Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-24 / 302. szám
Ä63. december 24. 7 Kedd kífiek A közelmúltban avatták fel Csorváson az új művelődési otthont A korszerű, szép épületben kapott helyet a községi könyvtár és a mozi, ezenkívül most már tág tere nyüt annak is, hogy különböző szakkörök és művészeti csoportok működjenek. Az első jelek máris azt mutatják, hogy a községben megélénkült a kulturá. lis ólet és az impozáns, új kultúr- h áznak az egész község lakossága örül A községi könyvtárban mind több a látogató. Az olvasóterein berendezése mintaszerű. Gulyás Mihály karnagy vezényli a községi dalárdát. Felvételünk az avatóünnepségen készült, azóta új műsorral készülnek. Megjelent a Kertészeti Lexikon HOL A BOLDOGSÁG? természetes nálunk: mindenki ad Hosszú évek óta, de különösen a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése óta vártak, igényeltek a kertészeti szakemberek egy olyan mezőgazdasági lexikont vagy enciklopédiát, amelyben együtt megtalálják a foglalkozási körükben előforduló címszavak gyűjteményét és magyarázatát. Bár nagy szükség volt egy ilyen könyvre, de eddig csak a Mező- gazdasági Lexikon jelent meg, amelyben kevés hely maradt a kertészeti ismereteknek. Lehet, hogy többje lehetne ma már a vegyesipari vállalatnak is. Szebb meg jobb. Talán mi is tehettünk volna többet a körülmények megjavításáért. Biztosan megvolt nálunk is néhányszor a meg- feledkezés és a hanyagság is. De azért tudatunkban mindig ott volt a cél: többet adni az embereknek. Az igazgató sem meg a munkás sem áltatja magát. A körülmények, a lehetőségek, amit megengednek, annyit megtesznek. S most már itt van közel, a jövő évben meg azután, bezárják a düledező falú műhelyeket, öltözőket, mosdókat, s új otthonba költöznek. Melegséggel, emberséggel töltődik meg tehát a második otthon ott is, ahol most még nem fénylik minden. arácsony van, ünnep. Az ■^ otthon ünnepe. A családi fészkekben ma felfüggesszük a fenyőfára az ajándékokat, a kedvesség jeleit. Pistinek és Marikának megbocsátjuk a csintalanságot, s nem beszélünk a rossz osztályzatokról. Ma legyen mindenki boldog. A másik otthonban nem rakjuk fel a karácsonyfára azt, amit ott kaptunk. Egyszerűen tudomásul vesszük, hogy modern és kényelmes az ebédlőnk, új a gépünk, a műhelyünk, tiszta a Az eddigi hiányt pótolja, s tegyük hozzá mindjárt, nagyszerűen, a most novemberben 12 200 példányban megjelent Kertészeti Lexikon, amely 1150 oldalas terjedelemben, gazdag illusztrációval ad ismeretet a hazánkban előforduló zöldségfélékről, virágek- ról, gyümölcs- és díszfákról. Megmagyarázza ezek eredetét, kialakulásuk útját, de képet ad a növényvilág különböző módszerrel való szaporításáról, a növények kártevőiről, s az ellenük való védekezésről. környezetünk. Azt is „csak úgy” tudomásul vesszük, hogy jutalmat vagy prémiumot kaptunk meg azt is, hogy csomagot nyomtak a hónunk alá mint a vállalat Télapójának ajándékát. Egyszerűnek és természetesnek, sőt, mind jobban természetesnek tudjuk mi ezt be magunknak. Az is! Azért van a mi társadalmunk. Hanem mégis hálátlanok vagyunk— önmagunkkal szemben is —, há ennek az otthonunknak nem adjuk meg a szeretetet és tiszteletet mindazért, amit kapunk tőle. Amikor a fegyelmezetlenség erőt vesz rajtunk, amikor hanyagul és gondatlanul nyúlunk szerszámunkhoz, amikor vállat vonunk munkahelyünk vagyonának pazarlásán és elherdálásán — akkor mi tiszteletlenek és hálátlanok vagyunk. Igaz, sok gond, sok fáradságos óra színhelye is a munkahely, amíg a semmiből értéket, javakat hozunk létre, de mégis otthonunk, cselekedetünk és gondolkodásunk, terveink és alkotásaink háza — hát akkor adjuk meg becsülésünket. Ha többet nem is, de egy percet, legalább gondolatban szánjunk neki, második otthonunknak is ezen a családias estén. Varga Tibor Örök kérdés ez. Moslanában is gyakran felvetik, különösen a fiatalok, akik úgy érzik, hogy még nem találkoztak vele, s az idősebbek, kik életútju- kon valahol elvesztették. Vitaindító cikként is felmerül, mint legutóbb például a Magyar Ifjúság hasábjain. Engedjék meg kedves olvasók, hogy most én válaszoljak rá Hol a boldogság? — A helyes feleletet, úgy védem, egyetlen szóval is meg lehet adni: önmagunk, ban! A boldogság ugyanis nemcsak állapotot jelent, mit jólét, szerelem, a jól végzett munka öröme, dicsőség, stb. hozhat számunkra. Ez mind még csak megelégedettség. A boldogsághoz több kell! — Tehetség is! Ismerni kell saját magunkat is, hogy jól kifejleszthessük testi és lelki erőinket, ezeket egyensúlyban tarthassuk, képességeinknek, hajlamainknak, az egyéni és közösségi érdekeknek megfelelően kibontakoztathassu k. Ez többek között azt jelenti, hogy olyan munkát végezzünk, amihez kedvünk van, mert csak ez lehet igazán eredményes. Olya.- nokkal barátkozzunk és szórakozzunk, akiket magunkhoz közelállónak érzünk. Ne erőltessünk semmit, amit nem kívánunk, sem magunkra, sem másokra. Ne kövessünk el soha erőszakot — saját lelkűnkön. Végtelenül üres az olyan ember, aki a boldogságot csak a jólét elérésében látja. Jólétet el lehet érni — sokszor épp a boldogság árán is —, de boldogságot venni — soha! Ilyen üresek azok is, ákik a boldogságot csak a szerelemben hajhásszák, szórakozásban keresik. — Sokáig sorolhatnám még, hiszen amilyen véges még ma is az emberi tudás, olyan végtelen az emberi butaság! i :t. :■ Kell annyira becsülnünk saját magunkat, hogy megismerjük azt a valakit alaposan, akit úgy hívnak: én! — Kell annyira bátornak lenni, hogy szembenézhessünk önmagunkkal! Mélyre kell szállnunk a bányában is az ércért, mi a fémet rejti magában. 1 Meg kell találnunk az értéket saját lelkűnkben is. Ha megtaláltuk, s lahántottuk róla az önzés salakját, az már maga is boldog pillanat! Az életet magáért, magunkért és másokért is szeretnünk kell! Ha ezt meg tudjuk tenni, az már maga a boldogság! — Aki szívből tud örülni egy őszinte, kedves szónak, egy mosolynak, tájnak, levélnek, futó j hangulatnak, aki ismeretien mű- ! vészetet fedez fel a jégvirág min- j tájában az ablakon, akinek zene jj egy gyermek csilingelő kacagása, ! élmény egy szép napnyugta, egy ■ hajnal, egy jó könyv, egy csaitta■ nős tréfa, aki lelki szemeivel is ; lát, aki úton és útfélen képes ész- ; revenni a világ sok kis és nagy ; csodáját — ami mellett sokan 5 úgy mennek él, hogy meg sem : látják — aki észreveszi, gyűjti, • magáévá teszi az élet apró, sok ■ kis örömét, s fölényesen átugorja ■ a kicsinyesség, baj, bánat, bosz- ; szú töviseit, aki kibányássza sa■ ját leikéből az értéket és testéből 5 az erőt, hogy a maga gyönyörű- ; ségére másoknak is adhassa, az : — igen — boldog ember! — Az j ő gazdagságát soha nem lehet el- : venni, mert a tudás, a bölcses- jj ség, a mély érzés szeméből csil- J log elő, abban tükröződik. Az : ilyen ember tudja, hogy adni ! nagyobb öröm, mint kapni, ezért ! ad bizalmat, szeretetet, barátsá• got, segítséget másoknak is. Ha • sokat csalódik is, vissza is kap■ ja a társaitól a barátságot, s milyen boldogító, ha érzi, hogy kedvelik, szeretik, számon tartják, számítanak rá...! Az ember — saját magával és másokkal is, ha egy kicsit is igényes és ad magára — igazolni akarja létét! Tudja, ho«fy minden tudása, anyagi és szellemi java mások tudására, munkájára épül. Azért tanul, hogy taníthasson és dolgozik, hogy alkothasson. A mi fejlődő, szép közösségi életünkben már nem áll egyedül, minit régen, a lélekölő robotban. Itt a munka, mit kedvvel és hivatástudattal végzünk másokkal közösen és állandóan segítve egymást — alkotássá szépül, s alkotni már maga is boldogságot jelent. És itt álljunk csak meg egy pillanatra — hiszen igazán érdemes. Szocialista társadalmunknál? az emberről való gondoskodása jegyében a kis emberpalánták már az óvodában közösségi életet szívnak magukba a játék közben. Ez még tovább erősödik az általános iskolák ifjúságában, az út- '.