Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-06 / 183. szám

1963. augusztus 6. 2 Kedd A reménység kezdete A világpolitikai események szín­helye önmagában sohasem szá­mít jelképnek: csaknem minden nagyvárost megterheltek már csa­lódások és fényesítettek remény­ségek. A szabály most megtört: mély­séges jelképes értelme van an­nak, hogy tegnap három toll ser- canése éppen Moszkvában tette valósággá a részleges atomcsend- egyezményt. Éppen Moszkvában, az egyetlen olyan atom-nagyhata­lom fővárosában, amely politiká­jának tengelyében már tizennyolc esztendeje, Hirosima szörnyű pil­lanata óta az atomháború elleni küzdelmet állította A tollak ser- cenése, az atomcsénd-egyezmény aláírása ennek a következetes po­litikának nagyszabású és átütő sikerét jelenti. A szerződés jelen­tősége nemcsak abban rejlik, hogy megszűnik a légkör atom-szeny- nyezése, s hogy először szakad meg az atomrobbanásók sorozatá­nak ördögi köre a levegőben, a sztratoszférában és a víz alatt — noha ez önmagában is a második világháború befejezése óta elért legfontosabb nemzetközi megálla­podássá tenné az atomcsend- egyezmónyt_ Ezen messze túlme­nően — mint a szovjet kormány szombati nyilatkozata joggal hangsúlyozta — ennek a szerző­désnek „elvi jelentősége van a világot megosztó problémák ren­dezéséhez vezető utak további keresése szempontjából”.' A szov­jet nyilatkozatban említett elvi jelentőség mögött az erőviszonyok megváltozásának valósága húzódik meg: az, hogy a szovjetunió a rá- kényszerített verseny során bebi­zonyította tudományos és techni. kai fölényét és olyan „rakétazá­rat”, olyan atomkapacitást hozott létre, amely szavatolja minden szocialista állam biztonságát és a kényszerű kijózanodás felé tereli a vezető nyugati atomhatalmak politikáját. A szerződésnek ezt az elvi je­lentőségét ismerték fel a Varsód Szerződés országai, amikor a kö­zelmúltban Moszkvában tartott csúcstalálkozójukon üdvözölték az atomcsend-szerződés létrejöttét. S különböző szinten, különböző indokokkal ezt ismeri el az a mintegy száz ország is — köztük óriási súllyal a felszaba­dult hajdani gyarmati országok — mint Indonézia, vagy Algéria —, amelyek csatlakoznak a szerző­déshez. A munka természetesen nincs befejezve, s a nehézségek sem röppentek el szemvillanásra. De a béke „áttörésének”, a szocalista külpolitika alapkövét alkotó bé­kés egymás mellett élésnek az esélyei rendkívüli módon megnőt­tek. Moszkvában már tegnap, az egyezmény aláírásának napján nagyszabású politikai-diplomáciai munka kezdődött s a szovjet kor­mány megbízottai továbbra is ott küzdenek az első vonalban a meg. állapodások kiszélesítéséért. Ilyen körülmények között tel­jes elszigeteltségre van ítélve az „atomcsend” ellenzéke — bármi­lyen alapon ellenezze is a szerző­dést. A világ halad — és az atom­csend ellenfeleinek elszigetelődé­sére önmagában is bizonyítéka en_ nek a haladásnak. Moszkvában nem üres szavak tűzijátéka repdes —, hanem gyakorlati reális tettek születnek a szovjet külpolitika erőfeszítései nyomán 1963 augusz­tus ötödiké a reménység korsza­kának kezdete — és a reménység valóraváltásáért folyó kemény, a való világ adottságaira épülő_ ál­dozatos munkáé. t; L Megemlékezések az első atombomba ledobásának évfordulójáról Tizennyolc éve annak, hogy Hi­rosimát elpusztította az első atom­bomba. A szomorú évforduló al­kalmából nagyszabású nemzetközi tanácskozást tartanak a városban, amelyen — többek között a szov­jet nép küldötteinek részvételével — a világközvélemény nevében a nukleáris fegyverek betiltását kö­vetelik. A csaknem két évtizeddel ezelőtti eseményről hazánkban is sokhelyütt megemlékeznek. Az Országos Béketanács távira­tot intézett Kaoru Jashui proíesz- szorhoz, az a. és h-bomba ellenes bizottság nemzetközi Lenin-béke- díjas elnökéhez: — Hirosima bombázásának szo­morú évfordulóján — hangzik az üzenet — testvéri szolidaritással állunk Önök mellett az atomfegy­verek megsemmisítéséért, az álta­lános és teljes leszerelésért, a bé­kéért folytatott nagyszerű har­cukban. Hisszük, hogy a világ né­peinek elszánt küzdelme eredmé­nyes lesz és a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt újabb eredmények követik, amelyek a háború nélküli világ megteremté­séhez vezetnek. További mun­kájukhoz sok sikert kívánunk. Az atom. és hidrogénbomba- ellenes japán bizottság egyike a nukleáris fegyverek befutásáért kibontakozott világméretű mozga­lom legtekintélyesebb, legjelentő­sebb testületéinek. Kezdeménye­zésére az elmúlt években százez­rek, milliók mozdultak meg Ja­pánban. Az országainkat elválasz­tó nagy földrajzi távolság ellenére az Országos Béketanács és az atom- és hidrogónbomba-ellenes japán bizottság rendszeres kapcso­latban áll egymással. (MTI) Jelentétt Sshoplfeból 925 holttestet ástak ki a romok alól Belgrád. Tiz nappal a kataszt­rofális földrengés után Macedonia fővárosában szünet nélkül takarít­ják a romokat és kutatják az ál­dozatokat. Megkezdték a romelta­karító munkálatokat a Varoar fo­lyó bal partján is, ahol eddig úgy vélték, hogy nem volt sok áldozat. Az erősen érezhető hullaszag azonban arra enged következtetni, hogy a városnak ebben a részé­ben is, ahol többnyire, alacsony, földszintes épületek állottak, szintén sokan veszítették életüket a romok alatt. Hivatalos jelentés szerint eddig 925 holttestet ástak ki a romok alól, 774 személy kilétét sikerült megállapítani. A romok eltakarításával párhu­zamosan, szervezetten hozzálát­tak a gyermekek és a gyermekes anyák, valamint az idősebb, rész­ben munkaképtelen személyek kitelepítéséhez. Eddig mintegy 12 000 gyermek hagyta el a Mace­dón fővárost, s ezeket a környék­beli nyaralókban helyezték el. Szkopljében ma jóformán egyet­len gyermek sem tartózkodik. Az utakról csaknem mindenütt eltakarították a romokat és úgy, ahogy, helyreállt a városi közle­kedés. Nehéz lenne megállapítani, hogy pillanatnyilag hány ember tartózkodik a városban. Ügy szá­mítják, hogy több mint 60 000 em­ber él sátrakban és ideiglenes menhelyeken. Egész Szkoplje területén díjmentesen kapni főtt ételt, s az élelmezés napról-nap- ra szervezettebbé válik. NAPTAR 1963. augusztus 6. — 1945. augusztus 6- án dobta le egy ameri­kai repülőgép Hirosima japán városra a háború kimenetele szempontjá­ból értelmetlenül és stra. tégiailag megokolatlanul az első atombombát. A város épületeinek 75 szá­zaléka (mintegy 65 ezer ház) elpusztult. Körül­belül 70—80 ezer ember vesztette életét és a su­gárhatás következtében azóta is több tízezer ember pusztult el. „Soha többé Hirosimát" *>►*«♦ — 210 évvel ezelőtt. 1753. augusztus 6-án halt meg Georg Rihman orosz fizikus. A hőenergiát, a folyadékok párolgásának törvényeit és az elektromosságot tanulmányozta. 1744-ben az egynemű folyadékok hőfokának meghatározására szolgáló, róla elnevezett képletet alkotta meg. A meteorológia és hidrológia számára több új műszert szerkesztett. *«*»* — 1961. augusztus 6-án hajtotta végre a második szovjet űr­repülő, German Tyitov a Vosztok 2-vel repülőútját, melynek során 700 ezer kilométert megtéve 25 óra alatt 17-szer kerülte meg a Földet. *»*«* — Augusztus 6-a a Bolíviai Köztársaság függetlenségi ün­nepe, airra emlékezésül, hogy 1825-ben Simon Bolivar tábor­nok vezetésével a megszálló spanyolokkal vívott szabadságharc befejezése után e napon kiáltották ki a köztársaságot. Elszigetelték a himlő-megbetegedések fészkeit Lengyelországban Varsó A lengyel egészségügyi minisz­térium legújabb jelentése szerint sikerült elszigetelni a himlő meg­betegedések fészkeit. A két veszé­lyeztetett Wroclaw, és Opole- vajdaságban kötelezővé tették a himlőoltást. Büntetéssel sújtják a rendelkezés megszegőit. A lengyel fővárosban eddig egyetlen meg­betegedés sem fordult elő. A lakosság oltása országszerte tovább folyik. (MTI) NYITOTT AJTÓ Pilledten ülnénk s beszélget­nénk, ha nem lenne nyitva az aj­tó meg az ablak. De 'hálistennek nyitva-tárva mindkettő, szaporán nyakon legyint bennünket a hu­zat, elhessenti a kánikula főn-ó­ságát, szóval nem bágyasztó, nem áporodott a szobalevegő. A szoba egyébként a Békéscsa­bai Ruhagyár félemeletén van, a folyosó vége felé,, ahol már nincs nagy zaj, mert a varrógépek kat­togását, surrogását csendes züm­mögéssé oldja a távolság. Az aj­tón kis táblácska jelzi — inkább az idegenek kedvéért —, hogy itt székel a szakszervezeti bizottság. Ami azt illeti, nem valami tágas ez a helyiség — háromszor nyolc méteres lehet de legalább ott­honos. A hivatali bútorok komor­ságát a cserépbe és vázába rakott virágok látványa enyhíti. Jó érzés bejönni, leülni, beszélgetni... Hát sokan is jönnek. Mióta itt ülök — többnyire szótlanul jegyezget- ve —, alig telepedett csend a négy fal közé. Több, mint ezer ember dol­gozik ebben a gyárban, s nemigen akad olyan, akinek teljesen fel­hőtlen az élete, ne lenne gondja kicsike vagy nagy. Családi gon­dok, munkahelyi problémák min­dig vannak és lesznek, s hol pa­naszolhatnának el az emberek, ha nem itt, ebben az irodában? Fi­gyelem őket. Félszegség nélkül jönnek be a nyitott ajtón, mintha a lakásukba jönnének, mintha haza jönnének, s ez nagyon jé. Ha munkaközi szünet, van, még az uzsonnát is magukkal hozzák, falatoznak, beszélgetnek. A bi­zottság titkára: Valastyán Mihály- né kedélyesen, szívesen lát min­denkit. Egyesek Jutkának szólít­ják, mások csak kezdik a mondó­kat. Nem elvtársnőznek, többnyi­re tegezednek, meghitten, mint azok, akik egymáshoz tartoznak. Péntek lévén azért is nagy a sürgés-mozgás, mert délután ter­melési tanácskozást tart a Piros­műszak. A szakszervezeti bizal­miak — lányok-asszonyok — sor­ra jönnek, eligazítást, tanácsot kérnek, s viszik a törzsgárda-jel­vényeket, hogy majd kioszthas­sák. A gyárban ötéves munkáju­kért ötvenketten, 10 éves munká­jukért harmincötén tűzhetik fel ezeket a, rangot, elismerést aján­dékozó hűségjelvényeket... Persze, nemcsak bizalmiak lép­nek ide be. Mindenki előtt nyit­va van az ajtó, térben is, képle­tesen is. És minden panasz, kérés, öröm előtt. fl gépírönö éppen egy véle­ményt, jellemzést kopog. Dátum, aláírás, s már kész is. Pihenne egy percig, de harsog a telefon. A vonal túlsó végén Gyulafalviné, a Il-es varroda bizalmija arról fag­gatja, hogy milyen környezetben van a bajtai gyermeküdülő, ahová az egyik szaktársnő kislányát nya­ralni küldi a gyár. A válasz fö­löttébb megnyugtató, örömmel adhatja tovább Gyulafalviné. Tíz óra felé, amikor egy kicsit szűnik a forgalom, időt szakítha­tunk Valastyánnéval egy kis be­szélgetésre. Fáradt lenne? Ugyan. Olyan friss, mint reggel volt. És olyan kedves. Leül és várja a kér­déseket. Csakis a hétköznapi ap­róságokról faggatom. Ezek az ap­róságok sok embernek nagy prob­lémát jelentenek. S ha megoldat­lanul maradnak, húzódnak, akkor megkeserítik napjait. Ha bizalom­mal elmondják, megértésre, se­gítésre találnak-e mindig? Megértőéin mosolyog, s aztán az íróasztalból egy barna fedelű nap­lót halász elő. — Ebben minden benne van. Ez a kisokos. Minden kérést fel­írok, hogy ne felejtsem el. Egy hete sincs, hogy elkezd­te írni ezt az új naplót (a másik betelt), de máris teleírta három oldalát. Amit már elintéztek, azt megkeresztezi. Sok kis kereszt van. Nézzük, ki mivel jött a szak- szervezeti bizottsághoz? Krisztá- né egy műszakot szeretne, mert a két iskolás gyereknek fontos az otthoni nevelés. Ha minden jól megy, akkor szeptemberben már egy műszakba jár. A társadalmi bíróság bélyegzőt kér, hivatalo­sat. Meglesz. A gyártáselőkészítő rajzolói tisztítószert óhajtanak. Kaptak ugyan vímet, de szappant is szeretnének. Semmi akadálya a kérés teljesítésének. A Gagarin- brigád — amelyik tavaly elnyer­te a Szocialista brigád címet — várja az értékelést az idén is. Megkezdték. Aztán a hangosbe­mondó esti némaságát reklamál­ják. Mostanában reggel 8 órától délután 5 óráig szól a zene. Az esti műszakosok azt kérik, hogy bekapcsolhassák a hangszórót. Annyira hozzászoktak már, hogy zeneszó mellett dolgoznak. Még az idő is jobban telik... Dobosné bér­kérdéssel fordult az szb-hez. Se­gítenek neki. A IV-es varrodába ventillátort kértek, mert verejté­keztek a hőségtől az emberek. A nyersáruraktáriak hasonló kérés­sel jöttek. Mindkét ventillátor fel lett szerelve. Rengeteg apróság... Nem sorolom tovább, ennyi is bizonyíték. Bizonyítéka annak, hogy ez a szakszervezeti bizottság nem ismer fáradtságot, amikor az emberi gondok oldozgatásáról van szó. Az „apró munka” tisztelete sugárzik minden intézkedésből, s ezt jó érzés példának állítani. Ha mindenütt így lenne, ha minde­nütt ilyen természetes közvetlen­séggel, s ugyanakkor felelősséggel törődnének az emberrel, akkor harmonikusabb lenne az életünk Pallag Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom