Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-20 / 247. szám

ofctőber 20. VasámaB Vasárnap: választások az NDK-ban Bérűn A Német Demokratikus Köz­társaságban vasárnap tartják meg a népi kamarai (parlamenti) és a kerületi (megyei) választá­sokat. összesen mintegy tizenhá­rommillió választópolgár járul az urnák elé, hogy leadja sza­vazatát A népi kamarai válasz­tásikra a Nemzeti Front országos tanácsa 434 képviselőjelöltet és száz pótjelöltet állított, a kerületi választásokon pedig mintegy há­romezer jelölt indul. Az NDK megalapítása óta a köztársaság lakossága most ne­gyedszer választ parlamenti kép­viselőket. (MTI) Továbbra is komoly az algériai—marokkói határhelyzet Harcok a Szaharában — atommentes világűr Kiadó és kiadott bársonyszékek S zaharai homoksivatagok tér­képe, kicsiny, eddig alig Algír Az algériai—marokkói kon­fliktusról érkező jelentések újabb összecsapásokról, csapaterősíté­sekről és a diplomáciai tevékeny­ség fokozódásáról adtak hírt szombaton. A katonai helyzet eléggé átte­kinthetetlen. A nyugati hírügy­nökségek arról számolnak be, hogy mind algériai, mind marok­kói részről tovább növelik a har­coló csapatok létszámát A ma­rokkói oldalon állítólag mintegy háromezer főnyi katonai erő fej­lődött fel a határ hosszában. Al­gírból hivatalos körök viszont csak annyit közöltek, hogy a har­cok tovább folynak. A marokkói tájékoztatásügyi minisztérium szerint mintegy 25—30 marokkói katona halt meg az algériai erők állítólagos tá­madása során, amely attól a kör­zettől észkabbra történt, ahol a harcok eredetileg megindultak. A jelentések után Hasszán marokkói király drámai hangú táviratot in­tézett Ben Bella algériai állam­főhöz és azt állítja, hogy Algéria « támadásokkal — amelyeket ' azonban Algírban cáfoltak — a helyi határincidenseket általános konfliktussá fejleszti. A tiltakozás ellenére Marokkó bejelentette, elfogadja a tunéziai köztársasági elnöknek azt a javas­latát, hegy október 28-án Tu­niszban találkozzon a Maghreb három országának külügyminisz­terei. Jazid algériai különmegbízott ütem New Yorkba, Párizsba ér­kezett Kijelentette, hogy bár a katonai helyzet súlyos, a tárgya­lások lehetősége továbbra is nyitva áll, mint mondotta, azért utazik New Yorkba, hogy tájé­koztassa az ENSZ főtitkárát és az ENSZ tagállamait a marokkói— algériai viszonyról. (MTI) hallott erődök neve került ezen a héten az érdeklődés középpontjá­ba. A sokat szenvedett Algéria, amely még csak november elején ünnepli függetlenségének első szü­letésnapját — hadüzenet nélküli háborúskodásba bonyolódott Ma­rokkóval. A csaták időnként ko- moäy méreteket öltenek, repülő­gépek, páncélosok vesznek részt bennük. A támadást megindító, legalább tízszeres túlerőben lévő marokkói csapatok kezdetben bi­zonyos tért nyertek, az algériai Ez a frank az öné... Megkezdődött az elnökválasztási kampány Franciaországban A párizsi lapok első oldalain hetek óta öles hirdetések vonják magukra a figyelmet. Szokatlan módon, a francia pénznek, a franknak csinálnak nagy propa­gandát. „Ez a frank az öné, járul­jon hozzá ön is ahhoz, hogy meg­őrizze értékétr A Pompidou-kor- mány stabilizációs programjának hivatalos hírverésébe illik bele az államkincstár fizette hirdetés. Lesz-e eredménye az infláció ellem kormányakciónak? Aligha — mondják a gazdasági szakértők, akik rámutatnak arra, hogy a franciaországi áremelkedés nem állítható meg a marhahús árának rögzítésével vagy egyetlen cigaret­ta árának 5 centime-os csökkenté­sével (különösen, ha a népszerű „Gauloise”-ról tudjuk azt, hogy május végén drágult meg 15 cen- time-mal). A kormány nem tesz semmit a közvetítő kereskedelem árdrágító tevékenységének meg­akadályozására, még kevésbé eny. hit az adóprés szorításán s vé­gül, de nem utolsósorban: nem akarja feladni az atomíegyverke- zés költséges tervét! A szakszervezetek novemberre újabb sztrájkharcokat szerveznek, hogy a dolgozók tömegei a mun­ka abbahagyásának fenyegetésével béremelést csikarhassanak ki a munkaadóktól. A munkások fize­tésének utol kell érnie az árakat, amelyek a nyár óta ismét felszök­kentek, s* ezzel semmivé tették a tavaszi bérharcban kivívott ered­ményeket. A tömegek mind világosabban Olasz építőipari munkások sztrájkja Róma: Október 9-én heves összetűzésre került sor az olasz fő­város utcáin, sztrájkoló építőipari munkások és a rendőrség között A munkások a Colosse umnál gyülekeztek és onnan indultak az építőipari vállalkozók főhadiszállása felé, tiltako­zásul a vállalkozók tervbe vett munkabeszüntetése ellen. A eavatkozó rendőrség könnygázbombákat használt, a tüntetők kövekkel védekeztek. (MTI Külföldi Képszolgálat) látják, hogy a nagyhangú stabili­zációs terveik mit sem érnek az atomfegyverkezés megszüntetése nélkül. A Canard Enchiané, a hí­res szatirikus lap így közölte az említett hirdetést: „Ez a frank az öné, de az atombomba-fabrikálás- hoz kivették az ön zsebéből!” A franciák értesültek arról, hogy a Csendes-óceánon tervezett nukle­áris kísérleti robbantás nyolcmilli. árd frankba fog kerülni... Az országban közvéleménykuta_ tást rendeztek az atomfegyverke­zés kérdésében, s a többség — nem-mel válaszolt! A tábornok­elnök népszerűsége általában is hanyatlik, a megkérdezettek 53 százaléka jelentette ki csupán, hogy elégedett De Gaulle tábor­nok elnöki tevékenységével. E je­lek arra ösztönözték az ellenzé­ket, hogy máris megkezdje az el­nökválasztási kampányt, holott a köztársasági elnök mandátuma csak 1965-ben jár le. De Gaulle maga is felkészül. Az már eldöntöttnek látszik, hogy a novemberben 74. esztende­jébe lépő tábornok újra jelölteti magát. Környezete azt jósolja, hogy az elnök a választás napját előbbre akarja hozni s még 1964- ben meglesz a nagy erőpróba. A tábornok-elnök láthatólag makacsul ragaszkodik a hatalom­hoz, hogy nagyhatalmi álmait megvalósíthassa és megteremthes. se azok alapját: az „önálló fran­cia atomütőerőt”. A napokban kö_ zöltók, hogy már javában folyik az atombombák gyártása, ezekkel folyamatosan ellátják a francia hadsereget s elkészültek az első „Mirage—IV.” típusú bombázók is e nukleáris fegyverek szállítá­sára. Köztudomású, hogy Párizs a szövetséges Bonn hűségének meg. vásárlása céljából nem riadna vissza attól, hogy megossza a Bundeswehr atomfegyverekre éhes tábornokaival a maga „atom­ütőerejét”. Nem kell mondanunk, mekkora veszélyeket rejtenek ma­gukban a világ békéjére az ilyen bűnös kombinációk. Pálfy József erősítéseknek ugyanis idő kell, míg a hosszú, alig kiépített után­pótlási vonalakon odajutnak. Al­géria azonban eltökélte magát ha­tárainak megvédésére, s most múltja, népének egységes elszánt­sága biztosíték rá, hogy ezt véghez is tudja vinni. M i az oka az összecsapások­nak? A marokkóiak területi követelésükkel indokolják a tá­madást. Arra hivatkoznak, hogy Franciaország 1946-ban önkénye­sen vont új határvonalat két gyar­mata között, s így a Szaharában marokkói területek kerültek Al­gériához. Ezt a vidéket egyébként a legutóbbi időkig teljesen érték­telennek tartották — csaknem egészében lakatlan is — nemrég azonban vasércet találtak terüle­tén. Mégsem ez az igazi oka a tá­madásnak. Annál is inkább sem lehet az, mert Algéria többször ajánlott tárgyalásokat a problé­ma ésszerű, mindkét fél számára elfogadható megoldására. A ma­rokkói ellenségeskedés indítéká­nak Algéria nemkapitalista fejlő­dési útját, reformjait tartják, ame­lyek különösen nagy hatással van­nak a szomszédos Marokkó népé­re. Az egyik oldalon példaként szolgáló államosítások és földre­form, a másikon feudális marad­ványok s az ellenzék elnyomása —, nem csoda, ha az elégedetlen­kedő marokkóiak kiadták a jel­szót: „Beszéljünk mi is algériai nyelven!” — s a marokkói kor­mánykörök ezt nagy nyugtalan­sággal nézték. A támadás időpontja is váratlan volt, de korántsem véletlen. Ma­rokkó ki akarta használni azokat a belső nehézségeket, amelyeket Algériában a reakció aknamunká­ja és a kabilföldi zendülők moz­golódása okozott. Az imperialista hatalmak nyíltan ugyan nem vál­laltak közösséget Marokkóval, de láthatóan áldásukat adták Hasz- szán király akciójára. A jelek szerint amerikai repülőgépek szál­lították a marokkói csapatokat a vitatott határszakaszra. Az algé­riai—marakkói összetűzések min­denképpen a régi és új gyarmato­sítóknak kedveznek, s a béke hi- veit aggodalommal töltik el. Ezért írta a Pravda, hogy a fegyverek szavát mielőbb a tárgyaló diplo­maták párbeszédével kell felvál­tani, azért ajánlotta fel csaknem mindegyik afrikai és arab ország jószolgálati közvetítését a két vi- szálykodó között A hetet azonban nemcsak az észak-afrikai aggodalom, hanem a New Yorkból érkező biztató hírek jellemezték. Az atomcsend- egyezményt követően újabb le­szerelési részmegállapcdás szü­letett. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok kijelentette, hogy nem bocsát fel atomfegyvert a kozmikus térségibe, s az ENSZ-tag- államok egyhangúan atommentes térséggé nyilvánították a világűrt. Az ünnepélyességet csak fokozta, hogy éppen a vita időszakában — útban Mexikó és Berlin között — néhány órára ellátogatott a világ- szervezet palotájába az első férfi Miniszterelnök: Lord Home London Lord Home szombaton délelőtt felkereste II. Erzsébet angol ki­rálynőt, aki kinevezte őt Nagy- Britannia miniszterelnökének. Ez azt jelenti, hogy a konzervatív kormány volt külügyminiszteré­nek késhegyre menő küzdelem után sikerült megalakítani kor­mányát. (MTI) Magyar delegáció utazott az EGB kereskedelemfejlesztő bizottságának 12. iilésszakárá Nyerges János kereskedelmi fő­tanácsos vezetésével szombaton magyar delegáció utazott Genfbe, az ENSZ Európai Gazdasági Bi­zottsága kereskedelemfejlesztő bi­zottságának XII. ülésszakára. (MTI) és az első női űrutas, Gagarin és Tyereskova. A világűr atommentesítése ör­vendetes előrelépést jelent, de egyúttal megmutatja azt is, mennyire a kezdet kezdetén va­gyunk csak az általános és teljes leszerelésnek. önkéntelenül is felvetődik, miért ne lehetne az atommentes övezeteket a földön is kiterjesz­teni — az ENSZ előtt éppen öt javaslat fekszik erre vonatkozó­lag. Ugyanígy megoldásra régen érett kérdések már a varsói és az atlanti hatalmak megnemtá­madási szerződése: a váratlan tá­madás megelőzését szolgáló in­tézkedések; a katonai költségve­tések befagyasztása s a többi na­pirenden szereplő probléma. Kü­lönösen fontos lenne a leszerelés folyamatának meggyorsítása szem­pontjából annak a szovjet javas­latnak elfogadása, hogy a tizen­nyolchatalmi leszerelési bizottság „csúcsszinten” tartson megbeszé­lést. Az ENSZ-közgyűlés általános vitájában — amely ugyancsak ezen a héten fejeződött be — sok afrikai és ázsiai- ország támogatta azt az új szovjet indítványt. A nyugati politikában az el­múlt napok mindenekelőtt a bel­ső birkózás hetét jelentették. Üj kancellár Nyugat-Németország- ban, miniszterelnök-keresés, majd Lord Home megbízása Angliá­ban, az ellenzéki hangok növeke­dése De Gaulle-al szemben; ka­binetalakítási gondok Olaszor­szágban, ahol nemsokára lejár Leone „nyári kormányának” négyhónapos türelmi ideje. A távirati stílusban felsorolt ese­mények is mutathatják, milyen mozgás, erjedés van Nyugat-Eu- rópa négy kulcsállamában. X? zek az első pillantásra bel- “ sőnek tűnő pártharcok nem maradnak meg természetesen a határokon bélül. Mert, ha példá­ul az Erhardt-kormánytól senki sem vár látványos változásokat — erre utalt az új kancellár egye­lőre meglehetősen üres és sem­mitmondó bemutatkozó beszéde is — árnyalati módosulásokra sor kerülhet. (Márpedig az ilyen ár­nyalati különbségek is bizonyos válságot idézhetnek fel a Bonn— Párizs-tengelyben.) Egy aprócska jel, amely önmagában nem fon­tos, de a körképben érdekes: a hét közepén szavaztak a hatos atomszervezet, az Euratom költ­ségvetéséről, s első ízben, bele­értve Bonn szavazatát is, 5:1 arányban a franciák egyedül maradtak... (Mindez különösen érdekes akkor, amikor — a köz­véleménykutatások szerint — so­ha nem kanyarodott ilyen ala­csonyan De Gaulle népszerűségé­nek görbéje és egy széles ellen­zéki front alakulhat ki. Az angol konzervatívok belharcának is meglehet a nemzetközi következ­ménye, a Tory viszálykodás ugyanis erősítette a munkáspárt esélyeit a jövő évi választás előtt. Igaz ugyan, hogy a munkáspár­tiak hűségüket nyilvánitották az atlanti szerződés iránt, de bizo­nyos árnyalati változások itt is elkövetkezhetnek, amelyek me­gint csak tovább gyűrűznek. TS tánc a kiadott és kiadó nyu- gáti bársonyszékek körül tehát egy fontos mozgásfolyamat megnyilvánulása. S amint az Adenauer-korszakkal letűnt a bonni politika egy tizennégy éves, merev, mozdíthatatlannak tűnő időszaka, módosulások lehetősége vetíti előre árnyékát más nyugat­európai országokban is. Réti Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom