Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-30 / 281. szám
IMS. november 30. 2 Szombat I „24-es” különleges bizottság jelentésének vitája As ENSZ-köxgyűlés csütörtöki ülése New York Az ENSZ közgyűlése csütörtökön hozzálátott a gyarmati rendsaer felszámolásának kérdésével foglalkozó „24-es” különleges bizottság beszámolójának megvitatásához. A bizottság ezer oldal terjedelmű jelentése azokat az in- tézíkedéseket és lépéseket tartalmazza, amelyeket a különleges bizottság ajánl Dél-Rhodesia, Dél- nyugat-Afrika, a portugál gyarmatok, Észak-Rhodesia és más gyarmati uralom alatt levő területeik függetlenségének biztosítására. Sori Coulibaily, a Mali KöztárWashingtom Lyndon Johnson, az Egyesült Államok új elnöke csütörtökön a Hálaadás napja alkalmából rádióén televízióbeszédet mondotta „Hét olyan napot éltünk át — hangsúlyozta —, amelyet nem egykönnyen felejtünk el”. Johnson emlékeztette az amerikaiakat Kennedy elnök tragikus sorsára, majd felszólította őket, őrizzék meg Észak és Dél, Kelet és Nyugat egysaság képviselője, a bizottság elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a 24-es bizottság folytatja a gyarmati rendszer felszámolása problémájának vizsgálatát. Az elnök rámutatott, az ENSZ igen nagy szerepet játszhatna abban, hogy a gyarmati országok ne „a gyűlölet légkörében” haladjanak függetlenségük felé. Alekszejev, Ukrajna küldötte kijelentette, kormánya hajlandó támogatni minden erélyes intézkedést, amely a gyarmati területek függetlenségének elnyerését szolgálja. A közgyűlés a vitát pénteken folytatta. (MTI) ségét, gyorsítsák meg annak a napnak a közeledtét, amikor nem lesznek többé faji, vallási és területi előítéletek. Johnson beszédében azt is bejelentette, hogy az elhunyt elnök emlékére Cape Canaveralt, az 1-es számú atlanti-óceáni rakétakilövőhelyet és a floridai világűrkutató központot Kennedyről fogják elnevezni. (MTI) A TASZSZ közleménye Moszkva A világűr további meghódítására irányuló tudományos kutató- program bővítése kapcsán a TASZSZ-hírügynökséget felhatalmazták annak közlésére, hogy az 1963. december 2. és 1964. január 25. közti időszakban a Szovjetunióban kozmikus objektumok hordozórakétáinak új, tökéletesített változatait lövik ki a Csendes-óceán vízterületének két körzetében. A TASZSZ közleménye ezután ismertette a két körzet földrajzi koordinátáit. A szovjet kormány annak érdekében, hogy szavatolja a tengeri hajózás és a légi közlekedés biztonságát a hordozórakéták kilövésének idején, felkéri mindazon országok kormányait, amelyek hajói és repülőgépei az adott időszakban a hordozórakéták utolsó előtti lépcsőjének becsapódási körzetei közelében tartózkodnak, az illetékes hatóságok útján utasítsák e hajók kapitányait és e repülőgépek parancsnokait: kerüljék el a Csendes-óceánnak a közleményben ismertetett koordináták által körülhatárolt vízterületét és légterét. (MTI) A szovjet közéleti személyiségek amerikai látogatásáról New York Johnson elnök beszéde A dallasi gonosztett után A N«w Statesman írja vezércikkében: Csak most tudtuk meg, hogy közvetlen Kennedy meggyilkolása után az Egyesült Államok katonai hatóságai állandó utasítása alapján riadókészült- ségbe helyezték a stratégiai atomhaderőt. A Kennedy halála és az új elnök eskütétele közti 91 percig a kizárólagos felelősség atomháború indításáért aa amerikai vezérkarra hárult. Ezek az ijesztő tények aláhúzzák a dallasi go- nosztett fontosságát. Az amerikai elnök most nagyobb felelősséget visel, mint bármely ember a történelemben. Hogy tovább élünk-e vagy sem, az Jórészt az ő idegeitől és ítéletétől függ. Nem vitás, hogy az emberek a biztonság ésszerű mértékét érezték, amíg Kennedy volt az elnök. Bármilyen csalódásai voltak a belügyekben, növekvő önbizalommal és biztonsággal mozgott nemzetközi téren. Tudott tanulni tévedéseiből, ami az államférfi legértékesebb tulajdonsága. Az atomesend- szerződés aláírása, lépések csapataink és atomfegyvereink ritkítása felé Kö- zép-Eurőpában — mutatták, bogy Kennedy kerülte ugyan a szükségtelen kockázatokat, de eltökélte, hogy fenntartja a haladás állandó lendületét és Hruscsovval folytatott tárgyalásai során felfedezte a szilárdság és békü- lékenység pontosan belyes egyensúlyát. Ezért halála igazi és nemcsak jelképes veszteség. Mind Moszkva, mind Washington megnyugtató gyorsasággal hangsúlyozta, hogy Kennedy halála nem fogja félbeszakítani a kelet—nyugati párbeszédet. Mindkét fővárosban a józan, felelősségtudó etbberek belátták, hogy Kennedy iránya volt az egyetlen ésszerű Irány. Johnson, akt Kennedyvel együtt részt vett a kubai félelmetes szembekerüléssel, szintén belátja, nem szabad engedni, hogy a nagyhatalmak ilyen kockázatokba keveredjenek. Lényegileg ugyanazon céljai és módszerei lesznek, mint elődjének voltak. A szovjet közéleti személyiségek csoportja Blohin akadémikus vezetésével folytatja körútját az Egyesült Államokban. A szovjet vendégeik ellátogattak Chicagóba és Clevelandbe. Chicagóban találkoztak az ottani egyetem professzoraival és diákjaival, ismert művészekkel, egészségügyi dolgozókkal, valamint az Amerikai—Szovjet Baráti Társaság chicagói szervezetének képviselőivel. November 25-én a csoport Clevelandbe érkezett és két napot töltött vendégségben Cyrus Eaton farmján. Eaton a szovjet vendégeket szívélyes fogadtatásban részesítette. A szovjet közéleti személyiségek Chicagóban értesültek Kennedy elnök tragikus haláláról, s a sajtó, rádió és televízió számára adott nyilatkozataikban fejezték ki mélységes részvétüket az amerikai népnek. A csoport tagjai részt vettek több főiskola és egyetem gyászünnepségén. (MTI) 14 2. Jó pártfogó Feri hálás volt Badantinak. Nagy szó volt munkához jutni, hiszen ezrek lézengtek a Baross téren meg a József utcai köpködő előtt és mindenfelé. A fiú — huszonegy éves volt — felnézett a nála kilenc évvel idősebb munkásra. Maga előtt se tudta még tisztázni, barátjának tart- hatja-e vagy hát milyen kategóriába sorolható egyáltalán az ismeretségük? Az ősszel találkoztak a Magdolna utcában. Badanti egy csoport közepén állt és arról beszélt — ami már akkor is az volt, azóta is állandó témájuk —, hogy az OTI-ban munkás- igazgatást kellene teremteni. Nem tűrhetjük — magyarázta a körülötte állóknak —, hogy a munkások béréből levont pengőket aktatologatókra költsék. Amikor Badanti a beszélgetés után elindult a Népszínház utca irányába, Feri gondolt egyet, nyomába szegődött. Máig se tudná megmondani, milyen ösztönök dolgoztak benne. Tény, hogy odament Badantihoz és megkérte: ha tud, segítsen rajta, szeretne munkához jutni. VADÁSZ FERENC: — Azt se tudom, öcsém, hogy ki vagy — mondta meglepetten Badanti. összehúzott szemmel nézte. — Igaza van — ismerte be Feri. — Ne haragudjon. — Dehogy haragszom,' szó sincs róla. — Badanti felnevetett, kezét nyújtotta. — Na, gyerünk. Feri szépen, sorjában elmondott neki mident. Azzal kezdte, hogy még a nyáron nagy szerencsével sikerült elhelyezkednie az egyik zuglói fűrésztelepen. Onnan nemrég elküldték a munkások felét. Ö is kikerült. De hát, elvégre vasas volna, miért ne próbálhatná meg vasipari üzemben? Nehéz dolog — mondta Badanti. — De... áruld el, mi jutott eszedbe, hogy éppen hozzám fordulj? Valaki küldött? — Dehogy. — Akkor? Badanti megállt, szemügyre vette a fiút. — Nos? — Hallottam az előbb, hogyan beszélt. Ott a Magdolnában. Nem is tudom... Nem abból, amit mondott, hanem ahogyan... Gondoltam, törődik a másokkal, akkor talán velem is... — Mondd csak... — Nincs egyéb, amit mondhatnék. Az apám idős ember. Ö is vasas. A Győrffy—Wolfnál dolgozott, Erzsébeten. Tudja, egy kicsit megégette magát tizenkilencben, ezért mindig csak olyan megtűrt ott a fémáru- gyárban. Sose dolgozott le egyfolytában egész esztendőt. A mutter is beteges. És most se az öreg nem dolgozik, se én. — Miért gondolod, hogy én segíthetek? — Mondom, hallgattam a beszédét... Az olyan embereket, amilyen maga, sokszor emlegeti az apám. Gondoltam, maga segít. — Jól van — mondta Badanti — megpróbálok valamit. — Már a Városi Színháznál jártak. Megállt, mintha eszébe jutott volna valami. — Tegezz bátran... Zalai kaleidoszkóp Ahol ingyen adták a bort — A gesztenye hazája — Gyárak városa Amikor autónk a balatoni műútról Balatonkeresztúrná! rátér a 72-es keszthelyi útra, szinte észrevétlenül megváltozik a táj képe. A somogyi part csaknem egymásba- épült fürdőtelepeinek csdnoß üdülőépületeit, villáit, kertes nya. ralóit, sárga kavicsszőnyeges, árnyas sétaútjait, hangulatos fenyőligeteit a szél ütemére bóbitás fejüket ingató kiterjedt nádasok váltják fel, a tengerzöld színű tó felett röpdöső sirályokat pedig a Kis-Balaton nádtengerének ezernyi más víziszámyasa. Nemsokára átsuhanunk a Zala folyó hfdján. Füzesek, vízelvezető csatornák, rizsföldek, öntözött rétek adják meg a táj jellegét. Megérkeztünk Zalába. • Az utast meglepi errefelé a legkülönbözőbb irányú törésekkel, földrengésekkel szabdalt táj gazdag változatossága, amit lehetetlen bármilyen geológiai rendszerbe foglalni. A domb itt dombnak magas, hegynek alacsony. Minden völgyből egy másik, abból egy harmadik nyílik. A táj vízrajzi szempontból is roppant érdekes terüle. te hazánknak. A folyók irányát nem okvetlen vízválasztók szabják meg. Ezek gyakran két irányba, visszafelé is folynak, mint például a Principális-csatorna vize. A „göcsörtös”, „göcsejes” táj települései rendszerint egy-egy berekhez legközelebb eső, fennsíkok kiugró peremére, börcökre, „szegekre” épültek, amelyek min. degyike tulajdonképpen egy-egy család ősi telephelye. Mint pl. Kustaszeg, Gombosszeg, Györki. szeg, Zalaegerszeg. Ez az egykori elhanyagolt, isten háta mögötti vidék — aminek a jelzője „sártenger” volt —, ma a gazdasági és társadalmi fejlődés olyan útjára lépett, ami a sok évtizedes elhanyagoltság mulasztásait van hivatva pótolni. • Zalaegerszegen körülbelül tíz esztendővel ezelőtt jártam. Akkor csupán a vidéki város utcáinak virágszőnyegei vitték színfoltot a városképbe. A mai Zalaegerszeg a Kossuth — Jól van — egyezett bele örömmel Feri. — Akkor szervusz. Előre is köszönöm a szívességed. Papp Feri hazafelé menet jóleső melegséggel gondolt új ismerősére. Érezte, jő pártfogót nyert. Azóta többször találkoztak a Vasas székházban. Beszélgettek mindenféléről. Még színét se látta az Erzsébet királyné úti gyárnak, de már majdnem mindent tudott róla. Badanti és gyárbeli barátai sokat beszéltek a fémlemeziparról. Ferivel madarat lehetett volna fogatni örömében, amikor újra munkához, keresethez jutott. Az első naptól kezdve nagyon igyekezett. Már csak azért is, nehogy Badanti szégyent valljon vele. Büszke volt, hogy ott dolgozhatott mellette. A mosolygó tekintetű, szőke fiút hamarosan megkedvelték a műhelyben. A lányok és az asz- szonyok azért, mert mindegyikükhöz volt egy-egy kedves szava, a munkások ügyességéért, tanulékonyságáért. Az öregebbek, ha Feri nem volt a közelben, elismerték: „Arany keze van a gyereknek.” (Folytatjuk) Lajos utcai pontházzal, „blajhá- zaival”, a Lenin úti új lakónegyed színpompás, modern lakóépületei, vei tesz mély benyomást a látogatóra. Egyik legnagyszerűbb ipari létesítményén, a ruhagyáron kívül exportra is dolgozó vaj. és sajtgyára, tégla-, cserép-, kályha-, szesz- és kenyérgyára jelentős ipari városok sorába emelik. Szelíd hajlású, zöld dombok között fut az út Nagylengyel felé. A mezőgazdaságilag szépen kulturált tájon csak barátaim figyelmeztetésére veszem észre a mész. sziről bólogató „szúnyogokat”, azokat az egy-egy erdőszegély alján vagy kukoricás szélén működő mélyszivattyúkat, amelyek a földből szüntelenül szívják a „fekete aranyat”, az olajat. Gellénházán vagyunk. A régi faluhoz csatlakozva, a dombtetőn miniatűr város áll, a Zalai Kőolajfinomító Vállalat lakótelepe. Emeletes művelődési ház, gyógyszertár, üzletház, virágos előkerttel, sóit rózsával, stílusos lakóépületek, amelyeknél nyoma sincs az üzemi lakónegyedek megszokott sivárságának. * Zala azonban a gesztenyének is hazája. Ha már itt járok, nem mulasztom el, hogyha túl is vagyunk a gesztenyeszüreten, valamit csak ne vigyek innét magammal ennek élményeiből. Este hat órakor indulunk gépkocsin az egyik közeli gesztenyetermő faluba, Nemes-Sándorhá- zára. A koraest sötétjében az utat bizarr keretbe foglalva szaladnak velünk szembe visszafelé az ut- menti fasorok, erdők színes lombdíszletei. Néhol egy-egy falu fény_ fűzére teszi még illuzorikusab- bá a suhanó tájat, miközben autónk reflektorfényévei igyekszik szétverni a völgyfeneket megülő köd gomolygó páráit. Másfél órai kirándulásunk márlege: egy csodálatosan szép esti autóút és — egy zsák gesztenye • Kocsink Zalaegerszegen letér a városi útról és ráfordul a Gogán- hegyi szőlőkbe vivő dűlőútra. A kiváló szakszerűséggel művelt hatholdas szőlőben Eszter Jenő vincellér házigazdái szívélyességgel mindjárt a pincébe invitál bennünket. A 20—25 hektoliteres hordák sora belevesz a pince homályába. Ö-rizlinggel telt pohárral a kezünkben nézzük, amint Tóth Géza barátunk a szakember érdeklődésével, leguggolva, a gyertya világánál gyönyörködik a bor zöldes fényű gyöngyözésében. Később a présházat, a szőlőt nézzük meg, azután a borkóstoló második menete következik, óvatosságból most már a „levegőn”, a borház előtt ízlelgetve az idei termésű rizlinget. A vincellér közben az 1958-as bőséges szüretről beszél, amikor a zalai gazdák nem tudtak mit kezdeni a sok borral. A pincék előtt még csöbörben is bor állott. Az egyik gazda a járókelők számára poharat is tett a borosdézsa mellé meg ezt a feliratot: „igyál, amennyi kell, csak a poharat ne vidd el...” Ebben a pár szóban benne van a zalai ember szíve, lelke, vendég- szerető embersége. E sorokat is azért írtam, hogy minél többen ismerjük meg őket. Surányi Sándor
