Békés Megyei Népújság, 1963. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1963-09-19 / 220. szám

1963. szeptember 19. 4 Csütörtök Elmúlt a vesztegzár a Grand Hotelben Levél A hetvennyolcadik vendég a Royal portáján: Joachim Fuchs az NSZK-ból. pozzuk a porta vendégkönyvét, azonnal szembeötlik a francia Ko­dak kutatómérnökének, monsieur Calinetnek a bejegyzése; csupa elismerő sorok arról, hogy a két hét alatt milyen jól érezte magát, dicsérte a szálló koszt iát, megkö­szöni a magyar állam gondosko­Válogattunk, hogy melyiket hall­gassuk. — Hangversenyt adtak nekünk, egyik este tarka műsort rendezett a szálló igazgatósága, felléptek a bentrekedt artisták, énekesek, még hajnali négykor is talpon volt a szálló. /j^indenki tett 4. Levine eleget látott, elege volt a letört emberekből. Szi­lárdan elhatározta, hogy ezt a sorsot mindenáron elkerüli és még egyszer szerencsét próbál. Amikor a kapuhoz ért, egy elegáns, idősebb hölgy lépett be. Levine rögtön felismerte, habár egyetlen ékszert sem viselt. Ugyanaz a hölgy volt, akit meg­érkezésének első estélyén hosz- szabb ideig megfigyelt a játék, teremben. Még hallotta, amikor méltóságteljesen így szólt az egyik katonához: — Elvesztettem minden kész­pénzemet és ékszereimet is. A kocsimban nincs elég benzin, hogy hazautazhassak. Férjem egy centet sem hajlandó küldeni. Ezért éjszakai szállást kérek ré­szemre és sofőrömnek. Levine sietve elhagyta az Üdv Hadseregének otthonát és visz- szament a Framont streetre, ahol kocsiját hagyta. A kor­mánykerékhez ült és odahajtott, ahol előző este hatalmas neon­fényreklám tűnt a szemébe. * A Dollárorgia címmel, a noviszádi Magyar Szóban megjelent riportso­rozat nyomán. (Dér Ferenc) „Ha kifogyott a készpénze, adja el autóját!” — hirdette a fény­reklám. Jóllehet már este 10 óra is elmúlt, a gépkocsi-kereskedés még mindig dolgozott, mert Las Vegasban éjjel-nappal üzemben van minden. — Szép kocsi — jegyezte meg a kereskedő. Háromszáz dollárt rögtön kaphat érte. — Megőrült? Háromszáz dol­lárt ezért a kocsiért? Hiszen csak néhány héttel ezelőtt vet­tem és még vadonatúj. 3800 dollárt fizettem érte. — Elhiszem, de Las Vegasban senki sem ad többet háromszáz dollárnál. Senki sem kényszeríti, hogy itt adja el a kocsiját. Men­jen Los Angelesbe, ott biztosan háromszor annyit megkap érte. Levine tanácstalanul állt. — Egyébként is — folytatta a kereskedő — teljesen mindegy, hogy mennyit kap érte, mert a pénzt úgyis a kaszinóba viszi. Adok egy jó tanácsot: üljön a kocsiba és hajtson el, amilyen gyorsan csak tud. Adja el a ko­csit másutt, ahol többet kap ér­te és ahol nincsenek játékter­mek. Am Levine nem fogadta meg a tanácsot. Aláírta az adásvételi szerződést és a kereskedő a mar­kába nyomta a háromszáz dol­lárt. Éjféltájban már megint csak húsz dollárja volt, de még min­dig nem adta fel a küzdelmet a szerencsével. Még mindig bízott, hogy rendszere beválik. Csak ki kell várni és természetesen újabb tőkét kell szerezni a játék­hoz. Egy tiroli stílusban berende­zett kisvendéglőbe ment vacso­rázni. A bajor sör mellett arra gondolt, milyen szép is volt az élet, amíg katona volt a messzi Münchenben. De nem sokáig ért rá gondolataival foglalkozni, mert hamarosan egy csinos, fia­tal lány ült az asztalához. * Ugyanebben az időben Ralph Lamb, a Las Vegas-i serif egy pohár gint töltött magának iro­dájában. Az üveget félretette, de úgy, hogy a keze ügyében ma­radjon. Felhajtotta az italt, majd így szólt a vele szemben ülő szemüveges fiatalemberhez: — Néhány perc múlva indu­lunk. Mivel először vesz részt rendőrségi razzián, nyissa ki ala­posan a szemét és a fülét, de le. hetőleg ne szóljon egy szót sem. Ehhez még túl zöldfülű, ezt bíz­za az idősebbekre. —Hová megyünk? — kérdezte nagy ügybuzgalommal Zugsmith, az új detektív. Kéthetes vesztegzár után a Grand Hotel Royal ismét a ven­dégforgalomé. Már korán reggel lesben álltunk a körúti luxusszál­loda hangtalanul nyíló üvegajtaja mellett és vártuk az első vendé­get Nem sokkal nyolc óra után a sors véletlen játékaként, amikor megérkezett Mr. A. G. Bullock, az első vendég, ugyanakkor lépett ki a szállodából Fejes Erzsébet ápo­lónő és dr. Vardas Károly, az egész­ségügy két őre, akik a veszteg- záron belül éjjel-nappal védték a szálló lakóit az újabb himlő­megbetegedés ellen. Mr. Bullock kocsija, amikor kigördült a Nagy­körút autófolyamából, hogy meg­álljon a .szálloda előtt, a járóke­lők nem gondolhatták: ő az első vendég; s az egészségügy védel­mének kéthetes sorompója ő előtte nyílik meg először. Viszont az ápolónő és a doktor is csendben, észrevétlenül távozott, Mr. Bul­lock egyenesen Londonból jött. A doktor és asszisztense egyenesen a László kórházba távozott — az élet ilyen, mintha mi sem tör­tént volna. Mr. Bullock már el­dását — kitűnő volt minden. Mar­vin Smull amerikai vendég is a legmagasabb jelzőket használta a — Mindenki meghízott. Hangos csoport érkezik, oda kell figyelni, a liftnél állnak, szé­Akik elmennek, akikre már nincs szükség: Fejes Erzsébet ápo­lónő és dr. Vardas Károly visszatérnek a László kórházba. A vesztegzáron belül ők ketten védték az újabb megbetegedések ellen a Royal szálló kétszázhúsz vendégét. dicséret szótárából. S ami hiány­zik a vendégkönyvből, azt el­mondják a porta dolgozói. — Ügv éreztük magunkat, mint egy óceánjárón. A szállót el nem Három a kislány, három a virágcsokor: íme a Royal egynapi virág özöne. foglalta szobáját, amikor a portá­ra újabb vendégek érkeztek. Egy­szerre hét amerikai nyittatott szo­bát. Amíg velük törődnek, fella­hagyhattuk, nap közben elvégez­tük a munkát, este szórakoztunk. — Ittmaradt három zenekar, egy népi és két dzsessz-együttes. les mozdulattal beszélgetnek. — Olaszok — mondják a portán — indulnak a szalonba, ló-ügyben jöttek tárgyalásra. Közben állan­dóan érkeznek az újabb vendé­gek. A hallban három venezuelai vendég bőröndjét emeli fel a hor­dár, két hollandnak adják át a szobakulcsot, svájciak, németek, szovjetek, románok, finnek — a Grand Hotel Royal új hetének el­ső vendégei. A portáról benézünk a konyhá­ba. Teljes üzem. Óriás fazekakban fő a leves, a kis kukta borjúcsü- lök-hegy mellett áll. Nyújtják a sárga tésztát — ebből délre már túróscsusza lesz és stiriai metélt. A hétfői asztalra öt-hatszáz menü került, ezenkívül — a la carte — háromszáz-négyszáz ételfa.jta, Mindezt miből? 150 kiló húsból, sok lisztből, zsírból, tojásból, cu­korból. Az ínyenceknek harminc békacombot is tartogatnak. Vissza a portára. A bejárat előtt külföldi kocsi fékez. A vendég ki­száll, bejön, átnyújtja útlevelét: Joachim Fuchs Dortmundból. Ö a hetvennyolcadik vendég. Az ajtó­ban feltűnik három kisláhy, há­rom hatalmas virágcsokorral. A Royal újra a régi. Szöveg: Békés Attila Képek: Rozsán Endre Kedves fiatal barátom! Híres as a munkás, akit egy egész vállalat, üzem kiváló szak­munkásnak tart. Annak is hírneve van, aki az újításaival, a mun­kafegyelmével, elvtársi szeretetével tűnik ki a többi közül Te is híres vagy U. B. elvtárs. Nagyon híres, de a te hírneved kizárólag a bőbeszédűségre korlátozódik. Lehet, éjjel-nappal képes lennél beszélni, szünet nélkül. A téma neked teljesen mindegy. Ez valóság. Beszélni azt tudsz, időre és helyre; tekintet nélkül. Dol­gozni viszont — s ez már leszögezett vélemény — azt nemcsak hogy nem tudsz, nem is akarsz. A napi nyolcórai programszerű munka­idődet még 30 százalékig sem használod ki. Ha egyedül te nem dől gőznél, azt már szinte megszokták, és sajnos, el is nézik, de feltar­tod munkatársaid is. Gyűrűt vonsz magad köré. Fiatalember vagy. Biztosan sok minden érdekel. Szereted a mozgalmas, színes életet, de ezt nem a munkahelyen kell kielemezni. Ehelyett törekednél a szakmát minél tökéletesebben elsajátítani, mert a szakmunkás-bizo­nyítvány az csak úgy ér valamit, ha a tulajdonosa tud is dolgozni. Emlékszel? Hétfő reggel 8-tól szinte délután kettőig sportelö- adasl tartottál. Hallgatód mindig akadt. Véleményem szerint, ha valaki megkérdezte volna tőled: — mit dolgoztál ma effektive —, biztosan törködön al-utdt volna a bőbeszédűséged. Szerencsés csillagod van, V. B. elvtárs, „Soha a kutya sem ugat meg” — ahogy te mondod. Nem ellenőriznek, mert — ahogy mon­dod — kibeszéled őket. Elhihető az, hogy valameddig lehet sütké­rezni a rossz ellenőrzés fényében, de lehetnek talpraesettebb em­berek is a jövőben, akik számon kérik tőled, hogy amíg az üzem munkásainak nagyobb része becsületesen dolgozik, verítékezve fá­radozik a tervteljesítés érdekében, addig te mit csináltál? Ezt hidd el nekem most. nem jó szemmel nézik a te munkafegyelmed. Ha­marosan magadnak is be kell látnod. Üdvözlettel: Pálvölgyi András Tizenegy község összefogásával Körösnagyharsány, Biharugra, Zsadány, Okány, Geszt, Meaőgyán, Üjszalonta, Sarkadkeresztúr, Méh, kerék, Köt egy án és a járási szék­hely, Sarkad, erkölcsileg, anyagilag egyaránt összefogtak, hogy felépül, hessen a járási tüdőgondozó inté­zet új épülete, mivel a jelenlegi már egyáltalán nem felel meg eme fontos egészségügyi közintéz­mény rendeltetésének. A járás minden községének lakossága ér­zi, hogy a tbc maradéktalan fel­számolását az ő lakóhelyükön is elősegíti a feladatra sokkal alkal­masabb új tüdőgondozó. A köz­ségek hozzájárulási összege csak­nem 1 millió forint. Hasonló összefogással épül az ugyancsak minden községet érin­tő járási központi gimnázium Sar­kadon. A fentebb felsorolt helysé­gek ehhez is csaknem 1 millió fo­rinttal járulnak, míg a hatmilliós építési költség többi részét álla­mi részről kapják, ötvenezer fo­rint értékű társadalmi munkával segítik a létesítmény megteremté­sét maguk a sarkadiak. A terme­lőszövetkezetek, a gépállomás és a cukorgyár vezetősége és dolgo­zói is felajánlották segítségüket anyagszállításra és egyéb, nem szakigényes feladatok elvégzésére. A gimnázium építésének előké­szítő munkálatait már meg is kezdték. — hr — ŐSZI túrák és KIRÁNDULÁSOK alkalmával NÉLKÜLÖZHETET­LENEK a csinos, könnyű, prakti­kus MŰANYAGCIKKBK: kula­csok, dobozok, tojástartók, só. és paprikaszórók, palackok, fedeles poharak, italkeverő poharak cit- romnyomóval 1871

Next

/
Oldalképek
Tartalom