Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-20 / 247. szám
KÖRÖSTÁJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ Be nka Gyula életműve Nemzeti múltunk haladó kulturális értékeinek feltárása és megbecsülése megtisztelő feladata a szocialista [jelen építőinek. Egy-egy jelentősebb évforduló szinte parancsolóan felszólít az emlékezésre. Természetes tefhát, hogy a szarvasi nevelőképzés 100. évfordulója* is visszatekintésre, értékelő elemzésre kötelez. 1863-ban kezdte meg a szarvasi tanítóképzés alapjainak lerakását a helybeli gimnáziumban tanító Benka Gyula. A képzés igen küzdelmes munkáját hősies elszántsággal szervezte és igazgatta csaknem fél évszázadon keresztül. Benka Gyula életműve a múlt század második felében Szarvas és környékének haladó szellemi, kulturális, pedagógiai és politikai fókuszát jelentette. Sokrétű tevékenységének és haladó nézeteinek rekonstruálása a több mint 300-ra tehető írását magában foglaló s az utóbbi hónapokban feldolgozott bibliográfia és eszméinek, gondolatainak elemzése révén lehetséges. Tudományos igényű tanulmányai megőrizték nevelői és emberi értékeinek színes és sokoldalú profilját, szellemi életének igazi mélységeit E centenárium alkalmából helyes és szükséges tehát Benka munkásságának marxista igényű értékelő ösz- szefoglalása, hogy életműve ne enyésszen el. A maga korában határozottan előremutató, haladó nézetei objektív értékűek s elég jelentősek ahhoz, hogy kiemeljék őt az ismeretlenségből, s elfoglalja méltó helyét neveléstörténetünk panteonjában. Alkotásokban gazdag életpályája hazánk történetének csaknem százéves korszakát ívelte át. Szinte szimbolikus, hogy élete 1838-ban, a nemzeti újjászületés idején, a reformkorban vette kezdetét. A szabadságharc alatt érlelődött heroizmusa. Együtt lelkesedett azokkal a hazafiakkal, akiket „a harci dicsőség babérai ékesítettek”. A szabadság és függetlenség élménye s a harcoló, dolgozó magyar nép rajongó sze- retete élete végéig elkísérte és alapja lett demokratikus társadalomszemléleté- nek. De társult ehhez a nemzet elnyomása, a zsarnokság, a szociális igazságtalanság elleni izzó gyűlölete is, melyet a szabadság- harc leveretése és a nemzet legjobbjainak üldöztetése táplált. Nem tudta kiengesztelni az 1867-es kiegyezés sem. Ködzen állandóan tanult és tanított. Sokoldalú, tudományos műveltségét, külföldi — németországi, svájci — tapasztalatait és mélységes humanizmusát atyai gondossággal ültette át a gimnáziumi és a tanítóké- pezdei ifjúság leikébe, mintegy tudatos missziót betöltve a nemzet felemelkedése és haladása, valamint a nép fccldogülása érdekében. Az ifjúságot műveltebbé, a nemzetet erkölcsösebbé, a társadalmi-politikai rendszert igazságosabbá, a dolgozó nép számára jobbá, de- mokratikusabbá akarta tenni. Ezért szentelte életét a nevelésnek. Mint pedagógus, tanár, igazgató, iskolaszervező 45 évig (1862—1903) dolgozott a szarvasi gimnáziumban és tanítóképzőben. A nevelésnek és a nevelőképzésnek elméletileg is kiemelkedő művelője volt. Pszichológiai, didaktikai, pedagógiai, gyakorlati és tudományos munkásságát értékes irodalmi alkotásai tükrözik, melyek — progresszív társadalmi szemléletéből eredően — sok haladó vonást és eredetiséget tartalmaznak. A mai pedagógus nemzedék számára is van mondanivalója! Hasonlóképpen nagyon figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki társadalmi, művészeti és népművelési téren is. A Tanácsköztársaságot még megérte, mint beteges, nyugdíjas agg, mígnem szemefényének elgyengülésével együtt kialudt élete Is 1923-ban* Benka Gyula egész világnézetét, társadalom-filozófiáját, politikai és pedagógiai állásfoglalását radikális demokratizmus hatja át. Demokratikus életszemléletét ő maga fogalmazta meg legplasztikusabban az élete vége falé készített Eschatoló- giájában. Meglepően tisztán látja a 19. század végén kialakuló imperializmus belső ellentmondásait és határozottan a dolgozó, elnyomott osztályok, a magyar nép érdekeinek szolgálatát vállalja. Radikális következtetését is megfogalmazza. *— „Meg vagyok győződve, hogy hazám jövője ellen vétkeznek azok, kik oly mereven ragaszkodnak az előkelők uralmának biztosításához. Homokra építenek! Kősziklás, meg nem bolygatott talaj az, mely most még a mélyben fekszik. Ha felszántjuk, okos intézkedésekkel fölemeljük a népet, új termőréteget kapunk, mely átteremti a viselt világot”. Világosan látja tehát a kizsákmányolásra épült kapitalizmus „átteremtésének”, a dolgozók politikai hatalma megvalósításának szükségességét és elkerülhetetlenségét Radikális demokratizmusa magyarázza mélységes hazaszeretét, patriotizmusát is. Az 1848-as szabadság- harc élményeiben gyökerező hazafisága vezette a Függetlenségi és 48-as párt zászlaja alá. A politikai élet hullámverésében mindig^a párt legprogesszívebb csoportjának, a Juszt Gyula és Károlyi Mihály vezette irányzatának volt tekintélyes képviselője. Benka Gyula politikai szemléletének alapvonásai teljes mértékben meggyőzhetnek bennünket arról, hogy élete során emberi és tanári magatartásában mindig a haladás oldaláról szemlélte és értékelte az ess menyeket. Még élete vége felé, az első világháború éveiben, az európai népek nagy kataklizmájában is helyes állásfoglalással tudta a társadalmi haladást szolgálni. A kilátástalan világháború nyomasztó évei után, nyolc évtizeddel a vállán is kitörő lelkesedéssel üdvözli a háború befejezését, a békét, a köztársaságot. A helyi sajtóban A köztársaság küszöbén című vezércikkében írja: „Igazán sírva vigadunk. Drága áron szereztük meg a lealázó békét. De a vérrel áztatott földből a népszabadság rózsafája emelkedik az ég felé”. 1919 tavaszán is azt tanítja, hogy „a mindnyájunkat kötelességszerű munkában egyesítő önaatlen haza- szeretet fog a kívánt sikerre vezetni.” A fentiekben jelzett progresszív társadalomfilozófiájából erednek Benka kultúrpolitikai és neveléstudományi nézetei is Mindezek a nép általános művelődési színvonala emelésének aspektusát szolgálják. Nézetei következetes és harmonikus tudományos rendszert alkotnak. Ma is nagyon figyelemre méltóak az iskola és a társadalom kapcsolatáról, illetve a társadalmi igényeknek megfelelő iskolai oktató-nevelő munkáról vallott nézetei. Az egészséges egymásrautaltság szükségességét is kifejezésre juttatja „az eleven és sokrétű kölcsönhatás” igényének hangoztatásával, melyet konzekvensen és nagyon progresszíven így fogalmaz meg: „Az élet számára, az élet serkentő hatásának felhasználása mellett nevelünk.” Azt is kívánatosnak tartja, hogy „maga az élet ^gyakori próbára tegye az iskolai képzés és nevelés életrevalóságát.” Benka Gyula egész nevelői tevékenységét magasan kvalifikált pszichológiai ismereteire építette. Olyan szintézis alkotásra volt képes, amelyben együtt található a lélektan, az elmélet a gyakorlattal, a pedagógiával. Mindez 8—9 évtized távlatában is megőrizte eredeti frissességét, modern életszerűségét, az okjektív valóság komplexumaiban való tájékozódás dialektikáját. Pszichológiai tárgyú Írásaiból kiviláglik, hogy nemcsak tanítványai megismerésére és átalakítására gondolt, hanem saját nevelői személyiségének megismeréséből és formál ásábói vezette le pedagógiai eljárásait. Sok pedagógiai tanulmányában elvként is megfogalmazta — különös hangsúllyal a tanítóképzésben részt vevők számára — a nevelői példamutatás fontosságát. „Semmi nem emeli a tanárt annyira tanítványai előtt a megérd melt tisztelet magaslatára, mintha erkölcsi jellemvonásaiban tüntet fel oly követésre méltó példákat, melyek az általa hirdetett életelvek perspek- tívszerű mélységét tárják föl az életideálokat kereső ifjú tudata előtt”. A folyamatos, tudományos önképzést és az állandó önnevelést is nélkülözhetetlennek tartja, „mert — mint írja — valóban nevelni csak az képes, ki a maga nevelésében soha meg nem restül, soha nem csügged és soha ki nem fárad.” A nevelőnek az erkölcsi meggyőződés, valamint a szavak és tettek egységének gyakorlatáig kell eljutnia. „Beszédünk és tanításunk életrevaló igazságáról tanúskodjon nemes cselekvőségünk, mely, ha