Békés Megyei Népújság, 1963. december (18. évfolyam, 282-304. szám)
1963-12-15 / 294. szám
6 IMS. december IS, f'SALAD-OTTHON Az ajándékozás Művészet? Mindenesetre jobb, ha ennek fogjuk fel, mint robotnak, fárasztó kényszerűségnek. Az áruházak ugyanis tele vannak olyan emberekkel, akik a köteles, ségtudás zordon ábrázatával — és hegyes könyökével — törnek utat emeletről emeletre, pulttól pultig. A zsebekben és a kézitáskákban a százasok mellett listák lapulnak: kipipált, aláhúzott és megkérdőjelezett tételekkel. Néha szinte nehezen hisszük el, hogy a szeretet ünnepe közeledik, s hogy nem csak kapni, adni is öröm. Az ajándékozás (igenW) művészetének vannak általánosan elfő. gadott és vannak vitatott illemszabályai. Az előbbi csoportba tartozik, hogy nemcsak az árcédulát vesszük le minden ajándéktárgyról, hanem a minőségére, drágasá. gára. vagy olcsóságára vonatkozó szóbeli utalásokat is mellőzzük. Nyílt kérdés viszont, hogy milyen értékű ajándékot ülik adni. Álláspontunk: nem olyan drágát, hogy a nemes gesztus bennünket anyagi romlásba döntsön, — a megajándékozottat pedig lelkiismereti válságba sodorja. Egyesek szerint a karácsonyi ajándék csak meglepetés lehet. Szerintünk nem. Egyrészt: vannak tárgyak (némely ruhanemű, sőt esetleg könyv vagy hanglemez is), melyek sikeres bevásárlásához a leendő tulajdonos jelenléte szüksé. ges. Csak így kerülhető el az átadáskor a kényszeredett mosoly, utólag a csereberélés, sértődés, ke. serűség. De másrészt — s ez legalább ilyen fontos szempont — vannak olyan emberek is, akik nem kedvelik a meglepetést, még a kellemes fajtájút sem. Ha valóban örömet akarunk okozná, velük együtt menjünk vásárolni, így pótajándékként még a böngészés, válogatás izgalmát is megszerezzük nekik — ugyanazért az árért. Persze, azért a karácsonyfa alatt sorakozó csomagok jelentős részét titokban vesszük meg és gondosan elrejtve tároljuk egészen a nagy napig. Eltaláltuk-e a kívánságokat? —ez jórészt attól függ, hogy a szeretet és figyelem szép erényét csak hivatalos ünnepén vagy a hétköznapokon is gyakorolj uk-e. Általánosan elfogadott szabály: az ajándékot ízlésesen, kedvesen Gyors egytálétel-receptek Savanyú káposzta sült kolbásszal, francia módra Vékonyra szeletelt szalonnát, apróra vágott hagymát és karot- tarépát helyezünk a Kukta-fazék aljára. Erre tesszük a savanyú káposztát, melyet nemcsak vízzel, hanem egy pohár fehér borral főzünk feL Személyenként egy párt debrecenit számítsunk, melynek egyik felét a káposztában főzzük ki, másik felét tálalás előtt zsírban pirosra sütve adjuk fel hozzád Hasáb-burgonya A megtisztított burgonyát hoez- szantí hasáboki* vágva megmos- suk, tiszta konyharuha között teljesen megszárítjuk. Forró zsírban pirosra sütve megsózzuk, apróra vágott petrezselyemzölddel meghintve tálaljuk. ~lo4Me$ye.n... Bármennyire is „tartotta magát” a kellemes ősz, utóbb mégis tért hódít a zord tél. Felnőttszámba menő diák elgondolkodva sóhajt fel: —- Hol van már az a régi jó világ, amikor még szénszünet is létezett a suliban... íme, Archimedes-törvény modern változata: „Minden értekezlet annyit, veszít a súlyából, amennyi az általa kiszorított termelési órák száma." „tálaljuk”, csomagoljuk, esetleg díszítjük is. Csak egy példa: ha nagymamának gyapjúfonalat vet. tünk egy motringot legombolyítunk, egy nagyobb és egy kisebb golyóvá, ezekből kismadarat állítunk össze, fadarabkából készítve lábat, kartonpapírból csőrt, szárnyat, farktollakat, színes szálból még szemet is öltögoth etünk. Vitatott probléma: ajándék-e a praktikus, szükséges holmi, adhatunk-e ünnepre olyasmit, amit úgyis meg kellett volna vennünk a „megajándékozottnak” vagy 5 szerezte volna be magának. Véleményünk: ez nem illem vagy szokás, hanem pénz kérdése. Akinek ingekre, tréningruhára, meleg papucsra van szüksége, jobban örül, ha ezeket kapja, mintha „előkelő” haszontalan dísztárggyal lepik meg. Persze jó, ha a célszerű holmit jobb minőségben, szebb kiviteliben vehetjük meg, mint máskor tennénk vagy mint, amit ő vásárolna magának. (Selyempuplin ing, szőrmés papucs stb.) És még jobb, ha jut még valami kis ráadás-ajándékra is, a józanságon felül egy kis kedves könnyelműségre. Ennek igazán nem kell drágának lennie, hiszen elsősorban érzelmi értéke van. O. K. Férfi a boltban A bolti kosarat a dórnak. Vizsgálódom: kezembe veszem, az- makaróni, tarhonya, tán pár lépést teszek \ citrompótló, zsernle- elóre, hogy helyet morzsa... Egész testeadjak az utánam érkezőknek. Megállók. Kabátom felső részéi kissé széthajtva, benyúlok a zakóm bal felső zsebébe, hogy elővegyem azt a kis papírszeletet, amire felírtam a feleségem utasításait. Sikerül. Feltűnően tartva olvasom, hogy minden érdekelt lássa, ennyi történt. Ezt a kis semmiséget vettem elő csupán. Máskülönben dehogyis nyúltam volna a zsebembe! De mi is van apapíron? — Egy csomag pörkölt kávé, egy doboz cipőkrém, egy üveg barackdzsem, egy Ultra-mosogatópor, egy csomag papírszalvéta... Na, de egyszerre elég is eny- nyit megjegyezni. Járatlan vagyok a dolgokban. Merre induljak, hol kezdjem? Csak semmi tétovázás, mert mindjárt gyanússá válsz! — mormolom magamnak és a lábaim nem tudnak ellenállni. Az egyik polc felé somén hőhullám fut végig. Vigyázz, figyelnek! Valamit venned kell, mert máskülönben... Mentő ötletem támad. A bátorságom most visszatér. Fölényesen nyúlok egy csomag tarhonya után, megfogom és magasra emelve beleejtem a kosaramba. Látjátok emberek, nem vagyok én olyan, amilyennek még az előbb képzeltetek! Továbbmegyek. Csokoládé, cukorka? — Ez nem kell, éppen most vettem az egyik édességboltban három Üjltó-szeletet. Ahány gyerek otthon, annyi szelet a zsebemben. De hogy került oda, kérdezhetnék, ha most például az egyiket a kesztyűmmel kirántanám? Óvatosan megtapogatom. Talán nem lesz semmi baj. Nem' kockáztathatok, elvégre tisztességes ember hírében állok. Kávé, ott a kávé! — sietek most már a második polchoz, és a gyakorlott vásárló mozdulatával nyúlok utána. Végre! Nem sokat teketóriázom, dobom a kosaramba. Na, de most... hogyan, merre tovább? Papír- szalvéta! Hohó, rádismerek, nem fogsz ki rajtam. De hogy közelítselek meg? Az az átkozott cukorka— cikoládé-polc... Ismét széles iv, közben még csak oda sem nézek. Amikor túljutok rajta, megkönnyebbülök. Most már az enyém a papírszalvéta is. A legszebbet választom, hadd szerezzek egy kis örömet a feleségemnek. És most már megyek. Először a pénztárhoz, aztán a szabad levegőre, mert mintha fájna a fejem. Bizony, a háború óta elszoktam az ilyen rendkívüli izgalmaktól. Na, majd otthon beveszek egy barbamidot. Az egyik gyereket pedig lekül- döm, vegye ő meg, ami még hiányzik. Fiatal, jobban bírja. Egy csokimvalót kap kárpótlásul. Csák m tarhonyával mit csináljak? Pásztor Béla «a. A szőrme az Mén divatosabb, mint valaha. Díszítik vele a bundákat, sapkákat, gallérokat, kézelőket. Felhasználják a kabátok, sőt a ruhák ékesi- tésére Is. Persze, az igazi prém nem olcsó mulatság. A nemes, valódi szőrmék különösen drágák. Ámde a szőrme ifi valót még költségesebbé teszi a szakmunka. , Azok a nők. akik különösen kedvelik a szőrmét, találékonyan olyan megoldásokat keresnek, amelyek a rendelkezésükre átló egyes darabok sokoldalú felhasználását, viselését teszik lehetővé. Rajzunk olyan megoldásokat ábrázd, amelyek an egyes szőrmedarabok többféle felhasználására alkalmasak, függetlenül a díszítendő ruhától. Bemutatunk egy keskeny szőrme- sála*. Ez kabátra, ruhára egyaránt alkalmazható. A rögzítése mindössze egyetlen nagy gomblyukkal történik. Bemutatunk továbbá egy vakondok- prémből készült „kendőt”. Ez szövet- rslkra van rádolgozva. Fejkendő cd»o», jár* Is alkalmas. Kabátra kámzsaszerűen illeszthető. Sokan viselik ruhához is. A nagy, szögletes, galléralakú lélekmelegítő kabáton és ruhán egyaránt csinos, mutatós. Legszebb darabjai perzsából készülnek. Figyelmet érdemel végül a szőrmestóla. Sokan arabosan, fejre-nyakra csavarva hordják. De csupán a nyak és. a váll dörül elrendezve Is szép. Többnyire este viselik, színházba vagy pedig estélyi ruhához. Az anyaga lapos szőrme. —fóti— A KÉT HAJÓ S3. NAPJA KAR, HOGY ÚTON FAN AZ INDIAI ÓCSjÍNON. KAPITÁNY L VI ! GATT zeóv/o roó NutVA mopgonyt vetnek A szárazföld közvetlen közelébe. * * 4
