Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-01 / 205. szám
„A kedvező magyar időjárás” Adolf Hoffmeister neves cseh író és grafikus, egyben Szenvedélyes utazó, az idén Magyarországra látogatott el. Magyarországi élményeiről egy egész oldalon számol be a Literámi Noviny című cseh irodalmi és kulturális hetilap augusztus 3-i számában. Mint a magyar PEN vendége, természetesen elősor- sorban a magyar irodalmi és művészeti élet érdekelte. Gyönyörködött a Balaton fenséges pompájában, Tihanyban vendége volt Passuth Lászlónak, Borsos Miklósnak, meglátogatta Csemus Tibor műtermét, beszélt Aczél Györggyel, a művelődési miniszterhelyettessel. Élménybeszámolója azt tükrözi, hogy reálisan ismerte meg a mai magyar valóságot. Cikkének erről valló mondatait az alábbiakban idézők: „Magyarországon megfigyeltem azt a joggal csodálatos, sőt majdnem hihetetlennek ható természetes jelenséget, hogy ugyanis majd minden jelentős ember, a la. kosság különböző rétegeiből, akivel beszéltem, a közelmúlt egymást váltó politikai időszakai valamelyike idején legalább kis időt börtönben töltött, de ma mind — a legkülönbözőbb és gyakran végső sorban ellentétes indokból — a kormány mellett áll. Ezt nevezem sokoldalú államépités. nek! Ez még a kívülálló né. zőben is kellemes érzést kelt... Szóba elegyedtem az emberekkel. Az egyik azt mondta: A kormány mindenekelőtt arra törekszik, hogy a nép éle. tét kellemessé tegye. A másik azt mondta: Én azt mondanám, nemcsak a népét. A népét mint egészét is, de minden ember életét külön is. A harmadik azt mondta: A kormány valóra akarja váltani az emberek kívánságait. A negyedik azt mondta: Arra törekszik, hogy az embereknek minél kevesebbet tiltson meg. Az ötödik azt mondta: Jo. gunk van kiállítani és eladni azt, ami nekünk tetszik. A hatodik azt mondta: A kormánynak jogában áll, hogy ne vegye meg azt, ami nem tetszik neki. A hetedik azt mondta: A rendőrségnek már nem az a feladata, hogy szabadságot korlátozza, hanem, hogy az állampolgárokat óv. ja. A nyolcadik azt mondta: Ne gondolja, hogy mindenki megérti, mit mivel akarunk elérni. A kilencedik azt mondta: Például kemény harcban állunk a képzőművészekkel, és meg akarjuk őket győzni, de ennék ellenére — mert tehetségesek — díjakat adunk nekik és kitüntetjük őket. Ezt még sokan nem értik. A tizedik azt mondta: Senki sem érezheti magát itthon idegennek. A tizenegyedik azt mond. ta: Amit gondolunk, azt elmondhatjuk, és ezért senki sem bánthat. A tizenkettedik azt mondta: De mindenki felelős azért, amit tesz, és mindenki tudja, hogy az ő felelőssége hol kezdődik és hol végződik. Az emberek között, akikkel beszéltem, volt kommunista, színművésznő, akadé. mikus, levélhordó, festő, vasutas, szerkesztő és pincér” A fentieket két példával igazolja: „Első példa: Minden ember szeret világot látni. A magyar kormány tehát rendeletet adott ki, mely szerint minden magyar állampolgárnak joga van az útlevél kiváltásához, s oda utazhat, ahová akar. Az útlevél KKX) forintba kerül. Egyúttal a tartós kiutazási lehető, ség biztosítéka. A pénzügyminisztérium vagy a Nemzeti Bank az útlevél felmutatása esetén minden évben 70 dollárt ad ki az útra a tulajdonosnak. Nem sok, de velencei nászúihoz éppen elegendő. A magyarok következetesek. Például Déry Tibor író, aki nemrég hagyta el a börtönt, az idén tavasszal a feleségével Franciaországba és Angliába utazott. A másik példa: Budapesten például a férfiakat még tönkreteheti az öltözködés. Megtekintettem Clara Rothschild Váci utcai állami divatszalonját, ahol Balenciaga-, Givenoha- Christian Dior-modellek kaphatók, egészen elérhetetlen árakért. De ez fényűzés. Bevallom, a fényűzést néha rettenetesen szeretem. De a fényűzés elé teszem azt, ha a gyerekek gyümölcsöt és zöldséget ehetnek. Nos, tanúsíthatom, hogy Magyarországon bőven van gyümölcs és zöldség. Az üzletekben, a piacon, az elárusítóhelyeken saláta, és hagymahegyek, meggy — hólyagos meggy —, ropogós cseresznyehalmok, a sárga- és az őszibarack sokasága, korai alma és emellett tengernyi virág. Azok az emberek, akik szeretik a gyümölcsöt, a virágot, a bort — azok feltétlenül szeretik a költészetet is. Közli: K. A. Szereplők:- Nudli kartárs, Ürge kartárs! Nudli Kartárs: (balról jön) Ürge Kartárs: (jobbról jön, középen találkoznak). Nudli: Jó napot kedves Ürge kantárs! Örülök, hogy látom. Ürge: Jó napot, jó niaipot. Hogy van kedves Nudli kar. társ? Nudli: (sóhajtva) Ne is kérdezze... Ez a Kompótné már megint kavart egy pletykát, hogy én milyen kijelentést tettem az osztályvezető titkárnőjére... Ürge: Szörnyűek ezek a nők azzal az örökös pletykával. (kíváncsian) És milyen kijelentést tett a nődre? Nudli: (dühösen) Menjen már maga is! Alig tudtam kimosakodnd._ Ürge: Pedig közeledik az óv vége... Nudli: A jutalomosztás... Ürge: És egy ilyen női pletyka mindent felboríthat... Nudli: Bizony, bizony, könnyen odalenne a dugesz pénz... Ürge: Maga is Nudli kan-társ? Nudli: Fele-fele, (gyorsan), de nehogy szóljon az asz- szonynak... Ürge: De maga se... Nudli: Ügyan menjen már, nem vagyok én vénasz- szony... Egyébként mi újság? Ürge: Semmi különös. Apropo, hallotta, hogy járt a Tücsökné? Nudli: (élénken) Nem, semmit nem halottam. Mondja gyorsan, mi volt? Ürge: Hát szóval, (mentegetőzve), de azt tudja, hogy ki nem állhatom a pletykát?! Nudli: (megnyugtatóan) Ugyan kérem... kt tételezne fel magáról ilyesmit... Meg aztán magam is utálok minden felelőtlen locsogást. Ürge: (Megnyugodva belekezd, aztán egyre jobban hadar). Hát képzelje, megy haza a Tücsök és nem tud bemenni a saját lakásába, mert az ajtó belülről volt bezárva és a kulcs benne volt a zárban... Nudli: (izgatottan összecsapja a kezét). Óriási! Hogy mi lesz ebből! ürge: Várja ki a végét...’ Szóval elkezd dörömbölni, mert ilyen még nem fordult elő. Igaz, hogy váratlanul ment haza, mert elmaradt a horgászgyűlés... Nudli: (izgatottan közbevág). Mondja már, ki volt bent? Ürge: (Ugyancsak izgatottan). Ez az, amit senki sem tud! Ugyanis mire Tücsökné kinyitotta az ajtót és Tücsök berohant, az illető hátul a tűzfalon kötélen leereszkedett... Nudli: (kétkedőén) De hiszen abban a házban nincs is tűzfalürge:. (mérgesen) Na és...? Ne szóljon mindig közbe' .Leereszkedett, és kész vagy nem mesélek tovább... Nudli: (békítőén: Jól van na, csak mondja.. Ürge: (ismét tűzbe jön) Szóval eltűnt a csábító, Tücsök pedig beíratta az asszonyt is a horgászegyesületbe és most már együtt üldögélnek a Körös-parton. Nudli: (röhög) Hát ez óriási! Hogy mik nem történ- Mk? És kitől hallotta? ürge: (hittel) Egy szemtanútól, aki látta a csábítót lemászni a tűzfalon! Nudli: (ámulattal) Barátom, micsoda dolgok! (gyorsan) Míg el nem felejtem. Nem akarok pletykálni, de azért a Szélházi barátom esete sem volt kutya. Nem hallotta? Ürge: (kíváncsi izgatottsággal) Nem, nem, csak mondja gyorsan, nagyon érdekes lehet Nudli: (fölényesen) Mi az, hogy!... Szóval megy haza Totyogó kartárs, tudja a Lúd mell utcából, és valahogy gyanús volt neki, hogy az asszony pongyolában fogadja... Ürge: (kíváncsian közbeszól) Hát addig miben fogadta? Nudli: (dühösen) Mit tudom én, ne beszéljen bele! Ürge: Jó, jó, de hát minden részlet érdekéi, mondja csak tovább. Nudli: Szóval gyanús volt neki ta dolog, felhajtotta a pongyolát és mit gondol mit látott? Ürge: (óriási izgalom) Úristen! Alatta volt a Szélházi...! Nudli: (mérgesen) Hülye! Éppen az, hogy nem volt a pongyola alatt semmi! Erre aztán kutatni kezdett és az ágy alól kikotorta Szélházit lenge díszmagyarban, aki azt állította, hogy a múlt héten elveszett az inggombja és már mindenütt kereste, csak a Totyogó ágya alatt nem... Ürge: (bambán) És meglett az inggamb? Nudli: (dühösen) Az esze tokja, ne idétlenkedjen! Ürge: (bocsánatkérően) Jó, jó, de hát ki hitte volna arról a templom járó Totyogónéról? & kitől hallotta? Nudli: (kitérően) Beszélik, mindenütt beszélik... Ürge: Hát, menni kéne... óh, majd elfelejtettem. A Cibere, tudja az órás, elszökött a vándorcirkusz fakír- járnak a feleségével! Nudli: (közbevág és most már szinte versenyeznek egymással) A Hokkedli Jósika meg válik, mert az anyósát akarja elvenni... Ürge: A Cérna Lajos lánya már hatodjára volt az ÁB előtt... Nudli: A Szőke Bütyök Jani feleségének meg néger ikrei születtek, mire Jani nem vállalta az apaságot... Ürge: A hatvanéves Bumfordi meg kikezdett egy tizenhét éves műlovarnővel, aki többék között lovaglóleckéket is ad néki. Nudli: Az ájtatos Lófejné meg a padláson szokott találkozni a kéményseprő inassal... Ürge: (sóhajtva) Micsoda erkölcsök... Örülök, hogy végre egy rendes emberrel találkoztam. Hát a viszontlátásra! (kezet fognak) Aztán ügyeljen arra a pletyka- fészek Kompótnéra. Nudli: A Zotoniné se különb meg a többi se, hogy ezek a nők mit össze is tudnak pletykázni?! Szörnyű fantáziájuk van... Na, a viszontlátásra (megint kezet fognak, majd Nudli jobbra, Ürge bálra él. Mielőtt azonban lemennénék a színről, Ürge hirtelen megfordul). Ürge: (felemeli kezét) Egy pillanat Nudli kartárs, most jut eszembe (közben lassan visszamennek a középre), hogy míg a kövér Kaktusz kartárs a bérelszámolóból a Szerelem, hűség, féltékenység című ismeretterjesztő előadást hallgatta, addig a felesége... (gyors függöny) q, Kovács István Mcltykáúcdc & h&U (Vidám Jelenet) Sztrapcsek Józsi, a benzines SZtrapCSCk Józsinak hívták. Még abból az időből ismertem, amikor katona voltam. Egy században, sőt mi több: egy szakaszban szolgáltunk és nem is volt a mi szolgálatunkkal soha semmi baj, hacsak az nem, hogy Sztrapcsek két bal kezéhez még két negyvenhármasra fejlett bal lábát is adományozott az isten; kis i-vel, mert emiatt nagyon haragudott rá és sokszor emlegette magányos óráiban, amikor más jótét lélek katonafiú csinos lányok szoknyájának bűvkörét kerülgette, kiadós eltávozási engedélyek birtokában. Sztrapcsek, a kétbalkezes, Sztrapcsek a kétballá- bas. Sztrapcsek úgy megy a sorban, mint egy hímnemű barázdabillegető. Sztrapcsek úgy mozog a rohampályán, mint egy Dongó motorral modernizált madárijesztő. Sztrapcseken úgy áll a zubbony, mint a monori tsz tehenén a nylon-aJsónadrág... Ki tudná még mind felsorolni a különösképpen és katonás pontossággal találó meghatározásokat, remekbeszabott jelzős szerkezeteket arról, hogy Sztrapcsek milyen. De azt, hogy benzines Sztrapcseknek miért nevezték el, kevesen tudják. Nyáron történt, az egység táborban szállt. Javában folyt a nyári kiképzés, amikor egy hajnalon menetgyakorlatra invitált bennünket a riadót jelző kürtszó és a kiszámított, be- idegzett mozdulatoknak tűnő kapkodásban Sztrapcsek is felszerelt. Gázálarc, ásó, hátizsák, csajka, kulacs — minden a helyére, illetve Sztrapcsekre vándorolt. A sorakozónál még nem történt semmi nevezetes Sztrapcsek-ballépés, sőt az indulj! vezényszóra remekül kilépett negyvenhármas bal lábával, ezt sohasem tévesztette el, ha indulásról volt szó, mindig elemében volt. Egyszóval a század menetelt. Gyönyörűséges hajnal virradt ránk, az erdő fái közé hosszú, piros-párás szalagokat kötözött a nap, frissek és jókedvűek voltunk, a tiszta erdőszag kellemesen tágította a tüdőnket. Szinte el is felejtettük, hogy legalább 25 kilométer van még előttünk, és ha a századparancsnok is úgy akarja, a menet gyakorlat végén még a mi szeretett, és álmainkban oly angyali arculattal megjelenő Ko- . pasz-dombot is megrohamozzuk, a nagyobb öröm kedvéért: gázálarcban, mondván, hogy szennyezett a terep. Persze, hol volt akkor még a Kopasz-domb? Hol a menetgyakorlat vége és hol a reggeli, hogy az ebédről ne is beszéljünk? Öt kilométer után valaki bedobta: Gyerekek, mi lesz, ha kilövik a konyhát? a hír rettenetes erővel lángolt fel és fél perc múlva már tudta az egész század. Csak Sztrapcsek mosolygott és pelyhedző bajusza alatt sehogyan sem szűnt meg a mosoly. Akik körülötte meneteltünk a sorban, elámulva szemléltük Sztrapcsek arcát, Sztrapcsekét, akinek két bal keze és két bal lába mellett egyedül a gyomra, és ennélfogva az étvágya volt csak hibátlan, sőt: átlagon felüli. Meghibbant? Napszúrást kapott? Megsiketült és nem hallotta, mit rebesgetnek? Nem lesz reggeli — súgtam neki — kilőtték a konyhát! Rám nézett, s miközben szelíden letaposta az előtte menetelő lábát, értetlenül kerekedett rám a szeme. Na és? — rötyögött vissza, és mi, akik körülötte meneteltünk a sorban, majd hanyatt vágódtunk. Ez nem igaz! Sztrapcsek valóban meghibbant... Amikor az első pihenőnél valóban bejelentették, hogy a konyhának és a reggelinek lőttek, Sztrapcsek kibontotta hátizsákját és kivett abból 3 szelet szalonnát, 10 centiméter gyulai kolbászt, 2 darab paradicsomot, 1 darab zöldpaprikát, 2 szelet kenyeret és csendesen, hogy a szolgálatvezető meg ne lássa, (a szakaszparancsnok elől különösen rejtette és fedte magát egy arra kitűnően alkalmas bokorral) bekebelezte az egészet. Mi csak nyeltünk nagyokat és irigykedve szemléltük a Sztrapcsek szájában eltűnő szalonna-, kolbász-, paradicsom- és zöldpaprikadarabokat. Az egész művelet 5 percig ha tartott, Sztrapcsek megtörölte zsírtól fénylő száját, de úgy ám, hogy a mosoly fennmaradjon és szertartásosan le- munhálta a kulacsról annak dugóját. Nem, egyáltalán nem érintette a szájához, hanem magasra emelte, hogy egy nyeleire zubbant- son magába vagy fél kulacs vizet a fejedelmi reggeli után. A kulacs belseje nagyot kottyant, Sztrapcsek tátott szájába széles sugárban ömlött a menetgyakorlatok pihenőjén aranynál, sőt a szalonnánál és gyulai kolbásznál is többet érő nedű, melyet egykoron László király sziklából fakasztott, hogy a hosszú gyaloglástól megszomjazott seregének morgását némiképp lecsillapítsa. A többi pillanatok alatt játszódott le. Sztrapcsek húsz méterre dobta a kulacsot, a szeme kidülledt, felugrott, bevágtatott az erdőbe és elterült a puhán sely- mesedő fűben. A testét görcs rángatta és kipakolta az, egész fejedelmi reggelit. Rémülten néztük, nem értettük az egészet. Aztán kiderült minden. Sztrapcsek kulacsában benzin volt víz helyett. De, hogy a benzin hogy került bele, azt senki sem tudta. Annak á titkát az őrizte meg, alá éjszaka suttyomban benzint öntött abba víz helyett, hogy Sztrapcseket jó alaposan megtréfálja. Az a valaki — most már úgyis mindegy, régen volt, talán igaz sem volt — elárulhatom, én voltam. És attól a naptól kezdve új jelzővel gazdagodott Sztrapcsek: benzines lett. Sztrapcsek Józsi, a benzines. Sass Ervin
