Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-15 / 242. szám
¥963. október 15. 5 Kedd A foton-rakéta — a jövő űrhajója Filágmegváltó és messiások Olyan korszakban élünk, amikor az emberek évezredes csillagok felé tekintő álma mindinkább valósággá válik. A mai kémiai energiahordozójú rakéták, rakétaűrhajók már alkalmasak arra, hogy ezek segítségével, az ember belátható időn belül ellátogasson a Holdra, a Marsra, a Venusra és más bolygókra. Az ismert kémiai energiahordozók lehetővé teszik, hogy az úgynevezett földi első és második kozmikus sebességet elérjék. Sőt, annak sincs akadálya, hogy a tudomány mai ismeretei szerint legyőzzük a Nap vonzóerejét és a naprendszerünk elhagyásához szükséges 42,3 kilométeres másod- percenkénti szökési sebességet elérjük. A mai kémiai energiahordozókkal meghajtott űrhajókon a számítások szerint egy Vénus-„ex- pedíciö” oda- és visszautazása legalább hat hónapig tartana. A Mars-bolygóra való utazás már több időt, kilenc hónapot venne igénybe. Tehát láthatjuk, hogy a hagyományos rakétákkal viszonylag rövid idő alatt megközelíthetjük és elérhetjük naprendszerünk bolygóit. Ha azonban más naprendszer felé tekintünk, akkor már elképesztő „utazási idők” szükségességének képe bontakozik ki előttünk. Ha például naprendszerünkön kívül a legközelebbi állócsillagot, az Alfa Centauri C-t akarnánk meglátogatni, akkor a másodpercenkénti 30 kilométeres sebességgel ,,utazó” űrhajónak is csaknem 40 000 esztendőre volna szüksége, hogy elérje az Alfa Centauri C-t. Az ilyen utazási időtartam — az ember számára — nyilvánvaló képtelenség. A természettel viaskodó ember azonban nem hajlandó tudomásul venni, hogy bármiféle legyőzhetetlen akadályt is állít elé a természet. A tudomány nem ismer lehetetlent. A szovjet tudósok már régen dolgoznak a plazma-hajtású rakéták kialakításán. A plazmahajtású űrhajókkal — a számítások szerint — már elérhető a másodpercenként 1000 km-es sebesség. A plazma meghajtású űrhajókról. most csak annyit jegyezzünk meg: ezeknek a sebessége arra mindenesetre jó lesz, hogy naprendszerünk bolygói között már viszonylag rövid idő alatt kényelmesen közlekedjünk. Mert például a Mars legkisebb távolsága a Földtől „mindössze” 57 millió kilométer, legnagyobb távolsága 380 millió kilométer és ezt a távolságot a plazma-hajtású űrhajóval 16 óra alatt tehetnénk meg. Tehát a Mars meglátogatására pontosan annyi időre lesz szükség, mint amennyi alatt — jelenleg — a Hungária Expresz- szen eljuthatunk Berlinbe. A plazma-meghajtású űrhajó tehát még mindig csak naprendszerünk „belső” közlekedésének megoldására alkalmas. A naprendszeren kívüli legközelebbi állócsillag eléréséhez még mindig 1000 esztendőre volna szükség. Az ember pedig nem áldozhat tizen- két-tizennégy emberöltőt azért, hogy eljusson a naprendszerünkön kívül álló csillagra. Olyan űrhajóra lesz szükség, amely „közelebb hozza”, lerövidíti ezt a mérhetetlen távolságot. Ilyen űrhajó kialakításán, az űrhajó elméleti megalapozásán pedig a szovjet tudósok már dolgoznak. A cél az, hogy olyan űrhajót készítsenek, amellyel megközelítsék a fény sebességét, tehát az óránkénti 1080 millió kilométeres sebességet. Vajon elérhető-e ez a sebesség? — És milyen hatóanyaggal érhető el? A szovjet tudósok ezekre a kérdésekre igennel és azzal válaszolnak, hogy magát a fényt akarják hajtóanyagnak felhasználni. Vegyük ezt a kérdést egy kicsit közelebbről szemügyre. F. A. Cander szovjet tudós, már 1924-ben felvetette azt a gondolatot, hogy a fénynyomást fel lehet használni hajtóanyagul. A fény ugyanis minden útjába kerülő dologra bizonyos nyomást gyakorol. A fénynyomás felhasználása annak idején azonban nem bizonyult megvalósíthatónak. A fény szóródása ugyanis lehetetlenné teszi, hogy a legcsekélyebb energiát is átvegye. Cander gondolata annak idején csak gondolat maradt. Ez a gondolat azonban — napjainkban — a „lázer” feltalálásával, hihetetlen mértékben előtérbe került. Szovjet tudósok, V. Fabrikant, M. Vudinszkij és F. Butaeva most azon fáradoznak, hogy az elektromos rezgéseket fényrezgésekké alakítsák. Ezek a kísérletek már elhagyták elméleti „bölcsőjüket” és kísérleti síkra terelődtek. A „lázer” tulajdonképpen olyan készülék, amelyben egy rubinrúd segítségével a nagy- frekvenciás energia a fotonokat kilövelli és azok egyáltalán nem szóródó fénysugárban haladnak. A foton fénysugárnak ezt a sajátosságát talán azzal tudnánk a legjobban érzékeltetni, hogyha bármilyen nagy erejű fényszóróval igyekeznénk például a Holdat megvilágítani, a fényszóródás következtében a Holdon semmiképpen 'sem látnánk fény-foltot. A lázer-foton sugárral azonban ez a feladat megoldható. A „lázer”-ral, tehát az energiát igen nagy távolságban is együtt lehet tartani és ez már felhasználható rakéta- űrhajó hajtására. A jövő űrhajója tehát előreláthatólag úgy fog működni, hogy indítására kémiai üzemanyagot használnak, azonban, amint kijut a Föld vonzóerejéből, „átkapcsolnak” a fénynyomás meghajtására. A „lázer”-sugár ereje a jelenlegi kísérleti stádiumban még igen csekély, azonban a szovjet tudósok véleménye szerint ez az erő a jelenleginek sokszorosára növelhető. A jövő űrhajójának hajtóenergiáját íme elméletileg már kidolgozták és a „lázer”-rel kísérletileg már gyakorlati eredményeket is elértek. — ön valóban Krisztus, emberi alakban? Krishna Venta megvetően mérte végig a hitében ingadozót s ünnepélyesen válaszolt: — Kedvetekért sem hazudhatok. Igazat kell szólanom Isten előtt. Én Isten fia vagyok. A tömegből egy asszony hisztérikusan kiáltott fel: — Tudtam!..^ A szakállas, mezítlábas, tunikába öltözött messiás alázatosan folytatta szavait: — Igaz, gyermekeim, hogy fedezet nélküli csekkek kiállításáért börtönben ültem, s elítéltek ál. Utólagos lopásért is, de... De a tömeg már nem figyelt a szavaira. A megváltót, az üdvözítőt látták benne. Krishna szerencséjére feltűnő módon hasonlított Jézus hagyományos ábrázolásaira. Ezért alakíthatta Los Angelesben egy passió-játék során a megváltót. Tulajdonképpen ekkor találta ki, hogy civilben továbbjátssza szerepét. Folytatta is a jól jövedelmező üzletet egészen addig, amíg egy szép nap meg nem gyilkolták. A derék üdvözítő ugyanis nem elégedett meg hívei lelki gondozásával. Feltételül szabta, hogy a tanítványok vagyonukat a „Bölcsesség, Hit, Tudás és Szerelem Forrása” elnevezésű cégre írassák, melynek tulajdonosa természetesen Krishna volt. A naív hívők aztán — hogy elnyerjék üdvösségüket —, egy távoli kis farmon töltötték napjaikat — munkával, elmélkedéssel. A messiás is velük együtt élt, időnként azonban eltűnt. Hamarosan kiderült, hogy a Las Vegas-i játékkaszinókat látogatja. Amikor megkérdezték a mestert, miért teszi ezt, azonnal kész volt a válasz: — Isten fiát semmiféle emberi gyengeség nem érintheti. Viszont közvetlen tapasztalatokat kell gyűjtenem az emberek romlottságáról, hogy majdan odaát eredményesebben szervezhessem meg a világ megmentését. S az emberek most is hittek ne. ki. A botrány csak akkor tört ki, amikor két követője észrevette, hogy messiásuk túlságosan sokat és túlságosan hevesen legyeskedik feleségük körül. Miller és Käme noff ekkor a bírósághoz fordult, s leleplezték „Isten fiának” erkölcsi és gazdasági ügyleteit. De minthogy az Egyesült Államokbeli Kaliforniában 75 dollár lefizetése után bárki bármilyen vallási eszmét szabadon hirdethet, mint egy bejegyzett szekta — ha úgy tetszik — tulajdonosa, a törvény emberei mosták kezüket. A két fiatalember ekkor elhatározta, maga torolja meg a házasságán ejtett foltot. Dinamitot szereztek, s a halhatatlan istenséget főhadiszállásán a levegőbe röpítették. A hatóságok természetesen most már közbeavatkoztak. A messiás nevelője De nemcsak szélhámosok illesztik homlokukra a világmegváltók glóriáját. Ebben a meglehetősen vegyes társaságban szép számmal akadnak vallási fantaszták is. Az angliai Earlshiltonban történt nemrégiben a következő eset. Egy rajztanár — isteni sugallatra — rájött, hogy a 11 esztendős Tomy Stephens, egyik diákja — az eljövendő messiás. Titkát senkinek sem árulta el. Viszont — minthogy elhivatottságot érzett magában a messiás-jelölt nevelésére, elhatározta, hogy elszökteti a gyereket. Az elhatározást tett is követte s egy szép nap a kalandok iránt fogékony gyerek titokban útnak indult tanárjával a kontinens felé. Fél Európát becsavarogták, voltak Olaszországban és Párizsban s közben a fiatal gyerek nap mint nap hallgatta a megszállott férfi fejtegetéseit a kommunisták, a pénz, az erkölcstelenség, a nők elleni harcról, nap mint nap órákat kellett imádkozással töltenie és természetesen meg kellett ígérnie azt is, hogy tanítóját majdnem prófétává emeli. Amikor a gyermekrablót végül is a nyugatnémet Ulmban letartóztatták, Tracey megátkozta a rendőröket s foggal-körömmel próbálta védeni a „messiás”-t, aki azonban — minthogy megunta a sok ostoba prédikációt —, boldogan tért haza szülei házába. Máglya és sortűz Egy másik messiás szereplése a múlt év derekán már nem ilyen tragikomédiába illő fordulattá] végződött. Mexikó északi részén található egy Jerbabuona nevű helység. Itt lépett színre a „földre szállott Isten” és az elmaradott vidék lakóinak babonás hitét kihasználva különféle varázslatokat művelt. Az „Isten” aztán, aki a ci. vil életben Caietano Hemandes névre hallgatott, az egyik nap azzal állt elő, hogy sógornőjét máglyán kell elégetni. Testvére bele is egyezett, Caietano ugyanis azzal nyugtatta meg, hogy a nő — ha ismét elégetnek valakit — feltámad. A Hernandes-fivérek el is fogtak egy parasztot, lekötözték és elégették. A sógornő azonban ennék ellenére sem akart feltámadni. Ekkor-az „élő Isten” újabb áldozatot keresett. Talált is egyet, de annak sikerült elmenekülnie és fellármázta a rendőrséget. Amíg a riadóztatott rendőrség Jerbebuana felé igyekezett, a har. madik áldozat rokonsága már önkezűleg számolt le az „Isten”-neL Az ügy azonban még nem ért véget. Hemandes fivére bosszút esküdött és felbújtotta a szekta töb. bd tagját a rendőrség ellen. Így, mire a rend fegyveres erői megérkeztek, a fanatikusok már fegyverrel várták őket. A lövöldözés kapcsán aztán hét ember életét vesztette. Maga a rendőrök parancsnoka is csak csodával határos módon maradt életben. Egy golyó szíven találta volna, ha nem ott hordja a nagy fém csillagot, hivatásának jelvényét. A földre szállt istenek, világ- megváltók és messiások tehát tulajdonképpen szélhámosok és veszélyes vallási fantaszták. Mégsem nehéz tanítványokat gyűjteni maguk köré. Olyan világban, ahol a földi élet annyi megpróbáltatásra és kínlódásra épül, ahol minden bizonytalan és kiszámíthatatlan, ahol a politikai és gazdasági élet oly sok hamis prófétája csapja be őket, az emberek megnyugvást találnak és menedékként fogadják a túlvilág! misztikus javak ígérgetőinek szavait. Ezt pedig könnyű kihasználni szélhámosoknak és megszállottaknak egyaránt. Ki is használják Kaliforniától — mint látjuk — Mexikóig, de kihasználják Olaszországban éppen úgy, mint Franciaországban vagy Ang. liában. (O. Gy.) i n 'WsAfifiMW A hazugság városa Gogol Revizorának ötletét választották az olasz filmesek „A hazugság városa” alapjául. A film története 1943-ban, a fasizmus tobzódásának időszakában játszódik. (Bemutatja a kaszaperi Dózsa mozi, október 15—16-ig.) Tokár Péter Az oroszlányi szénbányák felvételre keres föld alatti bányamunkára alkalmas 18—45 év közötti férfi munkavállalókat. Kereseti lehetőség 1500 Ft-tól, a részletes felvilágosítást a járási, városi tanács munkaügyi főelőadói közlik a jelentkezőkkel. Jelentkezni lehet: járási, városi tanács munkaügyi főelőadóknál. 937