örőszervezetben, a próbák, közös foglalkozások, kirándulások, táborozások során. Majd az ipari tanuló, közép- és főiskolai KISZ- szervezetekben élő ifjúságnak válik igazán vérévé és tudatossá bennük a közösségi érzés és szellem éltető, boldogító árama. Mert nálunk a pöttömnyi gyerektől a felnőttig senki sem marad egyedül, senkit sem hagyunk magára, népünk nagy családjában senki sem marad árva. Mindenki, gyermek, tanuló, dolgozó — közösség tagja. Minden ilyen társadalmi családban közös a munka, az eredmények és kudarcok, az öröm és a bánat is. Mindenki jobbat, szebbet, tökéletesebbet akar nyújtani. Nemcsak azért, mert közösségi és egyéni érdek nálunk már egybeesik. Az egyén örömére, sikerére rezonál a közösség minden tagja és így százszorosán felerősíti azt. Ha bánata van, mindenki megosztja vele, s az együttérzés által néki csak tört része marad... Az egymáson és egymásnak segítés visz a legszebb emberi magaslatokra. A fiatal kezét nemcsak óvónő, tanító, tanár, mester vezeti, ők maguk is segítik egymást. És ez a és mindenki kap. Kéz a kézben, váll a váll mellett élnek, tanulnak, dolgoznak testvérként a mi embereink. Mert ők sohasem felejtik már el, hogy nálunk az ón a mi után következik, s hogy a mi közös, szép és boldog életünk az én, az egyén boldogságának is a forrása. Annak, aki így gondol és érez, nem kell keresnie a barátokat — megtalálják majd azok őt! Nem kell hajszolnia, keresnie a szerelmet — egyszerűen csak találkozik vele és eléri! Néiki nincsenek hátsó gondolatai. Nem a pénzt és nem a pillanatnyi gyönyört hajszolja, hanem családot akar alapítani. Az ilyen ember partnerében nemcsak szeretőt keres, de barátot és ólettársat is! Sokan boldogtalannak mondják magukat azzal, hogy még soha sem érezték a boldogságot. Ne higgyünk nékik! Épp úgy nem tudhatják ők, hogy mi a boldogság, mint a betegen született ember sohasem tudhatja meg igazán, hogy mit jelent az egészség, míg meg nem gyógyították. A boldogtalanság már rangot jelenít! Azt, hogy már boldog volt hogy van mire emlékeznie! És akinek nincs mire emlékeznie? Aki úgy érzi, hogy még sohasem volt boldog? A* embereknek két szárnya van: a valóság és a képzelet. Bontsuk ki mellé vágyainkat is, ezek töltik fel lelkünk motorját, az akaratot. — És akkor repülhetünk is már! Élvezhetjük a célhoz érés hevét, iramát, örömét, mámorát, s ez is milyen nagy boldogság! Igen, a boldogságot akarni kell! Ez a mi szépülő, épülő új világunkban azt jelenti, hogy kéz a kézben kell együtt küzdenünk minden boldogság zálogáért, a békéért, a tiszta családi életért, mindenki boldogulásáért, mindenki boldogságáért! jn 1 * A „bőség kosarából” lassan már mindannyian vehetünk, a jognak asztalánál már mind itt foglalunk helyet. Ragyogjon hát a „szellem napvilága” is ne csak minden ház ablakán, de minden szem tükréből is! A nap fénye pedig nemcsak világot megváltoztató gondolatot, de éltető, mély érzést — boldogságot is fakaszt. Dr. Tímár István wilnmKwb Nappali sötétség Nádai Gábor, az ismert író tihanyi nyaralása egyik napján ösz- szetalálkozik Janits Ferenccel, s közös emlékeik kapcsán felidézik 1944 augusztusinak napjait... (Bemutatja a szarvasi Táncsics mozi, december 22-től 25-ig.)
