Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-31 / 304. szám
KÖRÖSTÁJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET_________ M it ígér az 1964-es év a mozilátogatóknak? Leheti hogy tavaszra érfcez- *#•••••••••#•••••••••*•••••••••••••• nék meg a legjobbak, akkor j ___ v iszont nem szóltunk sem- j " As elmúlt év sorún KfllflnBscn kiéleződtek s viták arról, hogy milyen befolyással van, vagy egyáltalán befolyásolja-e ■ televízió a mozik látogatottságát. Tény, hogy a televízió gyors térhódításával együtt járt a filmszínházak közönségének megcsappanása, de aztán mégis kialakult valamiféle egyensúly, ez pedig azt eredményezte, hogy a kezdetben olyan hirtelen fellángoló vita Is alábbhagyott és ma már inkább a filmek minőségével indokolják, ha félház van a mozikban és nem a televízió hatásával. Mindezt pontról pontra bizonyltja az a beszélgetés, mely Borka József, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat Igazgatója és lapunk munkatársa között zajlott le a közelmúltban. A vállalat 1S6S. évi munkájáról és az új esztendő első negyedévének terveiről volt szó és olyan problémákról, melyek megvalósítása egyre sürgetőbb. a népművelő munka nélkülözhetetlen bázisává emelkedett. Huszonöt—harminc filmszínházunk üzemvezetője kitűnő propagandistahálózatot épített ki és rendszeresen tájékoztatja aktíváit a műsor várható eseményeiről. Újságíró: Említsük meg a legjobbakat! Igazgató: Szívesen: Vésztő, Tótkomlós, Csanádapá- ca, mindkét békéscsabai és orosházi mozá. Ezek az iskolákkal is jó kapcsolatot építettek ki, ég kívánság szerint rendezik meg az ifjúsági előadásokat, a gyermekek nagy örömére. Újságíró: Miért csak a mozik egyharmadára jellemző az, hogy színvonalasabb munkát végeznek, mint az elmúlt időkben? Igazgató: Ennek több oka van, és elsősorban a falusi mozik esnek ebbe a kétharmit_ Újságíró: Címeket kérnék! : Igazgató: Kosztolányi re- : gényéből a „Pacsirta”, Do- I bozy forgatókönyvéből a j „Hattyúdal”, a tv filmje: i a „Honfoglalás”. Külföldről j a „Boccaccio 70” olasz, a j „Germinál” magyar—fran- j cia, a „A nap vége” svéd, | „Az utolsó ítélet” Vittorio | de Sica filmje. Különben a j mados részbe. Nem tudták legfigyelemreméltóbb fii- | még megvalósítani a difié- mek mondanivalóját anké- j renciált propagandát, több tokon vitatjuk meg közön- j Újságíró: A vállalat tervének teljesítése sok mindent elárul. Mit mondhatunk erről? Igazgató: 1963-as módosított tervünket december lóén teljesítettük. Nem értékeljük túl ezt az eredményt, az viszont tény, hogy tavaly nem nyilatkozhattam volna így. Újságíró: Bizonyára a teljesítés okait jól ismerik, hiszen ebből fakadhatnak az új esztendő újabb eredményei Igazgató: Elsősorban Javult a filmátvétel, több olyan filmet tűzhettünk műsorra, melyek valóban vonzzák a közönséget. Érdekesség: ha csak közepes színvonalú magyar filmet kapunk, már az is siker! Újságíró: Itt ugye máris kísért a nosztalgia: mi lenne akkor, ha nemcsak közepes magyar filmek születnének, hanem igazán jók, mind több? Igazgató: Akkor a terv- teljesítéssel sokkal kisebb gondunk lenne. Mert a közönség igénye fokozódott — és ez nem közhely, emögött tartalom van! Jó filmre jönnek, gyengére nem. Újságíró: Idézhetnénk az elmúlt év legnagyobb Békés megyei sikereit? Igazgató: Hogyne. A Párbeszéd, a Pillantás a hídról, a Válás olasz módra, a Csodálatos vagy, Júlia, és az Optimista tragédia. Bocsánat; a csehszlovákok Jáno- sik-ja is siker volt, különösen Békéscsabán. Újságíró: Sokan egyáltalán nem ismerik a moziüzemi vállalat tevékenységét, feladatát. Azt, hogy milyen módszerekkel dolgoznak, pedig még annyian sem. Igazgató: Ezt naponta tapasztaljuk. Sokszor jönnek hozzánk olyan kéréssel, melyek nem ránk tartoznak. Például nem győzzük eleget hangoztatni: azt, hogy milyen filmeket játszanak a megyei mozik, nem mi dönt. jük el. Mi csak olyan filmeket tűzhetünk műsorra, amilyeneket kapunk. Újságíró: És a munkájuk módszere? Igazgató: Nem valami ör- döngős, de nem is köny- nyű... A mozik üzemvezetődnek tartalmi munkáját tekintjük a legfontosabbnak. Ennek színvonalát az üzemvezető és a párt, tanács, termelőszövetkezetek, üzemek jó vagy rossz kapcsolata dönti el. Nyolcvan mozink van, ennek egyharmada már film többet érdemelne, mint ahányan azt megnézik. A Hogy állunk, fiatalember? című magyar film nem egy rossz alkotás. Városokban, járási székhelyeken jól is ment. A kisebb községekben, falvakban még félházzal sem! Nyilván: a lakosság nagy része nem is tudott arról, hogy a moziban milyen filmet vetítenek. Több okot is mondhatnék még, de engedje meg, hogy csak egyet említsek: a falusi moziüzemvezetők munkájának javulását nagyban elősegítené, j ha méltóbb anyagi juttatásban részesíthetnénk őket, mint jelenleg. Újságíró: Olyan alacsony a fizetésük? Igazgató: A legtöbb üzemvezetőnk másodfoglalkozásként dolgozik a moziban. Nem várhatunk tőlük maximális odaadást Újságíró: Az új esztendő talán ezt is megoldja. Egyébként, milyen lesz az 1964-es év első három hónapjának műsora? Igazgató: Az első negyedév elé — sajnos — nem nézünk valami dús reményekkel. Ügy érezzük, gyengült az ellátás, kevés igazán jó filmre számíthatunk az első három hónapban. ságünkkel: az elsó negyed- • évben 25 ilyen filmankét • lesz Békés megyében. Újságíró: Gazdagodnak, I szépülnek a megye filmszín- j házai 1964-ben? Igazgató: Igen! Szarvason, I Körösladányban, Eleken, i Újkígyóson, Gádoroson, Ge- I rendáson és Zsadányban j szélesvásznú filmek veti- • tésóre is alkalmassá tesz-: szűk a mozit, ezzel 36-ra: emelkedik a megye széles-s vásznú filmszínházainak! száma. Különben az isme-: retterjesztő előadások film-5 ellátásán is javítani igyek-| szünk. 1963-ban 200 játék-S filmet közvetítettünk a szol. | noki filmraktárból az igény- J lök számára, reméljük • azonban, hogy az új évben • már nemcsak játékfilmeket, hanem ezakfümeket is kérnek tőlünk. Ezekről ugyanis nagyon elfelejtkeznek az! előadók, pedig kitűnő szak- ! filmeket tudnánk biztosíta- • Minden évünk nagy lépcső- Hová vezet a lépcsősor? ni a mezőgazdaság, az ipar • [fok, Művelhető csillagokba? vagy, ha úgy tetszik, a mű- ; Mit sziklából kifaragtak, vészét bármely területéről. • Azután a mesterei Az újságíró ezután meg- i Könnyedén csak elénk rak- köszönte az interjút, és az • ^taki új évre olvasói nevében is í sok sikert kívánt a Békés ! Ezt » kegyetlen-nagy kővet megyei Moziüzemi Vállalat- iMa«asra “aJd kl nak és a megye filmszínhá- \ “ előfho* ziainak. t Erősíti, illesztgeU? <s> •—-----------------------Ú jévi köszöntő Fénylenek a lépcsősorok • Alánkcsúszva s magasodva.: : Sok a munkánk, de a lépcsőt: Visszük a sor tetejére S már kővetkezőért nyúl-; [nánk: Kiállva a peremére. : ................................................................................. •••.»•»KIIIIIHIII l árya eseziboqáz... 141 éve született Petőfi Sándor Nem Kurucz Zsuzsannáról emlékezem, akit csaknem mindenki arról ismer már Magyarországon, hogy nagy költőnk, Petőfi Sándor testét táplálta születése után néhány héttel anyatejével, amikor pedig a kisded gyermek pihenésre hunyta le szemét, vigyázott lélegzetére s álmaira ... Egy egészen fiatal leánykáról szólok most: Kemuch Zsuzsannáról, akit kevesek ismernek még, de nem sokkal kisebb a jelentősége, mint a másiknak ... Annál bátrabban mondhatjuk ezt, mert Kurucz Zsuzsanna sem volt igazi dajka! Az igazi dajka — a legújabb kiskőrösi megállapítás szerint — Kurucz Pál- né Wrbovszki Anna volt. Az igazi dajka szerepe az irodalomtörténetben és a köztudatban is egyaránt sokáig nagy félreértésre adott okot. Akik később megismerték az ifjú Ker- nuch Zsuzsannát, nemegyszer összetévesztették személyét Kurucz Zsuzsannáéval. Pedig alakja nem azonos vele, de azzal sem, akiről Ferenczi Zoltán írja: „1823 februárjában anyja betegsége miatt Sándor dajkát kapott.” — Ker- nuch Zsuzsanna — éppen úgy, mint Kurucz Zsuzsanna — nem szoptatós dajka volt. Korban sem volt sokkal idősebb Petrovics Sándornál. E két neves személy funkciójával annyi párhuzamot nyugodtan vonhatunk, hogy csaknem egyidősek voltak, és valóban dajkálták az újszülött gyermeket: ez a dajkálás azonban csak játszogatás és dédelgetés volt. Az irodalomtörténet és a köztudat eddig mindvégig Kurucz Zsuzsanna nevéhez fűzte az igazi dajkaság érdemét, akiről úgy szólt az emlékezés, hogy Petőfi az ő melódiáját vélte mindig hallani meglett korában is, amikor szülőföldjére gondolt. A sorok fülbemászó dallama ott cseng szüntelenül, édesbúsan a mi fülünkben is: — „Cserebogár, sárga cserebogár ...” Valami nyoma mégis van Kernuch Zsuzsanna emlékének is az írott irodalomban. Zvarinyi Szilárd megemlékezéséről beszélek, akinek nagyszülei 141 évvel ezelőtt Petőfiék szomszédságában éltek Kiskörösön, kikhez nemcsak komasági viszony fűzte őket, hanem rokonsági is, mert Zvarinyi nagyanyja — Kemuch Zsuzsanna — és az öreg Petrovics unoka- testvérek voltak. Zvarinyi arról is számot adott Írásban, hogy a költőnél alig nyolc évvel idősebb nagymamája mesélte neki: sokszor eldajkálta a szomszédságban lakó másodunokaöcsi- kéjét, a későbbi Petőfi Sándort... Szerencsére nem veszett még ki teljesen a Zvarinyi család. Ma is él Békéscsabán a 86 éves Zvarinyi Lajosné, Kemény Margit, aki a derék Kemény Károly mezőberényi tanító egyetlen leánya. Kemény Károly arról is nevezetes, hogy testvérei — Pál, Mihály, János, Sámuel — Petőfi Sándor legjobb barátai közé tartoztak. A 86 éves matróna, aki egy elköltözött nyugdíjas művész felesége — már évek óta ágyban fekszik, leánya, a régen nyugdíjas rajztanár — gyengéd szeretettel és téltő gondossággal ápolja. Az elfüggönyözött kis sarokban türelmesen pihenő Idős, de mindig szép, sima arcú nénike nyomasztó gyengeségében is frissen, élénken, szívesen beszél családi emlékeiről: — „Uramnak nagymamája volt Zvarinyi Lajosné, született Kemuch Zsuzsanna — aki férjemet, mint árván hagyott gyermeket nevelte Szarvason hosszú ideig. Kemuch Zsuzsanna kislány korában Petrovicsék szomszédságában lakott, és csaknem mindennap átjárt hozzájuk Sándorral játszani. Petrovicsék azonban nemsokára elköltöztek mellőlük. Kernuch Zsuzsanna atyja kiskőrösi tanító volt, ő pedig később szarvasi tanító felesége lett. Nyolc évvel volt idősebb Petőfi Sándornál.” Azt hittem meg kell elégednem Kemuch Zsuzsannára vonatkozó eddigi szóbeli és írásbeli megemlékezésekkel, miközben egy rákospalotai krónikában újabb értékes adatokra bukkantam. Az írásos naplójegyzetekből megállapítottam, hogy a költő egykori szárazdajkája és játszótársa később is hűségesen ápolta a Petőfivel kapcsolatos közös emlékeket. A sorokból kitűnik, hogy Petőfi Szarvasra vándorló régi jó ismerősei versenyre keltek, hogy ott tanuló fiát sűrűn vendégül láthassák. Maga Koren István — a költő aszódi tanára —• is kereste erre az alkalmat, Kemuch Zsuzsanna pedig — aki „szív és lélek” volt mindenben —, a naplói jegyzetek szerint legforróbb szeretetét tanúsította a pajkos viselkedésű Petőfi Zoltán iránt: — „Zvarinyi Lajos tanító neje — akinél Zoltán barátaival gyakran uzsonnázott — egyik alkalommal azzal dicsekedett, hogy a fiú atyját, Petőfi Sándort, mikor még gyerek volt Kiskőrösön, sokszor ölében hordozta. Hogyne lett volna tehát kiváncsi annak fiára!” A naplóbejegyzés teljesen hiteles, kifejező és kétséget eloszlató: — ölében hordozta! Igaz, hogy Wrbovszki Anna fogadott dajkája volt Sándornak, emez pedig inkább csak nagyobb játszótársa, Kurucz Zsuzsannával együtt, s ha az idézett vers sorai ezért hivatalosan Wrbovszki Annát illetik, én rendületlenül hiszem a szájhagyomány és a naplói jegyzetek alapján, hogy az . alábbi versidézet Kurucz Zsuzsanna mellett Zvarinyi Lajosné Kernuch Zsuzsannának is szól: „Hazamegyek, ölébe vesz dajkám. Az altató nótr hangzik ajkán, Hallgatom s fél-álomban vagyok már... Cserebogár, sárga cserebogár...” Irányi István
