Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1963-11-05 / 260. szám

*863. november a. 2 Kedd II. Firenze Repülőgépről gyönyörű kék a tenger. Hullámai íentről lágy re- dőknek tűnnek, lent félelmetesen zúgó, morajló óriások. Ilyennek si­került megismerni közelről — Os- tiában, a rómaiak Ládóján —, mert az előző éjszakai vihar meg­változtatta színeit és a hangulatát is. Zord volt a tenger és szürkés- zöld hullámai haragosan csaptak felénk. A rómaiak ilyenkor nem látogatják, a kihalt parton éppen ezért furcsán hatott az a néhány magyar, aki fürdőruhában megje­lent, s bátran nekivágott a hullá­moknak. — Csak nem megyünk haza anélkül, hogy fürödnénk a ten­gerben? — mondották többen és a strand olasz személyzete csodál­kozva, mosolyogva figyelte a me­rész vendégeket. A tengertől hamar elbúcsúz­tunk, újabb szépségeket megis­merni. Tivoliban a Villa d’Este szökőkútjainak látványa nyújtott felejthetetlen élményt. Hadrianus császár öreg napjaira építtette ezt a gyönyörű palotát, melynek parkjában 540 különböző formájú szökőkút kápráztatja el a látoga­tókat Az Albano-tóhoe is ellátogat­utcákon csoportosan sétáltak, is­merkedtek a várossal a fesztiválra érkezett vendégek. Könnyen fel­ismerhettük őket piros kalapjaik­ról, sáljaikról, amelyeken ott fe­hérlett a „La Unita Festival’’ fel­irat. Egy kedves nápolyi fiatalem­ber minket is meghívott erre a nagy találkozóra. resztelő kápolna látványa is. Ér­dekessége, hogy évenként 2—3 al­kalommal, nagy ünnepségek ke­retében rendezték meg a keresz­telőket, ahol a város újszülötteit egyszerre tartották szenteltvíz alá. A firenzeiek tréfát kedvelő em­berek, erre vall egy érdekes le­genda is. A városháza előtti téren Az Unita-fesztivál résztvevőinek egy csoportja. Városnéző sétánk, bár rövid volt, bővelkedett élményekben. Találkoztunk magyarokkal is, s firenzei idegenvezetőnk — egy magyar származású asszony, aki több mint 25 éve él itt — kissé méghatottan jegyezte meg: Végre ismét sok magyarral találkozha­áll egy kőoroszlán. A monda sze­rint, amikor a firenzeiek a har­caik során győzedelmeskedtek az őket támadó ellenség felett, a vesztes had vezérének halálbünte­tés helyett a téren összegyűlt tö- meg legnagyobb derültségére fel kellett másznia a kőoroszlán tal­pazatára és megcsókolni, de nem a száján, hanem más testrészén . .. Bájr nem kellemes feladat, min­denesetre jobb, mint a halál. Firenze érdekessége az Amo fa yót átszelő öreg híd is, mely 12!i2-ben épült, s míg a második vi ágháború idején a bombázások Galambok. tunk. Azúrkék vize, környékének hegyei a Balatont idézték. Itt még egy hasonlóságot véltünk felfe­dezni. Az egyik nyaralóhelyen hű­vös borpincében kóstolgattuk a híres Frascati t, s az Egri-székes­egyház tövében lévő borharapó jutott eszünkbe. Firenzébe menet dimbes-dom- boe, kopár vidéken mentünk ke­resztül. A kanyarokkal teletűz­delt út sokkal hosszabb volt, mintha az új autósztrádán men­tünk volna. De hát kinek van annyi pénze, hogy 50 kilométeren­ként 700 líra útvámot fizessen. Érdekes eseményre érkeztünk Firenzébe. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja ekkor tar­totta hagyományos fesztiválját, melyre Olaszország minden tájá­ról idesereglettek a lap hívei. Az tóm városunkban. Egyre több ki­ránduló, turista látogat Olaszor­szágba szeretett hazámból, s ez örömmel tölt el. Sétánk során megcsodáltuk a Dómot. Firenze egyik legnagyobb és legszebb épületét. Kupoláját Brunellesco tervei alapján kívül­ről, belső állványozás nélkül épí­tették. Az építkezés nagyszerűsé­gét bizonyítja, hogy amikor a má­sodik világháború idején a kupo­la megsérült, repedés támadt raj­ta és kijavítására csak évek múlva került sor, az építészek meglepetve tapasztalták, hogy a nyílé# szű­kült. Ma már csak egy vékony csík látszik a repedés helyén. A kupola sebe önmagától begyó­gyult. Mély hatással volt ránk a fehér és fekete márvánnyal készített ke­A köoroszlán. során minden új híd elpusztult, ez épségben maradt. Rövid látogatásunk után bú­csúztunk Firenzétől és Sienán át indultunk vissza Rómába. Kasnyik Judit (Folytatjuk) Eben A féktelen terroruralmat meg­testesítő dél-vietnami Diem-klikk vezetőinek feje hullt pénteken a porba, s ezzel véget ért az a sötét pokolkorszak, amelyben senki sem érezhette magát biz­tonságban Délkelet-Ázsiának ezen a területén. Így gondolták Dél-Vietnam lakói is első örö­mükben, amikor értesültek Diemnek, a diktátornak és fivé­rének, a titkosrendőrség főnö­kének meggyilkolásáról, (egyes hírek szerint öngyilkosok lettek) a katonai puccs sikeréről... Nem csoda, hogy az első hí­rek örömujjongást váltottak ki a népből, hiszen a diktátor pusz­ta neve-félelmet, banditizmust, a legkegyetlenebb terrort asszo­ciálta Dél-Vietnamban. A Diem- klikk uralma alatt álló terüle­ten a békés lakosság ellen mint­egy 32 ezer büntető hadművele­tet hajtottak végre az elmúlt évek során, annak ürügyén, hogy a lakosság összejátszik a partizánokkal, kommunistákat rejteget, segíti a nemzeti front harcait. A büntető hadjáratok „eredménye”: 140 ezer halott és 350 ezer sebesült. Filmhíradókon is láthattuk nemegyszer, hogy mindezt amerikai segédlettel, szakértők támogatásával tette a Diem- ’ikk. Emellett az ország 900 (!) börtönében mintegy 350 ezer embert tartottak fogva, köztük hatezer kiskorút. Ilyen körülmények között mind magasabbra csapott a dél­vietnamiak gyűlölete az uralko­dó klikkel szemben és az utób­guba bi hónapokban már semmilyen erőszak nem tudta meggátolni a nép elementáris erejű tiltakozá­sát, mely hatalmas tüntetésekben bontakozott ki sajtó-, vallás-, s gyülekezési szabadságot köve­telve. Az elnyomottak a kom­munistaellenes propaganda elle­nére mindinkább érezték test­véreik, az északiak igazságát és valójában segítették és segítik ma is a felszabadító harcot. Az elmúlt év végéig Dél-Vietnam 17 162 falvából 13 423 szabadult fel. Ezeken a területeken 650 ezer hektár földet osztottak szét a szegényparasztok között, amit a reakciós földesuraktól, nép- nyúzóktól és hazaárulóktól ko­boztak el. A felszabadult vidé­kek lakossága túlhaladja a hat­milliót. Ez a magyarázata annak, hogy az amerikai imperialista körök is elégedetlenekké váltak a ter­roruralmat képviselő Diem- klikkel szemben, s látták, vala­mi más kell, hogy levezessék a nép elégedetlenségét és új alap­ról indítsanak támadást a fel­szabadító erők ellen. Maga Ken­nedy elnök jelentette M, hogy szívesen látna bizonyos változást Dél-Vietnamban. Nos, ez most az imperialisták ösztönzésére bekövetkezett. De éppen ez a tény mutatja, hogy a diktátor eltűnésének ellenére sem várha­tó lényeges változás az ország déli részén. Csupán a kormány változik, a rendszer éppen olyan népellenes marad. Varga Dezső Elnök— hanglemezen Csalódást okozott Kennedy el­nök aa amerikai hanglemezgyár­tóknak. Ne tessék csodálkozni. Arról van szó, hogy az elnök hangja mám alkalmas — énekfel­vételre. Legfelsőbb engedéllyel a Reprise Records cég mégis meg­oldotta, hogy az elnök ilyen jel­legű hanglemezeken szerepeljen. A gyár mérnökei részleteket emeltek ki Kennedy egyik be­szédéből, aláfestő muzsikát ke­vertek hozzá, valamint férfikó­rust. A gondosan összeállított számot aztán ezzel a címmel hoz­ták ki: „Sing along with JKF’. vagyis: Énekeljünk Kennedy vei. Mindebből az a gondolat rög­ződik meg bennünk, hogy az Egyesült Államok elnökének nincs jó énekhangja. Ejnye, ej- nye. Ez persze baj. De az ember hajlamos megbocsátani ezt a fo­gyatékosságot. S ha egyszer az elnök kész lesz majd kimondani az igent, mondjuk a leszerelésre, teljesen el fogjuk felejteni, hogy nincsen énekhangja, s örülni fo­gunk, ha — prózában teszi ezt. T. I. — 110 évvel ezelőtt, 1853. no­vember 5-én halt meg Garay János hírlapíró és költő. Ő indí­totta meg 1842-ben a „Regélő pesti divatlap”-ot. A reformok ellenzéki eszméit tükrözi a Kant című balladája. Legismer­tebb műve Az obsitos (1843), melyben megteremtette a hazu- dozó, de hallgatóságát mulatta­tó Háry János figuráját. E mű­ve nyomán Kodály Zoltán dal­játékot írt. A szabadságharc alatt a pesti egyetem irodalom­szakos tanára lett, majd annak bukása után állásából felfüg­gesztették. Összes munkáit Fe. renczy József öt kötetben adta ki, ő írta meg életrajzát is. * — 30 evvel ezelőtt, 1933-ban e napon halt meg Szén Kataja- ma, a japán és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja. Eredetileg nyomdász volt, járt Amerikában is. 1897-ben az első japán szakszervezet és az ottani szociáldemokrata párt megalapítója lett. A II. Internacionálé alatt állást foglalt az 1904-ben elkezdődött orosz—japán háború ellen, több mun­kássztrájk szervezője. 1921-ben a III. Internacionálé egyik ve­zető tagja, 1922-ben a Japán Kommunista Párt szervezője és vezetője. Halála előtt, 1932-ben az amszterdami háborúellenes kongresszuson elítélte az agresszív japán politikát és a Kína ellen kezdődött támadást. 1963. november 5., kedd. Garay János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom