Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-02 / 258. szám

1963. november 2. Szombat Népszerűség és elvtelenség yakran hallani üzemeink, w vállalataink, intézméinyednk dolgozói közötti beszélgetések so­rán véleményeket: Szigorú, de igazságos ember az öreg. Bár min­denütt ilyen főnök lenne... Az ilyen megjegyzésekben a közvéle­mény elismerése nyilvánul meg az adott munkahely vezetője iránt, s ha apróbb hibáit meg is emlí­tik — hiszen nincsen • rózsa tövis nélkül — egészében népszerű és megbecsült előttük a „főnök”. Szeretik is őt, mert úgy érzik: he­lyében maguk is hasonlóképpen cselekednének a döntéseknél. De sok más dolog miatt is becsülik őt. Milyen vonások jellemzik álta­lában a népszerű emberek csele­kedeteit? Nem sillabuszt akarunk összeállítani az ismérvekről, in­kább néhány tipikus példával sze­retnénk érzékeltetni ezt. A megyei tanács egyik osz­” tályvezetőjét sűrűn látni be­osztottjaival munkaidő után is. Jóbaráti viszonyban vannak egy­mással, az egész osztály egységes, egészséges kollektívát alkot, amely a munkában azonban nem ismer semmiféle „haverságot”. Vezető­jükről úgy beszélnek munkatársai, hogy „egész ember”. Ha kérdez­zük: miért? így sorolják: — Elő­ször is senki nem tud többet nála az osztályon, valóban rátermett, tanult, művelt ember. Irányításá­val óramű pontossággal, jól szer­vezetten halad a munkánk. Ha azonban valamit nem ért vagy nem eléggé tájékozott benne, — hiszen szerteágazó teendőink van­nak, s nincs mindenhez szakkép­zettsége egy vezetőnek sem — nem ragaszkodik mereven a ko­rábbi álláspontjához, hanem hall­gat a mi véleményünkre. Ilyen azonban kevésszer adódik, mert a reszortokban is sokszor jártasabb a felelősöknél... Ezt példázzák osztályértekezleteink. Ilyenkor kendőzetlenül fejére olvassa min­denkinek a mulasztásait és nem fogad el kibúvókat. Egyenes, nyílt szellemű megbeszéléseink mindig lendületet adnak a munkánkhoz, s ezt a szellemet igyekszünk meg­valósítani a járási csoportoknál is... Nemrég egy mérnökkel beszél­gettem, aki szintén egyik fontos megyei szervünk alkalmazottja. Hasonlóképpen vélekedett a szerv vezetőjéről. Ezt mondotta: — Igaz, nem szakember, de jól szervezi és irányítja a munkánkat. Nem is szükséges, hogy valamennyi szak­területhez értsen, ezt nem is lehet elvárni egyetlen vezetőtől sem. Azért szeretjük őt, mert munkán­kon kívül is közéi áll hozzánk, igyekszik segíteni egyéni problé­máinkon, s ez valamennyiünknek nagyon jólesik. Ugyanakkor nem hallgatja el véleményét, ha nem úgy megy a munka, ahogyan kel­lene. A bírálat, ha sokszor szúr is, ösztönöz a jobb munkára. Így va­gyunk a dicsérettel is. Sokszor jobban esik ez, mint néhány fo­rint prémium.. . C két példából leszűrhetjük: " az a vezető népszerű beosz­tottjai között, aki határozottan, céltudatosan irányítja a kollektíva munkáját, nyíltan megmondja vé­leményét, akkor is, ha ez nem sze­rez örömet a beosztottjainak. Ugyanakkor van „bátorsága” ah­hoz is, hogy elismerését fejezze ki, ha erre rászolgálnak a munkatár­sai. Ítéleteiben mindig igazságos, s nem tesz különbséget a hozzá „közel álló” vagy kevésbé ismert Legfrissebb jelentés: Elérték a lengedei bányászokat Lengede A nyugat-németországi Lenge­de vízzel elárasztott vasércbányá­jának 79 méteres mélységben lé­vő „légzsákjába” pénteken reggel öt óraikor behatolt a napok óta egyfolytában dolgozó fúrófej. Ger­hard Hanusch, a múlt csütörtöki katasztrófa óta szabadulásra váró három bányász egyike telefonon jelentette ezt a felszínen dolgozó mentőosztagoknak. A külvilágban százak lesték a híreket, s öröm­ujjongásban törtek ki. A menitőakna fúrása ezzel befe­jeződött. A három szerencsétlen ember kiszabadítására azonban így is csak órák múlva kerülhet sor. Először elő kell készíteni a lég- nyomás-mentesítő kamrát — ez a munka 8—10 órát vesz igénybe. A mentőkabinban felszínre hozott bányászok ezután orvosi ellenőr­zés alatt néhány órát töltenek a kamrában, hogy fokozatosan al­kalmazkodjanak a normális fel­színi légnyomáshoz. Mint ismere­tes, a három bányász életét az mentette meg, hogy 79 méter mélységben a föld alatt, magas- nyomású „légbuborék” keletke­zett, amely visszatartotta a 40 ha­lálos áldozatot követelő vízárada­tot. (MTI) dolgozók között, egyszerűen azért, mert mindenki egyformán közel áll hozzá. A jó vezető általában nem tö­** rekszik „külön” népszerű lenni. Ez spontánul, egész maga­tartásának, tevékenységének egye­nes eredménye. Vannak azonban, — hál* Istennek egyre keveseb­ben — olyan „főnökök” is, akik elvtelenül akarnak népszerűek lenni. Egyik mezőkovácsházi járás beli termelőszövetkezet elnöke is ilyen. Ebben a termelőszövetke­zetben nem haladtak úgy a mun­kák, ahogyan kellett volna. Ez elsősorban a vezetőségnek, s ma­gának az elnöknek a hibájából történt. Egész évben rossz volt a munkaszervezés, a szövetkezeti gazdák nagy része emiatt jogosan elégedetlenné vált. Megingott az elnök tekintélye. Ezt úgy igyeke­zett helyreállítani — noha a szö­vetkezet közös állatállománya szűkiben van a takarmánynak — megengedte, hogy munkaegysé­genként három kiló kukoricát osszanak ki a tagok között. Igaz, ezzel megnyerte néhány gazda tetszését, de ugyanakkor ártott az egész szövetkezetnek. Másik ter­melőszövetkezetben két munka­csapat premizálását a talajadott­ságoktól függetlenül hagyta jóvá az elnök, ezzel jogtalan előnyök­höz juttatta a hozzá közelebb ál­lókat. A z ilyen módszerek azonban ” csak ideig óráig növelik egyes csoportok között a vezető tekintélyét, s ha átmenetileg el is éri az illető, hogy a kollektíva nagyobb része „jó vezetőnek „rendes embernek” tartja, előbb- utóbb kiderül és lelepleződik elv­telen magatartásának károssága. A részrehajlás, gerinctelenség, kö­vetkezetlenség, a való helyzet elhallgatása, sehol sem növeli a vezető tekintélyét, hanem ellen­kezőleg, az ilyen magatartással saját magát járatja le az illető. Ugyanúgy nem számíthat népsze­rűségre az, aki a munkán kívül nem törődik beosztottjaival, nem igyekszik segíteni őket egyéni gondjaik eligazításában. Varga Dezső NAPTAR Ságvári Endre — 50 évvel ezelőtt, 1913 no­vemberében született Ságvári Endre, a harcos, fiatal értelmi­ségi generáció példaképe, a ma­gyar munkásmozgalom mártírja. Fiatalon kapcsolódott be a szociáldemokrata ifi -sági moz­galomba. 1941-től az OIB veze­tője, számos ifjúsági tüntetés szervezője volt. Ő alapította a Békepárt (1943-tól kezdve a KMP neve) című lapot. Óriások és törpék c. regénye 1957-ben jelem meg, Hámori Ottó: Enri címmel írta meg életrajzi regé­nyét (1957). — 305 évvel ezelőtt, 1658 novemberében született Henry Purcell angol zeneszerző, az angol barokk egyik legkiválóbb képviselője, akinek működéséhez az angol opera virágkora fűződik (Didó és Aeneas). * — 70 évvel ezelőtt, 1893 novemberében halt meg Jan Matej- ko a lengyelek egyik kiemelkedő történeti festője (Varsói or­szággyűlés, A várnai csata). * — 160 évvel ezelőtt, 1803-ban indultak el regényes útjukra Washingtonból Margwather Lewis és William Clarke amerikai utazók. Útjuk nyugatra, a Mississippi folyóhoz vezetett, majd a Missouri torkolatánál teleltek át. Tavasszal felhajóztak a Mi­ssourin és felderítették annak három forráságát. Útjukat to­vább lóháton folytatva a Sziklás-hegységen át a Swake- folyó mentén 1805 novemberére elérték a mai Kolumbiát. Észak- és Közép-Amerikát először ők utazták be. ENSZ-hafározat az atomfegyver-kísérletek kérdéséről New York Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága határozatot fogadott el a nukleáris fegyverkísérletek be­szüntetésének kérdéséről. A javas­lat arra sürget valamennyi álla­mot, hogy csatlakozzék a Moszk­vában aláírt részleges atomtilalml szerződéshez és felszólítja a tizen­nyolchatalmi leszerelési bizottsá­got, hogy folytasson tanácskozáso­kat az atomfegyver-kísérletek tel­jes betiltása céljából. A határozatra 97 ország szava­zott. A határozat ellen csak egy ország, Albánia adta le szavazatát. Három ország, Kuba, Franciaor­szág és a Közép-afrikai Köztár­saság tartózkodott a szavazástól. Kambodzsa nem vett részt a sza­vazásban. A határozatot jóváhagyás vé_ gett a közgyűlés elé terjesztik. * Az ENSZ különleges politikai bizottsága csütörtökön befejezte az atomsugárzásról folytatott vi­tát. A bizottság egyhangúlag ha­tározatot fogadott el, amely hang­súlyozza az atomsugárzás veszé­lyeit és kiemeli a Moszkvában kö­tött atomcsend-szerződés jelentő- (MTI) ■BH—JIJ . ■■ ti'.'"".." GERŐ JÁNOS. Bányaszerencsétlenség Nyugat-Németországban Legende: Október 24-én este a kis nyugatnémet bányászfaluban átszakadt az ércmosásra használt víztároló gátja és mintegy ötszázezer köbméter víz zúdult a tárnába. Az elöntött tárná­ból mindössze hét bányászt sikerült élve kimenteni, 43 bányász megmentésére nincs remény. A képen: az egyik megmentett bányász a hordágyon. (MTI Külföldi Képszolgálat) (12.) Nem várta meg, amíg támad­nak. Kivette a zsebéből az adás­vételi szerződést, odahajította éli bük. — A lovat, szekeret eladtam. A járlatlevélet már átírták a ta­nácsházán. — Azt igen jól tette — helye­selt az agronómus és visszaadta a papírt. — De most azt szeret­nénk tudni, hogy visszajön Mi­hály bátyám a kertészetbe vagy nem? Állta a tekintetüket. Kemé­nyen mondta: — Egyszer már kijelentettem az agronómus kartársnak, mikor nálam jártak: nem? Sütős megkopogtatta ceruzájá­val az asztalt. Csendesen ejtette a szavakat: — Most más alapon hívjuk. Nem úgy lesz, mint tavaly. Okultunk mi is. Abban egyez­tünk meg a kertészekkel, hogy minden száz forintból negyven az övéké. — Az én földemről mind az enyém! — Szóval, tovább akarja bom­lasztani a szövetkezetét? — kér­dezte Sütős fenyegetően. — Már így is sokan hivatkoznak magá­ra, azt hajtogatják: ha Veres Mihálynak lehet, nekik is. Ezt pedig nem tűrhetjük. Tegnap megtárgyaltuk az ügyét és úgy határoztunk r ha nem jön vissza a szövetkezetbe, megvonjuk a háztáji földjét. Hatszáz négyszö­gölet hagyunk. Azon kertészked­het, ha akar. — Inkább kilépek a szövetke. zetből. Adjátok vissza a kilenc holdamat. Azt se bánom, ha gyengébb földdel elégíttek ki. Sütős a fejét rázta. — Milyen jogon veszitek el a háztájit, mikor nyolc holdat in­gyen használtok? Ilyet még a ré­gi világban se mertek volna meg­tenni a paraszttal! — Kérem szépen — szólt közbe az agronómus — a közgyűlés ha­tározatot fogadott el és ennek alapján csak annak a tagnak ad­hatunk egy hold háztájit, aki legalább százötven munkaegysé­get vagy ennek megfelelő mun­kát teljesít minden esztendőben. Veres már azt hitte, elvesztet­te a csatát. De most kapott egy szalmaszálat, amibe belekapasz­kodhatott. Remegő kézzel ciga­rettára gyújtott, aztán nagy ne­hezen kinyögte: — Szóval százötven?... — Legalább annyit — hagyta jóvá az agronómus. Mi lenne, ha elfogadnám? — kérdezte magában és úgy érez­te, megtalálta a kivezető utat eb. bői a kutyaszorítóból. — Miska bátyám, térjen ész­hez! — mosolygott; barátságosan a nagy mackó. Láthatja, békés szándékkal vagyunk. Még a múl­tat se hánytorgatjuk. „Négy hold tengerit meg egy hold krumplit elvállalok. Legfel­jebb majd napszámosokat foga­dok kapáláskor” — gondolta bi­zakodva és igyekezett barátsá­gos arcot vágni, hogy észre ne vegyék ravaszkodását. — Meglesz! Több is, nemcsak százötven, de nem a kertészetben — mondta ki a döntést. — Tudtam én, hogy megegye­zünk — jelentette ki Sütős békü- lékenyen és az járt az eszében, hogy ez csak az első lépés, utá­na hamarosan feladja az önálló­ságot Veres Mihály véglegesen. A kedvező válasz visszaadta Veres Mihály bátorságát. Ügy látta, szorult helyzetben van a szövetkezet, s minden munkaerő­re szükségük lenne. Kis töpren­gés után már ő kérdezett: — A családtagoké is beleszá­mít a teljesítménybe? — Természetesen — bólogatott készségesen az agronómus. — Minden családtagot szívesen fog­lalkoztatunk, hiszen a kapások­nál úgyis emberhiánnyal küz­dünk majd. — Akkor jó! — mondta Veres Mihály. — Így már azt hiszem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom