Békés Megyei Népújság, 1963. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-28 / 279. szám
W6Í. november 28. 4 Csütörtök MUMI DÉLELŐTT Gépek, hibák, szerelők A Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat békéscsabai szervizének szerelői havonta több mint kétezer rádiót, televíziót, mosógépet, elektromos háztartási kisgépet javítanak meg hozzáértő igyekezettel. Egyelőre nagyon sok a munkájuk, mert a megye minden részéből áramlik hozzájuk a javítanivaló. Ha megnyitják az orosházi, szeghalmi, mezőkovácsházi és sarkadi javítórészűeget, Békéscsabán lerövidüí a javítási idő. Jobb oldali képünkön Göttler Vilmos erősáramú műszerész mosógépjavítás, alsó képünkön Tremmel József tv-műszerész műszeres hibakeresés közben látható. Sok a továbbtanuló az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál A iák levelei már lehullottak, de a fényt adó novemberi napsütésben szívesen állnak meg az asszonyok Orosházán, a Vásárhelyi úton lévő kút előtt. Beszélgetnek. Dicsérik az időt, elmondják ki mit főz ebédre. Mikor autónk megáll, semmi meglepetést nem árul el arcuk, hiszen a kövesút mellett ez szinte naponként megismétlődik. A köszönés után a tanácstag után érdeklődöm. Az egyik asszony kicsit bizonytalanul, de válaszol: — Azt hiszem a tanító néni... — Nem az az — kontrázik egy másik asszony — inkább kérdezzük meg ettől a fiatalasszonytól, aki most jön, — s már kiabál is: — Te, nem tudod ki a tanácstag?! — Kunos bácsi, de az most temetésen van.,. A tanító néni A k útnál történő szavazás azt bizonyítja, hogy kinn, a Vásárhelyi út mellett lakók körében legalább olyan népszerű a tanító néni, mint Kunos bácsi, a tanácstag. Régi iskola rozzant kapuját benyitva, már fülembe cseng az iskola tanterméből kiszűrődő ének. A Szózatot tanulják a gyerekek, kicsi, vékony hangok szűrődnek át az ajtón, aztán abbamarad az ének és ezt a kis szünetet használom fel, hogy belépjek. A gyerekek felállnak, a tanító néni erős kézfogással nyugtázza, hogy az utolsó öt percet elveszem az órából. Bazsó Dón esne négy éve tanít itt. A gyerekek elsőtől a negyedikig idejárnak, aztán be a városba. Ehhez az iskolához a hatalmas kiterjedésű tanyavilág tartozik. — De azért ne higgye, hogy itt tanyai emberek élnek, hiszen olyan közel van a város, hogy az igények itt a városi emberek igényeivel érnek már fel. — És a gyerekek? — Kérdezze meg tőlük ... Ér- telmesek és könnyen nevelhetők. Náluk még elég egy erősebb szó és máris rend van. A gyerekek ülnek a kis padokban, fészkelődnek, de az első kérdés után szinte „megbolydul a méhkas”. — Ki kapott ma cukrot? Nem a kezüket nyújtják fel, hanem mondják: — Én két forintért vettem cukrot — a tanító néni súgja meg a A 44. sz. Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz budapesti munka* helyekre tsz-tagokat szerződéssel, továbbá kubikosokat és férfi segédmunkásokat. A vállalat a dolgozó kívánságára szerződést köt. Szállást, napi kétszeri étkezést, családfenntartóknak kü- tönélési díjat biztosítunk. Munkaruha, tanácsigazolás, tsz-tagoknak a ts*- vezetőségtől igazolás szükséges. Jefiú nevét, de Olasz Sanyi még azt is hozzáteszi az előbbi válaszhoz, hogy volt, amikor három forintért vásárolt cukrot. — Kinél nincs odahaza rádió? A tanító néni számolgat, aztán inkább ő mondja. A huszonhét gyerek szülei közül talán két- három családnál nincs készülék. — Ki nem volt még moziban? Csupán ketten jelentkeznek. Hiszen van olyan, aki néhány hónapja került ide Fecskéspartról, és még csak most ismerkedik a várossal, de televíziót már látott a szomszédos téglagyár kultúrtermében. Szünet következik, s a gyerekek sorban állva szaladnak ki az udvarra, ahol napfényben párosával forognak, a kis Tóth Imi és Tóth Emiké, a két iker összebújva biztos nagy titkokat árul el egymásnak. Napi 30 kilométer A délelőtt a bevásárlás ideje, az iskolával szembeni kisboltba éppen kenyeret hoztak, a vevők közül is beálltak a sorba, és kézről kézre száll a kenyér, míg odakerül a polcra. Közben megérkezik a bolt elé a postás, az asszonyok hagyják a kenyeret meg a sót, máris kiáltják: — Nekem hozott valamit? — Nyugalom asszonyok, csak sorba. Fiatalasszony furakszik a postás közelébe, s már nyúl is a várt levélért, aztán mindenki megkapja az újságját, kenyerét, a kenyérszállító autó is elpöfög és ottmaradunk ketten a postással. Szemenyei Sándor hét esztendeje járja Orosháza külső résziét, Bó- numot, Kopogót: — Még Csongrád megyében is van három tanyám, egészen le Kakasszékig. Bizony ez napi 50 kilométert jelent. Most még csak istenes, még gurul a kerék — mutat a kerékpárra —, de majd mi lesz itt az esők után. Harmincöt kiló a tarisznya meg még a kezembe is jut egy kevés. — Mennyi újságot visz ki naponta? — Népszabadságból harminc- nyolcat, a helyi lapból hatvanki- lencet, Szabad Földből százharminchetet, aztán van még épp elég másfajta újság is. — Hány rádióelőfizetö van a körzetében? lentkezés: Budapest. V„ Kossuth Lajos tér 13—IS. 508 A Körösladányi Gépállomás azonnali (elvételre keres 1 (5 gyakorlott bérszámfejtőt, és több éves gyakorlattal rendelkező műhelyszerelőket. 639 A 8. sz. AKÖV 2 fő autószerelőt, 1 íö autóviHanyszerelöt, és 1 fő segédmunkást felvesz. Jelentkezés: Orosháza, Katona utca 5. 88863 — Ezt tudom pontosan: két- százharmincnégy. — És televízió? — Várjunk csak —• aztán az üjján elkezdi a postás számolgatni, dünnyögi a neveket — a Hóvirág utcában Szentiéknek, Ka- kukkéknak, hát vagy tizenhárom. Szaporodnak a készülékek. t Közel a város Itt Bónumbam minden egymás mellett van, az iskola, a téglagyár, a bolt meg az olvasókör. Rucz Sándomé, aki nem is tudja eldönteni, hogy gondnok-e vagy takarítónő, hozza a kulcsot és megmutatja a helyiséget. Szí- nehagyott fal, néhány lóca, a színpadon összedobált díszletek, egy pakli kártya az asztalon, és a falon is megsárgult már a kör működési szabályzata. — Járnak ide? — Csütörtökön meg vasárnap este... De akkor is kevesen. — Villany van, televíziót mié«; nem kémek? — A tsz felajánlotta, de nem kellett. Egyre több a készülék. — Kultúrműsor mikor volt utoljára? — Tavaly volt, a faipari ktsz színjátszói voltak egyszer. — És a bónumiak? — Ugyan, a fiatalok bejárnak a városba, itt csak esetleg Szabad Föld Téli Estéik-et lehet rendezni Azok jól is szoktak sikerülni. * A házak előtt asszonyok állnak. Beszélgetnek,, várják haza az embereket. Csendes hétköznapi délelőtt. A gyerekek kijöttek az iskolából, hosszan, hangosan elnyújtva köszönnek: — Csókolom. Néhány autó megy el az úton, a téglagyárban a kis csilléik hangosan ütődnek össze és túl a vasúton, az orosházi templomban delet harangoznak ... t33.) Az utóbbi hetekben Bujdosó alig aludt valamit. Minden időt arra fordított, hogy lelket öntsön a tagságba és megmentse az időjárás pusztításától a termést. Szívós makacssággal irányította a szövetkezet munkáját, és minden épkézláb embert, akit a cséplőgépnél nékülözni lehetett, az öntözésnél dolgoztatott. A csatornákban már csak a mélyebb részekben maradt néhány centi víz, de még azt is a hervadó cukorrépa-, krumpliföldekre mentették át. A kanális közepébe mély kutat ástak, és az összegyűlt zavaros vizet a gépállomástól kölcsönzött szívómotorral emelték át a szomjas homokra. Sütősék fáradozását szintén siker koronázta. Két bővizű csőkutat sikerült fúrniuk, s most már az is enyhítette az aszály pusztítását. Bujdosó nap mint nap végigjárta a táblákat, személyesen irányította a „vizesek” munkáját. Egyik reggel éppen a központból indult kifelé, amikor Piroska az irodaajtőból utánakiabált: — Árpád, egy pillanatra! A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat képesítéshez kötött munkakört betöltő központi és bolti dolgozóinak eddig már 98 százaléka megszerezte a kötelező képesítést. Jelenleg a kereskedelmi vállalattól harmincdult — Árpád, a délutáni busszal gyere be a faluba — kezdte Piroska. — Jó filmet vetítenek estére, megnézzük. Nálunk meg- alhatsz,“ azután reggel együtt kijövünk. A mozi bizony nem lett volna rossz, nagyon vágyott már egy ki szórakozásra. Mégis tétovázott, mert úgy érezte, hogy Piroska nagyon céltudatosan hívja most már kétnaponként, s ez nem volt ínyére. „Szövik a hálót, öreg fiú” — intette magát, és elhárította a meghívást. — De hát miért nem akarsz? — unszolta Piroska? — Nem lehet így élni, ahogy te élsz. Szórakozásra is szüksége van az embernek. — Nem érek rá — morogta az orra alatt. Á lány durcásan ment vissza az irodába, ö meg lehangoltan indult útjára. Tulajdonképpen igaza van, futóbetyár vagyok — állapította meg magában. Szeretne férjhez menni, és a köztünk történtek után jogosan ragaszkodik hozzám. De mit tegyek, ha feleségnek nem tudom elképzelni? • Ha megmondom neki, kutyamacska barátságban leszünk. Ha öten tanulnak tovább közgazda- sági technikumban, tízen pedig boltvezetői továbbképző-tanfolyamra járnak. A vállalat három dolgozója a közgazdasági egyetemet végzi. nem mondom, akkor meg gazember vagyok. Egyre törte a fejét, mit kellene tennie, de semmi életrevaló ötlet nem jutott eszébe. Kár ilyen lehetetlen és élhetetlen alaknak születni, mint amilyen én vagyok — gondolta keserűen, miközben ügetésre nógatta lovát. Az úttörőgazdaság mellett vezetett az út, szomorúan nézte a letarolt határt. Marika vajon mit csinál? Régen jártunk itt együtt... Másképp alakulhatott volna az életem, ha nem vagyok gyáva — vádolta magát. Marikát nem hibáztatta. Beszélgetéseik jutottak eszébe és világosan érezte, ő szalasztotta el a nagy alkalmat. — Mulya voltál, az is maradsz, te elfuserált tanyasi megváltó — gúnyolódott keserűen... A legfiatalabb csókútnál négy embert talált. Sütős kapával vágta a víz előtt az árkot, és szokása szerint cifrán káromkodott. — Szívja a_ motor a vizet, a tűz égetné meg, de szórófej nincs hozzá, így hát árasztunk — hadarta egy szuszra. A másik három ember is egyengette a víz útját, de egyelőre képtelenek voltak a szerteágazó patakokat jó irányba terelni. Bujdosó nem akarta a száját tátani, ezért kikötötte lovát az akácosba és ő is kapát fogott. — Eddig hiányzott a kút, azért sírtunk, most meg itt lenne, de nem tudunk vele mit kezdeni — dühöngött Sütős, AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ács, épületlakatos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő és fűtésszerelő szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat vesz fel. Jelentkezni a vállalat munkaügyi osztályán: Békéscsaba, Kazinczy utca 4. szám alatt. 85392 Közületek munkaerőigénye Dóczi Imre GERÖ JÁNOS: AtnUe híms Iáivá**#Bár sietett, mégis visszafor-
