Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)
1963-09-22 / 223. szám
5963. szeptember 22. 4 Vasárnap A sémák fölött eljárt az idő Társasház Milliárd kis napocska Ismerős a kételkedő éssaj-1 nálkozó szólam: „Ha minden úgy lenne, ahogy fönn elgondolják!” Ezt mondja a panaszos, miikor valóságos vagy vélt igazát kergeti; így sóhajt föl a gondokban leledző, ha késik a segítség; ez cseng ki a zárszámadáskor csalódott paraszt szavaiból, de még a munkás is mond effélét, ha elégedetlen valamivel. Melyikünk nem fakadt még ki hasonló indulatossággal, ha ellentmondást sejtett a legmagasabb politikai testületekben jóváhagyott vezérelvek és a hétköznapok gyakorlata között? Ilyenkor lapozunk a kongresszusi határozatokban, országgyűlési jegyzőkönyvekben, párt- és kormányvezetők beszédeiben, s vitatkozunk és érvelünk, hol jött, hol rosszul, hol eredményesen, hol hasz tálán. Ez hozzátartozik az élethez, hiszen, amíg az elvekből gyakorlat lesz, ezer meg ezer társadalmi és politikai szervezet, intézmény és személy aktív közreműködésére van szükség, ugyanennyi helyen értelmeznek passzusokat, vonnak le következtetéseket, s foganatosítanak konkrét intézkedéseket. A kalács tehát, mély ugyanabból a lisztből sül, nem mindenütt egyformán foszlós, piros vagy ropogás. Vannak, akadnak ugyan itt-ott túllicitálok vagy óvatoskodók, betűrágók és bürokraták is a jó vezetők és jó politikusok mellett. Ez! az egész problémakört sajátos közvetlenséggel jellemezte egyszer, egy korábbi beszédében Kádár János elvtárs. Azt, hogy az emberek, a nép egésze egyetért mai politikánk alapjaival, hogy támogatja a pártot és a kormányt törekvéseinek megvalósításában, ezzel a közvéleményből vett idézettel érzékeltette: „A miniszter- elnökkel, a párt és a kormány vezetőivel nagyon jól megvolnánk” — de hogy még sincs mindig és mindenütt rendben minden, annak illusztrálására hozzátette: „Csak a brigádvezetővel nem jövünk még ki egészen”. Pedig ez nem kevésbé fontos, mert a munka hétköznapjaiban, a mindennapi életben a párttitkárok, igazgatók, művezetők, szakszervezeti elnökök, brigádvezetők a nagy lánc végső szemei, ők az általában helyeselt elvek, törvények, rendeletek ,letéteményesei”, gyakorlati végrehajtásának közvetlen irányítói. Korántsem akarok általánosítani — ezek az emberek, akik közakaratból kerültek tisztségekbe, hivatalokba, értik a dolgukat, megértik és megérzik az elvek és paragrafusok betűjét és szellemét. De hogy az emberek egy része ma is él olyan disztinkcióval, hogy megkülönböztet „nagy” és „kis” politikát, s olykor az előbbi elismerése mellett bírálja az utóbbit, mégiscsak figyelmeztet: valóban nem mindig és nem mindenütt úgy , jön ki” a végeredmény, ahogyan ezt „fönt” elgondolták. Vegyünk csak hozzá példát, amely világosabb minden magyarázatnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa ismételten megerősítette azt az elvet, hogy a nőket az eddiginél is bátrabban kapcsoljuk be a közéleti dolgok intézésébe, szerezzünk nekik nagyobb megbecsülést a munkában és képességüknek megfelelő beosztásban alkalmazzuk őket. Senki sem vitatkozik ennek az elvnek természetes igazságával, progresszivitásával, sőt, mondhatjuk, hogy érvényesül társadalmunkban ez a tendencia! De kézenfekvő, hogy az a gyárigaz- gatónő (!), aki a maga személyében ugyancsak hivatott volna ezt az elvet maximálisan szolgálni, de mégis előnyben részesített a főmérnöki kinevezésnél egy nővel szemben egy ugyanolyan vagy talán csekélyebb képességű férfit — azzal az egyszerű kijelentéssel indokolva, hogy „a nőkkel mindig több baj van” jogosan váltotta ki a cikk elején említett szólamot. Mondhatok más esetet is. Volt egy üzemvezető, aki egy gyár élén két esztendő alatt bebizonyította, hogy képtelen ellátni feladatkörét. Elmozdították a helyéről. De hová? Egy másik vállalat igazgatója lett. Itt is eltelt fölötte két év — s most egy harmadiknak a vezetője. Akik ezt így elrendezték, annak ellenére, hogy a vezetés színvonalának emelését kötelező elvvé és gyakorlattá emelte pártunk, mit tudnak felelni a kifakadásra: „Ha minden úgy lenne, ahogy fönn elgondolják!” Ezer szerencse, hogy egyegy ilyen példával szemben ezer bölcs, igazságos esetet produkál az élet. De ez az egy ezrelék sem lehet a „szabályt erősítő kivétel”. Jól meg kell lennünk a brigádvezetővel is! Mert ha a fogalmak között szerepelhet is a „nagy” és „kis” politika kategóriája, az élet. ben nem ismerhetjük el. Csöppekből van a tenger, s ugyanígy apró emberi viszonyokból, célokból, törekvésekből ^áll egybe a legmagasabb politikai szándék is. Jól megfér benne, mint biztos foglalatban, az egyéni boldogulás keresése, a törekvés a nyugodt, kiegyensúlyozott, dolgos életre. Éppen ezért szellemével is, betűjével is ellentétes az önkényes vagy torz értelmezés, ami fakadhat ideológiai tudatlanságból, politikai tájékozatlanságból, de megteremhet a bürokrácia labirintusában is. Megemlíthetjük ezzel kapcsolatban a társadalmi és politikai élet „százötven százalékosait” is, akik viszont úgy árnyékolnak be általános egyetértéssel kísért elveket, határozatokat, hogy mindent túlteljesítenek, túllicitálnak. A szándék kétségtelenül jó indulatú, de az objektív következmény szinte ugyanaz. Nem olyan dolgok ezek, amelyek miatt emberek szembekerülnének a rendszerrel, mert a mi társadalmunk rendkívül érzékeny a hibákra, a torzításokra és ugyanolyan türelmetlen velük szemben. De megronthatják egy- egy közösség hangulatát, munkakedvét, ideig-óráig, gyengíthetik hitét, magágyat vethetnek a cinizmus, a legyintés spóráinak. Felmerül ezek után a kérdés: mit kellene, mit lehetne tenni, hogy lenyesegessük az ilyen szórványos vadhajtásokat, a szervezeti biztosítékokon túl mire lenne még szükség, hogy az időnként és helyenként felbukkanó látszólagos ellentmondások feloldódjanak? A politikai és társadalmi élet korántsem olyan egyszerű, hogy csupán az ösztön, a szándék tisztasága és tudatossága elegendő lenne bármilyen közéleti szerephez. A gondolkodás, a megfontolás erényét is mindenkinek meg kell szereznie és tudni kell gyakorolni. A sémák mindenhatósága fölött eljárt az idő. Ezért, ha nem is vagyunk magunkra hagyatva az elvek és határozatok értelmezésében, el kell sajátítani mindenkinek azt a képességet, aki embereket irányít, hogy megtalálja az általános célok, törekvések szolgálatának optimális lehetőségeit és módszereit, semmiképpen se csorbítsa az eszme hitelét, ne adjon okot hibás cselekedetével arra, hogy bárki kétféle, „nagy” és „kis” politikát feltételezzen. Ha minden úgy lenne, ahogy fönn elgondolják!... — igen, még most is, ezek után is pozitív az óhaj. Mennyivel többre mennénk mind a politikában, mind a gazdaságban, ha a nép által összeszedett. s megfelelő fórumokon kikristályosodott elvek és módszerek érvényesülésének útját sehol nem kereszteznék, nem nehezítenék értetlenséggel, hozzá nem értéssel, akár jó szándékú, akár szenvedélytelen kontárkodással! Hiszed az emberek hatalmas többsége „jóban van” a szocializmussal, s jó lélekkel dolgozik érte. A hibákkal nem tud megbékülmi. S minél inkább fölemelkedik emberi és társadalmi öntudatban, annál jobban rányitja szemét arra, ami idegen a mi népi rendszerünktől, gazdasági és politikai törekvésünktől. A Szovjetunió villamos energiája voltaképp egyidős a Szovjetunióval, mert a forradalom előtti Oroszországnak alig volt néhány kis villamos erőműve, azok is külföldi kézben. Köztudomású, hogy cf villamosítás Lenin hevéhez fűződik. Az első szakaszban még külföldi mérnökök dolgoztak, majd pedig — s már hosszú idő óta — a Szovjetunió segíti a külföldet tervekkel, gépekkel, szakemberekkel. Ma a Szovjetunió villamos erőműveinek összkapacitása 83 millió kW, teljesítményük eléri a 370 Tavaly 262 vasutas gyarapította politikai tudását a szakszervezeti bizottságok politikai iskoláin megyénkben. Az idén csak ott javasolták ezeknek az iskoláiknak a beindítását, ahol a feltételek biztosítva vannak. A tervek szerint az új oktatási évadban 17 vasutas szakszervezeti bizottság 22 politikai iskolát szervez, 360 fő részvételével. * Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága a héten megtárgyalta az építőipari vállalatok idei újítási helyzetét. Többék között megállapította, hogy a megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál lelkiismeretesen foglalkoznak az újítások ügyintézésével, ellenben sok hiányosság tapasztalható a megyei állami építőipari vállalatnál. Itt az újítási bizottság 1960-ban lett