Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-20 / 247. szám
IMS. október 20. 3 Vasárnap A búza 80 százalékát vetették eh a kukorica 76 százalékát takarították be megyénk tsz-ei DOLGOS, ÁLDOZATKÉSZ, MUNKACSAPAT A megyei tanács mezőgazdasági osztályára érkezett jelentések szerint megyénk termelőszövetkezetei csütörtökön, október 17-én estig 195 353 holdon készítették él a magágyat, 143 907 holdon végeztek mélyszántást, s 39 760 holdat a tervezett 53,6 százalékát terítették meg szerves tápanyaggal. A rizs cséplésével 59,3, a napraforgó cséplésével 95,5, a cirok betakarításával pedig 87 százaléknál tartottak csütörtök estig. A jó, ülepedett talajba történő vetés érdekében már be kellett volna fejezni a vetőszántást, azonban együttesen még csak 88,2 százaléknál tartanak ezzel a fontos munkával megyénk termelőszö- veíkezetei. A szarvasi, a békési, a gyomai, a mezőkovácsházi és a szeghalmi járások az ősszel bevetendő föld 91—99 százalékát szántották fel 17-én estig. A mélyszántásban a gyulai járás az első 52 százalékkal, a gyomai és az orosházi járás a tervezett 45—46 százalékánál tart. Hasonló az eddigi teljesítmény Békéscsaba és Gyula város termelőszövetkezeteiben is. Október 17-én estig megyénkben 143 671 hold földibe, a tervezett 80 százalékába került búzavetőmag. A szarvasi járás 95, Békéscsaba 93, a szeghalmi járás 86, a békési járás 85,2, a gyomai járás pedig 83 százaléknál tartott a búza vetésével. A kukoricát 133 738 holdról, a vetésterület 76 százalékáról törték le megyénk termelőszövetkezetei. A szárat viszont csak 113 332 holdról, a terület 64,4 százalékáról vágták le és 7740 holdról készítettek silót. A sarkadi járásból 18-án elsőnek a mezőgyáni Magyar—Bolgár ‘Barátság és a sarkadi Kossuth Tsz jelentette a búzavetés befejezését A járás termedőszövetkezeBékésen, október 16-án reggel már fél hatkor gyülekeztek a munkásőrök, akik vállalták, hogy két napig segítenek a helyi Október 6 Termelőszövetkezetnek a betakarításban és a szállításban, összesen száz munkásőr jelentkezett munkára, s a kora reggeli óráktól késő estig, egyfolytában dolgoztak. A két nap alatt 2200 mázsa kukoricát szállítottak a tsz központjába, s a szállításihoz járműveket is biztosítottak. Közbenjárásukra a talajjavító vállalat négy, a 8-as számú AKÖV is hat járművet adott. Velük együtt dolgoztak a termelőszövetkezet fogatosai is és a két napon 12— Szélesítik az utat Vésztő belterületén A megnövekedett forgalom és a nagy por szükségessé tette, hogy Vésztő belterületén is korszerűsítsék a közforgalmi utat. A vízlevezetési munkákat már az idén, az út tényleges szélesítését pedig 1964 májusában kezdik meg. Két és fél kilométeres szakaszon az eddigi ötméteres utat 8,5 méterre szélesítik. Az út állami támogatással készül, de a költségekhez egymillió forinttal a tanács is hozzájárul, községfej- leBtési alapból. tei együttesen a vetésterv 80 százalékát teljesítették 18-ig. Az általános vélemény az, hogy napi négyszázalékos előrehaladással legkésőbb október 27-ig végeznek a tervezett 19 425 hold búzavetéssel. Azokból a szövetkezetekből, amelyek befejezik a vetést, a gépállomások folyamatosan csoportosítják át az erő- és a vetőgépeket. A mezőgyáni Magyar— Bolgár Barátság Termelőszövetkezetből például nyolc erő- és három vetőgépet irányított át a Sarkadi Gépállomás a zsadányi Búzakalász Tsz-be. A sarkadi Kossuth Tsz-ből az ottani Dózsa Tsz-be irányítottak át két DT- traktort és két vetőgépet A sarkadi járásban eddig soha nem tapasztalt ütemben halad az őszi munka. A szakemberek visz- szaemlékezése szerint a járásban eddig még egyetlen egy évben sem fejezték be a búza vetését november elseje előtt. Tavaly is adósak maradtak jó néhány hold búzavetéssel, ráadásul 5200 hold szánta- nivaió maradt tavaszra. Most éjjel-nappali műszakban mintegy 70 erőgép szántja azokat a földeket, amelyekbe búza kerül. A Sarkadi Gépállomás még hat Sz—100-as traktort is a vetőszántásra állított rá. A betakarítást a nagyszámú szállítójárművek mellett négy Orkán szártépő, öt silókombájn- és két átalakított ÁCD-kombájnnal segíti a gépállomás. A traktorosokat a gépállomás igazgatósága most a betakarítás, a talajelőkészítés és a vetés idején holdanként 3—5 forinttal jutalmazza és elhatározta, hogy külön jutalmat tűz ki a mélyszántás idejében való befejezéséért. A sarkadi járásban ugyanis tavaszra nem akarnak szántatlanul hagyni földeket a termelőszövetkezetek. 15 lovasfogat is hordta állandóan a kukoricát. A munkásőrökből szállító, rakodó és silózó brigádok alakultak. összesen 40 holdra szórták ki a műtrágyát és 20 holdról silóz- ták le a kukorica szárát, 25 holdról pedig levágták a szárat. A silózó brigádnak 10 tagja volt, közülük kerültek ki a gépkezelők is. Ugyancsak a munkásőrök segítettek a kukoricaszár lehordá- sában. A termelőszövetkezeti tagság munkáját ezzel nagyban elősegítették. Lehetővé tették, hogy az a terület, ahova kenyérgabona-vetőmag kerül, a tervezettnél hamarább felszabduljon. A szövetkezet így október 25-ig be tudja fejezni a kenyérgabona vetését. A munkásőrök október 16-án és 17-én társadalmi munkában dolgoztak, s munkahelyükön a kiesést úgy pótolják, hogy munkaidő után is bent maradnak és dolgoznak. Különösen nagy segítséget jelentett a termelőszövetkezetnek a szállítás megszervezése és a járművek biztosítása. Ugyanis a szövetkezet kukoricája nagyrészt Tarhos közelében volt, és így mintegy 18—20 kilométerről kellett beszállítani a tsz központjába A szövetkezet vezetősége örömmel fogadta ezt a nem várt segítséget és köszönetként a két napon vendégül látta a munkásőröket. VIDÁM Frissek, koránkelők a Berczi- munkacsapat .tagjai. Átlagos koruk még a húsz évet is alig éri. Lakásuk: a tanyavilág, munkahelyük: most éppen a kukoricás. Hajnalhasadáskor indulnak, s percnyi pontossággal érkeznek, mintha az lenne a világ legfontosabb dolga, hogy el ne késsenek. Pedig érkezésüket nem ellenőrzi Bérezi Júlia a legszorgalmasabb. senki. Így szokták meg, s ezt becsületbeli kötelességnek tartják. Aki mégis késik, azt nem várják, de az ő sorát is „viszik”, — ahogyan mondani szokás —, hogy le ne maradjon, mert hiszen biztos komoly oka volt a késésnek. Ropog a száraz levél, s a selymes csuhéból kibuggyan az aranysárga cső. Aztán a fiatal erős kéztől lendületet kapva repül a szár felett egyenesen a kupacra, melynek tetejéről csörrenve gurul alá, míg végül megállapodik. Szinte pillanatonként újabb cső érkezik így a kupacra: törik a kukoricát, a kamuti Béke Tsz Lenin üzemegységében. «— Jobban halad az idő, ha Pocsai István, a munkacsapat egyik tagja. együtt dolgozunk. A kezünk is fürgébben mozog, ha látjuk, hogy a másik már pár lépésre előbbre haladt — mondják Bérezi Sándor munkacsapatának tagjai. Kilencen együtt dolgoznak, s együtt vállalták 45 hold kukorica letörését — a szárvágást is —, hat hold cukorrépa szedését, nyolc hold napraforgó betakarítását. A csapatvezető mindössze 18 éves, ha az ember ránéz erre a szőkésbarna, kerek képű, szelíd tekintetű fiúra, kétkedve gondol arra, hogy vezetni, irányítani is tudja a