Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-22 / 223. szám
1963.: szeptember 22. 6 Vasárnap r SALAD-OTTHON 1 wvvwvw Tanul a család Sozi&á’ftíc 0-U Textilgyárban hallottam: — Ha rajtam állna, a sok üzemrész mellett életre hívnék egy gombolyító-üzemet is., — ??? — ... amely hivatva volna az ósdi szemléletet felgombolyítani... *+* Középkorú, de temperamentumos hölgy lép be a kevéssé forgalmas cukrászdába. Már első szavai elárulják, hogy igen bőbeszédű s valami távoli rokonságban lehet Háry Jánossal. Az eszpresszós asszony éppen sopánkodik: — Jaj, majdnem kirántottam egy százast! — Erről jut eszem, be — kapcsolódik a témához a jövevény — emlékszik, ked- vest a múltkor találtam éppen itt egy százast, s nyomban átadtam maguknak? — Igen, mert sokan látták! — dör- mögi félhangosan valaki a szomszéd asztaltól. *+* A nagypapa sétáltatni viszi kisunoká- ját. A kerítés fölött gyümölcsfa lombja hajlik az utcára A kisfiú megkérdi: — Milyen gyümölcs ez, nagypapi? — Kékszilva, kis- unokám. — De hiszen ez piros!? — Hát ez azért piros, mert még zöld... *+* — Ha jönne a leány, aki szeretne igazán... — énekli meglehetős bizonytalan hangon a „hősszerelmes” a főútvonal padján. — És ha jönne? — vetem oda puszta heccből — Elénekelném ne. ki: „Gyere ülj kedves mellém...” Muzikális lélek volt. Vallási kérdésekben szükségtelenül általában nem vitázom. Kiváltképpen nem mondok ellent, ha azt mondják: Isten éltesse.;. *+* Újsághír: A brazil városokban pénzbírsággal sújtják azokat az üzlettulajdonosokat, akiknek a cégtábláján helyesírási hibát találnak. Nálunk is bevezethetnék... Nézetem szerint a kifogástalan cégtáblák tulajdonosait kellene premizálni. Ugyanis ezek vannak kisebbségben., *+* Ügy mondják: az ember kirúg a hámból... Találó! Mert úgy gondolom, éppen akkor hasonlít leginkább hámot „viselő” négylábú „barátjához”, amikor kirúg a hámból. —kazár— Félfüllel hallottam Hintázó vers Erdő-erdő, fekete, ring a nyárfa levele, őszi szellő fújdogál, fázik most a sok madár. Nyújtózik a kis bogyó; — Itt pihenni jaj de jó!-Piros lett a kalapom, hintázom a gallyakon. Hinta-hinta száUj, repülj! Tücsökfiú, hegedülj! Pókháló a köpenyem, szétterül a zöld gyepen. Csittanj-vUlanj aranyszál, sárgarigó kiabál: — Kell-e dió, gesztenye? Szaladj érte messzire! Zengve-zúgva jön a szél? pereg, hull a sok levél. Becsukja a nyúl szemét: •— Jó éjszakát fű, fa, rét! Tasnádá Varga Éva «HUUWHMMHMMMmMHt „A kölcsönvett könyvek napja 5 Angliából származik az a remek ötlet, hogy évente egyszer rendez- ' zék meg a „kölcsönvett könyvek napját”. Ezen a napon mindenki nézze át a könyvszekrényét és adja vissza tulajdonosainak a kölcsönkért könyveket. A posta már kijelentette, hogy féláron továbbítja az ilyen könyvküldeményeket. SZEPTEMBER ELSŐ VASÁRNAPJÁN tanévkezdésre készülődött Pityu fiam, Pisze lányom, sőt a feleségem is. Családom három elsőssel dicsekedhet: feleségem a marxizmus— leninizmus esti egyetemre, a lányom gimnáziumba, kisfiam pedig óvodába jár. Hétfőn este meg kellett hallgatnom mindegyiküket: hogyan telt az első nap a tudomány vára bástyáinak ostromlása közben. Azóta naponta ismétlődő családfői feladat, hogy ezt meg. teszem, s rájöttem, ez nagyon hasznos számomra. Annak idején ugyanis nem járhattam óvodába, mivel a harmincas évek elején ilyesmiről nem is hallottunk abban az uradalomban, ahol ifjúvá serdültem. Most Pityu fiam révén mindennap új versike, dalocska megtanulásával pótolhatom, amit önhibámon kívül hároméves koromban elmulasztottam. Pisze által új ismeretekkel bővül tudásom, mégpedig kétszeresen, mert az én középiskolás korom óta roppant módon nőtt a tudnivaló, másrészt ifi koromban nem gimnáziumba jártam, hanem kereske. délmibe. — MIT TUDSZ miletoszi Thalészről?! — kérdi feleségem, azzal a felszólító hangsúllyal, hogy a materialista filozófia atyjáról mondjak valamit ahhoz ami az előadáson is elhangzott meg a tankönyvben is le van írva. Hm, hm, hogy Thalész!... Hja, igen,' persze, ’ pontosan hat éve tanultam róla az esti egyeteméli, ám a csuda tudja, most csak az jut az eszembe, hogy majdnem tíz éve, amikor még kevés volt hazánkban az oroszul jól tudó műfordító, fővárosunkban kiadtak egy, több szovjet tudós által írt könyvet, de abban az első igazándi görög filozófus nevét Falesz Mihálynak fordították, mivel a szovjet erede. tiben a „Th” orosz nyelven és helyesen „F’Mkónt szerepelt, s „Mi- leckij”, azaz „miletoszi” jelzőt pe. dig Mihálynak gondolta a hazánkfia fordító. Nos, mindez nem elég feleségemnek — s tapasztalatból tudom, nem lenne kielégítő az egyetem számonkérő tanárának sem —, nincs tehát más hátra, hétről hétre átveszem élettársammal ezt h tananyagot, amelyet hat évvel ezelőtt három esztendőn át üggyel-bajjal megemésztettem. NÉGY ÉVEN BELÜL tehát tisz. tában leszek az óvoda hároméves tananyagával, a marxista egyetemével ismét, s végül elmehetnék a gimnáziumba érettségizni. Szóval, csudára kismirglizett agyú ember válik belőlem, — mert a család tanul. Bár sejtem, kútba esik az a tervem, hogy „maszek” módra, pizsamába és papucsba bújva, fotelben elnyújtózva belemerüljek a prózai irodalmi műfajok pozitív hőse megformálásának tanulmányozásába. (Más is elmerült már benne.) És számomra nemcsak ezzel a veszéllyel fenyeget az, hogy a család tanul. Tegnap este ugyanis hallom a konyhából: tekintve, hogy rajtam ‘kívül mindenki intézményesen ta_ 'riVÖ, "ki főz'Vacsorát, Ki stoppol, ki mos zoknit ezután? No ki? Aj-aj! A probléma megoldásának rúdja erősen felém irányul Igen ám, de én képtelen vagyok egy zoknit tisztességesen kimosni, s nem tudom a tojásrántottát sem ehetővé sütni. NINCS MAS HATRA, beállók családom tanuló tagjai sorába, s holnap beiratkozom a háztartási tanfolyamra. Tarján István A kocsmából jövet kerékpárjához tart hősünk, amely a szokásos korlátra van felakasztva. Le akarja venni, nem jön. Közelebbről megnézi. — Hogy az az ilyen-olyan... kerekíti el. A szomszédos kerékpárra egy villa van felkötözve, melynek egyik ága mélyen belefúródott a gumijába. Dühösen megnézi a névtáblát. Kőszegi Tamás. — Megállj, Kőszegi Tamás, ezt a gumit kifizeted! Dühösen megy be a kocsmába és elkiáltja: — Kőszegi Tamás, gyűjjék ki! Senki nem jelentkezik. Többször megismétli, de senki nem mozdul. — A kutya mindenét. Nem jársz túl az eszemen, Tamás. Megvárlak, ha reggelig itt ülök az árokparton. Délután öt órától várt este kilencig. Már minden kerékpár elfogyott, csak Kőszegi Tamás nem jelentkezett még. Végre kilenc óra felé jön egy ember, venné a kerékpárt. — Álljunk meg egy szóra — ugrott fél a károsult az árokból. — Hányszor kajáltottam, hogy Kőszegi Tamás gyűjjék ki. Kend a füle botját sem mozgatta. — Nem is. Mert hogy nem vagyok Kőszegi Tamás. — Nem-e? Hát a névtábla? — A névtábla? — Igen. Idenézzen kend. Meggyújtotta a gyufát és olvasta. ■.— Községi Tanács. A villás ember hahotára fakadt. A károsult szemére vágta a kalapot és úgy elment mér- gibe, hogy azt Se mondta, jó éjszakát. Pálvölgyi András Cs. Horváth Tibor —Zórád Ernő: Folytatásos képregény Q Előzmények: Az időszámításunk előtti 74, esztendőben, Spartacus vezetésével fellázadnak és a Monte Vezuviusra vonulnak a capuai gladiátorok. A hegyről lefelé vezető egyetlen járható út torkolatát római katonaság száll ja meg. Mnogot, a fekete óriást a légionáriusok elfogták és kínvallatásnak vetik alá. Aznap éjszaka.„ Claudius praetort egyszer csak iszonyú hangorkán riasztja eel ÁLMÁBÓL, __ ^ ... ÉS HASONLÓ SORSRA JUTNAK KATONÁI IS. A rabszolga-harcosok NEM KÍMÉLIK KÍNZÓIKAT. Szitkozódva rohan KI A SÁTRÁBÓL, DE NEM JUT MESSZIRE... s \ Igen, Mnogo, A rabszolgák . GYŐZNI eognak: ELSÖPRIK. MEGSEMMISÍTIK> RABSZOLGA TARTÓ. S__URALMÁT.t Győ ztünk. Mnogo. MIÉNK A TÁBORi VÉGEZTÜNK ■HAT CONORS ’ VÁLOGATOTT RÓMA I légionáriussal: Menjetek...! . . HARCOLJATOK TOVÁBB...! SEMMISÍTSÉTEK MEG ... Kómát....', . A rabszolgaságot...! NEKEM BEEELL EGZETT, DE... DE MOST MÁR AZT SE; Bánom... Mit számit egy EMBER...? HELYETTEM tízezrek... a'llnak uéS&t. MAJD... 'Kfi /T közétek.,» , Győztünk,. Spartacus:
