Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-31 / 256. szám
1W3, október 31. 6 Csütörtök Nemcsak a régi idők kutatásában van romantika Gondolatok a honismereti szakkörök vezetőinek orosházi tapasztalatcseréje előtt cÁki' ami luigi^tn magát NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt csupán a honismereti szakkörök kibontakozásáról és megerősödéséről beszéltünk. Ma már eljutottunk oda, hogy egy országszerte népszerű, izmos tömegmozgalomról adhatunk számot, amelyet nem lehet kikapcsolni a mindennapi élet által nyújtott témák közül. Ezt bizonyítja az is, hogy alig van olyan központi vagy helyi sajtóorgánum, amelyikben ne jelenne meg időközönként hosszabb- rövidebb írás a honismereti szakkörök valamelyikének munkájáról. Ennek a megerősödésnek természetesen több oldala, sok oka van. A néhány között, amit itt mint legfontosabbat megemlíthetünk, feltétlenül az elsők között kell felsorakoztatni azt a tényt, hogy az utóbbi években hazánkban igen nagymértékben fellendült a tanulási kedv, amit a középiskolák magas létszámán és az egyetemi beiskolázásokon kívül a rendkívüli méretekben fejlődő felnőttoktatás bizonyít a legbeszédesebben. Természetes folytatásaként adódik ezeknek a tanulási formáknak az, hogy a résztvevők nem fejezik be tanulmányaikat az oktatási idő lejártával, hanem alkalmat, lehetőséget keresnek maguknak arra, hogy saját érdeklődési körüknek megfelelően, a maguk szorgalmával tovább képezzék magukat, kiéljék tanulni vágyásukat. A honismereti szakkörök pedig ennek az igénynek a kielégítésére igen alkalmasak. A MÁSIK TÉNYEZŐ a tanulási és kutatási kedv fokozódásán kívül kétségtelenül az, hogy országszerte megerősödött a szakkörvezetők gárdája. Ha csak azt a néhány tanfolyamot és találkozót említenénk itt a szakkörvezetők munkakedvének emelőjeként, amelyek a mozgalomban már fogalmakká váltak (Eger, Esztergom, Kaposvár, Hódmezővásárhely, Perőcsény stb.), akkor is érthető lenne a mozgalom megizmosodása. Ezeken a baráti, szakmai, megbeszéléseken kívül azonban azt is látnunk kell, hogy a honismereti szakköri munka fokozatosan kivívta az állami és társadalmi szervek elismerését, és az elismerés után az egyre nagyobb mértékű erkölcsi és anyagi segítséget. Szakköreink ezt a segítséget fel is használták és a különféle feladatok megoldásában (pl. pályázatokon való részvétel, helyi ünnepségek rendezése stb.) igyekeztek példamutatóan részt venni. HA A BÉKÉS MEGYEI szakkörök eddig végzett munkáját akarnánk fölmérni, azt mondhatnánk, hogy a megyében működő szakkörök közül sokan helyes úton jártak, amikor arra törekedtek, hogy minél inkább belekapcsolódjanak a község vagy a falu kulturális életébe, megmozgassák az öregeket, fiatalokat egyaránt. Ezt a törekvést láttuk Körösladányban, ahol Végh Mihály vezetésével a falu veteránjai lelkesen gyűjtögetik a régi élettel kapcsolatos emlékeiket, ezt a célkitűzést látjuk a békéscsabai gimnázium szakkörének munkájában, de ezt az utat járja az orosházi Táncsics Gimnázium szakköre is, amikor a néprajzi gyűjtés mellett a város több termelőszövetkezetének és ipari objektumának a történetét dolgozza fel. Ami azonban a legtöbb honismereti szakkör munkáját jellemezte eddig, az nem a mai élet kutatása volt, hanem nagyon sok esetben a távoli múlthoz való visszatérés, vizsgálódás, jóllehet, ahhoz sem feldolgozandó anyag, sem megfelelő számú, megfelelő képzettségű szakkörvezető nem volt. FONTOS LENNE, hogy végre szakítsunk azzal a képzettel, hogy csak a régi idők története a történelem, csak annak a kutatásában van tudomány és romantika. Természetes, hogy egy-egy falu vagy város történetének felderítésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni a múltat sem, mint a jelenbe vezető utat: a honismereti szakkörök feladata mégis inkább az legyen, hogy a jelennel foglalkozzanak, a jövő formálják. A történelem azt tanítja, hogy a történelem a néptömegek története. Azt kell elérnünk, hogy ezt valóban az életben lássa meg a nép. Tudja megfigyelni a saját életét, történetét SZÁMOS PÉLDA van arra. hogy az emberekben milyen nagy a kedv a ma megismerésére, a mai élettel való foglalkozásra, hogy mennyire él bennük környezetük múltiának és jelenének megismerésére irányuló érdeklődés. Elég itt egy vésztői esetre utalnunk, ahol a község történetéről tartott előadáson annyian jelentek meg (1962. december 19.). hogy az ötszáz férőhelyes kultúrotthon nagyterme kicsinek bizonyult. Ez az eset és az ehhez hasonlóak bizonyára magukra vonták a község vezetőinek figyelmét is, akik feltételezhetően elismeréssel nyilatkoztak a honismereti szakkör által rendezett és szervezett estről. Más szóval: kellett, hogy a község népe és vezetősége ebben az esetben és a hasonló esetekben összetalálkozzék, és azt lássa, hogy a jövőben arra kell törekedni, hogy ezt az egységet meg is őrizzék, hogy a honismereti munkát szervesen beleillesz- szék a község tanácsa által tervezett és megvalósítandó kulturális programba akkor is, ha a szakkör egyéb rendezvényeire az ötszázból csak ötven vagy huszonöt érdeklődő jár el rendszeresen. És ez lenne az új út! Ha a tanácsok komolyan számolnának azzal az erővel, amit a honismereti szakkör képviselhet kellő támogatás esetén: a hatalmas mozgósító és nevelő erővel. Persze, a dolog kétoldalú. Kell, hogy szakkörvezetőink és a szakkörök tagjai kellő odaadással és buzgalommal fogjanak hozzá újszerű feladataik megoldásához, célul tűzzék ki maguknak, hogy a kialakuló új típusú falu szocialista kultúrájának legfőbb úttörői, zászlóvivői legyenek Beck Zoltán irágoskert a tanteremben... Virág az ablakban, a padokban, a katedrán; cserepes, vázás jpeg embervirágok. Csupa üdeség, fiatalság, viru- lás az ősz közepében. A tanító néni, Balázs Mária is szinte gyerek a gyerekek közt, itt a dombegyházi általános iskola Ill/b osztályában. Vele kapcsolatos az a pi- rinyó történet, hogy egy felügyelői látogatás alkalmával, mikor jelentette, hogy az osztály létszáma 47, a felügyelő kijavította 48-ra. Mikor a tanító néni megszeppenve nézett körül, hogy hát rosszul számolt volna, értésére adták, hogy ő a negyvennyolcadik, annyira fiatalnak látszik. — Pedig már 21 éves vagyok — mondja nekem, nehogy én is gyereknek nézzem, holott iskolai Éva-köpenyében gimnazistának vélhetném. Sietve eltereli magáról a figyelmet, hiszen a bácsi bizonyára a tanulók miatt jött, nem másért. Nem akarja elhinni, hogy eddigi rövid nevelői pályájának történetét ültetném a betűk, mondatok hátára, s a növendéksereg kísérőként szolgálna ehhez a kis vonuláshoz. Ám őket sem lehet kihagyni. Zsong az osztály, talán már túl erősen is. Hogyne ragadnák meg az alkalmat, mikor a tanító néni és a vendég egymással beszélgetnek. Fél szemmel oda-odapislantva látom, már lökdösődik egyik-másik nyughatatla- nabbja, papírgalacsinok röpködnek s egyre nő 'a lárma. — Ejnye, kedveskéim — szólok hirtelen hozzájuk. Néma csend áll be. Én pedig hirtelen felelevenítem előttük néhány mondatban gyermekkori iskolaélményeimet, csínjeimet és a kapott méltó büntetéseket. Ez hat. Bizonyítani akarják, hogy ők jobbak. A zaj zsongássá szelídül és mi nyugodtan folytathatjuk a beszélgetést. Balázs Mária már gimnazista korában a nevelői pálya felé vonzódott. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett, 1960-ban. Tanítóképzőbe jelentke- , zett, de helyhiány miatt várnia kellett volna egy-két évet. Azonban nem hagyta a dolgot. Már annyira beleélte magát a továbbtanulás, a pedagógussá válás gondolatába, hogy amikor megtudta, hogy Battonyán, a fiú gyermek- otthonban képesítés nélküli nevelőket is felvesznek, nyomban jelentkezett. Mint mondja, a kezdet nem volt könnyű. Vele szinte egykorúakat tanított, köztük olyanokat, akik szüleiket sem ismerték, s az otthonban kellett megbarát- koztatni őket a tisztasággal, renddel, fegyelemmel és az emberszeretet melegének a varázskörébe vonni őket. — Kitűnő előiskola volt nekem a battonyai esztendő, emlékszik vissza. — Tegyétek szépen hátra a kezeteket — szól szelíden a közben ismét erősen mozgolódó, zúgó emberke-erdőhöz. A beállott csendben tovább folytatja az egyáltalán nem bonyolult és mégis oly sokat mondó kis történetét: — Érzem, a kisebbekkel jobban tudok bánni, a nyelvükön beszélni. Ezért aztán a mezőkovácsházi általánosba kértem magam, de itt, Dombegyházán volt üresedés. Negyvenhét gyermek tudásgyarapításánaik gondja az enyém. Tavaly is ezt az osztályt tanítottam. Megszoktuk, megszerettük egymást. De jó is lenne még legalább 40—50 esztendeig tanítani! Persze érettségimmel nem boldogulnék, jól tudom. Elégedetlen is lennék magammal. A Debreceni Felsőfokú Tanítóképzőbe iratkoztam. Annak vagyok most első éves levelező hallgatója... Lehet-e, kell-e többet tudni az ügyben? Balázs Mária pedagógusnak készült. így Balázs Mária tanárnő lesz és évtizedeken át szívvel, szorgalommal kertészkedhet a világ legszebb virágoskertjében, az iskolában... Huszár Rezső Nem a katonának bevonuló ifjak szívét akarjuk fájdítani. Távol álljon tőlünk. Meg aztán a lányok, akikről szó lesz, nem olyanok, akik maguk is szívfájdalmat akarnának okozni, őszinte szóval beszélgetnek. Büszkék lehetnek a vőlegények, udvarlók, lehet, hogy ők még sohasem hallották ezeket a szavakat, azért írjuk meg, tudják meg hát, mi az igaz. A Békéscsabai Ruhagyárban menyasszonynézőben voltunk. No, nem hasonlított ez a régi lánynézőkhöz. Sok-sok lány dolgozik itt. Fiatalok, szépek, s nagyon sokan közülük menyasszonyok. Olyan fiúk menyasszonyai, akik most kezdik katonai szolgálatukat. Németh Éva szőke, telt arcú lány. Elpirul, amikor szólnak hozzá. Zavartan mondja meg a vőlegénye nevét. — Pista Orosházán dolgozik. Régebben itt volt nálunk és most biztos behívják. Elmegy két esztendőre, pedig milyen szépek azok a délutánok, amikor bejön Orosházáról. Sétálunk s repül az idő. Hogy lesz nélküle? Megvárom. Mindenképpen megvárom. Nehéz lesz, de ha valaki valakit szeret... Benfcő Éva nagyon csinos, apró termetű, önkéntes tűzoltó. Ügyes lány. Része van abban, hogy a gyár önkéntes leány tűzoltócsapata olyan sok érmet, oklevelet szerzett. Az ő vőlegénye egy éve katona, ö már tanácsot is tud adni. — Az első hónapok nehezek, különösen, ha nem jár az ember sehová. Én is úgy voltam. Csak később értettem meg, hogy ha például színházba megyek, az még nem jelent megcsalást. S úgy tudom Gyuri sem haragszik az ilyesmiért. Sose mondom, hogy nehéz nélküle — sejtelmesen mosolyog. — Elbízná magát. A fele idő már eltelt, aztán talán még nehezebb lesz. Már észrevettem, hogy sokat változott eddig is. Nem a régi fiú jön vissza. Újra kezdhetjük egymást „nevelni”. Petrovszki Dorottya szőke hajú, boszorkány szemű. Különös lány ez a Dóri. Egész regény van a szemében. Nincs az a fiú, aki ha egyszer mélyen belenéz, köny- nyen szabadulna. S ő tudja is. Kurtán szól: — Várni fogok, de nem úgy, mint a többiek. Miért is. Ha megígérem, megtartom, a többi az én Tizenkilenc német pedagógus látogatott 3 napra megyénkbe A Német Demokratikus Köztársaság különböző részeiből a Művelődésügyi Minisztérium meghívására 19 német pedagógus érkezett hazánkba, kulturális életünk, oktatásunk megtekintésére. Országjáró kőrútjuk során október 29-én, kedden érkeztek Szegedről Békés megyébe. Első állomástik Orosháza volt, majd másnap, 30-án Szarvasra utazták, a világhírű botanikus kertnek, az Arborétumnak a megtekintésére. Még aznap délután Gyulára men. tek, ahol városnézés után a helybeli pedogógusokkal szakmai és baráti beszélgetésre ültek össze. Ma, 31-én, csütörtökön útprogramjukban Füzesgyarmat szerepel. Megtekintik a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, megszemlélik a község két iskolájának politechnikai műhelyeit, találkoznak a helybeli nevelőkkel, s a tanács is vendégül látja őket. A megyénkben töltött 3 nap után tovább utaznak az országban. Magyarországi vendégeskedésük ideje három hét — hő — Fajó Klári sudár, barna, törékeny, s mégis duzzadó, életerős. Igazi mai lány. — Egy esztendeje, hogy elment a vőlegényem. Elrepült az év, s én nem féltettem egy percet sem, mert olyan fiút választottam magamnak, akiről tudom, hogy hoz- zámvaló. Bátran várom vissza. Pedig nem ülök a mama szoknyája mellett, néha elmegyek a színházba, moziba, tudom, hogy ő is megteszi ezt, de azért nehéz nélküle. Gyakran jön haza, s mégis jobb lenne, ha itthon lenne... Valach Zsuzsa. A gyárban, mint kézilabda kapust ismerik. Igen szép lány. Nem csoda hát, hogy Andrissal azóta már meg is volt az esküvője. Zsuzsa hosszú haját hátraveti, amikor az elkövetkezendő két esztendőről beszél. — Odaköltözünk lakni az anyó- somékhoz. Dolgozom, s várom Bandit. Kedvébe akarok járni. Addig míg oda lesz, azt is ellesem, hogyan főzött neki az édesanyja. Nem fogok eljárni. Miért szorno- rítsam meg aztán nem is illik egy fiatalasszonynak az ura nélkül... Knyihár Mária szótlan, piruló, barna kislány. Meleg barna szemével minden pillanatban a hűségről beszél. A szava halk. — Ha elvinnék az udvarlómat, nagyon félnék. Szép fiú. A Balassi együttesben táncol, s ha elmennek valahova külföldre, nekem még a két hét is hosszú. Hát akkor két esztendő? Már kétszer itthonmaradt. Két évvel idősebb, mint a többi. Most is reménykedem ... Priskin Mária telt, barna, tengerkék szemű. Ijedten ül a gép mellett. Igen, igen az ő udvarlója is be van sorozva. Hogy mi lesz? — Hogy mi lesz itthon nélküle? Ha várni kell, hát várni fogok, hisz nem hosszú az a két év és tudom, hogy biztosan visszajön mert akit nagyon várnak az megjön. Kicsit fátyolos lesz a kék szeme. Hirtelen megindítja a gépet, s csak a munkát nézi, s a gépet hallgatja, mintha attól várná, hogy őt igazolja. Hét menyasszony, hét szép leány. Vannak, akik már várnak egy esztendeje. Vannak, akik el sem tudják képzelni, hogy lesz, ha a vőlegény vagy udvarló. bevonul. De egyben megegyeznek Visszavárják a fiúkat. H. Szabó József A Várpalotai Szénbányászati Tröszt férfi munkaerőt vesz fel 18—40 éves korig mélyszinti bányamunkára. Felvételt azok nyerhetnek, akik azt megelőzően orvosi vizsgálaton bányamunkára alkalmasnak bizonyultak. Kedvezményes munkásszállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. Nős és családfenntartók évente 64 mázsa ahydrált szenet kapnak térítés nélkül. Útiköltséget felvétel esetén megtérítjük. Felvételhez rendezett munkakönyv, két hétnél nem régibb tanácsi igazolás, katonakönyv, és az előző munkahelyről egészségügyi törzslap szükséges. Jelentkezni lehet 1963 november 20-ig. Várpalotai Szénbányászati Tröszt Munkaügyi Osztálya. 484 Menyasszonynézőben
