Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-02 / 258. szám
1963. november 2. Szombat Népszerűség és elvtelenség yakran hallani üzemeink, w vállalataink, intézméinyednk dolgozói közötti beszélgetések során véleményeket: Szigorú, de igazságos ember az öreg. Bár mindenütt ilyen főnök lenne... Az ilyen megjegyzésekben a közvélemény elismerése nyilvánul meg az adott munkahely vezetője iránt, s ha apróbb hibáit meg is említik — hiszen nincsen • rózsa tövis nélkül — egészében népszerű és megbecsült előttük a „főnök”. Szeretik is őt, mert úgy érzik: helyében maguk is hasonlóképpen cselekednének a döntéseknél. De sok más dolog miatt is becsülik őt. Milyen vonások jellemzik általában a népszerű emberek cselekedeteit? Nem sillabuszt akarunk összeállítani az ismérvekről, inkább néhány tipikus példával szeretnénk érzékeltetni ezt. A megyei tanács egyik osz” tályvezetőjét sűrűn látni beosztottjaival munkaidő után is. Jóbaráti viszonyban vannak egymással, az egész osztály egységes, egészséges kollektívát alkot, amely a munkában azonban nem ismer semmiféle „haverságot”. Vezetőjükről úgy beszélnek munkatársai, hogy „egész ember”. Ha kérdezzük: miért? így sorolják: — Először is senki nem tud többet nála az osztályon, valóban rátermett, tanult, művelt ember. Irányításával óramű pontossággal, jól szervezetten halad a munkánk. Ha azonban valamit nem ért vagy nem eléggé tájékozott benne, — hiszen szerteágazó teendőink vannak, s nincs mindenhez szakképzettsége egy vezetőnek sem — nem ragaszkodik mereven a korábbi álláspontjához, hanem hallgat a mi véleményünkre. Ilyen azonban kevésszer adódik, mert a reszortokban is sokszor jártasabb a felelősöknél... Ezt példázzák osztályértekezleteink. Ilyenkor kendőzetlenül fejére olvassa mindenkinek a mulasztásait és nem fogad el kibúvókat. Egyenes, nyílt szellemű megbeszéléseink mindig lendületet adnak a munkánkhoz, s ezt a szellemet igyekszünk megvalósítani a járási csoportoknál is... Nemrég egy mérnökkel beszélgettem, aki szintén egyik fontos megyei szervünk alkalmazottja. Hasonlóképpen vélekedett a szerv vezetőjéről. Ezt mondotta: — Igaz, nem szakember, de jól szervezi és irányítja a munkánkat. Nem is szükséges, hogy valamennyi szakterülethez értsen, ezt nem is lehet elvárni egyetlen vezetőtől sem. Azért szeretjük őt, mert munkánkon kívül is közéi áll hozzánk, igyekszik segíteni egyéni problémáinkon, s ez valamennyiünknek nagyon jólesik. Ugyanakkor nem hallgatja el véleményét, ha nem úgy megy a munka, ahogyan kellene. A bírálat, ha sokszor szúr is, ösztönöz a jobb munkára. Így vagyunk a dicsérettel is. Sokszor jobban esik ez, mint néhány forint prémium.. . C két példából leszűrhetjük: " az a vezető népszerű beosztottjai között, aki határozottan, céltudatosan irányítja a kollektíva munkáját, nyíltan megmondja véleményét, akkor is, ha ez nem szerez örömet a beosztottjainak. Ugyanakkor van „bátorsága” ahhoz is, hogy elismerését fejezze ki, ha erre rászolgálnak a munkatársai. Ítéleteiben mindig igazságos, s nem tesz különbséget a hozzá „közel álló” vagy kevésbé ismert Legfrissebb jelentés: Elérték a lengedei bányászokat Lengede A nyugat-németországi Lengede vízzel elárasztott vasércbányájának 79 méteres mélységben lévő „légzsákjába” pénteken reggel öt óraikor behatolt a napok óta egyfolytában dolgozó fúrófej. Gerhard Hanusch, a múlt csütörtöki katasztrófa óta szabadulásra váró három bányász egyike telefonon jelentette ezt a felszínen dolgozó mentőosztagoknak. A külvilágban százak lesték a híreket, s örömujjongásban törtek ki. A menitőakna fúrása ezzel befejeződött. A három szerencsétlen ember kiszabadítására azonban így is csak órák múlva kerülhet sor. Először elő kell készíteni a lég- nyomás-mentesítő kamrát — ez a munka 8—10 órát vesz igénybe. A mentőkabinban felszínre hozott bányászok ezután orvosi ellenőrzés alatt néhány órát töltenek a kamrában, hogy fokozatosan alkalmazkodjanak a normális felszíni légnyomáshoz. Mint ismeretes, a három bányász életét az mentette meg, hogy 79 méter mélységben a föld alatt, magas- nyomású „légbuborék” keletkezett, amely visszatartotta a 40 halálos áldozatot követelő vízáradatot. (MTI) dolgozók között, egyszerűen azért, mert mindenki egyformán közel áll hozzá. A jó vezető általában nem tö** rekszik „külön” népszerű lenni. Ez spontánul, egész magatartásának, tevékenységének egyenes eredménye. Vannak azonban, — hál* Istennek egyre kevesebben — olyan „főnökök” is, akik elvtelenül akarnak népszerűek lenni. Egyik mezőkovácsházi járás beli termelőszövetkezet elnöke is ilyen. Ebben a termelőszövetkezetben nem haladtak úgy a munkák, ahogyan kellett volna. Ez elsősorban a vezetőségnek, s magának az elnöknek a hibájából történt. Egész évben rossz volt a munkaszervezés, a szövetkezeti gazdák nagy része emiatt jogosan elégedetlenné vált. Megingott az elnök tekintélye. Ezt úgy igyekezett helyreállítani — noha a szövetkezet közös állatállománya szűkiben van a takarmánynak — megengedte, hogy munkaegységenként három kiló kukoricát osszanak ki a tagok között. Igaz, ezzel megnyerte néhány gazda tetszését, de ugyanakkor ártott az egész szövetkezetnek. Másik termelőszövetkezetben két munkacsapat premizálását a talajadottságoktól függetlenül hagyta jóvá az elnök, ezzel jogtalan előnyökhöz juttatta a hozzá közelebb állókat. A z ilyen módszerek azonban ” csak ideig óráig növelik egyes csoportok között a vezető tekintélyét, s ha átmenetileg el is éri az illető, hogy a kollektíva nagyobb része „jó vezetőnek „rendes embernek” tartja, előbb- utóbb kiderül és lelepleződik elvtelen magatartásának károssága. A részrehajlás, gerinctelenség, következetlenség, a való helyzet elhallgatása, sehol sem növeli a vezető tekintélyét, hanem ellenkezőleg, az ilyen magatartással saját magát járatja le az illető. Ugyanúgy nem számíthat népszerűségre az, aki a munkán kívül nem törődik beosztottjaival, nem igyekszik segíteni őket egyéni gondjaik eligazításában. Varga Dezső NAPTAR Ságvári Endre — 50 évvel ezelőtt, 1913 novemberében született Ságvári Endre, a harcos, fiatal értelmiségi generáció példaképe, a magyar munkásmozgalom mártírja. Fiatalon kapcsolódott be a szociáldemokrata ifi -sági mozgalomba. 1941-től az OIB vezetője, számos ifjúsági tüntetés szervezője volt. Ő alapította a Békepárt (1943-tól kezdve a KMP neve) című lapot. Óriások és törpék c. regénye 1957-ben jelem meg, Hámori Ottó: Enri címmel írta meg életrajzi regényét (1957). — 305 évvel ezelőtt, 1658 novemberében született Henry Purcell angol zeneszerző, az angol barokk egyik legkiválóbb képviselője, akinek működéséhez az angol opera virágkora fűződik (Didó és Aeneas). * — 70 évvel ezelőtt, 1893 novemberében halt meg Jan Matej- ko a lengyelek egyik kiemelkedő történeti festője (Varsói országgyűlés, A várnai csata). * — 160 évvel ezelőtt, 1803-ban indultak el regényes útjukra Washingtonból Margwather Lewis és William Clarke amerikai utazók. Útjuk nyugatra, a Mississippi folyóhoz vezetett, majd a Missouri torkolatánál teleltek át. Tavasszal felhajóztak a Missourin és felderítették annak három forráságát. Útjukat tovább lóháton folytatva a Sziklás-hegységen át a Swake- folyó mentén 1805 novemberére elérték a mai Kolumbiát. Észak- és Közép-Amerikát először ők utazták be. ENSZ-hafározat az atomfegyver-kísérletek kérdéséről New York Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága határozatot fogadott el a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének kérdéséről. A javaslat arra sürget valamennyi államot, hogy csatlakozzék a Moszkvában aláírt részleges atomtilalml szerződéshez és felszólítja a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságot, hogy folytasson tanácskozásokat az atomfegyver-kísérletek teljes betiltása céljából. A határozatra 97 ország szavazott. A határozat ellen csak egy ország, Albánia adta le szavazatát. Három ország, Kuba, Franciaország és a Közép-afrikai Köztársaság tartózkodott a szavazástól. Kambodzsa nem vett részt a szavazásban. A határozatot jóváhagyás vé_ gett a közgyűlés elé terjesztik. * Az ENSZ különleges politikai bizottsága csütörtökön befejezte az atomsugárzásról folytatott vitát. A bizottság egyhangúlag határozatot fogadott el, amely hangsúlyozza az atomsugárzás veszélyeit és kiemeli a Moszkvában kötött atomcsend-szerződés jelentő- (MTI) ■BH—JIJ . ■■ ti'.'"".." GERŐ JÁNOS. Bányaszerencsétlenség Nyugat-Németországban Legende: Október 24-én este a kis nyugatnémet bányászfaluban átszakadt az ércmosásra használt víztároló gátja és mintegy ötszázezer köbméter víz zúdult a tárnába. Az elöntött tárnából mindössze hét bányászt sikerült élve kimenteni, 43 bányász megmentésére nincs remény. A képen: az egyik megmentett bányász a hordágyon. (MTI Külföldi Képszolgálat) (12.) Nem várta meg, amíg támadnak. Kivette a zsebéből az adásvételi szerződést, odahajította éli bük. — A lovat, szekeret eladtam. A járlatlevélet már átírták a tanácsházán. — Azt igen jól tette — helyeselt az agronómus és visszaadta a papírt. — De most azt szeretnénk tudni, hogy visszajön Mihály bátyám a kertészetbe vagy nem? Állta a tekintetüket. Keményen mondta: — Egyszer már kijelentettem az agronómus kartársnak, mikor nálam jártak: nem? Sütős megkopogtatta ceruzájával az asztalt. Csendesen ejtette a szavakat: — Most más alapon hívjuk. Nem úgy lesz, mint tavaly. Okultunk mi is. Abban egyeztünk meg a kertészekkel, hogy minden száz forintból negyven az övéké. — Az én földemről mind az enyém! — Szóval, tovább akarja bomlasztani a szövetkezetét? — kérdezte Sütős fenyegetően. — Már így is sokan hivatkoznak magára, azt hajtogatják: ha Veres Mihálynak lehet, nekik is. Ezt pedig nem tűrhetjük. Tegnap megtárgyaltuk az ügyét és úgy határoztunk r ha nem jön vissza a szövetkezetbe, megvonjuk a háztáji földjét. Hatszáz négyszögölet hagyunk. Azon kertészkedhet, ha akar. — Inkább kilépek a szövetke. zetből. Adjátok vissza a kilenc holdamat. Azt se bánom, ha gyengébb földdel elégíttek ki. Sütős a fejét rázta. — Milyen jogon veszitek el a háztájit, mikor nyolc holdat ingyen használtok? Ilyet még a régi világban se mertek volna megtenni a paraszttal! — Kérem szépen — szólt közbe az agronómus — a közgyűlés határozatot fogadott el és ennek alapján csak annak a tagnak adhatunk egy hold háztájit, aki legalább százötven munkaegységet vagy ennek megfelelő munkát teljesít minden esztendőben. Veres már azt hitte, elvesztette a csatát. De most kapott egy szalmaszálat, amibe belekapaszkodhatott. Remegő kézzel cigarettára gyújtott, aztán nagy nehezen kinyögte: — Szóval százötven?... — Legalább annyit — hagyta jóvá az agronómus. Mi lenne, ha elfogadnám? — kérdezte magában és úgy érezte, megtalálta a kivezető utat eb. bői a kutyaszorítóból. — Miska bátyám, térjen észhez! — mosolygott; barátságosan a nagy mackó. Láthatja, békés szándékkal vagyunk. Még a múltat se hánytorgatjuk. „Négy hold tengerit meg egy hold krumplit elvállalok. Legfeljebb majd napszámosokat fogadok kapáláskor” — gondolta bizakodva és igyekezett barátságos arcot vágni, hogy észre ne vegyék ravaszkodását. — Meglesz! Több is, nemcsak százötven, de nem a kertészetben — mondta ki a döntést. — Tudtam én, hogy megegyezünk — jelentette ki Sütős békü- lékenyen és az járt az eszében, hogy ez csak az első lépés, utána hamarosan feladja az önállóságot Veres Mihály véglegesen. A kedvező válasz visszaadta Veres Mihály bátorságát. Ügy látta, szorult helyzetben van a szövetkezet, s minden munkaerőre szükségük lenne. Kis töprengés után már ő kérdezett: — A családtagoké is beleszámít a teljesítménybe? — Természetesen — bólogatott készségesen az agronómus. — Minden családtagot szívesen foglalkoztatunk, hiszen a kapásoknál úgyis emberhiánnyal küzdünk majd. — Akkor jó! — mondta Veres Mihály. — Így már azt hiszem,