nem kíséri s nem erősíti meg az általunk hirdetett igazságokat, akkor olyan ékes, de meddő virággá válik az, mely gyümölcsre nem fejük soha.” Ugyanilyen újszerű, sőt modern Benkának a munka pedagógiai értelmezésével kapcsolatos nézete is. Azt vallja ugyanis: „Arra kell törekednünk, hogy értelmet, szívet, akaraterőt fejlesztő munkában és munka által erősödjék ifjúságunk”. Egész társadalom-filozófiáját, pedagógiai bölcsességét és humanitását sűríti — a mai pedagógia, de a mai társadalmi gyakorlat számára is — útmutató gondolatába, mely szarint: „Emberrel mindig emberségesen bánjunk, még ha kijózanításra, javításra célzólag büntetjük is őt. — Szelídség által áthatott következetes szigor az, mi sok bajnak elejét veszi az iskolában és az életben egyaránt.” A tanítványok, munkatársak írásos feljegyzései, valamint Benka Gyula életműve, maradandó alkotásai, az eszmei kincsek tárházát jelentő tanulmányai — nekünk, az utókor pedagógusainak, nevelőképző intézeti tanároknak — személyiségének azon példamutató vonásait mutatják meg, hogyan lehet egy nevelő az elmélet és gyakorlat megtestesítője, tudós és pedagógus,. tanár, igazgató és iskola- szervező is egy személyben. Rögös volt ez az út az ő karában, de járhatóvá tette a nyomába lépők számára. Messzebb látott, mint kor- társai, mert céljai, törekvései túlmutattak egy intézet, egy város és egy tanári élet látóhatárán. Dr. Tóth Lajos Sülé István: Építkezés Műszaki könyvnapok 1963 A könyv hazánkban, a kulturális forradalom f^~Tr eredményeként milliók szellemi táplálékává lett. a műszaki szakkönyv pedig — iparunk és a technika rohamos fejlődése, átalakulása nyomán — ma már olyan nélkülözhetetlen munkaeszköz, amely nélkül nem képzelhető el sem az egyéni szaktudás fejlődése, sem az egyes üzemek, egész iparágak legmodernebb technika alapján történő tervezése, vezetése. Üj technológiák, új anyagok, az automatizálás széles körű terjedése, a tudomány új eredményei szinte napról napra rohamlépésben viszik előre a technikát. Ezzel a fejlődéssel lépést tartani, biztosítani iparcikkeink korszerűségét, világszínvonalát, ugyanakkor fokozni az ipari termékek bőségét: ez most a feladatunk. Ehhez pedig szükségünk van olyan műszaki vezetőkre, mérnökökre és technikusokra, akik napról napra gyarapítják tudásukat, figyelemmel kísérik a fejlődés eredményeit, és szükségünk van olyan szakmunkásokra, akik képesek az új technológiák elsajátítására, a fokozottabb minőségi követelmények teljesítésére. Ehhez pedig csak egy út vezet: a szakirodalom állandó tanulmányozása. Az elmúlt évben kétszer annyi értékben jelent meg műszaki jellegű zsebkönyv, mint 1960-ban. Nem lenne azonban helyes, ha ebből azt a következtetést vonnák le, hogy a műszaki könyvek elterjesztése most már megoldódott kérdés. Igaz, hogy a műszaki vezetők —- mérnökök, technikusok — már szinte kivétel nélkül figyelemmel kísérik a szakirodaimat, igaz az, hogy a szakmunkások egyre szélesebb rétegei ismerik fel, milyen segítséget ad a műszaki irodalom szaktudásuk fejlesztéséhez, munkaeredményeik mennyiségi és minőségi növeléséhez. Látnunk kell azonban azt, hogy szép számmal vannak olyanok is, akik még nem ismerték fel a szakirodalom rendszeres felhasználásának jelentőségét. A most megnyíló műszaki könyvnapoknak éppen az a jelentőségük, hogy az általános figyelemkeltés mellett kiviszik a könyveket az üzemekbe, elviszik a munkapadokig, hogy ilyen módon is megismertessék az üzemek dolgozóit a szakmájukat érintő kiadványokkal. Megyénkben kilenc helyen nyitnak október 21-től november 2-ig műszaki könyvkiállítást és vásárt: a DAV-nál, az építőipari vállalatnál, az iparitanuló-inté- zetben, a ruhagyárban, a forgácsolóban, a kötöttáru- gyárban, a pamutszövőben, a fémipari ktsz telephelyén és az Irodaházban. A műszaki könyvnapok tavaly is sikert arattak. Bízhatunk tehát abban, hogy a műszaki kultúra terjesztésének e nagy jelentőségű megmozdulása az idén is gazdag anyagi erővé válik. ^vwvwvvvvvwv.vyw vv »ywvYYYvyy» > Id. Rácz József: Békési főtér