megválasztva és nagyon gyengén működik. A megyei bizottság arra az álláspontra milliárd kW/órát. Idén 13, 1965- ben 14—15 millió kW lesz az emelkedés, 1980-ra a Szovjetunió viHamosenergia-termelése a szinte elképzelhetetlen csúcsot éri el: a 3000 milliárd kW/órát. Ez az a „milliárd kis napocska”, melynek napfelkeltéről Lenin álmodozott valaha. Épülnek hatalmas vízi- és hőerőművek. Hőerőmű lesz a cserepet! is, most szerelik 300 ezer kW-os turbógenerátorát. Villamos árama hamarosan bekapcsolódik az ország óriási energiahálózatába. helyezkedett, hogy helyes lenne, ha a nagyobb vállalatoknál függetlenített újítási felelősök dolgoznának. • Szeptember 18-án Szarvason tartotta ülését a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága. Elsőnek a Tessedik Sámuelről elnevezett, egyre népszerűbbé váló szarvasi pedagógus klub munkáját értékelte a bizottság, s azt állapította meg, hogy a klubban értékes, tartalmas munka folyik. Nagy érdeklődés mellett kezdte meg tevékenységét ismét az irodalmi, pedagógiai, természettudományi és népművészeti szakkör. Kár, hogy a környező falvak nevelői nem látogatják rendszeresen a rendezvényeket. A megyei bizottság meghallgatta és jóváhagyta a politechnikai műhelyek ellenőrzéséről és a téli felkészülés helyzetéről, a munkás- elilátásról készített jelentést. Kóstolja meg új cukorkakészítményeinket ! Értesítjük kedves fogyasztóinkat, hogy a k e d v el t gyógypemetefű cukorkán kívül újabb kétféle árut hoztunk forgalomba: méz-és malátacukorkát 10 dkg-os dobozban, 2,80 forintos árban. Készítményeink kaphatók az állami és szövetkezeti boltokban. Ha egyszer vesz, állandóan vevőnk marad. Gyártja: Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ Mézeskalács és Cukorkaüzeme. Békés. Sz. S. I. A revizorok látogatása a Bölömbika Tenyésztő KFT-nél (Korlátolt Felelősségű Társaság) nem érte váratlanul a bölömbikákat. Annál in. kább zavarba jöttek a tenyésztők, akik félve várták ezt a látogatást. Tohonya ßleknek, az előetető brigádvezetőnek agyán villámként futott át a gyanú: — Ezek valahonnan megtudták, hogy a konkoly- keveréket elspóroltam az abrakból. Hogy hova lett a felesleg, biztosan ezt kutatják... Hasonló rémült gondolatai támadtak Fusi Tóninak, a bikafejő részlegből... „De hogyan jöttek rá, hiszen olyan mutyiban csináltam, hogy jóformán magam sem tudom mennyit kerestem rajta.” Fusi Tóni ugyanis esténként hazavitte a tőgyeket és éjjelente maszek műRevizorok a Bölömbika Tenyésztő KFT-ben szakban fejt. Reggel aztán titokban visszacsempészte őket, mintha mi sem történt volna Mindenkinek volt va. lami titkolnivalója, s rettegett: most kiderül. Bogrács Tihamér, akit röviden csak Bográcsnak neveztek a kollégák, attól félt, hogyha megnézik a könyvelést, megint találnak majd egy csomó szamárfület a lapokon, pedig november 7-i felajánlásában az is szerepel, hogy teljesen kiküszöböli a könyvelésből a bölömbikák ügyeitől teljesen idegen szamárfüleket és tisztábban vezeti a könyvelést.. Az elnöknek egy nyár végi délután jutott az eszébe, amikor kocsija a rossz fék miatt a bölömesorda közepébe futott és ebből tetemes kár keletkezett. Két bikát elsősegélyben részesítettek és bevittek az állatkórházba, de három az ijedtségtől a helyszínen szörnyethalt. S ő — hogyan is juthatott az eszébe, nyilván a felelősségre vonástól való félelmében! — azt íratta be a brigádnaplóba, hogy a róka vitte el őket. Ezek biztos tudják az igazat... De nem volt idő a további töprengésekre. A revizorok, ketten, már ott álltak az elnök szobájában Bográcséktól körülvetten, s üdvözlő • wvwwwwv szavaik után gyorsan rátértek a tárgyra: — Erre jártunk, csak beugrottunk... S ha már itt vagyunk, elnök elvtárs, megkérdezzük: nem volna néhány fölösleges bölömbikájuk, tudja, az asszony igen szereti őket, sütve.. — Úh, dehogyis nincs! — lélegzett fel az elnök, s fényeseden ki a megkönnyebbült mosoly a többiek arcán is. — Jöjjenek csak, drága elvtársak, válasszanak. Épp most terelik be a csordát... A látogatás negyed óráig tartott. Utána csak a könyvelő kérdezte meg, félénken: — Hogyan vezessem be a hiányt? — A természetes károk rovatába. Írja be, hogy a róka vitte el őket — válaszolt gyakorlottan az elnbk. Varga Dezső Szakszervezeti MOZAIK