Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-06 / 261. szám

1963. november 6. 2­Szerda Szovjet vélemények a dél-vietnami eseményekről Moszkva A szovjet sajtó kommentátorai egyöntetűen úgy értékelik a dél­vietnami eseményeket, hogy az Egyesült Államok megszabadulta már túlságosan költséges és nem eléggé hatékony Ngo Iiinh Diem- klikiktől s azt új amerikai báb- klükkel cserélte fel. A Krasznaja Zvezda szemle­írója rámutat arra a tényre, hogy a katonai államcsíny előtt mind­össze egy-két órával Lodge, az Egyesült Államok saigond nagy­követe még egyszer felkereste Di- emet az amerikai csendes-óceáni flotta parancsnokéval, Felt ten­gernaggyal együtt A halott szol­ga nem fogja elárulni az élő gaz­dát — írja a Krasznaja Zvezda — s most már csak Nhu özvegye, madame Nhu okozhat kellemet­lenségeket Washingtonnak. Az utóbbi időben Washington­ban divatba jött, hogy katonai ál­lamcsínyekkel cseréljék fel báb­jaikat. Az Egyesült Államok ily- módon igyekszik megmenteni a teljes kudarctól ázsiai, afrikai és latin-amerikai politikáját, a gyar­mati rabság és fosztogatás politi­káját. Ezt a politikát azonban már lehetetlen megmenteni. Az új bábok nem lesznek szerencsé­sebbek a régieknél. Szerencsére az Egyesült Államoktól függő országokban a megvásárolható ve­zetőkön kívül ott van a nép is, s noha az Egyesült Államok most lovat váltott Saigonban, mégis összeütközésbe fog kerülni a dél­vietnami néppel, amely bátran harcolt és harcol szabadságáért. A Trud az államcsíny okairól szólva rámutat, hogy az amerikai báb-klikk vérengző rezsim je az utóbbi időben egyre több nehéz­séget okozott, egyre többször val­lott kudarcot. A kudarc legfőbb oka az, hogy a Nemzeti Felszaba- dítási Front csapatai az utóbbi időben több győzelmet érteik el, évről évre fokozódik a dél-viet­nami lakosság nemzeti felszaba­Bécs Az ausztriai Töplitzi tóban, a nácik által elsüllyesztett ládák utáni kutatások hétfőn némi ered­ménnyel jártak. Akárcsak egy nyugatnémet képeslap négy évvel ezelőtti „magánkutatásánál”, ez­úttal is több ládát emeltek ki, amelyek a náci koncentrációs tá­borokban hamisított angol font bankjegyeket tartalmaznak. Ezút­tal mintegy 40 000 hamis font ke­ditó harca. Előállt az a reális ve­szély, hogy a Ngo Dirth Diem- rendszer megbukik és az ország­ból eltávolítják nemcsak a Diem­rezsim csapatait, hanem az ame­rikai megszállókat is. Sem a Fe­hér Ház, sem az amerikai külügy­minisztérium, sem a Pentagon, sem a CIA nem békélhetett meg ezzel. Ezért határozták el, hogy feláldozzák a csődbe jutott Die- met és új embereket állítanak a kormányrúdhoz, akiknek az lesz á feladatuk, hogy végre elbánja­nak a nemzeti felszabadító moz­galommal. Mindössze a díszlete­ket cserélték fel. (MTI) rült elő. A bankjegyeket — a négy évvel ezelőtti esethez hasonlóan — előreláthatólag az Osztrák Nemzeti Bankban égetik el. Egy másik hétfői lélet megerősítette, hogy a hitleri haditengerészetnek 1942—1944 között a Töplitzi tónál működött kísérleti állomása is „csodafegyverek” előállításával foglalkozott. A 70 méteres mély­ségbe bocsátott markolókkal hét­főn egy rakétakilövő-rámpát emeltek ki. Negyvenezer hamis font és rakétakilövő-rámpa került elő a Töplitzi tóból 1963. november 6., szerda. PJOTR CSAJKOVSZKIJ — 70 évvel ezelőtt, 1893. november 6-án halt meg Pjotr Csajkovszkij orosz zeneszerző. Művészetének forrása a népi dattamkincs volt és munkássá­ga a zene sokféle műfaját ölel­te fel. Szimfóniái közül a leg­népszerűbb a VI. (Pathétique), operái közül pedig az Anyegin és a Pique Dame. Kamarada­rabjai, balettjei (Hattyúk tava, a Diótörő) és mintegy 100 da­la ma is állandó műsorszá- mok. Magyar nyelven Gál György, Janusztovszkij és Aszafjev irt róla könyvet, Vigh Jenő: Ha Csajkovszkij naplót írt volna (1958) című regénye örökítette meg emlékét. • — 105 évvel ezelőtt, 1858-ban e napon halt meg Mészáros Lázár, a szabadságharc hadügyminisztere. A szabadságharc bukása után emigrált, távollétében halálra ítélték. Emlékiratai és levelezése értékes dokumentumok. * — 130 évvel ezelőtt, 1833-ban e napon született Jonas Lie norvég regényíró, aki realista szemléletű műveiben kitünően ábrázolta hazája társadalmát (A Giljei család). * — 20 évvel ezelőtt, 1943-ban e napon szabadította fel a szov­jet hadsereg Kijevet, az Ukrán SZSZK fővárosát, a fasiszta megszállóktól. * — 80 évvel ezelőtt 1883-ban született Ludomir Rozycki len­gyel zeneszerző. Operáit, balettjeit és szimfonikus költeménye­it a népzenében gyökerező tematika és a reálista meglátás jellemzi. A csalóka remények éjszakája Lengédében Lengede A keddre virradó éjszakán Len­gédében újabb kísérletet tettek az esetleg még életben lévő bányá­szok felkutatására. A vasárnap felfedezett 11 bányász egyike be­számolt arról, hogy öt-hat embert látott az október 24-i vízbetörés idején, amint egy használaton kí­vüli tárna felé tartottak a mellig érő áradatban. A mérnökök kiszá­mították, hogyha a hat bányász életben van, a tizenegyektől mint­egy 1200 méternyire, a broistedti temető alatt kell lenniük. E félté­telezés alapján SO méteres mély­ségbe fúrtak le a sírok között. Rö­viddel éjfél előtt a szonda elérte a feltételezett légbuborékot. Mintegy kétszáz ember dermedt csendben várta, érkezik-e válasz a mélyből a mentők kopogtatásá­ra. Két ember néhány perc múl­va öt koppantásból álló jelet hal­lott— ezzel igazolják a bányászok egy jelzés vételét. Később az öt koppantás megismétlődött. A te­metőben várakozó emberek — köztük több vörösre sírt szemű, gyászruhás bányászasszony, akik ismét reménykedni kezdtek — örömkiáltásokban törtek ki. A to­vábbiakban azonban nem ismétlő­dött meg a hang, csak a kavicsok zörgését továbbította a mélybe le- bocsátobt mikrofon is. Lehetséges, hogy korábban is a kavicskoppa- násokat vélték emberi jelzéseknek. Hajnali ötkor közölték, hogy a kí­sérlet kudarccal végződött, a fúrás helyén nem kaptak életjelt. Ked­den délelőtt újabb kísérletet tesz­nek más helyen. Hajnaltájt újra kezdődött a 11, vasárnap „felfedezett” bányász kimentésére szolgáló akna fúrása. A fúrást hétfőn délután hagyták abba, hogy cementtel biztosítsák az akna légmentes lezárását, mert ellenkező esetben a vizet vissza­tartó magas nyomású légzsák el­illanna és a víz megfojtaná a bá­nyászokat. A „tizenegyek” 60 mé­ter mélyen vannak a föld alatt, ! a szigetelést 42 méteres mélység- | ben végezték el. Az akna fúrásá­nak utolsó szakaszát különleges ; elővigyázatossággal végzik, mert a bányászok nem támoszlopokkal megfelelően biztosított bányafo- lyosóban, hanem használaton kí­vüli, aládúcolatlan üregben tartóz­kodnak, omladékony kőzetben. Éppen ezért a mentőaknát nem is irányítják közvetlenül tartózko­dási helyük felé, hanem mellettük fúrnak le, s a bányászok a fal át­törésével juthatnak majd el a mentőkabinba. Hétfőn este az ösz- szeköttetést biztosító szondán a bányászoknak miniatűr fényképe­zőgépet küldtek le azzal a feladat­tal, hogy az üreg minden négyzet­méterét gondosan fényképezzék le, hogy a bányamérnökök a veszé­lyes pontokat megállapítva, kellő 1 elővigyázatossági intézkedéseket I tehessenek. (MTI) AZ ÉM. BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ács, épületlakatos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő és fűtésszerelő szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat vesz fel. Jelentkezni a vállalat munkaügyi osztályán: Békéscsaba, Kazinczy utca 4. szám alatt. 85392 Manolisz Glezosz nyilatkozata Bár az osztrák hatóságok a Töplitzi tói kutatások megkezdé­se előtt hangoztatták, hogy a munkákat a széles nyilvánosság előtt végzik majd el, a közeli Bad Aussee-ban összegyűlt seregnyi osztrák és külföldi újságíró hétfőn hivatalos tiltakozást jelentett be a belügyminiszternél. A tiltakozás oka: a hatóságok naponta csak kétszer két órára engedik az új­ságírókat a tó partjára, egyébként a „rejtélyes tavat” éjjel-nappal 120 csendőr lánca őrzi. (MTI) Moszkva Manolisz Glezosz Görögország nemzeti hőse, az EDA (Egyesült Demokratikus Baloldali Párt) végrehajtó bizottságának tagja, a Pravda és a Trud tudósítóinak adott nyilatkozatában a görög parlamenti választások eredmé­nyeit kommentálva kijelentette, hogy országának népe nagy győ­zelmet aratott a reakció erői fe­lett. A választások eredményei meggyőzően bizonyították, hogy „korunkban még a reakció legfék­telenebb terrorja sem képes rá­kényszeríteni a népet, hogy le­mondjon a demokráciáért és a békéért vívott harcról.” Ügy vél­jük — mondottá Glezosz —, hogy a görög nép győzelme egy­idejűleg a világ demokratikus erőinek győzelme is. (MTI) GERÖ JÁNOS: Amibe- mhcs töbvéfry­ez a bűnünk. Mert még nem ír­dó) Nagyot sóhajtott, szó nélkül el­vette a levelet. — Mondja, maga mindig ilyen sokat beszél? — szólt Piroska kötekedve. — Ne haragudjon, nincs vala­mi rózsás kedvem. — Kálmán András miatt? Bólintott. — Nem kell mindent komolyain venni. Biztosan bal lábbal kelt fel és most itt adja ki a mérgét. Fél óra múlva elmegy és kész. Egy hét múlva azt is elfelejti, hogy miről vitatkoztak. A lány őszinte csodálkozással nézett rá. Fogalma sem volt, mi­ért-bántják. Az ő szemében Buj­dosó szinte már szent volt, akire még rosszat se lehet mondani. Kezét rátette a vállára, anyás­kodva mondta: — Nyugodjon meg, valami fél­reértés lehet. — Piroska, maga a könyve­lőnk, itt éli le élete java részét, de semmit nem ért az égésiből — I fakadt ki Bujdosó elkeseredet- | ten. Én csak bűnbak vagyok, nem a személyem a lényeg. Ki­sütöttünk végre valamit, amive1, a tagokba hitet öntünk, másfél éve tartó, egyre mélyülő ka­tasztrófának vetettünk véget. Valami újjal próbálkoztunk és cák meg brosúrákban. Nem ér­kezett meg felülről a „szempont”. Érti már? Erre még nincs tör­vény! Csupán a lelkiismeretünk diktálja! De szerintük nem az a fontos, hogy ezzel egy év alatt rendbe hoznánk amit elrontot­tak, hanem az, hogy nincs rá utasítás. Inkább még félmillió mérleghiány, állandó veszekedés az emberekkel, mintsem valami új módszer, ami az államnak is meg a tagnak is jó. — Furcsa ember maga! — Miért lennék furcsa? Dol­gozni akarok. Igaz, könnyebb lenne nekem olyan szövetkezet­ben, ahol harmincezer forintot kapnak a tagok év végén. De ezt nálunk is el lehet érni, csak idő kell hozzá. És bátorság, vál­lalni a felelősséget. — Előttem egy pillanatig sem vitás, maga jót akar. De nagyon vigyázzon, ne húzzon ujjat a fel- sőbbséggel. Bujdosó kétségbeesett ekkora értetlenség láttán. Magáról meg­feledkezve, gorombán letorkolta a könyvelőnőt. — Inkább hallgasson, de ne beszéljen butaságokat! Értse meg, ez nem megy másképpen. Igenis ujjat kell húzni, be kell bizonyítani igazunkat. Az á bor­zasztó, hogy ilyen emberek, akik csak szajkózzák, amit be­tanultak, még mindig beleszól­hatnak a szövetkezet dolgaiba. Ha attól eltér valami, már meg­rémülnek, fenyegetőzni kezde­nek. ök a kerékkötői a haladás­nak. Semmi szükség rájuk. Vagy lépést tudnak tartani az élettel, vagy menjenek kapálni. — Ez rettenetes, amit maga mond. Ha ezt hallanák... — sá­padt el a lány. — Nagyon ké­rem, ne beszéljen így.'féltem ma­gát... Szavaiból olyan őszinte aggo­dalom csengett, hogy Bujdosó­nak nem volt szíve tovább bán­tani. Bezárta a leveleket fiókjá­ba, menni készült. Piroska égő arccal állt előtte. Szinte perzselt a tekintete. Nem titkolta érzéseit, felkínálta ma­gát minden szégyenérzet nélkül, és tikkasztó szomjúsággal várt legalább egy biztató szóra, egy közeledő mozdulatra. Bujdosó szeme megakadt a lány ruháját kifeszítő szép nagy melleken. A hajából áradó par­fém megcsapta, mint valami csí­pős vessző. Tudta, hogy mon­dani kellene valamit, de hang nem jött a torkára. Tétovázott egy ideig, azután szó nélkül kifordult az irodá­ból. * A szövetkezetben az a hír jár­ta, hogy Varjú Balázs meggazda­godott. A dologban az volt az érdekes, hogy semmi irigység

Next

/
Oldalképek
Tartalom