Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-22 / 223. szám

1M3. szeptember 22. 3 Vasárnap Szövetkezeti és háztáji baromfitenyésztők tartottak tapasztalatcserét a szeghalmi járásban Gyorsabb betakarítást és talajmunkát követel az idő előrehaladottsága Bordás Mihály elvtársnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőiének nyilatkozata Bilin* Istrváoné elvtársnő, a szeghalmi Járási nőtanács elnö­ke tapasztalatcsere-megbeszélésre hívta a termelőszövetkezeti és a háztáji baromfitenyésztőket. A járás szövetkezeti baromfigondo­zó brigódvezetől a köröeladányi Dózsa TszJben, a háztáji barom­fitenyésztők pedig Kótpuszáán, Pátkozd! Gézáné lakásán találkoz­tak. Ez év márciusában Pákozdi Gézáné indította el megyénkben, az Országos Nőtanács felhívása nyomán a baromfinevelésd ver­senyt. A járásban 172 háziasz- szony csatlakozott ehhez a tnoz- galomhoz, s együttesen 62 mázsa csirke, 3S00 liba, 2000 kacsa, 2600 pulyka és 115 ezer tojás értéke­sítését ajánlották fel. Eddig 97 ezer tojást és 61 mázsa baromfit adtak át a íöldmüvessaövetkezeti felvásárlóknak. A Pákozdinénál megjelent, asz- szonyok közül Bacsa Istvánná el­mondta, hogy 150 libájából 130-at átlagosan 8 kilogrammosra hiz­lal meg. Gombos Jánosné el­mondta, hogy 5 csak egy hétig tömi a kacsákat, mégis szépen meghíznak, mert előzőleg három hétig kukoricával és darával eteti őket. Papp Imréné azt mondta el, hogy az idén tyúkonként 144 to­jástermelést ért el azáltal, hogy zöldtakarmányt és főtt burgonyát is etet rendszeresen a szemes ta­karmány mellett. Sok hasznosat láttak és tapasz­taltak azok a baromfigondozók, akik a körösladányi Dózsa Tsz- ben vettek részt a tapasztalatcse­rén. Ezt a szövetkezetei a Sárrét kis „baromfiországának’’ lehet ne­vezni. A szövetkezetben ez évre 1000 mázsa baromfi értékesítését vállalták, s eddig 810 mázsát ad­tak át. Jelenleg még 5500 puly­kájuk, 3 ezer kacsájuk és hétezer gyöngyösük van. A szövetkezet a tervezett 107 ezer naposbaromfit 30 ezer darabbal növelte meg, azért, hogy ennek az értékével csökkentsék a borsóból és a he­remagból származó jövedelemki­Sammy egyik bámulatból a másikba esett. Még álmában sem látott olyasmit, ami itt a szeme élé tárult. Bárhova né­zett, mindenütt szép lányokat látott. Egyik szebb volt, mint a másik és mindegyik ' feltűnően rövid Baby-dóll hólóingecskét viselt. Mr. Bailey, a szálloda vezető­je személyesen válogatja ki a lányokat, mert jól tudja, hogy tőlük függ minden, tudja, hogy a leánysereg tulajdonképpen a szálloda rohamosztaga. Sammy és Susan a bárpulthoz ültek és máris mellettük termett egy hálóinges tündér coetaüt, pezsgőt, cigarettát kínálva. Mes­tere volt a szakmájának és egy szempillantás alatt felismerte, hogy a chicagói fiatalember zsebében lazán ülnek a dollá­rok. Ezért hozzáhajolt, sokat. ígérően ránézett és fülébe súgva megkérdezte: — Szerencsét próbált már a kaszinóban? Sammy tagadóan rázta a fe­jét. Susan észrevette, hogy ba­rátja nem veszi le a szemét a szőke tündérről. Csak nehezen türtőztette magát, amikor a nő újra télétőltötte Sammy poharát és sejtelmes hangon megkérdez­te: — Nem hiszi, hogy talán sze­rencsét hozhatok önnek? Sok és nagy szerencsét? — Egészen biztos vagyok ben­esést. A szövetkezet huszonegy gondozója minden elismerést megérdemel. Korszerű férőhelyek hiányában, istállópadlásokon, la­katlan tanyaépületekben, hihetet­len szorgalommal nevelték a ren­geteg baromfit, úgy, hogy az el­hullás mindössze 3,6 százalék volt. A nagyszerű eredmények titka a példás tisztaság, s az, hogy módfelett szeretik az állatokat. Állandóan gyarapították tudásu­kat, pontosan betartották az adag- normákat, s gondosan védték a baromfit a megbetegedések ellen, Kiss Ferencné, a baromfi gondozó brigád vezetője elmondta, hogy ő kilencezer csibét nevelt fel, há­romszázalékos elhullás mellett, s ezért prémiumként 269 csirkét kapott. A mostani hétezer gyön­gyösből ötszázat kapnak prémi­umként a dolgozók. Megérdemlik, hiszen a szövetkezetnek az idén több mint másfél millió forintot jövedelmezett a baromfitenyész­tés. A szeghalmi járásban nemcsak a körösladányi Dózsa, hanem még jó néhány szövetkezet dicsekedhet kiváló baromfitenyésztési ered­ménnyel. Az Országos Nőtanács áltail indított versenybe a járásból hat termelőszövetkezeti brigád nevezett be, s ezek Összesen 32 vagon baromfit neveltek fel. A vésztői Aranykalász Tsz baromfi­gondozói a versenyben vállalt 71 ezer árutojás helyett eddig 72 ez­ret adtak át. A járási nőtanács és a íöldmű- vesszövetkezetek járási központ­jának szervezésében megtartott tapasztalatcsere-értekezlet jelen­tősen hozzájárult a baromfite­nyésztés fejlesztéséhez, hiszen a résztvevők jobbnál jobb nevelési módszert mondtak el egymásnak. Év végén az erkölcsi megbeesü lés mellett jutalmat is kapnak e versenyben legjobb eredményt el­érőik. ne — válaszolta Sammy. Azután egy hirtelen mozdulattal zsebébe nyúlt éa egy halom ezüst dollá­rost vett elő és Susan mai-kába nyomta. — Szórakozz egy kicsit a já- tékautamatáknál. Hamarosan ér. ted jövök. A hálóinges lánnyal átment a kaszinóba, egy nagy ablaktalan, lármás terembe. A falak mentén a pénzauto­maták zörögve nyelték az ezüst dollárokat és néha-néha még na­gyobb csörrenéssel visszaadtak valamit belőlük. A játékasztalok körül minden hely foglalt volt és még többen tolongtak a játé­kosok háta mögött. Csörögve táncoltak a rulettgolyók, zizeg­tek a kártyalapok. Néha egyregy hangosabb sikoly jelezte, hogy valamelyik játékos nagyobb té­tet nyert — vagy vesztett. Sammy és a hálóinges lány egy asztalhoz tolakodott, ahol Black Jack nevű kártyajáték — a mi huszonegyünkhöz hasonló — kártyajáték folyt. Hamarosan felállt az egyik játékos és Sam­my helyet kapott az asztal mel­lett. Mintha csak megbabonázták volna, minden tétet elvesztett. Egymás után húzta elő zsebéből a tízdollárosokat és egy seni került vissza. Hiába hajolt fölé a hálóinges tündér, hogy melle a vállát simogatta. A szerencse nem pártolt hozzá. Az idei őszi betakarításnak, ve­tésnek és mélyszántásnak az el­végzésén lényegesen múlik a ter­melőszövetkezeti gazdaságok to­vábbi fejlődése, de múlik az is, hogy jövőre mindenből, s különö­sen kenyérgabonából a lehető leg­több teremjen, s hazai termésből biztosíthassuk dolgozó népünk ke­nyérszükségletét. Munkatársunk felkereste Bordás Mihály elvtár­sat, a megyei tanács mezőgazda­sági osztályának vezetőjét és kér­déseket tett fel az őszi munkák­kal kapcsolatosan. — Mi a véleménye Bordás elv­társnak a betakarítás és a ta­lajelőkészítés üteméről? — Az a véleményem, hogy las­san halad a betakarítás is, és a talajelőkészítés is az őszi vetések alá. Azért tartom lassúnak, mert rohamosan közeledik az a határ­idő, október 20-a, amikorra feltét­lenül el kell vetni a búzát. Ahhoz, hogy a búzavetés ne késsen, a ku­korica és a cukorrépa betakarítá­sát kell gyorsítani, mert hiszen ezek egy részének a helyére búza kerül. Egyik-másik termelőszövet­kezetben a lassú ütemet munka­erőhiánnyal indokolják. Vélemé­nyem szerint inkább a munkaerő mozgósításával van hiba, és azzal, hogy nem használjuk ki megfele­lően a munkanapokat. — Milyen módszerekkel gyor­síthatnák termelőszövetkezete­ink a betakarítást? — A kellemes jó idő lehetővé teszi, hogy az idős és a család­tagok mindegyikét is bevonják termelőszövetkezeteink a betaka­rításba. Ezt mielőbb indokolt megtenni azért, mert nemcsak a vetés befejezésének ideje közeleg, hanem rohamosan rövidülnek a nappalok is, ráadásul a Meteoro­lógiai Intézet előrejelzése szerint esős őszre lehet számítani. Éppen ezért a családtagok fokozottabb bevonása mellett azt javasoljuk a termelőszövetkezeteknek; mérjék fel a rendelkezésre álló munka­De Sammy nem adta fel a har­cot. Folyton megismételte és nö­velte tétjét. Egyszer majd csak megfordul a szerencse. Barátnője Susan viszont ha­mar megunta az ezüst dollárosok elvesztését. Egészen másként képzelte el a Las Vegas-i ki­rándulást, kettesben Sammyval. Félrehúzódott és csak ivott, váltig ivott... Nem vette észre, hogy két fér­fi lépett be komoly, hivatalos arccal és a szálloda házirendőr­ségének főnökéhez lépve vala­mit mondtak neki: A szállodai detektívfőnök — nagy seriffcsillagot viselt a mel­lén — meghallgatta őket, majd rájuk förmedt: — Megbolondultatok? Most akarjátok elvinni, amikor éppen játszik ás veszít! — Ha úgy akarod, Jimmy, egy ideig még várhatunk — válaszol­ta az egyik. — De ne sokáig — vágott sza­vába a másik. — Négyezer dollárt sikkasztott cégtől és babájával együtt ide­szökött. Idejekorán megkaptuk a feljelentést és nem várhatunk, amíg az utolsó centet is elvesz­tette. Amikor a két detektív valami­vel később feltűnés nélkül elve­zette Sammy Wintropot, nem vesztette még el az utolsó centet, de a lopott négyezer dollárnak csak a töredéke volt a zsebében, j (Folytatjuk) erőt, s állapítsák meg. hqgy az­zal be tudják-e takarítani azokat a kukoricatáblákat időre, amelyek­nek a helyére búza kerül. Ha úgy látják, hogy a kukoricaföl­dekbe csak késedelmesen tudná­nak vetni, akkor eszközöljenek táblacseréket. Végső esetben a búzával bevetésre kerülő tábla le­het olyan is, amelyben az idén kalászos volt. Feltétel csupán az, hogy az ilyen táblák okvetlenül megkapják a megfelelő adagú alapműtrágyát, s a lehető leg­jobb talajmunkát. — Az elmúlt évek tapasztala- tai szerint nem is annyira a törés, mint inkább a kukorica­szár lassú tetakaritása gátolja az idejében vaiő magágykészi- tést és a vetést. Vannak-e ezzel kapcsolatban elgondolásai? — Ezzel kapcsolatban az a ja­vaslatom, hogy termelőszövetke­zeteink a lehető legjobban hasz­nálják ki a kukoricaszár betakarí­tására alkalmas sllózó kombájno­kat és szártépőket. Azt a szárat, amit a gépek nem tudnak letaka­rítani, adják oda a szövetkezett tagságnak harmadában vagy felé­ben, mert így nemcsak a háztáji szarvasmarha-állomány takar­mányszükséglete lesz biztosítva, hanem az is, hogy a szár gyorsan lekerül a földről. Ha a szövetke­zeteknek szükségük van a meg­termett össz-szármennyiségre vagy azok jó részére, akkor ne tö­rekedjenek azon,, hogy most hord­ják az istállók közelébe, hanem rakják össze a tábla végében. A szárbetakarítás meggyorsítása ér­dekében kívánatos lenne, hogy minél több csameszt — köznyel­ven bolondszekeret — állítsanak munkába a szövetkezetek, mert ezeket alacsonyságuk miatt köny- nyen meg lehet rakni, s mert széjjel húzhatók, leborul róluk a szár. — Bordás elvtárs szerint lassú a talajelőkészítés üteme. Mi ennek az oka és hogyan lehet­ne gyorsítani? — A lassúságot egyrészt azzal lehet magyarázni, hogy nem meg­felelő ütemű a betakarítás, más­részt pedig azzal, hogy szövetke­zeteink nem használják ki meg-1 felelően a gépeket, nem növelik j a kívánt számúra a kettős műsza- kú traktorokat. Az egy műszakos gépek sem dolgoznak válóban j nyújtott műszakban. Nem most j történt, de mivel esős őszre szá­mítunk, elmondok egy példát. | Augusztus végén Gyulán a vasút­vonal mellett azért álldogált egy SZ—100-as traktor, mert cseper- gett az eső, holott ettől még nyu­godtan tudott volna szántani. Ezután számítani lehet arra, hogy gyakran esik, de ha egy kis eső esetén is leállnak a gépek, akkor még nagyobb mérvű lesz a lema­radás. Az elmúlt években éppen azért állott elő jelentős terméski­esés búzából, mert szövetkezete­ink nem igyekeztek a betakarí­tással és az ezt követő Vetéssel, s október 20-a helyett november | közepére fejezték be. Ha ugyan j befejezték. Az idén is azért taka­rítottak be megyénk termelőszö­vetkezetei mintegy ötezer vagon búzával kevesebbet, mert nem vetették el a kívánt területet, amit elvetettek azt is jobbára rosszul előkészített talajba és későn vetették el. A kenyérgabo­na-szükséglet hazai termésből va­ló biztosítása nemcsak az idejé­ben történő vetést követeli meg, hanem azt is, hogy minden szö­vetkezet legalább 5 százalékkal növelje a vetésterületet. A me­gyei tanács végrehajtó bizottsága 55 ezer forint jutalmat tűzött ki a vetést legelőbb befejező négy termelőszövetkezetnek, s a fetté­tel között szerepel az is, hogy a vetéstervet 105 százalékra telje­sítsék. — Bordás elvtárs tapasztalatai szerint megfelelően alkalmaz­zák megyénk termelőszövetke- zetel a búzavetéshez szükséges agrotechnikai módszereket? — Az eddig előkészített talajok elég jónak mondhatók. Arra azonban továbbra is ügyelni kell, hogy jól megülepedett legyen a talaj, s a felszíne annyira porha­nyóé, hogy a vetőmag a kívánt 7—0 centiméter mélységbe kerül­jön. Ügyelni kell a szükséges ve- tőmagadagra is. Bezosztéjából 150 —160, Fertődiből 135—140, Bán­kúdból pedig 125—130 kiló magot kívánatos elvetni. Egyrészt azért, mert megfelelő számú növényállo­mány nélkül nincs jó termés, másrészt azért, mert minél sűrűbb a búza, annál kevésbé érződik meg rajta a fagykár. Végezetül újra hangsúlyozni kí­vánom: gyorsítani kell a betakarí­tás ütemét, mert részben ettől függ az. hogy idejében földbe kerül-e a búzavetőmag. Vélemé­nyem szerint helyesen tennék a termelőszövetkezetek, ha biztosí­tanának három-négy napot a szövetkezeti gazdáknak arra, hogy egyszerre letörjék a háztáji ku­koricát és behordják a szárat, s ne apródonként. hogy hol 40—30, hol 100—150 ember hiányozzon a közös munkából — telezte be nyi­latkozatát Bordás Mihály elvtárs Biztosították a téli takarmánvszlikségletot a íiunvai Hunyadi Tsz-ben 'Hétszáz Számosállat áttelelteté- sére készülnek a hunyai Hunyadi Tsz-ben. Eddig mintegy 34 vagon lucernaszénát raktak kazalba, 160 vagon silótakarmányt készítettek, s a tűrhető termésű árpából és kukoricából 140 vagon abrakot is biztosítanak a közös állatállo­mánynak. A Hunyadi Tsz-ben nem silóznak kukoricaszárat, el­lenben gondosan tárolják majd a 30 hold cukorrépa után járó szá­raz és nyers szeletet. A takar­mányrépát és a répaszeletet leg­inkább pác készítéséhez használ­ják fel. Pálinkaíőzők figyelem 1 Megkezdte a főzést a Békéscsaba és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetének 1. számú szeszfőzdéje, a Gyulai út mellett. Bármilyen mennyiségű cefre főzését vállalja. 85209 Juhász Imre Szeghalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom