelt 45 év alatt világrendszerré vált a szocializmus, amelyről a Békés c. újság, a Vörös Zászló dicstelen kortársa még így elmélkedett 1919 januárjában: „Amit a szocializmus tanítói, Marx és a többiek hirdettek és tanítottak, az mind csak elmélet, a képzelet szüleménye. A szocializmus tanításai nem alkalmasak a tömegek vezetésére. A szocializmus csak elindítani képes a tömegeket, de vezetni nem.” Lehet, hogy még ma is él e cikk írója, s ma már 5 is látja, hogy mire képes a szocializmus. Ma már 5 is látja, hogy a szocializmus, melyet ő és elvbarátai „a képzelet szüleményének” csúfoltak, ma már mindinkább valósággá válik, hogy ma már a világ egyharmadán több mint egymüli- árd ember él és dolgozik a szocializmus rendszerében, a szocializmust írva zászlajára, a szocialista társadalmat építve. A Magyar Sajtó Napján, amikor mai sajtónk forradalmi elődjeire emlékezünk — tekintetünknek a ma és a jövő feladataira kell irányulnia. A sajtó mai munkásai, lapjaink akkor maradnak hűek forradalmi elődjeik legjobb hagyományaihoz, ha megfelelnek annak a várakozásnak, igénynek, amelyet a ma és a holnap feladatai velük szemben támasztanak. „Az egész lakosság politikai, kulturális nevelésében, a nép műveltségének, ízlésének fejlesztésében nagy szerepe van a sajtónak — állapítja meg pártunk VIII. kongresszusának határozata. — Azt várjuk, hogy a sajtó, a rádió, a televízió dolgozói igényesebben, vonzóbb formában hirdessék a szocializmus igazságait. Legyenek a szocialista ember nevelésének, az egységes szocialista társadalom formálásának élenjáró munkásai, terjesszék a szocialista kultúrát”. Legyen a sajtó továbbra is a békéért folyó harc fontos orgánuma Lenin az újságot olyan szószéknek nevezte, ahonnan az év minden napján szólni lehet millió és millió emberhez, ahonnan millió és millió ember szerezhet nap mint nap tájékozódást, kaphat ismereteket munkájához, tanácsot gondjaihoz, amelyen keresztül az Megjutalmazták emberek ezreinek és tízezreinek javaslatai, kezdeményezései közkinccsé válhatnak. Milyen megtisztelő feladat, milyen szép hivatás és mekkora felelősség e „szószékről" szólni naponta százezrekhez!!! Lapjaink ma már eljutnak a legeldugottabb tanyavilágba is. Pártunk központi lapja, a Nép- szabadság több mint háromnegyedmillió példányban jelenik meg, s megyei lapjaink példány- száma is meghaladja a félmilliót. Hazánkban csaknem 400 különféle újság és folyóirat jelenik meg. A sajtó egyre több családnál válik a mindennapi élet megszokott és nélkülözhetetlen tartozékává. Büszkék vagyunk erre, büszkék vagyunk a magyar sajtó sikereire. Jóleső érzés tudni, hogy mind több és több család illeszti be a lakás, a bútor, a táplálkozás, ru- hákkodás és szórakozás „költség- vetésébe” a Népszabadság, Népújság vagy más lapok előfizetését is. Milyen nagy sikere lesz szocialista rendszerünknek, amikor a hajdani hárommillió koldus országából, az elmaradottság, a tüdőbaj és analfabétizmus európai példájaként emlegetett régi Magyarországból olyan ország lesz, amelyben minden család életéhez úgy hozzátartozik az újság, a folyóirat, mini a ruházkodás vagya táplálkozás. S hogy idáig értünk, hogy 1913 december 7-től oly messze haladtunk, hogy az 1919. december 7-i Vörös Újságban hittel hirdetett cél eléréséhez ily közel jutottunk, abban elévülhetetlen érdeme van a forradalmi magyar sajtónak, amely a Vörös Újság első számától kezdve hirdette és hirdeti a szocializmus eszméit. Elévülhetetlen érdemei vannak, a sajtó .munkásainak, akik nagy felelősséggel, hivatástudattal és lelkesedéssé] végzik munkájukat. Elismeréssel és szeretettel köszöntjük mind- annyiójukat a magyar sajtó ma: ünnepén és sok sikert kívánunk további munkájukhoz — fejezte I be ünnepi beszédét Zalai elvtárs. I Kinek van igaza? Nem egyedi eset, amelyről írni akarunk, bár azt sem lehet állítani, hogy általános. Hogy mégis szót ejtünk róla, azért van, mert akadnak ilyen „megmagyarázhatatlan”, érthetetlen dolgok itt is, ott is. Esetünk „hőse” egy közlekedési szerv dolgozója. Olyan ember, aki mindenek feleit igaznak, egyedül helytállónak tartja a saját maga meglátásait bármiről légyen is szó. Csalhatatlannak hiszi magát, s szinte sportból bírál mindent, mert rendkívül rossz a természete, s a legparányibb hibát is elefánttá nagyítja. Márpedig nemcsak most, fejlődésünk átmeneti szakaszában találhatók nálunk hibák, hanem — ez már az élet rendje — lesznek addig, ameddig érző emberek, szubjektumok irányítják út. jainkat, vagyis az emberiség fennmaradásáig. Persze mind- annyiunk feladata, hogy állandóan szóvá tegyük és segítsük kijavítani a ténylegesen meglévő hibákat. De ha például valaki azért bírálja a városi tanácsot, mert a vásártéri háromemeletes épülettömbök helyett nem 12 emeletes toronyházakat építtetett, az enyhén szólva balga ember Továbbmenve pedig, ha e „bírálaton” túl ugyanemiatt rágalmakat is szór a tanácsra, ócsárolja annak vezetőit, mondván: elsikkasztották a pénzt a nagyobb házak építtetéséből, — arra már azt sem lehet mondani, hogy egyszerűen kákán csomót kereső, hanem egyenesen destruktív elem. A sok-sok emberi gyarlóság mellett, sajnos, akadnak még szép számmal olyanok, akik okkal, ok nélkül mindenbe belekötnek, magukat a „bátor bíráló szellem” képviselőinek, az igazság gáncs nélküli bajnokainak tartva leminősítenek környezetükben mindenkit és mindent. Nos, egy ilyen összeférhetetlen, öntelt ember ügyében hozott hosszú évek rágalmazásai után végül is határozatot a fegyelmi bizottság. Az illető szemében a közvetlen munkatársaitól kezdve a felsőbb szervek képviselőiig mindenki rosszul látta el feladatát, senki sem állta meg helyét a maga posztján, s amikor bizonyítékokat követeltek ennek alátámasztására, kiderült, hogy ilyenek nincsenek, az illető csak saját „belső érzéseire” tudott hivatkozni. Intrikálás miatt kapott fegyelmit, amely után aztán még nagyobb ambícióval kezdte „felgöngyölíteni” az egész „bagázst”. Ahelyett, hogy leszűrte volna a tanulságot fegyelmijéből, három vágányon is kérte a felsőbb szervektől ügyének újbóli kivizsgálását. Ezt becsülettel megtették, de minden esetben jogosnak minősítették a fegyelmi határozatot. Végül a KEB-hez fordult. Ám, az igazságot nem lehet megmásítani: a Központi Ellenőrző Bizottság munkatársai néhány hetes vizsgálat után szintén megerősítették, hogy a panaszos ösz- szeférhetetlen intrikus. és jogosan illette őt a nevelő fegyelmi határozat. Ám, ezután sem az történt, ami logikusan következne egy ilyen hosszú ügy lezárása után. N. szerint — habár már vagy száz ember foglalkozott az ügyével, — egylkőjüknek sincs igaza, csak saját magának. S ennek úton- útfélen hangot is ad, tovább intrikál, most már azok ellen is, akiket ő kért meg, hogy pártatlanul tegyék le a voksot a körülötte folyó dolgokban. Egyszerűen nem képes megérteni, hogy másnak is lehet igaza. „Morog” mindenki ellen, s úgy érzi: tudatosan, rosszindulatúan félremagyarázzák azt, amit ti tesz vagy tett és mindenki az ellensége. Pedig csak a megalapozatlan kijelentéseknek, a rosszindulatú állításoknak, rágalmazásoknak ellensége mindenki, kivéve persze magukat az intrikusokat. Varga Oezső a lapnyomda munkatársait Sorozatgyártás, választék, gazdaságosság A Békés megyei Nyomdaipari Vállalat békéscsabai telepén szombaton délelőtt ünnepséget rendeztek a Magyar Sajtó Napja alkalmából. Megemlékeztek a Vörös Újság megjelenésének 45. évfordulójáról, majd Kendra György igazgató elvtárs méltatta a laprészieg dolgozóinak munkáját, amellyel országosa * is hírnévre tettek szert. Ezután Vozár János elvtárs, a megyei tanács ipari osztályának helyettes vezetője adta át a végrehajtó bizottság pénzjutalmait a lap előállításában részt vevő dolgozóknak. Ismeretesek a fejlett tőkés országok ipari termelésének adatai. Ezeken belül figyelemre méltóak a sorozatgyártás eredményei. Noha nem egyértelmű közlésekről van szó, bizonyos összehasonlítást mégis lehetővé tesznek a mi hazai viszonyainkkal. Kiderül ekkor, hogy egy sor termék esetében a modern tőkés üzemek évi termékmennyisége alaposan felülmúlja a miénket. E vonatkozásban különösen a sorozatgyártás körülményei tanulságosak. Nem kétséges, a külföldi eredményekhez viszonyítva a mi gépipari termelésünk sorozatnagysága (tömege) nem felel meg a korszerű gyártási módszerek, a modem technika gazdaságos kihasználása követelményének. Ezt bizonyítják az alábbi összehasonlítások: a modern tőkés középüzem évi termeléséhez viszonyítva, nálunk teherautóból 13—30 százalék, spéci ál-gépkocsikból 15—30 százalék, 25 lóerős kerekes traktorokból 3 százalék, arató-cséplőgépből 4 százalék, műtrágyaszóróból 5 százalék, kerékpárból 52 százalék, motor- kerékpárból 60 százalék és varrógépből 8—10 százalék a hasonló méretű magyar középüzemek évi termelési volumene. Ha az összehasonlítás alapjául szolgáló adatok csak megközelítő arányokat fejeznek is ki, meggyőzően bizonyítják, hogy hazai iparunkban a termelés tömegszerűsége alacsony fokon áll. Világos, hogy a nagy sorozat- gyártás előnyeit számításba kell venni, mert ezek nagyfokú munka-, energia- és anyagtakarékosságot tesznek lehetővé. A VIII. pártkongresszus hangsúlyozta azt a követelményt, hogy: „...minimális ráfordításokkal maximális eredményt érjünk el”. E célkitűzés megvalósításának egyik fontos eszköze a tömeg- gyártás fokozása. De a nagy teljesítményű, modem gépi technika alkalmazásának is egyik feltétele a nagy széria. Lehetséges-e azonban a széria- gyártás egy olyan kis országban, mint a miénk, amelynek belső piaca hamar telítődik? Kézenfekvő, hogy a sorozatnag>ság fokozásával egyidejűleg csatlakoznunk kell a nemzetközi munka- megosztáshoz is. Ez ugyanis óriási arányokban kitágítja a piaci elhelyezési leh.tőségeket termékeink számára. A termelés tömegszerűségének fokozása természetesen nem csupán gépipari, technológiai probléma. Ami, például a könnyűipart illeti, ott a gazdaságos sorozatgyártás és a kielégítő választék szempontjai gyakran keresztezik egymást. Egy szakértőkből álló lengyel delegáció Ausztriában a helyszínen tanulmányozva megállapította, hogy lehetséges a két követelmény egybehangolása. A választék gazdagságát nagy sorozatú gyártás esetén is biztosítja a nemzetközi árucsereforgalom. Ez utóbbiba viszont csak a világpiacon is kelendő, olcsó, tehát nagy szériákban készült áruval lehet bekapcsolódni. Bizonyos kettősség tapasztalható azonban az idézett problémában. Vannak ugyanis olyan tőkés középüzemek is, ame’yek- ben a tíz- és százezres nagyság- rendű darabszámok mellett mindössze évi néhány száz darabra terjedő volumeneket ft találunk. Enn;k ellenére, ezek esetében, elégtelen sorozatnagyságról mégsem bes éihetünk. Következésképpen a sorozatnagyLáttuk Hallottuk Szóvá tesszük JliiiifiiiiiiiiiiiuijiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiÉiiiiiiiiitiiifiiiiitiiiiiitifiititiyitfmiiiiimttmtimitiiiuiMiiiluiiirmiiiiHMiMiiMiMMNtMMMiM« Gödör Örülünk annak, hogy Békéscsabán egyre több utcában készül el a csatorna, s egyre több utcában vezetik be a vízvezetéket. Blaskó Mihály levélírónk is először ennek az örömének ad hangot, de ezután levelében elmondja azt is, hogy a Tanácsköztársaság útján készülő csatornánál az építők olyan kis deszkapallókat raknak le — az átjárást akarván ezekkel megkönnyíteni — hogy szinte életveszély azokra rálépni. Egyetértünk levélírónkkal, valóban, c gödrök felett valami biztonságosabb pallót is elhelyezhettek volna. Dicséret Ugyancsak levélben kaptunk hírt arról, hogy az Orosháza és Vidéke Földművesszövetkezet igazgatósága Szőlőspusztán büfé-falatozót rendezett be. Kovács Mihály levelezőnk kérte szerkesztőségünket, hogy ne csak a földművesszö- vetkezetet dicsérjük meg a modem falatozóért, hanem a Szőlős! Állami Gazdaságot is, amelynek vezetősége és dolgozói is szívesen működtek közre e falatozó létrehozásában. Egyszerű a tanulság: egy kis szívvel falun is lehet szép és korszerű üzletet berendezni. Sorrend Békéscsabán mindenki örömmel látta, hogy a Tanácsköztársaság útján modern, szép férfifodrász-üzletet rendeztek be. Akit azonban útja a vasútállomáson lévő föd* rászüzlctbe visz el, meglepetéssel tapasztalja, hogy mintha erre kevesebb gondot fordítanának. Bizonyára sorrendiség határozza meg egy-egy üzlet felújításának idejét, de jé lenne most már, ha erre az üzletre is sort kerítenének. Egyre többen érkeznek városunkba és abban az elhanyagolt üzletben nem a legjobb benyomásokat szerzik Békéscsabáról. (•erCZl.)
