Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-06 / 261. szám

im. november 6. 3 Szerda Vegyszeres gyomirtás csaknem kétmillió holdon Megkezdték a jövő évi kukoricaföldek vegyszeres kezelését Az alföldi és a tiszántúli mező- gazdasági üzemekben megkezdték a jövő évi kukoricaföldek vegy­szeres kezelését. Az idei őszre és a jövő tavaszra 300 000 holdnyi kukorica gyomtalanításához áll rendel kezesre Hungazin, így a ké­rni zálás az ideinél több mint két­szer nagyobb területen teheti fe­leslegessé a kapálást. A hazai gyomirtószert — ami a legutóbbi Csípős, hideg novemberi szél íújdogál a muromyi határban. A Lenin Tsz földjein már kora reggelitől dolgoznak a tagok. Az egyik munkacsapat a kukoricaszá­rat vágja, a másik répát szed. Fazekas István, a Lenin Tsz kiváló traktorosa már reggel 6 órától szánt. — Ez a negyedik vasárnap, ami­kor dolgozom. Előbb a búza alá készítettük elő a magágyat, most a tavaszi árpa részére mélyszán­tunk. A távolból motorzúgás hallat­szik. — Imre bácsi, a gépcsoportvezető jön — mondja Fazekas elvtárs. Néhány pillanat s a piros Pan­nónia megáll az 50 holdas tábla szélén. Képíró Imre, a „gépek uralkodója” ellenőrzi a szántás mélységét. — Megvan a 30 centiméter? — Mérje utána — válaszolja a barna képű traktoros. Amaz előveszi a mércét, a ba­rázda falához állítja. — Harminc- kettő — mondja, s amíg Fazekas István egy fordulót megtesz gépé. vei, addig a gépcsoportvezeéő a munkájáról beszél. — Remek traktoros, a Mezőbe- rényi Gépállomásról került hoz­zánk. Az IUyés-brigádnak, amely­nek ő is tagja, 400 hold a mélyszán­tási terve. Már csak 150 kataszteri nemzetközi KGST-kísérletekben is egyenértékűnek bizonyult a svájci Simazinnal és Atrazinnal — megkedvelték, szívesen hasz­nálják a termelőszövetkezetek. Egyetlen probléma, hogy kiszó­rásához nincs elegendő gép. Ugyancsak a géphiány nehezíti a kalászosok vegyszeres gyomirtá­sát. Pedig az ideihez képest en­nek területét is meg lehet kétsze­a szántanivalójuk. Jól dolgoznak idős Kovács Mátyás és Kiss Já­nos traktoros, a brigád tagjai. — Mennyi a szántani valója a szövetkezetnek? — Az őszi mélyszántási tervünk 2000 hold. Még 700 hold vár szántásra, s ha így haladunk és az idő is kedvez, akkor november 18-ig befejezzük a tavasziak őszi talaj előkészítését. Közben befejezett egy újabb kört a traktoros. Kiszáll a DT fül­kéjéből, s a szederindától meg­tisztítja a négy ekefejet. — Csak ne lenne ez a sok gaz. Annyira hátráltatja a munkát. — Mennyi a napi teljesítménye? — Nyújtott műszakban dolgo­zom, 7—8 holdat tudok felszánta­ni. Lehetne több is, hiszen reggel 6 órától este 10-ig a gépen vagyok. Csak a motort kellene már kicse­rélni. — öreg jószág ez a DT. A télen új motort teszünk bele — mond­ja Képíró elvtárs. — Nem akar­tuk most a legnagyobb dologidő­ben kivonni a munkából. Delet harangoznak. A feleség megérkezik az ebéddel, jólesik a finom pörkölt. Egy kis szusszanó®, s aztán Fazekas István már újra a DT „nyergében” ül, hiszen még messze van az este, s túl szeret­né teljesíteni a napi normát. Dékány Sándor rezni: a kalászosok vetésterületé­nek mintegy a felére, több mint egymillió holdra elegendő Diko- nirt készül, s ennek egy része már a megyei AGROKER-raktárakban van. A teljes mennyiség felhasz­nálása elsősorban azon múlik, hogy időben megkapja-e a mező- gazdaság az ipartól és a külkeres­kedelemtől az 1964 első negyedé­re igényelt több mint 1000 Rapidtox-gépet. Ebben az esetben is szükség lesz azonban a gépek teljesítőképességének maximális kihasználására, a lehető legjobb munkaszervezésre. Ezért a terme­lőszövetkezeti gépek egy részét a növényvédő állomások brigádjai­ba osztják majd be, másik részét alkalmi társulásokban üzemelte­tik. A munkacsúcs idején a nö­vényvédő repülőgépeket kizárólag vegyszeres gyomirtásra használ­ják fel s mintegy 100 000 holdra szórják majd ki a Hungazint és a Dikonirtot. A kémiai gyomtalanítást egyéb növényféléknél mintegy félmil­lió holdon alkalmazzák jövőre. Zömét a pillangós virágúak teszik ki, amelyek termését a veszedel­mes arankától kell megóvni, de a burgonya, a hagyma és más zöld­ségfélék több tízezer holdját is vegyszerezik. A már bevált hazai és külföldi készítményeken kívül megkezdik egy sor újabb vegyszer kísérleti vagy kisméretű üzemi fel- használását is. A gabonaföldek egy részét a csehszlovák gyártmányú Nikotex-szel gyomtalanítják; ez jobban oldódik, mint a Dikonirt, tehát kevés csapadék mellett is hatásos. A burgonyánál és zöld­ségnél a svájci A—1114-eshez ha­sonló hazai Merkazinnal kísérle­teznek. A rizsföldek új gyomirtó­szere a Nyugat-Európából vásá­rolt Stam F—34, amit az idei si­keres kísérletek után jövőre már nagyobb mennyiségben használ­nak fel. (MTI) A negyedik vasárnap nem csendült ki az asszonyok szavaiból, sót olyan örömmel be­széltek a váratlan eseményről, mintha nekik is jutott volna a gazdagságból. Az emberekből nem véletlenül váltott ki örömet a Varjú család­dal történt eset. Ez volt a tanya­világban a legnépesebb família. Tizenegy gyerek, mint az orgo­nasípok, úgy sorakoztak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűj­tötte őket. Egy nádfedeles, sárból vert házban laktak a pusztaligeti major szélén, két parányi szobá­ban összezsúfolva. Nem volt ab­ban a házban csak két ágy meg három ócska dikó, amit Varjú Balázs maga ácsolt össze. Leggyakrabban babot, papri- kásfcrumplit meg galuskát ettek, de sokszor még ebből se jutott elegendő. A Varjú gyerekek hiá­ba tallózták végig minden ősszel a krumpliföldéket, annyit nem bírtak összeszedni, hogy újig elég lett volna. Varjú Balázs, aki beszédhibás, dadogó ember volt, sokszor már azt hitte, megbolondul a gon­doktól. Ha már nagyon elkesere­dett és nem bírta hallgatni a ri­csajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő gyerekhadra: — Ne..; ne üvöltszetek... me... megsziketülök..; Anyátok... mind... mindjárt főz... daluszkát. Ezzel lehetett legjobban le­csendesíteni a zsibongó aprósá­gokat. Ilyenkor a felesége egy hatalmas lábosban galuskát ka­vart, aztán fél óra múlva kitette az 'asztal közepére a gőzölgő étéit. Ö már nem csodálkozott azon, hogy tíz percen belül még mutatóba se maradt a galuská­ból egyetlen darab sem. Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához in­tette legidősebb fiát: — Gye... gyere Szanyi... meg... megetetjük a disz... disznókat. A termelőszövetkezet huszon­hét anyakocája ugyanis Varjú Balázs gondjaira volt bízva. Azelőtt sok panasz hangzott el a munkájára, nem is alaptala­nul. Hanem az utóbbi időben a sertésgondozó egészen megválto­zott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gyakran kiszaladt megnézni, hogy vala­melyik koca nem nyomta-e agyon a malacokat? Sőt, mi több, a takarmánykamrában fekhelyet készített magának és nemegyszer ott aludt, hogy kéznél legyen, ha valamelyik anya alatt nagyon sivalkodik a megszorított kismalac. Így történt meg — ami az­előtt sohasem —, hogy kétszáz­tizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött. Micsoda zenebonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perc­cel is megkésett az etetéssel! Visításuk betöltötte az egész majort, elnyomva minden más hangot. És egyik napon elkövetkezett a várva várt pillanat. Az öreg brigádvezető, Vámagy Géza megjelent az agronómussal és azt mondta: — Balázs, most kiadjuk a prémiumot a malacokból! Jött ám segítség, több, mint kellett volna. Az asszony négy gyerekkel futott oda a hírre. Izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett. — Az is a miénk lesz! Az a kajla fülű is. — Apám, azt én választottam ki! Nekem ígérte... ruhára... Várnagy bácsi szólt rájuk, mert Bujdosónak nem volt ere­je megszakítani örömüket. El­szoruló torokkal figyelte a da­dogó embert és családját. Mint­ha most látta volna őket elő­ször, megrendülve nézte ron­gyosságukat, a gyerekek arcán a vérszegénységtől támadt sápadt­ságot \ — Balázs, hajtsd akkor őket — adta ki az utasítást a brigád- vezető és odaállt a kifutót ket­téosztó ajtóhoz. Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Azután odakint elcsendesedtek, számol­ni kezdtek: — ...hét...nyolc....kilenc... ez a miénk! A tizedik! — Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani. Betuszkolták a rózsaszínű jó­szágot egy üres rekeszbe és már folytatták is tovább. (Folytatjuk) Képek a Békéscsabai Faipari Ktsz életéből Munkában a furnérragasztó csoport. Az előtérben Puskás Já- nosné és Machlik Andrásné ragasztják a furnérlapokat a szek­rényajtókra. A csoport dekádonként 100 kombinált szekrény furnérozását végzi cl Filipinyi Lajos, a szövetkezet egyik legidősebb dolgozója negy­venhárom éve asztalos, de ma is fiatalos frisseséggel látja el a munkáját. Naponta 150—200 ajtó élfurnérozását csinálja meg, emel­lett egyik legaktívabb tagja a pártszervezetnek, s részt vesz a népfront tevékenységében is. Jö­vőre megy nyugdíjba. Láng Pétemé betanított fényezö- nő. Három éve tagja a ktsz-nek. Csoportja októberben 104,3 száza­lékra teljesítette tervfeladatát. Három gyermek anyja, de nevelé­sük mellett mind az üzemben, mind pedig a IV. kerületben, lakó­helyén, aktív részese a nőtanács tevékenységének. Rendben állnak egymás mellett a fotelkarok. Gazsó Géza ifjú­sági vezető fényezi őket. Gazsó elvtárs a szövetkezet neveltje, megállja a helyét a termelésben, s a társadalmi munkában egyaránt. Évi átlagteljesítménye 103,1 százalék. A KlSZ-tá- borban nyolc rekamiét, négy' fotelt, s kamraállványokat ké­szített társadalmi munkában. Ennek jutalmaként nyolcnapos NDK-beli utazásra küldte a KISZ megyei bizottsága. A Békéscsabai Faipari Ktsz vezetőségének és kollektívájának erőfeszítése azt eredményezte, hogy a hosszú tél miatti, csaknem kétszázalékos tervlemaradást már majdnem teljesen pótolták. Év végéig pedig túlteljesítik a tervet, ötven Julika kombinált szekrénnyel többet adnak az üzleteknek az előirányzottnál. Emel­lett jól felkészülnek a következő évi feladatokra. Fotó: Kocziszky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom