Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-01 / 205. szám
fii; *§i| KAvb cÁ li&íiafi rfiüitjei UDVARI BOLOND A nyugati filmgyártás üzletemberei egyre-másra gyártják a látványos, romantikus kaland-filmeket, melyekben mind jobban háttérbe szorul a művészi feldolgozás, az eszmei mondanivaló. Ezeket a filmeket gúnyolja ki sziporkázó szellemességgel ez a jól sikerült amerikai film. 'A PRÁGÁI TRÉFACS1NÁL0 : p*> : Szovjet—csehszlovák film, a Svejk írójának életéről. MANDARIN KAPITÁNY 1750-ben játszódik ennek a színes, szélesvásznú olasz— francia filmnek a cselekménye. Kitűnő művészek nívós alkotása. VIDÁM UTAZÁS Magyarul beszélő színes szovjet film, sok ötlettel, kelle mes, szórakoztató percekkel. Emlékezetes filmélmény. r "; .. K ULTURÁLIS MELLÉKLET Karinthy Frigyes üzenete Untig idéztük mondását: „Humorban nem ismerek tréfát”. De gondoltunk-e arra, hogy Karinthy Frigyes — a maga tömör és szellemes módján — nemcsak a humoros, szatirikus és tra- vesztikus műfajok rangját, becsületét védelmezte ezzel, hanem arra is gondolt, amit József Attila szebben — és általánosító erővel — így fejezett ki: „Dolgozni csak pontosan, szépen — ahogy a csillag fut az égen —úgy érdemes”. Karinthy életműve — szó esett erről több igen jelentős kritikai dolgozatban — befejezetlen, töredezett, nem tudta megalkotni azt az „új enciklo- pédiá”-t, amelyre pedig lázadó, koraérett kamaszkor« óta vágyott. De — ahogy maga írja — „ha sokszor dadogva is, de minden mellékmondatommal valamit mondani akartam, valami fontosat, szavam üzenet akart lenni.” A humornak a magyar irodalomban — Karinthy Frigyes fellépése, az első világháborút megelőző esztendők előtt olyan hatalmas képviselői voltak, mint Jókai és Mikszáth. S amellett Mikszáth humora szatirikus mélységeket sejttető, rendkívül árnyalt humor volt: kora Magyarországát mutatta be „anekdotáidban. Karinthy a maga korában és a maga nemében nem teljesítette be azt a hivatást, amit a „nagy palóc”: ám a kritikai realizmus és a polgári humanizmus eszközeivel már nem is lehetett oly viszonylag teljes képet alkotni, mint azt a Karinthyt megelőző nemzedék géniusza, Mikszáth tette. Elévülhetetlen érdeme azonban Karin- thynak, hogy tudatosította a szatirikus látásmód világnézeti jelentőségét. Bár világnézete korlátozott volt — megrettent a forradalmaktól, nem ismerte fél, hogy azok a boldog, békés és igazságos jövendő számára végeznek magvető munkát — nemcsak szatirikus novelláiban és regényeiben, hanem az irodalmi paródiáiban és könnye- débb hangvételű krokijaiban is világnézeti tudatosság, „tréfát nem ismerő humor” volt. Az „Így írtaik ti” — irodalmi paródiáinak eme élete végéig gazdagított gyűjteménye — az értelem, a ráció szemszögéből gúnyolja ki (rendkívüli művészi beleérzéssel) az öncélú iro- dalmiaskodást, a modorosságokat, a szépen szóló halandzsát. Karinthy racionalizmusának korlátja, hogy nem értette meg Ady Endre forradalmas költészetét és nem adta meg — a paródia, a travesztia keretei között is — azt a tiszteletet, amit megadott Babits Mihálynak, Kosztolányi Dezsőnek. Racionalista korlátái okozták, hogy — például — a „Capillária”, ez a nagyon finom és okos meglátásokban gazdag szatirikus-utópisztikus regény, a társadalmi együttélés alapjait olyan biológiai és lélektani tényezőkre szűkíti, amelyekből kiemelkedtek a gazdasági viszonylatok. Észre kell venni legkiválóbb elbeszéléseiben — például a „Krisztus és a Barabásaim vagy az „Esik a hó"-ban is bizonyos lélektani egyoldalúságot, amikor Karinthy furcsa, torz lelkű, groteszk figurákról ír. Pompásan használja fel a modem lélektan eredményeit hősei jellemzésére. (Gondoljunk például a „Hasműtét”-re.) De amikor azzal az igénnyel lép fel, hogy a kor általános kérdéseihez szóljon hozzá, kiderül, hogy polgári humanizmusa, értelem-tisztelete és természettudományos műveltsége sem elég ahhoz, hogy azt a rendkívül bonyolult komplexumot, amit az imperializmus és a proletárforradalmak kora jelentett, egyenlő értékű módon visszatükrözze. Hiba volna hát nem meglátni, hogy Karinthy műve elmaradt a világbíró tervei és saját brilliáns képességei mögött (amelyek nemegyszer egy ki», — „lekent” újságcikkben is csak úgy sziporkáztatták a jobbnál jobb ötleteket). Nem kisebb hiba volna azonban nem méltányolni Karinthy harcát az ostobaság, az embertelenség, az előítéletek és babonák ellen. Az elmúlt években új és új kiadásokban megjelent írásait lapozgatva, egy rendkívül érdekes, összetett művész arcéle bontakozik ki a mai magyar olvasó előtt, egy író, aki talán nem hitt kellő hittel a társadalmi és erkölcsi fejlődésben, de aki az emberi kéz és az emberi elme csodáit tartotta az egyedüli — tisztelni és óvni való — csodáknak. Holnap reggel című drámája félszegnek, szánandónak, egy szeszélyes nő játékszerének mutatja meg Ember Sándort, a repülőt. Azt is lehetne mondani, hogy Karinthy — sok-sok személyes csalódásának és keservének hatása alatt — szinte tetszelegve ábrázolja ügyefogyottnak azt az embert, aki modern Ikaroszként legyőzi a nehézkedés őserejét. De a drámában mégis ott fényesedik: legyőztek egy természeti törvényt, utat nyitottak új törvények számára. „Megszelídített természet” — Karinthy Frigyes számos írásában találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. Ez a huszonöt éve eltávozott, nem keveset tévedő, sokat vergődő, de új törvényekre vágyó, nagy magyar író érdekeset mondó, elszórakoztató és elgondolkoztató útitársunk a megszelídített természet — és az alkotásra felszabadított emberi természet — korában is. HvtuvmwvwuvmuvwvMtwwmviWtMiMMMWHWwmmHMmHHVHuimmiMmM látszik a fiú a kopár udvaron és szőke, kócos haját vibrálja a langyos őszi szél. Süt a nap, de színt csak a fákon maradt és a földre hullott levelek adnak, sárgán, szomorkásán. Áll a meggyfaillatú levegő az apró melléképületek között: szép az ősz, kár, hogy tél következik utána. Az udvar sarkában baromfiak kapargálnak. A tízegynéhány éves gyerek, ide-oda cikkázik, minden fa és oszlop mögé bekukkant és bepillant a desz- cafalak repedésein is. Mozdulatai csupa játék; szeme, mint örökmozgó két csillag. Most halk füttyentéssel a fáskamra fala és a teteje közé néz: hálóját szövi egy kis pók. Mindennapi látvány, de a fiú érdeklődését most ragadja meg. A kis fekete-barna pók ” szorgalmasan szövöget; már majdnem készen van. Szaladgál egyik tartószáltól a másikig, ahol lazának érzi megfeszíti, hol az alsó, hol a felső szélénél terem fürge lábaival. Megmegrántja, figyeli az egész hogy mozog, működik; hibátlan már a háló, de fá- adhatatlanul ragaszt, kö- öz tovább. Szemmel látha- óan tervszerűen és teljes pontossággal dolgozik. A gyerek összehúzott széruméi lesi a pók munkáját, A PQK Hirtelen darázs repül a háló közelébe; erős zúgással, éles fordulatokkal vágódik a fáskaxrtra teteje fölé és le, majdnem a földig. Egy időre eltűnik, aztán újból előkerül, többször a háló közelében húz el... A pók már nem mozog, hanem a háló egyik sarkában lapul. A darázs most lentről re pül felfelé és belevágódik a hálóba; ferdén a csapdának és felszakítja a vékony szálakat... nagy rést tép a pók mesterművén. De az egyik szárnya és egy lába megragad a felgöngyölített gubancban. Eúg, berreg, a teste nagyobb része szabadon vergődik. Ügy látszik, hogy kiszabadul, ereje és mérge segítségével... A fiú egyik kezével a ” másikat szorítja és néha a lábait emelgeti. A pók meg se mozdul, nézi a küzdelmet. A darázs erősen zúg tovább, de a háló nem engedi, csak mindig annyira, hogy reménykedjen és fáradjon az áldozat... A kis pók most kiszalad, aztán vissza, többször egymás után: egyszer sem megy a darázshoz nagyon közel. Minden mozdulatával egy szálat erősít meg. Majd egyre sűrűbben fut ki a leshelyéről. Most már meg is közelíti a vergődő darazsat. Nemcsak a szálakat erősít- geti, hanem újakat is húz, melyekkel lassan átlátszó gubót fon a zsákmánya köré. A-darázs forr, nem adja fel a küzdelmet, de pillanatokra megáll. Fárad. Még a ‘estét tudja mozgatni, mert a lábait és szárnyát fogja a köré font háló..j A küzdelem eldőlt. A darázs félkör alakban Összehúzza testét és halkan zúg. A pók szaladgál egy kicsit körülötte, aztán rátapad... Az áldozat már meg se mozdul: a pók potroha feszesebb és fényesebb lesz. A gyerek tekintete enged, a szeme átsiklik a hálóról a kamra tetejére, onnét a fák ágaira, aztán tovább... A magasban varjúsereg kering és károg. A varjak, ha a falu felett kezdenek keringeni: közeledik a tél. A pók a hálója szakadt részeit foltozgatja... C gyszex csak a levegőben bukdácsolva, ügyetlenül — talán a szél is segít — méh repül, egyenesen neki a háló sűrűjének. Bele is ragad. Előbb a lábai, aztán a szárnya. A pók azonnal odaszalad és már kezdi is a gúzsba kötő szövögetést... A fiú a kamra oldalához támasztott seprűhöz ugrik, felkapja és teljes erejével lecsapja a hálót. Csak foszlány marad: nincs meg a pók, a méh repül, a kicsi test el is tűnik hamar a semmiben és a seprű szálai között az élettelen darázs akadt meg csupán... Az egyik fa alatt, nyakukat meresztve, tollúkat felborzolva néz farkasszemet két kis kakas. A gyerek göröngyöt dob közéjük. Szétrebbennek, de a fát megkerülve újból szembeáll- nak. Két lábbal egyszerre ugrálnak fel a levegőbe és egymás fejét, taraját keresik csőrükkel. A fiú visszanéz egy pillanatra, legyint a kezével és beszalad az udvar ajtaján a ház felé. Ravasz György
