Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-17 / 244. szám
W63. október 17. 4 Csütörtök Az építésügyi miniszter megtekintette az épülő Orosházi Üveggyárat TVautmainn Rezső építésügyi miniszter, a minisztérium vezető munkatársainak kíséretében október 15-én látogatást tett az épülő Orosházi Üveggyárnál. A miniszter és kísérete megtekintette a különböző automatagépek szerelésének munkálatait, az 1-es keve- rőnek éppen aznap megtörtént műszaki átadását, a megkezdődött próbaüzemelést. Az üveggyár építésén dolgozó vendéglátók megmutatták a programszerű felfűtés alatt lévő kemencét, majd az építésügyi miniszter érdeklődött a további munka kilátásairól, a jelentkező problémákról, gondokról és eredményekről. Majd elismerését fejezte ki . az üveggyár építésében közreműködő dolgozóknak szorgalmukért, igyekezetükéit és azért, hogy — az először meghatározott határidő előtt 13 hónappal — az üveggyártás megkezdődhet. A vendéglátóipar helyzetéről tárgyalt az orosházi városi tanács vb Az Alföld-vendéglőben jövőre bevezetik az önkiszolgáló rendszert A III. és IV. kerületben presszó, illetve falatozó létesül kielégítő. Szikvízből a korábbi Október 11-én tárgyalta a városi tanács vb a Békés megyei Ven_ déglátóipari Vállalat orosházi telepének munkáját és azt, hogy milyen mérvben képes kielégíteni a lakosság igényeit. A beszámoló jelentésben Tóth János telepvezető tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a vendéglátóipar fejlődéséről, a forgalom növekedéséről és a megoldandó feladatokról. Orosházán 33 állandó jellegű egység bonyolítja le a forgalmat. Legnagyobb fejlődés az ételein, dósban tapasztalható, ami 1963 I. fél évében 1959 hasonló időszakához képest 200,7 százalékos emelkedést matat. A készételek mellett különösen a gyulai kolbásznak és a sajtféleségeknek van nagy keletjük. Italárusításban a tervhez képest lemaradás mutatkozik, aminek az a magyarázata, hogy sokan — a viszonylag könnyen elérhető — Szeged vidékéről szerzik be borszükségletüket. Ugyancsak lemaradás van a szállodai bevételeknél is. Igen nagy az előfizetéses étkezők száma. Szükség lenne az Alföld konyhájának korszerűsítésére és bővítésére, ami azonban egyelőre hely hiánya miatt nem oldható meg. A közétkeztetés színvonalának javítása érdekében szeptemberben a Halászcsárda irányítása alatt működő üveggyári étkezdét önelszámolású egységgé alakították át. Nagymérvű emelkedés mutatkozik a cukrászipari készítmények forgalmában, amit jórészt a választék bővítésével és a minőség javításával ért el a telep. De szerepe van ebben annak, hogy az italboltokban, büfékben, sőt a kisker vállalat és a földszöv egyes boltjaiban is árusítanak cukrász- süteményt. A fagylalt és a presz- szókávé forgalmában is emelkedés tapasztalható. A bor-, sör- és szeszáruellátás évekhez képest javulás mutatkozik. Kevés van azonban gyümölcsléből. Sokszor hiányzik az almuska és a meggylé, csak sárgabarack érkezik folyamatosan. A zöldségellátás az orosházi Szabadság Tsz-el kötött szerződés óta biztosított. A teli időszakban a vállalat 10 vagon mirelité áru vásárlására kötött szerződést, A vállalat vezetőségének az a terve, hogy a lakosság igényének megfelelően a város 111. és IV. ke. rületében presszót, illetve falatozót létesít. Javasolja továbbá a városi tanács vb-nek, hogy a gyopá- rosi strandot és az éttermet vonja közös területbe. Az Alföldvendéglőben jövőre bevezetik az önkiszolgáló rendszert, hogy a dé_ li étkeztetés gyorsabban legyen lebonyolítható. A telep dolgozóinak a száma ebben az évben csaknem nyolc százalékkal emelkedett. A szakember-utánpótlás biztosítása érdeké, ben 40 ipari tanuló készül a különféle szakmák elsajátítására, a felnőttek pedig szaktanfolyamokon, vendéglátóipari és közgazda, sági technikumban képezik tovább magukat. A munkafegyelem terén ebben az évben kirívó hiányosság nem volt tapasztalható. A beszámoló időszakában az Alföld-étteremben és a Halászcsárdában mutatkozott nagyobb összegű leltárhiány, melynek kivizsgálása az ügyészség hatáskörébe tartozik. A városi tanács vb a határozati javaslat két pontját elfogadta. Az 1. pont: A strandfürdő és az étterem egy területbe vonása, hogy a vendégek gyors étkezése és hűsítő itallal való ellátása zavartalan legyen. Az utcai vendégek fogadására a két földszintes szálloda-sor közötti kertrészt rendezik be étteremnek. A 2. pont: A III. és a IV. kerületben az igényeknek megfelelően presszót, illetve falatozót kell létesíteni. (P) Túlteljesítik baromfi átadási tervüket a gyomai tsz-ek A gyomai Alkotmány Termelőszövetkezet évi tervében 79 mázsa baromfi átadása szerepel. Augusztus 31-ig 89 mázsát szállítottak ie, s ez 112,6 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Még ezen a héten leszállítanak kétezer baromfit. A Zöld Mező Termelőszövetkezet pedig a betervezett 65 mázsa helyett eddig 77 mázsát adott át .a felvásárlóknak, így 118,4 százalékra teljesítette évi tervét. A szállítást még nem fejezték be ebben a tsz-ben sem, s év végéig még több mint kétezer baromfit adnak át. Csak egy kis emberség kell "Tjíz fcjvj' e a békéscsabai hanglemezboltban Árleszállítás — 60 forint helyett 25 forint — Még mindig a twist Sürgés, forgás. Az emberek válogatnak, meghallgatják a kívánt hanglemezt és legtöbb esetben megveszik. — Milyen az érdeklődés az utóbbi időben? — kérdezem Fejes Antalnétól. Óriási. Ez a rendkívül nagy forgalom elsősorban az árleszállításnak köszönhető. Sok lemezt 60 forint helyett 25-ért lehet megkapni. Az új árak életbelépésének napján szinte közelharcot vívtak a vevők a magyar nótákért. — Megfelelő volt a felkészülés, ki tudják elégíteni a vásárlók igényeit? — Megvallom őszintén, hogy nem számítottunk ilyen nagy forgalomra, és így sok esetben nem tudjuk adni a keresett lemezt, mert már elfogyott. Alig győzöm megnyugtatni a vevőket, hogy lesz utánpótlás, és emellett sok új lemez érkezik. — Hány hanglemeznek csökkent az ára? — Több száznak és a magyar nótákat már egy forintért is lehet kapni. — Mit vesznek leggyakrabban a vásárlók? — Még mindig a twist a legdivatosabb, de egyre többen kérnek komoly zenei számokat. — Ezeket is érinti az árleszállítás? j— Igen. Magyar nótára, tánczenére, jazz-ra, szimfonikus zenére, tehát minden műfajra vonatkozik a végleges árkedvezmény. V. Z. Nem akarok tanmesét írni az emberségről, csupán apellálni szeretnék rá ebben a néhány sorban. Azért fűzöm egymásba a szavakat, hogy elgondolkodásra késztessek néhány embert, akik mégfeledkeztek róla. Tegnap a szerkesztőségben felkeresett Fodor Sándor, a Békés megyei Tatarozó és Építő Vállalat gépkocsielőadója, aki Békéscsabán, a Bartók Béla utca 4. szám alatt lakik. KIK-lakásban. Idejöttem utoljára — mondta keserű szájízzel. Járt már máshol is, meghallgatták, méltányosnak tartották kérését, csak éppen nem tettek vagy nem tehettek semmit az érdekében. Fodor Sándor hosszú évek várakozása után az idén, március 31-én kapta meg tanácsi kiutalással mostani lakását. Mindent együttvéve: egy szobában alszanak. mosnak, főznek, tanulnak feleségével. (Fodor Sándor a marxizmus—leninizmus esti egyetemének első éves hallgatója, emellett a vasöntödében vezeti a pártoktatást, amihez felkészülés szükséges.) Ebben a szobában kénytelenek tárolni az élelmet is. A szűkösség miatt — nem csoda — a tüzelőnek, fának már nem jut hely. Ez év júliusában kérvénnyel fordultak a megyei tanácshoz, hogy segítsenek a szorult helyzeten és egy kis konyhát, fáskamrát építtessenek számukra A választ még ma is várják. Mivel közeledik a tél, beszerezték téli tűzrevalójukat. Szeptember közepén a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalattól megAz elmúlt napokban a kardoskúti általános iskola tanulói is részt vettek az őszi betakarítási munkákban. Szita Béla és Lenti József pedagógusok vezetésével a Rákóczi Tsz-ben cukorrépát, bur- I gonyát, hagymát és paprikát szedkapták 1964. április 15-ig használatra azoknak az új fás- kámráknak egyikét, melyeket már előre elkészítettek a ház nagyszabású javítása, átalakítása előtt. Fellélegeztek: nem kell a szabad ég alatt tárolni a tüzelőt. Az örömük azonban korai volt, mert az ingatlankezelő vállalat igazgatója, Mázán András október 14-én kelt levelében arra kérte őket, hogy a fáskamrát a levél kézbesítésétől számított egy nap alatt ürítsék ki, mert arra — a többi hárommal együtt — a városi tanács kivitelező részlege felvonulás céljából igényt tart. írta ezt anélkül, hogy megkérdezte volna az igazgató Fo- dorékat: el tudják-e rakni valahová a tüzelőjüket? A kérdés nem hangzott el, csak az utasítás, s ez kétség >e ejtette Fodorékat. Ugyanakkor látták azt, hogy a kivitelező részleg a másik három fáskamrába nádpallókat, nyílászáró szerkezeteket rakott be, amelyekre csak a jövő év tavaszán lesz szüksége az építőknek! Fodorékat bántja az eljárás ridegsége. ök megértik azt, hogy nincsenek százezer forintjaink új konyha, kamra, fáskamra gyors építésére és türelmesen szoronganak egy szobájukban, de azt már nehezen értik meg, hogy fontosabb elfektetni ráérő nádpallókat, jövőre szükséges építési anyagokat, mint egy télre fedél alatt hagyni egy család tüzelőjét Emberség is van a világon. Erről nem szabad megfeledkezni. Pallag Róbert tek, s több holdon letörték a kukoricát. Segítettek a burgonya- és a hagymaválogatásban is. Fegyelmezett, lelkiismeretes munkájukkal főleg a pusztaközponti iskola úttörőlányai tűntek ki. O. E. Lelkesen dolgoztak a kardoskúti úttörők A MESTER Kis Tóth Imre bácsi ma hetvenéves volna, ha élne. Sajnos, nem érhette meg a hetedik X-et. Az elmúlt nyáron tüdő- gyulladást kapott és itthagyta az ámyékvilágot. Mikor utoljára meglátogattam, tavasz volt. Kint ült háza előtti kis kertjében, ingre vetkőzve sütkérezett és olvasott. Már messziről észrevettem &z öreget, hófehér sörénye szinte lángolt a délutáni sugárzásban. Nem akartam megzavarni, tudtam gyöngéjét: hosszú időre szótlanná vált, ha olvasmányaiból kizökkentették. Már azon voltam, visszafordulok, de sasszeme elcsípte megtorpanásomat, s a készülő mozdulatot. Bütykös ujját könyvjelzőként illesztette be a lapok közé, s felállt. Restelkedve próbáltam magyarázkodni, ő azonban motyogásomat meg sem hallgatva, hellyel kínált maga mellett a •kispadon. — Beszélj, mit csinálnak a fiaim? Rég nem járt erre senki.. Lehet, hogy tévedtem. ám úgy tűnt nékem, mintha enyhe szemrehányás lett volna a hangjában. Sorra kérdezett, valamennyi fiatalról. Járunk-3 még a körbe. Ki, mit írt közülünk? Vannak-e viták? így került ismét szóba dédelgetett álma, a Nagy Mű, amely megírásra vár, s amely tízéves barátságunk forrása és csodálatos háttere volt. Évtizede ismerkedtünk meg. Asztaltársaságunk akkoriban szombat estéit a Flórián kocsmában töltötte, ahol mint ifjú irodalmárok, világmegváltó tervekkel kacérkodtunk és szé- <i ügettük egymást. Mintha tegnap történt volna, oly tisztán emlékszem első találkozásunkra. Bölcsész-hallgató szomszédom legfrissebb versét kritizáltuk, amikor a megyeházi levél- tárnok asztalunkhoz hozta és* bemutatta. Mi akkor fel sem figyeltünk rá. Megszoktuk, hogy társaságunk hétről hétre új vendéggel gyarapodott, akinek legtöbbje sznob vagy jobb esetben tiszta szándékú irodalombarát volt. Hazafelé menet, valaki megjegyezte: — Azt hiszem, az öregúr titkos drámaíró. Figyeljétek meg, legközelebb egy tucat nyolc- felvonásos drámával a hóna alatt fog beállítani. Egy hét múlva Kis Tóth Imre valóban hozott valamit. Nem, nem drámákat, csupán egy pe- pdtakockás füzetet, s bentie megsárgult, szakadozott szélű újságot. — Fiatal karomban írtam egynéhány történetet... Ez az egy véletlenül megmaradt. Olvassátok el... Én vettem át a rojtos újságpéldányt. Valamelyik vidéki napilap egyik májusi számát. Felolvastam. A történet egy öreg kőfaragósegédről szólt, akire iszákos mestere rágyújtotta a házat, hogy a biztosítást megkaphassa. Az elbeszélés belső szerkezete kissé kuszáit volt, mondatai is csikorogtak. Ennek ellenére éreztük, hogy a tragikus sorsú kőfaragó históriája nem szokványos írásmű, hanem olyan, amely mögött hagyo- mánytalan s éppen ezért ritka erejű tehetség húzódik meg. Mondtuk is neki, de ő szerényen elhárította az elismerést. Ettől az időtől kezdve, Kis Tóth Imrét számon tartottuk, s lassan-lassan központi alakja lett társaságunknak. Ha valamit felolvastunk, fél szemmel az ő arcát lestük, tetszik-e? Ítéletében sohasem csalódtunk. Egyetlen betűt nem láttunk tőle. Ehelyett régi-régi történeteket mesélt ifjúságáról, apjáról és nagyapjáról, akik — mint ő is — mészégetők voltak. Derűs és nyomasztó históriákban vallott viszontagságos férfikoráról, egyszóval, gazdag élete regényének lapjait szórta szét köztünk tékozlóan és nagyvonalúan. Egyszer aztán elővettük az öreget. Kérleltük, írjon lapunkban. — Amit elmondtam eddig, az semmi. Nem érdemes megírni.. Talán egyet. Egyet. Az nagy történet lesz. Húsz éve hurcolom magamban ... Lehet, hogy regényt csinálok belőle, ezeroldalasnál is nagyobbat... De meglehet, hogy csak ösztövér novellát. Még nem tudom. Nem szabad elsietni... Többé szóba sem hoztuk a
