Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-15 / 242. szám
1963. október 15. 4 Kedd tartalék a teljesítménybérezés helyes alkalmazása HOZZÁVETŐLEGESEN EZER MUNKÁS dolgozik azokon az épületeken, amelyek elkészítését a megye kisipari termelőszövetkezetei vállalták el. Ez nem kis létszám. Éppen ezért nem jelentéktelen annak a figyelemmel kísérése sem, hogy miként alakul a termelés ezeken a munkahelyeken. Az eredményt nem lehet kielégítőnek mondani. Az időarányos terv teljesítésében 12 százalékos elmaradás van és kedvezőtlenül alakult az egy főre eső termelési érték teljesítése is. Sőt, a ledolgozható órákat sem használták ki teljesen a szövetkezetek, részben objektív, részben pedig szubjektív okok miatt. Két példát erre: a békéscsabaiak csak 62,4 százalékát teljesítették az egy főre eső ledolgozható óráknak, a békésiek pedig az egy emberre jutó tavalyi termelési értéknek ez év augusztusáig csupán 96,8 százalékát érték eL MI A LEGFŐBB AKADÁLYOZÓJA a termelékenység növekedésének a jelölt építkezéseken? Nem az embereken kívülálló okokról akarunk beszélni (a hosszú tél miatti elmaradásról stb.), mert ez az állami építőipart is sújtotta. Inkább arról néhány mondatot, ami a belső szervezetlenségből, a politikai munka nem kielégítő voltából fakad a szövetkezeteknél. Ilyen mindenekelőtt az a sok felesleges létszámmozgatás, amely szinte egész évben tapasztalható volt, s amelyet az anyaghiánnyal indokoltak' a műszaki vezetők. A dolgozók egyik napról a másikra változtatták munkahelyeiket, de sokszor az új helyen is órákat vártak, mert késett az anyag. Szer- vezetebb irányítással, a meglévő készletek jobb és előrelátóbb elosztásával jobban segítették volna a termelékenység növekedését szövetkezeteink. S ez áll a jövőre is. Ha szükséges, inkább külön bízzanak meg egy hozzáértő dől15 családi ház építésére elegendő a terven felül termelt tégla mennyisége Látogatás a gyomai téglagyárban (Tudósitónktól) Alig fél éve, hogy a gyomai téglagyár — a megye többi téglagyáraival együtt — a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalathoz tartozik. Ottjártamkor az átszervezésből adódott termelési problémákról, valamint a termeléssel kapcsolatos további terveiről érdeklődtem Dankó János elvtárstól, a gyár vezetőjétől. — A termeléssel iáró feladatok, és azok pontos végrehajtásában — inkább nehézségek, mim könnyebbségek — lettek az átszervezés után. Ez abból adódott, hogy amíg a gyár tanácsi vállalat volt, sem a berendezések, sem pedig a • szállítóeszközök jelentősebb javítására, korszerűsítésére gondot nem fordítottak. Még ma is régi, elavult, korszerűtlen berendezésekkel és eszközökkel dolgoznak a telép munkásai. — Ám a rossz, mostoha körülmények ellenére is a gyomai téglagyár dolgozói igen becsületesen helytálltak a termelésben. A második negyedéves szocialista munkaverseny értékelésekor az elsők lettek. Hasonlóan túlteljesítették az égetési tervüket is: a második negyedévben 108, míg a harmadik negyedévben 107 százalékra. Szó esett a jövő évi termelésre való felkészülésről. Erre vonatkozóan Bankó elvtárs egy kék fedelű füzetecskét lapozott fel. Az év folyamán a füzetecské- be jegyezte fel azokat, amiket a következő évi tervfeladatok sikeres megoldásáért kell rendbe hozni a télen. A felsoroltak, észrevételezett hiányosságok közül csak néhányat jegyeztem be. Olyanokat, mint például a sínhálózat teljes felújítása. Erre azért van szükség, mert a szállítást teljes mértékben gépesíteni kívánják. A behordó-talicskák helyett triciklik beszerzése is kívánatos lenne. A korszerű világítás még mindig nincs megoldva. Az egész telepen nincs, villany. A viharlámpák mellett való termelés idejét múlta, korszerűtlen és balesetveszélyes! Házilag kívánják megoldani az öt fedett szín szarufákkal való ki- toldását, mivel akkor kétszázezer nyers téglával tárolhatnak többet az eddigieknél. A kemence nagyjavításánál a kuckós végét körkemencére kellene átalakítani, ezzel ugyanis az égetést arányos tűzhaladással tudnák biztosítani. A felsoroltakon kívül számos hasznos feljegyzést tartalmaz a füzetecske. A gondolatok megvalósításához azonban nagy megértésre és még nagyobb konkrét segítségre van szüksége a gyomai téglagyár dolgozóinak, amely segítséget elsősorban a tröszt vezetőitől kérik. Dobi János Nem falevél, hanem papírból való. Hirtelen támadt őszi zápor előszele sodorta a járdán. Később a mind sűrűbben patakzó esőcseppek áztatták borítékján a feladó és a címzett nevét olvashatatlanná. Valaki postára menet veszthette el. Másvalaki a zápor elől menekülve, futtában rá is taposhatott. Nagyon megsajnáltam amint vizesen, sárosán, árván és megalázottan hevert az aszfalton. Felemeltem és kíváncsian forgattam, vajon lelek-e rajta, ha elmosódottan is, nevet, címet? Ily módon gondoltam rendeltetési helyére juttatni a bizonyára gonddal, szeretettel írt sorokat. A víz és az ismeretlen talp azonban alapos munkát végzett. Szükség törvényt bont. Levéltitok ide vagy oda, elhatároztam, hogy felbontom a borítékot és beleolvasok a szövegbe, hátha találok benne utalást, kitételt, mely céljába juttathatja ezt a szegény átázott, megtiport írást. Nem találtam. Szerencsére olyasmit sem, ami később lelfciismeret- furdalást okozhatott volna amiatt, hogy az ismeretlen levélíró intim dolgaiba kukkantottam. Sót! Ez a levél nyíltságával, őszinteségével és témája magától-értetődősé- gével egy kicsit azt a holnapot idézte, melyben az emberék már nem kényszerülnek arra, hogy gondolataikat, érzéseiket elrejtő álarcot viseljenek embertársiak gozót azzal, hogy megfelelően történjen az anyag irányítása, s a létszámgazdálkodás. A „különkiadás” megtérül majd bőven a termelés növekedésében. A szubjektív okokhoz tartozik a bérezés alkalmazása. Ez év április 1-től teljesítménybért vezettek be a szövetkezeti iparban, amikor is rendezték a normákat. Elterjedt azonban sok téves nézet ennek kapcsán, amiket a párt-, és szak- szervezeti aktívák nem oszlattak szét. Az utóbbi hetekig sem sikerült mindenütt helyesen értelmez- tetni a normabérezés jelentőségét. Egyes szövetkezeteknél arról beszéltek, hogy a 100 százalékon felüli teljesítéseket nem fizetik ki, minek akkor igyekezni!? És sajnos volt arra példa, — ami alátámasztotta ezt a felfogást —, hogy ez így is történt. Ez természetesen bizalmatlanságot keltett a dolgozókban a norma szerinti bérezéssel szemben A TELJESÍTMÉNYBÉR az a FORMA, amelyben elvégzett munkájuk után kapják az esedékes bért a dolgozók. Éppen ezért leg- ösztönzőbb formája a munkabéreknek ez a bérezés, amely, ha helyesen alkalmazzák, nagyobb teljesítmények elérésére ösztönöz. Más dolog az, ha valahol mesterségesen fellazítják a normákat, vagy azok a gépesítés fokozásával, esetleg más könnyítések révén elévülnek. Itt természetesen felül kell vizsgálni azokat, mert a jogtalanul szerzett bér a munkatársak. a szövetkezet és az egész népgazdaság becsapását jelenti: MINDEZEKET A NEGATÍVUMOK AT szükséges megszüntetni a szövetkezeteknél, hogv az év hátralévő hónapjaiban egészségesen növekedhessék a termelékenység, határidőre elkészüljenek az építkezések. Helyes lenne bevezetni azt a módszert, amit az állami építőipar alkalmaz legtöbb építkezésen. ök ugyanis előre utalványozzák az egyes munkákat, s hozzá a munkaidőt. Ilyen módon előre látják a dolgozók, hogy az elvégzendő munkáért ennyi és eny- nyi munkabér jár... V. D. jCC'íé&C előtt. A holnapot, mikor már őszintén írnak, beszélnek, nyilatkoznak mindenkor és mindenütt, mert hiszen gondolataik tiszták, jellemük egyenes, mint azé a társadalomé, mely szülte őket. Ennél a levélnél úgy éreztem, hogy nem sértek sem feladót, sem címzettet, ha itt, a nyilvánosság színe előtt közvetítem a tartalmát azoknak, akiknek szánták. De még egy érdekes oka volt e közlésnek. Idehaza és külföldön szinte mindenkit érdekel, hogy az emberek hogyan, miként élnek általában. Nos, ez a szélsodorta, zápormosta levél erre is válaszol. A benne szereplő kis család akár a nemzetnyi nagy család mustrája is lehetne egyben s másban. * „Édes Andriskáik! Szíves elnézésteket kérjük, amiért kedves soraitokra csak most válaszolunk. Hálásan köszönjük a jól sikerült fényképeket. Végre annyi idő után együtt látható a nagy család, legalább fényképen. A velencetavi előüdülés után drága párommal, Irénkémmel, a Balaton partján élveztük a pihenés örömeit. Nekem, öreg kazánosnak, különösen kiváló orvosság az ilyesmi! Az időjárás kedvünkre Huszonöt éve I eánya esküvőjén, a vacsora “ utáni emelkedett hangulatban éppen az örömapának is kijá- r. gratulációkat, jókívánságokat fogadta, amikor hírül kapta, hogy a munkásőrök éjjeli gyakorlatra vonylnak. Csöndesen felállt, egyedül feleségének szólt annyit: „majd jövök”. Az asszonynak íá- tyolos lett a szeme, de semmit sem kérdezett, hiszen nem először történt, hogy férjét szólította a kötelesség. Csak ez a mostani valahogy jobban szorította a torkot, ezt az estét nagyon szerette volna, ha együtt tölthetik. A kötelességteljesítós e nagyszerű példájának értékéből mit sem von le az, hogy a megyei parancsnok az esetről tudomást szerezve felmentette az éjjeli gyakorlattól és visszaküldte családja körebe. A vendégek nem is vettek észre semmit, pedig két ember vizsgázott rövid idő alatt: az egyik becsületből, kötelességteljesítésből, bajtársi hűségből, a másik az ember iránt érzett szeretetből, megértésből. És érdekes dolog: míg a parancsnok nyugodtan vezette tovább egysége gyakorlatát, addig a visszaküldött ember gondolatai a lakodalmi vigasság közepette is, sűrűn elkalandoztak a feladatukat teljesítő munkásőrökhöz. * Az újkígyósi malomban inasko- dott 1935—38 között Horváth István. Mint annyi más, hasonló sorsú ember, alig várta, hogy elteljenek a keserves inasesztendők és önálló keresettel rendelkezzen. A segédlevél megszerzése aztán egyben élete legkeservesebb csalódását is okozta: a molnársegéd kikerült az utcára. Pedig az ok akkor szinte természetesnek tűnt: a segédnek fizetés járt, az inasnak semmi. Az ő gazdája is tudott számolni, és így megmaradt a számára sokkal kifizetöbb inastartásnál. Kétségbeesett vándorlás után a jó kötésű molnársegéd a békési malomban véletlenül álláshoz jutott. Mindig becsületesen dolgozott, és itt érte a felszabadulás is. A malom dolgozói az ő személyes példamutatásán keresztül dolgoztak az akkori nehéz időkben a kenyérellátás feltételeinek biztosításáért. Munkatársai nem is lepődtek meg és egyetértésükkel találkozott, amikor 1949-ben a malom vezetőiévé nevezték ki. Azóta sok víz lefolyt a Körösön, de Horváth István ma is ott áll a malom