Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-15 / 191. szám

W63. augusztus 15. 4 Csütörtök Felfelé ívelő lépcsősor Riasztó jelentés |^íég vakítóan tűz a nap. még 1 1 telt ház van mindennap a strandökon, mégis közeleg az el­ső őszi hónap első napja: szep­tember 1. Ez a dátum hatéves kör. tói nagyon -n agyon hosszú ideig kí_ séri ,az embert és azt szeretnénk, azért dolgozunk, hogy mind hosz- szabb ideig kísérje. Szeptember 1: a tanítás első napja, évnyitó, új ismeretanyagok elsajátításának kezdete, újabb lép­cső felfelé, igaz emberi magassá­gokba, ahonnan lenézni a megtett útra büszke, nagyszerű érzés. Ki tagadná, hogy a műveltség, az em_ berebbé válás magasságaiba ívelő lépcsősor egy-egy fókának birtok­bavétele nem ilyen érzést kelt-e, és nem formálja-e az emberben — akár valami láncreakció — a nyughatatlan még többet tudni akarás igényét, csillapíthatatlan vágyát? Aki elindult ezen a gyönyörűen ívélő, a kitáruló világ millió szí­nével festett szőnyeggel borított lépcsősoron, tudja, ezt az érzést. És aki még nem tudta, nem érezte; akinek életét nem tölti be távolab. bd cél, vágy, törekvés, aki nem kí­ván minőségileg nagyobb értékű ember lenni, mint amilyen értékű ma; azt el kell indítani, azt fél kell csigázni az estéről reggelre, és reggelről estére élés egyhangú­ságából, és oda kell vezetni az első lépcsőfokhoz, a szédületes magas­ságokba futó lépcsősor elé, — mert elindul rajta! El, ki élőbb ki ké­sőbb, ki nagyon sokára, és alig ha­lad valamit felfelé, de elindul és mégis halad — és ezt akarjuk. Ilyen és hasonló gondolatok * töltik el a szemlélődő embert, ha szeptember elsejére, a .benépe. sülő iskolákra gondol, és arra, hogy nemcsak a gyermekek, kis és nagydiákok munkájának kezdetét jelzi ez a nap, hanem a felnőtt, dolgozó emberekét is. A párt számtalanszor beszelt és még számtalanszor beszél ezután is ar­ról, hogy a műveltség, a szakadat. Iámul bővülő látókör a szakmai tudás minőségi gyarapítása — ki- nek-kinek a maga munkaterületén —, olyan életszükséglet, mint az étkezés, vagy az idegrendszert és az egész testet pihentető alvás, hogy csak egyszerű, és jól érzékel, hető példákkal bizonyítsunk. Ezzel pedig eljutottunk a felnőtt oktatás témaköréhez, és most az új tanu­lási év kezdete előtt alig egy-két héttel hasznos, ha általánosan is, és pár részletkérdést kiemelve serpenyőbe tesszük iaz eredménye­ket és felmérjük: hol járunk azon a bizonyos felfelé ívelő lépcsőso­ron? Cgy jelentésből olvastam, hogy " 1962/63-ban 4560 felnőtt járt S dolgozók általános iskolájába, mintegy kétezerrel több mint egy esztendővel ezelőtt. Ugyancsak ébből a jelentésből tűnik ki az is, hogy a 4560-as létszámból 1867-en termelőszövetkezeti tagok: tehát a falu alaposan megmozdult! Kö­zépiskolában nyolc híján 5 ezer ember bővítette tudását, és hogy itt is kimutassuk a felfelé törekvés gyorsuló ütemét, megemlíthetjük, hogy két évvel ezelőtt felnőtt-kö­zépiskolás mindössze 1109 volt me. gyénkiben. Van azonban ebben a jelentésben egy elgondol kozta ió táblázat is, mely a termelőszövet­kezeti vezetők szakképzettségét szorítja statisztikába, meg kell hagyni azonban, hogy világos, köz. érthető statisztikába. Csak néhány adat: 201 elnök közül 8 végzett egyetemet, főiskolát, 28 mezőgaz­dasági akadémiát, 18 középiskolát, 90 mezőgazdasági tanfolyamot, és 57 nem rendelkezik képesítéssel. Az elnökhelyetteseknél már rosz- szabb az arány, a brigádvezetőknél. pedig olyan rossz, hogy sürgős tennivalók szükségét jelzi, ismer­ve a mezőgazdaság nagy felada­taik Az egészből; a felnőtt-oktatás probléma-kőiéből kiemelve, áll. junk meg egy pillanatra ennél a részletkérdésnél! Ha ennyire nem biztató a kép, amelyet ez a sta­tisztika felvázol, akkor szinte ké­zenfekvő az új népművelési, okta. tási évad fő feladata: lankadat­lanul ős nem kampányszerűen ősz. tönözni .a tanulási igény feléledé­sét, hogy a kevés képzettséggel, vagy semmiféle képzettséggel nem rendelkező emberek önmaguk érezzék szükségét a mostaninál sokkal magasabb műveltség meg­szerzésére. A népművelők és azok, akik M feladataiknál fogva jól is­merik ezt a részletkérdést, — melyből mintegy az új népműve­lési évad központi programját igyekeztünk kibontakoztatni —, tudják, és sok keserű tapasztalat birtokában könnyűszerrel igazol­ják, hogy mennyi baj van még falvaitnkban, községeinkben a tanulásban is a szükséges példa- mutatással, még körülhatároltab- ban: a vezetők példamutatásával. Lépten-nyomon elmond ják ha a felnőttek beiskolázáséról érdeklő­dik valaki, hogy a termelőszövet­kezetek tagjai, az egyszerű brigád, tagok között növekvő erővé duz­zadt mór a tudás, a művelődés igé. nye, viszont a brigádvezetők, a tsz. vezetőségi tagok, sőt sokszor még az elnökök is húzódoznak a tanu­lástól, és ha hosszas unszolásra je­lentkeznék is, gyorsan és „sikere, sen” lemorzsolódnak. Dobozon például az elmúlt tanévben 61-en jelentkeztek a dolgozók általános iskolájába, közöttük brigádveze­tők, munkacsapatvezetők, igaz. gatósági tagok, és egyet­len egy brigádvezető kivételével valamennyien lemorzsolódtak, ma. gyárul: nem érezték igényét an­nak, hogy többet tudjanak, művel, tebbék, a közösséget — legyen az bármekkora —, jobban vezetni tu. dó emberekké váljanak. M agy hiba lenne, ha —- különö. sen az idősebbeknek — nem megfelelő módon és hangsúllyal ál. landóan a szemére vetnénk azt, hogy kevés iskolát jártak, hogy Békés megyei Vegyesipari Vállalat a lakosság szolgálatában ! VÁLLALUNK: mindennemű bádogos, vízvezetékszerelő, asztalos, bognár, kőfaragó és sírkökészítő munkákat. Gumijavítás és kerékpárjavítás! Ugyanakkor vállaljuk családi házak építését, tata­rozását, belső és külső festését. Mindennemű megrendeléssel keresse fel vállala­tunkat BÉKÉSCSABA, TANÁCSKÖZTÁRSASÁG U. 50. 367 nem végeztek tanfolyamot A tel­jes igazság azonban azt is megkí­vánja, hogy mégis szó essék erről, mert 1963-ban már sovány érv az, hogy a múltban nem volt módom­ban tanulni, képezni magam... Tehát: tenni kell valamit, és ez a valami bizony eléggé bonyolult dolog. Agresszivitás nagyképűség, fárasztó unszolás mit sem használ, annál többet ér azonban a jóaka­ratai szó, a távlatokat felvillantó baráti beszélgetés, mert ezek nyo­mán „döngicsélni kezd a darázs”, és nagyon sokan indulnak majd el egy-egy szép, nyár végi estén az iskola felé. Mennyi mindent kell azonban leküzdeni, míg idáig ér az ember! Hány vezetőségi tagot, vezetőt tart vissza a rosszul értel­mezett tekintély-féltés attól hogy a tagokkal egy iskolapadba üljön! Igen, az első lépés nem könnyű, ezért kell a végtelen türelem, és a rengeteg jó szó, őszinte közele­dés, barátság, ha ilyesmi szóbajön. De megéri! Mert a haszon, mely az egész népre háramlik vissza, ugyanolyan végtelen és rengeteg, mint az a munka, melyet mind­ezért népművelőink — nagyszerű lenne! — az új évadban tesznek. Sass Ervin Tíz tonnás matematikus Az országban több helyen dolgoznak már Mral—1 típusú szovjet elektro­nikus számológépek, amelyek száz számtani alapműveletet végeznek el egyetlen másodperc alatt. Az ÉM Szá- mításteohinikai és ÜgyvitelgépesTtési Vállalat és a Központi Statisztikai Hi­vatal most megkapta az Ural—1 to­vábbfejlesztett, nagyobb változatát, az Ural—2 elektronikus számolóberende­zést. Ez az első az országban és sok­kal ügyesebb. mint az előző típus, mert másodpercenként száz helyett már 12 000 összeadást vagy kivonást tud elvégezni. Ennek a kitűnő „mate­matikusnak” nemcsak a tudása nagy, hanem a mérete is. A berendezés sú­lya 10 tonna, s így csupán 60 nagy- ládáiban tudták az onszágba szállítani. (MTI) A napokban elszomorító sta­tisztika került a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége elé. E fontos plenum tagjai azt olvashatták ki belőle, hogy az év első felében aggasztóan megsza­porodott megyénk üzemeiben és vállalatainál a balesetek száma. Az elmúlt hat hónap alatt 1097 baleset történt, s ez azt jelenti, hogy minden 50 dolgozó közül egy sérülést, csonkulást szenve­dett. A termelésből 18 597 nap esett ki! Ha egy kis összehason­lítást teszünk a tavalyi és az idei első fél év baleseti statisz­tikája között, akkor azt lehet megállapítani, hogy az idén — bár a muhkáslétszám alig emel­kedett — 159-cel több baleset fordult elő. Egy sor üzemben, vállalatnál, gazdaságban válságos a helyzet. Különösen a MEDOSZ és az ÉDOSZ hatáskörében szaporod­tak el a balesetek. A Gyulai Ál­lami Gazdaságban a tavaly jú­nius végi 11-ről az idén 19-re, a Szőlősi Állami Gazdaságban a tavalyi nyolcról 23-ra, a Sarkadi Gépállomáson 1-ről 7-re, a Gyo­mai Gépállomáson 8-ról 13-ra emelkedett az orvosi, kórházi kezelésre szorultak száma. A Mezőhegyesi Cukorgyárban még ennél is kirívóbb a mérleg. Itt tavaly „csak’’ kilene baleset tör­tént, az idén négyszer több, pontosan 37! A Mezőgyáni Gép­állomás a múlt évben azzal di­csekedhetett, hogy egy baleset sem történt júliusig. Most nines ok derűre, mert hat hónap alatt öt alkalommal volt szükség gyors orvosi segítségre. Ugyan­csak nem dicsekedhet a békés­csabai és a gyulai kertészet. A két vállalatnál az idén hét em­ber sérült meg, míg tavaly egy sem. Emelkedett a halálos végű balesetek száma is. A MEDOSZ „tartja” tavalyi szintjét. Akkor is egy, s az idén is egy embert követelt a sír, nem számítva a N. Toman: Katasztrófa nem lesz, ha... Regény Fordította: Sárközi Gyula 8. „O tempóra, o mores!" j Jóllehet Peaceful! nem érte váratlanul Henry Marchmont lá­togatása, valami miatt azonban nem örült neki. Hogy mi volt az, a professzor nem tudta vol­na megmondani. Az utóbbi idő­ben túlságosan bizalmatlanná, idegessé vált. Mindentől meg. ijedt, minden aggodalommal töl. tötte eL Éjszakánként rosszul aludt, gyakran arra ébredt, hogy hideg verítékben fürdik, s nyug­talanul ver a szíve... Szót kellene fogadni az orvo­soknak, abbahagyni az egészet, különösen ezt a kellemetlen munkát, amit a hadügyminiszté. riumnak végez és leutazni délre egy csendes, kellemes tenger­parti szanatóriumba. Még mit riem! Hazard tábornok úgy sem ereszti ki karmai közül addig, amíg be nem fejezi a nagy ható­sugarú, rövidhullámú hordozha­tó rádióállomás kipróbálását. De mindennél kellemetlenebb volt Peaceful számára az, hogy ez a rádióállomás minden valószínű­ség szerint a titkos ügynököknek készül. — Üdvözlöm, kedves mr. Peaceful! — köszöntötte vidá­man Henry Marchmont és a ke­zét nyújtotta. — Elnézését ké­rem, hogy csak így bejelentés nélkül, de nagyon fontos dolog­ban jöttem. — Fontos dologban? — csodál­kozott Peaceful és olyan képpel nézett körül, mintha attól félne, hogy valaki kihallgathatja őket. — Nincs egyedül? — fogta Marchmont akaratlanul sutto- góra a hangját. — Miért gondolja?... Ha ma­gát nem számítjuk, akkor egye­dül vagyok... De tudja... — jött zavarba Peaceful és újból kö­rülnézett. Marchmont csak most értette meg a professzort és keserűen elmosolyodott. Aztán hanyagul folytatta: — Tudja éppen sétálni indul­tragikusan meghalt mezőhegye- sieket. A Békéscsabai Hűtőház­ban és a DÁV-nál egy, a 8-as sz. AKÖV-nél pedig két ember vesztette életét. Ha ez így megy tovább, akkor minden eddigi évinél szomorúbb eredményre számíthatunk az év­végén. Jogosan tehetjük fel a kér­dést: egyes állami gazdaságok­ban és üzemekben miért tekin­tik írott malasztnak a munkavé­delmi rendszabályokat? Miért tartják tizedrangú feladatnak a védőberendezésekről való gon­doskodást, a dolgozók oktatását és figyelmeztetését? Miért felej­tik el, hogy az ember egészsége mindennél drágább, s azért min­dent meg kell tenni a mi társa­dalmunkban? Mindannyian tisztában va­gyunk azzal, hogy a legfonto­sabb a munka, a termelés, hi­szen az a jólét alapja. De tisztá­ban kell lennünk azzal is, hogy termelni, dolgozni csak egészsé­ges emberek tudnak, s ezért nem lehet piszlicsáré-ügynek te­kinteni a munkavédelmet, az embervédelmet. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöksége határozottan állást foglalt amellett, hogy azoknál a vállalatoknál és üze­mekben, ahol rosszabbodott a balesetek alakulása, a munka- védelmi bizottságok egy hóna­pon belül tűzzék napirendre a baleset elleni védelmet, te­gyenek hathatós intézkedéseket és vonják felelősségre az illeté­keseket. Minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belő­le. Nem ártana, ha a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa nagyon hathatósan gyakorolná ellenőr­zési jogát e határozat végrehaj­tása érdekében. Pallag Róbert tam. Ha nincs kifogása diene? — Szíves-örömest! Oly szép ez a mai nap. Felfelé menet a lépcsőn March­mont karonfogta Peacefulí és a füléhez hajolt: — Mondja, kedves barátom, mi akar ez lenni? — kérdezte szemrehányóan. — Már a saját házunkban is félünk beszélget­ni? ... — Tudja, aki óvatos, arra az isten is vigyáz — mosolyodott el Peaceful. — Jobban ismerem magánál a titkos hangfelvétel technikáját. — Ó, milyen óvatos lett egy­szerre! Mé|> titkos ügynökök is megirigyelhetik. O tempóra, o mores! Peaceful Marchmont kocsijá­ban csak akkor szólalt meg, ami­kor elindultak. — Nos, hallgatom, kolléga úr. — Sajnos látóin, kedves pro­fesszor úr, úgy meg van ijedve, hogy nincs semmi értelme annak, hogy komoly dologról beszélges­sünk. Remélem, tudja, hogy nem a várható időjárás iránt akarok érdeklődni magától. — Sejtem — felelte minden lelkesedés nélkül Peaceful és szórakozottan bámulta a szélvé­dőüvegen keresztül a szembejövő gépkocsik tarka áradatát. — No, csak ki vele, ami a begyét nyomja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom