Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-19 / 220. szám

1963. »September 19. 3 Csütörtök Eredményes esztendőre számítanak a kardoskúti Kossuth Tsz gazdái A tervkészítés nemcsak „papírmunka' Csongrádi Pál, a kardoskúti Kossuth Termelőszövetkezet el­nöke az olyan emberek közé tar­tozik, akik nem szeretnek dicse­kedni. Természetére inkább az örök jó értelmű elégedetlenség jel­lemző, kritikusan szemléli a ma­ga, valamint a gondjaira bízott kollektíva mindennapi tevékeny­ségét. Ez hatja át minden szavát, amint beszélgetünk a közös gaz­daság irodájában. A tavalyi év megtanított — Az elmúlt esztendő bizony eléggé ráfizetéses volt számukra — mondja. — Így nem is csoda, ha nem értük el a tervezett 31 forintos munkaegység-értéket. Csak 20 forintot oszthattunk. Az őszi betakarításnál idegen mun­kaerőt kellett alkalmazni, s tagja­ink is részes alapon törték le a kukoricát — az utolsó csövet ez év januárjában. Mindezek arra figyelmeztettek bennünket, hogy lényegesen növelnünk kell a szer­vezettséget, az anyagi ösztönzést. Ezért ellátogattunk a nádudvari Vörös Csillagba, hogy tanulmá­nyozzuk az ottani jövedelemelosz­tási módszert. A tapasztaltakat azután a mi adottságunkhoz iga­zítva többé-kevésbé megvalósítot­tuk. Annak ellenére, hogy nem tökéletes még a premizálási rend­szerünk, az idei esztendőben sok­kal jobban halad a munka, na­gyobb reményekkel biztat a gaz­dálkodás. Bizonyítja ezt a soron következő mezei munkák jó el­végzése és az, hogy az első fél évben a tervezettnél csaknem 41 ezer liter tejjel fejtek többet a tehenészek, és a sertések fialási átlaga is a tavalyinak majdnem a duplájára emelkedett. Kész a vetőágy 50 százaléka A továbbiakban Csongrádi elv­társ arról beszél, hogy a jelek sze­rint az idén a prémiummal együtt nemzetközi méretekben is kedve­zőbb kihasználásának megoldása. Ezt a célt szolgálja a közös kocsi­park, amelynek létrehozása úgy történik, hogy minden ország a közösség rendelkezésére bocsátja saját kocsiparkjának egy részét. Ennék a résznek a nagyságát ter­mészetszerűen meghatározzák az egyes országok adottságai, lehető­ségei. A közös kocsipark céljaira felajánlott vagonok tulajdonjogát természetszerűen nem érinti a megállapodás. A közösségi kocsikat minden or­szág felhasználhatja saját céljaira mindaddig, amíg nem tudja áruval megrakva visszaküldeni a tulajdo­nos országnak. Ugyanis az együtt­működésben részt vevő oxszágok az általuk a közösség rendelkezé­sére bocsátott mennyiségnek meg­felelő darabszámú idegen kocsit, használati díj fizetése nélkül, or­szágon belüli fuvarozásra is igény­be vehetik. De felhasználhatják az egyezményben részt vevő országok közötti vasúti szállításra, sőt olyan országokkal lebonyolított nemzet­közi forgalomban is, amelyek nem tagjai a közös kocsiparknak. Ko­csihasználati díjat csak abban az esetben kell fizetnie az egyes or­szágoknak, ha az általa a közösség rendelkezésére bocsátott darabszá­mot meghaladó mennyiségű vas­úti kocsit vesz igénybe. Vagyis, — ahogy szaknyelven mondják —, ha az egy munkaegység értéke meg­közelíti a 36 forintot, s. az egy tagra jutó átlagjövedelem mintegy 14 ezer forint lesz. Örömmel újsá­golja az elnök, hogy az idei őszön először fordul elő a gazdaság tör­ténetében, hogy a 945 hold búzát nem kalászos után vetik, s a vető­ágynak már 50 százalékát elkészí­tették. S bár az idén rosszul sike­rült a kenyérgabona termesztése, a jövő évi holdankénti átlagot 14 mázsára tervezték. Ez egy má­zsával magasabb, mint az idei év­re előirányzott mennyiség. Elejét lehetne venni a bajoknak — Amint látja, az idén már erőteljesen előbbre léptünk — folytatja Csongrádi elvtárs. — Persze még hátra van a nagy munka; az ősziek betakarítása, amitől nagymértékben függ az egész esztendei gazdálkodás ered­ménye. őszintén meg kell monda­nom, aggaszt bennünket, hogy a leghasznosabb erőgépeinket nem tudjuk kellőképpen üzemeltetni, mert egyikről a másikra kell át­rakni a gumikat, nincs módunk utánpótlásra. Hasonlóképpen be­szélhetek a különböző alkatrészek hiányáról is. Ez az állapot azért is nagy veszélyt rejt magában, mert nem tudhatjuk: száraz lesz-e az ősz vagy csapadékos. Ha az utóbbival kerülünk szembe, bi­zony nehéz helyzetben leszünk. Ezért központilag lenne szükséges a gyors intézkedés, amellyel, ha nem is teljes egészében, de jórészt elejét lehetne venni a bajoknak. Sok millió forintos veszteségtől szabadulhatnánk meg mi ma­gunk és a népgazdaság egyaránt. Sz. F. L. számítási részét meghaladja az ál. tala igénybe vett kocsimennyiség, akikor használati díjat fizet, vi­szont ha az említett aránynál ke­vesebb kocsit vesz igénybe, hasz­nálati bért kap azoktól a vasutak. tól, amelyek — ismét a szaknyelv kifejezésével élve — állagtúllépés. ben vannak. A közös kocsipark használatát biztosító előzetes megállapodások természetesen tisztáznak sok egyéb részletkérdést is. Ezekre nem té­rünk ki, s csupán a legfontosab­bat említettük, azt, amely lehető­vé teszi, hogy mind az egyes or­szágokban, mind az egyezményben részt vevő országok összességében csökkenjék az üresen vontatott vasúti kocsik száma, lehetővé vál­jék a rendelkezésre álló kocsipark gazdaságosabb kihasználása. A kö­zös összefogás lehetővé teszi, hogy mindegyik ország tulajdonképpen külön befektetés nélkül, összehan. golt szervezési intézkedésekkel nö­velje szállítási kapacitását. A működés gyakorlata — aho­gyan azt az előbbiekben vázlato­san ismertettük — természetesen megkívánja, hogy legyen valami­féle szervezet, amely irányítja az együtműködés munkáját. A leg­főbb irányító szerv a Tanács, amelynek munkájában minden tagország meghatalmazott képvi­selője vesz részt. A Tanács — egyszerűsített értelmezéssel élve Megyénk termelőszövetkezetei két évvel ezelőtt tértek át a két­ütemű tervkészítésre. Ezt, a terme, lési folyamatok egyik évről a másikba való áthúzódása tette szükségessé. Az, hogy rendszerint már ősszel megkötik a különböző vállalatokkal a termelési és érté­kesítési szerződéseket, s ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek meg­alapozottan vállaljanak termelési és szállítási kötelezettségeket, fel­tétlenül tervet kell készíteniük. A tervkészítés rendszerint szep­tember hónapban történik s úgy, hogy a tényszámokhoz hozzákal- kuláiják a még hátralévő három hónap várható gazdasági eredmé­nyeit. A nagyobb gondot termé­szetesen nem az okozza, hogy mi­ből mennyit érhetnek el év végéig, hanem az, hogy egy-egy közös gaz­daság mennyi árutermelést vállal, jón a következő évre. A nagyüzemi árutermelés fejlő­dését még nagyban gátolja az a szemlélet, hogy egyes termelőszö­vetkezetek — az „igazságosság” je­gyében — arra az álláspontra he­lyezkednek, hogy minden termeié, si feladatból minden termelőszö­vetkezet egyformán vállaljon, at­tól függetlenül, hogy ahhoz meg­vannak-e a lehetőségei és az adott­ságai vagy sem. E szemlélet kö­vetkeztében találunk néhány termelőszö­vetkezetünkben indokolatla­nul alacsony — 3—10 hold — árutermelési kötelezettségvál­lalást. A termelőszövetkezetek egy ré­szében a termelési tervet nem a lakosság élélmiszerszükségletei- nek kielégítése diktálja, hanem az, hogy a lehető legjobban kielégít­Ausztráliába, Etiópiába, Kana­dába, Japánba, Hollandiába, Lu­xemburgba és Dél-Afrikába nagy — az együttműködés legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseivel fog­lalkozik és ellátja a legfőbb fel­ügyeletet. A Tanácsnak aláren­delt, de állandó jelleggel tevé­kenykedő szervezet, az Iroda, mely ellátja a közös vagonpark nyilván­tartási, elszámolási, tehát admi­nisztratív feladatait. A felmerülő igényeknek megfelelően intézke­dik az egyes országokban jelent­kező kocsifölösleg — vagy hiány kiegyenlítéséről és így operatív te. vékenységével is hozzájárul a kö­zös cél, a rendelkezésre álló kocsi­park minél gazdaságosabb kihasz­nálásához. Egy cikk keretei természetesen szűkek ahhoz, hogy minden vonat­kozásban és teljes szélességében bemutassák az együttműködés elvi alapjait és gyakorlati formáit. A teljességre törekvés nélkül, csupán vázlatos áttekintést adtunk, de úgy gondoljuk, hogy az elmondottak is bizonyítják: a közös vagonpark létrehozása olyan gyakorlati lépés, amelynek közvetlen gazdasági eredményei előnyösek mind az egyes résztvevők, mind az összes­ség szempontjából. Olyan új forma ez, amely rugalmas és hatékony együttműködési lehetőségek ki­használására teremt; meg a szük­séges kereteket. A január elsejé­vel megvalósuló közös vagonpark újabb területre terjeszti ki az ál­lamok közötti együttműködést. Kenner János sék saját tagjaik igényeit. Az ilyen törekvés aztán gátját állja annak, hogy a helyi szükségletek termelé­sére a legjobb adottságokkal ren­delkező szövetkezetek álljanak rá. A hozamok tervezését igen ala­pos, az előző években elért terme­lési szint körültekintő elemzésé­nek kell megelőznie. Egyes helye­ken sablonosán, az előző három év átlaghozamát veszik alapul, s ah­hoz hozzácsapnak néhány százalé­kot, hogy „legyen benne egy kis fejlődési törekvés is.” A szövetkezetek többségében — nagyon helyesen — ige«1 sokoldalúan bírálják az előző években elért eredményeket. Figyelembe veszik, hogy milyen időjárási körülmények között, mi­lyen agrotechnikai eljárások mel­lett érték el a termésátlagokat, s ennek figyelembevételével dol­gozzák ki azt, hogy a következő évben milyen módszereket alkal­mazzanak a nagyobb hozamok el­érése érdekében. Az úgynevezett fő ágazatok: a növénytermelés és az állattenyész­tés mellett az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a különböző segédüzemi tevékeny­ségből származó bevételek terve­zésére -is. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy termelőszö­vetkezeteink nem használják ki azokat az adottságokat, amelyek a segéd- és mellék­üzemi tevékenység bővítését lehetővé teszik. Ilyen címen a bevételi összege­ket sem igen irányozzák elő, ho­lott helyes volna ilyen vonatko­zásban is bizonyos fokú fejlődést tervezni. Annál is inkább, mert az mennyiségű perzsaszőnyeget szál­lít a békéscsabai szőnyegszövő. A jelentős megrendeléseknek megfe­lelően igyekeznek is a dolgozók az exportterv teljesítésével. Augusz­tusban már 93,5 százalékra telje­sítették a külföldre irányított per. zsaszőnyegek termelési tervét. A perzsa mellett igen keresettek külföldön a torontáli szőnyegeik is. Nyár végén az angliai Manches­terben kéthetes magyar készáru­bemutató volt. Ezen a csabaiak is szerepeltek egy szövőszékkel, ame­lyen Bozsó Tamásné mutatta be az üzem különböző mintájú termé­keit. A bemutató eredménye most mutatkozik. Manchesterből több megrendelő írt már levelet Békés­csabára, s torontáli szőnyegekből néhány száz négyzetméter árut, s mintákat kért. Egyébként augusztusban toron­táli szőnyegekből 20 ezer négyzet- méternyit gyártottak az üzem dol­gozói. elmúlt évek tapasztalatai szerint p segéd- és melléküzemi tevé­kenységből származó bevételek leginkább többszörösen meg­haladják a tervezetet. Per­sze, ez nem mindig a kapacitás növekedésének, hanem leginkább a laza tervezésnek tu­lajdonítható. Például a tótkomlósi Haladás Termelőszövetkezetben 1962-re mindössze 174 ezer forint bevételt terveztek a segéd- és mel­léküzem! tevékenységből. De an­nak ellenére, hogy akkor 527 ezer forint bevételt értek el, ez évre is­mét csak 174 ezer forintot tervez­tek be. Megyénk jó néhány termelő­szövetkezetében gondot okoz a tagok egész évben való fog­lalkoztatása, azért, mert figyelmen kívül hagy­ják a különböző lehetőségek ter­vezését, kiaknázását. Gondolunk itt a kisállattenyésztési lehetőség kiaknázására és a különböző mel­léktermékek hasznosítására. A múlt évben jól bevált több termelőszövetkezetben az, hogy pénzügyi tervet is készítettek már az első időszakra is. E ta­pasztalatok alapján ebben az év­ben külön pénzügyi sémát adunk a jövő évi tervhez, s az ennek szellemében történő pénzgazdálko­dást a járási felülvizsgálatokon he is kell mutassák a szövetkezetek. Erre azért van szükség, hogy az erősebb szövetkezetekben a jövő évi beruházásokat már főként a s = ját erőből igyekezzenek megva­lósítani, s ezzel együtt bizonyos mérvű tartalékot, úgynevezett biz­tonsági atapot is létesítsenek. A pénzügyi terv végső eredmé­nye az elért jövedelem. Ebből a természetbeniek hozzáadásával ki­számítható az egy , tagra jutó évi átlagos részesedés, amely lényegé­ben az egész ütemterv realitását tükrözi. Az egy tagra jutó átlagos évi részesedés kimutatása, az elő­ző évvel való összehasonlítása és elemzése nagyon fontos az­ért. mert így válik nyilvánvalóvá, hogy -a közös gazdaság fejlődést tudott-e elérni. A fentiekben csak nagy vona­lakban vázoltuk a tervezés felada­tait. A tervezés ugyanis legalább olyan sokoldalú munka, mint ma­ga a gazdálkodás, éppen ezért igen gondos felkészülést, az eredmé­nyek, tapasztalatok alapos elemzé­sét, a tagok véleményének érvé­nyesítését igényli. A tervkészítés­kor figyelembe kell venni az eddig alkalmazott javadalmazási rend­szer előnyeit és hibáit, hogy ezek alapján jobb elosztási módszer ki­dolgozása váljon lehetővé. A terv- készítés tehát nemcsak papírmun­ka, mint ahogy egyes helyeken hangoztatják. A jó terv nemcsak iránytűt jelent a gazdálkodás me­netéhez, hanem ösztönzést is, hogy mindazt a nagyszerű célkitűzést, ami a tervben szerepel, elérjék, s lehetőleg túlteljesítsék a szövet­kezeti gazdák. Kovács György a megyei tanács mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat fűtésszerelő, hőszigetelő, vízvezetékszerelő, kőműves, ács, festő-mázoló, parkettás, villanyszerelő szakmunkásokat, valamint kubikosokat és segéd­munkásokat vesz feL Jelentkezni a vállalat munkaügyi osztályán: Békéscsaba, Kazinczy utca 4. alatt. 33143 fl manchesteri készárubemulató eredménye: r Újabb megrendeléseket kapott külföldről a békéscsabai szőnyegszövő

Next

/
Oldalképek
Tartalom