élén. A változás csak annyi, hogy azóta még szaporodtak is a gondjai, mert hat község cseretelepének problémáit is intéznie kell. Munkáját felettesei legteljesebb elismerésére végzi. Emellett a községi tanácsnak megalakulása óta tanács- és végrehajtó bizottsági tagja, részt kért a munkából mint pártbizottsági tag is, és — amire talán a legbüszkébb — megalakulása óta tagja a munkásőrségnek is, ahol, mint szakaszparancsnok szintén elismerésre méltóan munkálkodik. Mint tanácstagot a választópolgárok a lakásán is felkeresik ügyes-bajos dolgaikkal. Munkatársai igazságosságáért, a dolgozók iránt tanúsított törődéséért, megbecsüléséért tisztelik és szeretik. Családi élete mindenki előtt példaképül állhat és három gyermeket nevel becsülettel. Tudom, Horváth István most egy kicsit neheztel rám, amiért „kibeszéltem” ezeket a dolgokat, de nem tehettem másképp. Október 1-én volt 25 éve, hogy a békési malomban dolgozik. E szép jubileum megérdemli a megemlékezést. Negyedszázados becsületes munkában eltöltött évfordulója alkalmából munkatársai, a malom dolgozói szerény ajándékkal kedveskedtek neki. És mindig büszke lehet rá: a kedves ajándék nem a főnöknek, hanem az igaz embernek, a munkatársnak, a barátnak szóló figyelmesség volt. Az elmondottaknál többet, szebbet, jobbat egy vázlatos munkásportré nem is mondhat. O. K. I e&t&ctt... való volt. Fürödtünk, vitorláztunk és eközben sokszor gondoltunk arra, hogy ó!, ha ti ismét velünk lehetnétek! Most, hogy már túl vagyunk a ..könnyelmű életen”, a munka mindennapjainak élünk, hogy aztán jövőre megint együtt lehessen valamelyik szép nyári tájon a családi kör. Ma vasárnap van. Az előző héten kifestettük a lakást, most közös erővel, félig szórakozásként, elvégezzük az utolsó simításokat. Az előszobát a kis Laci meg Emiiké súrolókeíével jól megcsiklandozta. Irénke és Zsóka pedig felmosták. Nagyi a főzés művészetét gyakorolta a már tiszta konyhában. Jómagam ajtó- meg ablakkilincseket tisztogattam. Mindezek után következett a délebéd: májgombóc leves, kacsa- sült, kései fejessaláta, sör, almáspite és termesztésen jó erős fekete. Ebéd után zajos szájöblögetés következett, Zsóka és Emiiké a szobájukba távoztak szieztázni. Kis Lacink, kezében a Színház— Muzsikával, az illemes helyre vonult elmélkedni. Mikor előkerült, nagy tisztálkodásba kezdett, mintha szombaton nem is fürdött volna. Köziben megszólalt a csengő. Lackó lánypajtása, Ildi érkezett (Ügy látszik, a mi időnkkel ellentétben, a lánykák jönnek a fiókákért.) Közel húszesztendős csemeténk pillanatok alatt puccba vágta magát és elmentek csörögni. Irén- kém még utánuk szólt: — Rendesen viselkedjetek gyerekek! Lackó ne jöjj későn haza. Reggel korán kell munkába menned, tudod! Mi, öreg gyerekek, bekapcsoltuk a tévét. Nagyi közben horgolt, de azért oda-odafigyelt. így telt el a vasárnap. Olyan, mint a többi és mégis más egy kicsit, ahogy a következő is más, érdekesebb lesz bizonyára. Az idei legszebb vasárnap mégis az volt édes Andriskáék, mikor ott. a nagy tónál, annyi idő után ösz- szetalálkoztunk. Azóta sokszor emlegetünk benneteket« és szívből bízunk az újabb találkozásban. Most pedig búcsúzunk. Ismét kérünk, ne haragudjatok, amiért ilyen soká írtunk. Legközelebb többet! ölelünk mindnyájatokat: Nagymami, Irénke, Zsóka, Emiiké, a kis Laci és a nagy Lackó. Válaszoljatok mielőbb!” * A levél az esőből az újságba került. Vajon rábukkannak-e a címzettek? Akármint lesz is, olyan levél ez, amit egy kicsit mindnyájan írtunk, mindnyájunknak Űj Rezső