nyolc, életteli, sokszor a csintalanságig vidám ifjút. gót”. S ők vállalják az éjszakai munkát. A tábla szélén beszélgetünk a csapat tagjaival, s külön-külön és együtt is, megismerjük őket Bérezi Julika viszi a szót, s egyben igazolja azt a mondást, hogy a nők sokat tudnak beszélni. Ezúttal azonban erény a sok beszéd, hiszen ha a fiúktól akarnánk megtudni valamit a munkacsapat életéről, bizony az édeskevés lenne. Alig lehet őket szóra bírni. — Nagyon álmosak voltunk — kap a párttitkár szavain Juli — de vállaltuk az éjszakai munkát. Hangosan kiáltozva biztattuk egymást, így aztán elmúlt az álmosság is. összesen 60 hold földre szórtuk ki a műtrágyát éjszaka, nappal pedig szedtük a répát vagy törtük a kukoricát. Amikor az elcsépelt napraforgót kellett felszedni éjszaka, hogy elszállíthassák, azt is vállaltuk. Reggelre készen lettünk az egésszel, s összesen 930 zsák napraforgót szedtünk fel. — Ha sürgős munka vár vala— Már megnőtt a hajam. hol, őket hívjuk, s jönnek — állítja meg a beszédpatakot a párt- titkár. — Azt is mondjátok el, kinek mit segítettetek — néz biztatóan Julira, és szükség is van erre a biztatásra, mert a csapat tagjai nem szeretnek dicsekedni. Amit a tsz-nek vállalnak, becsülettel teljesítik, hiszen érdekük is, mert munkaegységet kapnak érte, s 40 forint — csaknem ennyi jut majd egy munkaegységre — nem kevés, de ha már azt kell elmondani, hogy az idősebb tsz-tagoknak hogyan segítenek, azt biztatás nélkül el se mondanák. — Tóth nénit Balatonboglárra küldték a tsz-üdülőbe szakácsnőahogy az is természetes, hogy mikor Budai Zsuzsa esküvője előtt néhány napig nem dolgozott, ők törték le a kukoricát helyette. A munkacsapat-vezető. Most pedig Szlancsik Jutka sorát viszik, amíg szabadságon van; Nemrég Csapó Misi egy teljes napot hiányzott, mert beteg hozzátartozóját vitte a városba orvoshoz. Dolgoztak helyette is, s az erre járó munkaegységet természetesen ő kapta meg. Hát ilyenek ezek a fiatalok. Dolgosak, áldozatkészek, összetartanak és vidámak is. Az utóbbiakról a balatoni emlékek felidézése győz meg. A nyáron jutalmul Balatonboglárra küldte őket a tsz egy hétre üdülni, de csak heten kaptak volna megfelelő helyet, kettőnek nem jutott szoba, ök együtt akartak maradni. — Megalszunk mi a padláson is — mondták, csakhogy együtt lehessenek. S majdnem úgy is lett. Aztán egész héten ezzel heccelték a lányokat, ugyanis ők kerültek a „padlásra”, nekik nem jutott ágy. A gondnok azért megoldotta a gordiuszi csomót: az üdülő személyzete átadta az egyik szobáját. Az üdülőben aztán vége-hossza nem volt a jókedvnek, sok-sok tréfának. Szekere zés János, a legifjabb — még nincs 18 éves — levágatta a haját. A tréfásabbak egyike a „Kopaszok bandája” vezérének titulálta egy' alkalommal. Volt aztán mit hallgatnia egész üdülés alatt. A haja már ugyan megnőtt, de a név rajta maradt. Próbálja lerázni és ha valamelyik így szólítja, látszólag nem figyel oda, nem hallgat a névre. Aztán addig szólongatják, míg beadja a derekát és válaszol. Ilyenkor kitör a nevetés: hiába, te már örökre „kopasz” maradsz! — mondják és Jani, az öregek bölcs derűjével csak hallgat. Kasnyik Judit Fotó: Kocziszky László — Nem kell itt különösebb erély. Dolgosak ezek a gyerekek — mondja Szlankó János, a tsz nek. Megkapáltuk a háztáji öld- párttitkára. — Elég csak annyit jét — folytatja Juli, de többet mondani: „Gyerekek az éjjel nem is mond erről, mintha termé- zsákba kellene szedni a naprafor- szetes lenne, hogy ezt tették. Mint Munkásőrök is segítettek a betakarításban
