Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-06 / 183. szám
1963. augusztus 6. 2 Kedd A reménység kezdete A világpolitikai események színhelye önmagában sohasem számít jelképnek: csaknem minden nagyvárost megterheltek már csalódások és fényesítettek reménységek. A szabály most megtört: mélységes jelképes értelme van annak, hogy tegnap három toll ser- canése éppen Moszkvában tette valósággá a részleges atomcsend- egyezményt. Éppen Moszkvában, az egyetlen olyan atom-nagyhatalom fővárosában, amely politikájának tengelyében már tizennyolc esztendeje, Hirosima szörnyű pillanata óta az atomháború elleni küzdelmet állította A tollak ser- cenése, az atomcsénd-egyezmény aláírása ennek a következetes politikának nagyszabású és átütő sikerét jelenti. A szerződés jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy megszűnik a légkör atom-szeny- nyezése, s hogy először szakad meg az atomrobbanásók sorozatának ördögi köre a levegőben, a sztratoszférában és a víz alatt — noha ez önmagában is a második világháború befejezése óta elért legfontosabb nemzetközi megállapodássá tenné az atomcsend- egyezmónyt_ Ezen messze túlmenően — mint a szovjet kormány szombati nyilatkozata joggal hangsúlyozta — ennek a szerződésnek „elvi jelentősége van a világot megosztó problémák rendezéséhez vezető utak további keresése szempontjából”.' A szovjet nyilatkozatban említett elvi jelentőség mögött az erőviszonyok megváltozásának valósága húzódik meg: az, hogy a szovjetunió a rá- kényszerített verseny során bebizonyította tudományos és techni. kai fölényét és olyan „rakétazárat”, olyan atomkapacitást hozott létre, amely szavatolja minden szocialista állam biztonságát és a kényszerű kijózanodás felé tereli a vezető nyugati atomhatalmak politikáját. A szerződésnek ezt az elvi jelentőségét ismerték fel a Varsód Szerződés országai, amikor a közelmúltban Moszkvában tartott csúcstalálkozójukon üdvözölték az atomcsend-szerződés létrejöttét. S különböző szinten, különböző indokokkal ezt ismeri el az a mintegy száz ország is — köztük óriási súllyal a felszabadult hajdani gyarmati országok — mint Indonézia, vagy Algéria —, amelyek csatlakoznak a szerződéshez. A munka természetesen nincs befejezve, s a nehézségek sem röppentek el szemvillanásra. De a béke „áttörésének”, a szocalista külpolitika alapkövét alkotó békés egymás mellett élésnek az esélyei rendkívüli módon megnőttek. Moszkvában már tegnap, az egyezmény aláírásának napján nagyszabású politikai-diplomáciai munka kezdődött s a szovjet kormány megbízottai továbbra is ott küzdenek az első vonalban a meg. állapodások kiszélesítéséért. Ilyen körülmények között teljes elszigeteltségre van ítélve az „atomcsend” ellenzéke — bármilyen alapon ellenezze is a szerződést. A világ halad — és az atomcsend ellenfeleinek elszigetelődésére önmagában is bizonyítéka en_ nek a haladásnak. Moszkvában nem üres szavak tűzijátéka repdes —, hanem gyakorlati reális tettek születnek a szovjet külpolitika erőfeszítései nyomán 1963 augusztus ötödiké a reménység korszakának kezdete — és a reménység valóraváltásáért folyó kemény, a való világ adottságaira épülő_ áldozatos munkáé. t; L Megemlékezések az első atombomba ledobásának évfordulójáról Tizennyolc éve annak, hogy Hirosimát elpusztította az első atombomba. A szomorú évforduló alkalmából nagyszabású nemzetközi tanácskozást tartanak a városban, amelyen — többek között a szovjet nép küldötteinek részvételével — a világközvélemény nevében a nukleáris fegyverek betiltását követelik. A csaknem két évtizeddel ezelőtti eseményről hazánkban is sokhelyütt megemlékeznek. Az Országos Béketanács táviratot intézett Kaoru Jashui proíesz- szorhoz, az a. és h-bomba ellenes bizottság nemzetközi Lenin-béke- díjas elnökéhez: — Hirosima bombázásának szomorú évfordulóján — hangzik az üzenet — testvéri szolidaritással állunk Önök mellett az atomfegyverek megsemmisítéséért, az általános és teljes leszerelésért, a békéért folytatott nagyszerű harcukban. Hisszük, hogy a világ népeinek elszánt küzdelme eredményes lesz és a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt újabb eredmények követik, amelyek a háború nélküli világ megteremtéséhez vezetnek. További munkájukhoz sok sikert kívánunk. Az atom. és hidrogénbomba- ellenes japán bizottság egyike a nukleáris fegyverek befutásáért kibontakozott világméretű mozgalom legtekintélyesebb, legjelentősebb testületéinek. Kezdeményezésére az elmúlt években százezrek, milliók mozdultak meg Japánban. Az országainkat elválasztó nagy földrajzi távolság ellenére az Országos Béketanács és az atom- és hidrogónbomba-ellenes japán bizottság rendszeres kapcsolatban áll egymással. (MTI) Jelentétt Sshoplfeból 925 holttestet ástak ki a romok alól Belgrád. Tiz nappal a katasztrofális földrengés után Macedonia fővárosában szünet nélkül takarítják a romokat és kutatják az áldozatokat. Megkezdték a romeltakarító munkálatokat a Varoar folyó bal partján is, ahol eddig úgy vélték, hogy nem volt sok áldozat. Az erősen érezhető hullaszag azonban arra enged következtetni, hogy a városnak ebben a részében is, ahol többnyire, alacsony, földszintes épületek állottak, szintén sokan veszítették életüket a romok alatt. Hivatalos jelentés szerint eddig 925 holttestet ástak ki a romok alól, 774 személy kilétét sikerült megállapítani. A romok eltakarításával párhuzamosan, szervezetten hozzáláttak a gyermekek és a gyermekes anyák, valamint az idősebb, részben munkaképtelen személyek kitelepítéséhez. Eddig mintegy 12 000 gyermek hagyta el a Macedón fővárost, s ezeket a környékbeli nyaralókban helyezték el. Szkopljében ma jóformán egyetlen gyermek sem tartózkodik. Az utakról csaknem mindenütt eltakarították a romokat és úgy, ahogy, helyreállt a városi közlekedés. Nehéz lenne megállapítani, hogy pillanatnyilag hány ember tartózkodik a városban. Ügy számítják, hogy több mint 60 000 ember él sátrakban és ideiglenes menhelyeken. Egész Szkoplje területén díjmentesen kapni főtt ételt, s az élelmezés napról-nap- ra szervezettebbé válik. NAPTAR 1963. augusztus 6. — 1945. augusztus 6- án dobta le egy amerikai repülőgép Hirosima japán városra a háború kimenetele szempontjából értelmetlenül és stra. tégiailag megokolatlanul az első atombombát. A város épületeinek 75 százaléka (mintegy 65 ezer ház) elpusztult. Körülbelül 70—80 ezer ember vesztette életét és a sugárhatás következtében azóta is több tízezer ember pusztult el. „Soha többé Hirosimát" *>►*«♦ — 210 évvel ezelőtt. 1753. augusztus 6-án halt meg Georg Rihman orosz fizikus. A hőenergiát, a folyadékok párolgásának törvényeit és az elektromosságot tanulmányozta. 1744-ben az egynemű folyadékok hőfokának meghatározására szolgáló, róla elnevezett képletet alkotta meg. A meteorológia és hidrológia számára több új műszert szerkesztett. *«*»* — 1961. augusztus 6-án hajtotta végre a második szovjet űrrepülő, German Tyitov a Vosztok 2-vel repülőútját, melynek során 700 ezer kilométert megtéve 25 óra alatt 17-szer kerülte meg a Földet. *»*«* — Augusztus 6-a a Bolíviai Köztársaság függetlenségi ünnepe, airra emlékezésül, hogy 1825-ben Simon Bolivar tábornok vezetésével a megszálló spanyolokkal vívott szabadságharc befejezése után e napon kiáltották ki a köztársaságot. Elszigetelték a himlő-megbetegedések fészkeit Lengyelországban Varsó A lengyel egészségügyi minisztérium legújabb jelentése szerint sikerült elszigetelni a himlő megbetegedések fészkeit. A két veszélyeztetett Wroclaw, és Opole- vajdaságban kötelezővé tették a himlőoltást. Büntetéssel sújtják a rendelkezés megszegőit. A lengyel fővárosban eddig egyetlen megbetegedés sem fordult elő. A lakosság oltása országszerte tovább folyik. (MTI) NYITOTT AJTÓ Pilledten ülnénk s beszélgetnénk, ha nem lenne nyitva az ajtó meg az ablak. De 'hálistennek nyitva-tárva mindkettő, szaporán nyakon legyint bennünket a huzat, elhessenti a kánikula főn-óságát, szóval nem bágyasztó, nem áporodott a szobalevegő. A szoba egyébként a Békéscsabai Ruhagyár félemeletén van, a folyosó vége felé,, ahol már nincs nagy zaj, mert a varrógépek kattogását, surrogását csendes zümmögéssé oldja a távolság. Az ajtón kis táblácska jelzi — inkább az idegenek kedvéért —, hogy itt székel a szakszervezeti bizottság. Ami azt illeti, nem valami tágas ez a helyiség — háromszor nyolc méteres lehet de legalább otthonos. A hivatali bútorok komorságát a cserépbe és vázába rakott virágok látványa enyhíti. Jó érzés bejönni, leülni, beszélgetni... Hát sokan is jönnek. Mióta itt ülök — többnyire szótlanul jegyezget- ve —, alig telepedett csend a négy fal közé. Több, mint ezer ember dolgozik ebben a gyárban, s nemigen akad olyan, akinek teljesen felhőtlen az élete, ne lenne gondja kicsike vagy nagy. Családi gondok, munkahelyi problémák mindig vannak és lesznek, s hol panaszolhatnának el az emberek, ha nem itt, ebben az irodában? Figyelem őket. Félszegség nélkül jönnek be a nyitott ajtón, mintha a lakásukba jönnének, mintha haza jönnének, s ez nagyon jé. Ha munkaközi szünet, van, még az uzsonnát is magukkal hozzák, falatoznak, beszélgetnek. A bizottság titkára: Valastyán Mihály- né kedélyesen, szívesen lát mindenkit. Egyesek Jutkának szólítják, mások csak kezdik a mondókat. Nem elvtársnőznek, többnyire tegezednek, meghitten, mint azok, akik egymáshoz tartoznak. Péntek lévén azért is nagy a sürgés-mozgás, mert délután termelési tanácskozást tart a Pirosműszak. A szakszervezeti bizalmiak — lányok-asszonyok — sorra jönnek, eligazítást, tanácsot kérnek, s viszik a törzsgárda-jelvényeket, hogy majd kioszthassák. A gyárban ötéves munkájukért ötvenketten, 10 éves munkájukért harmincötén tűzhetik fel ezeket a, rangot, elismerést ajándékozó hűségjelvényeket... Persze, nemcsak bizalmiak lépnek ide be. Mindenki előtt nyitva van az ajtó, térben is, képletesen is. És minden panasz, kérés, öröm előtt. fl gépírönö éppen egy véleményt, jellemzést kopog. Dátum, aláírás, s már kész is. Pihenne egy percig, de harsog a telefon. A vonal túlsó végén Gyulafalviné, a Il-es varroda bizalmija arról faggatja, hogy milyen környezetben van a bajtai gyermeküdülő, ahová az egyik szaktársnő kislányát nyaralni küldi a gyár. A válasz fölöttébb megnyugtató, örömmel adhatja tovább Gyulafalviné. Tíz óra felé, amikor egy kicsit szűnik a forgalom, időt szakíthatunk Valastyánnéval egy kis beszélgetésre. Fáradt lenne? Ugyan. Olyan friss, mint reggel volt. És olyan kedves. Leül és várja a kérdéseket. Csakis a hétköznapi apróságokról faggatom. Ezek az apróságok sok embernek nagy problémát jelentenek. S ha megoldatlanul maradnak, húzódnak, akkor megkeserítik napjait. Ha bizalommal elmondják, megértésre, segítésre találnak-e mindig? Megértőéin mosolyog, s aztán az íróasztalból egy barna fedelű naplót halász elő. — Ebben minden benne van. Ez a kisokos. Minden kérést felírok, hogy ne felejtsem el. Egy hete sincs, hogy elkezdte írni ezt az új naplót (a másik betelt), de máris teleírta három oldalát. Amit már elintéztek, azt megkeresztezi. Sok kis kereszt van. Nézzük, ki mivel jött a szak- szervezeti bizottsághoz? Krisztá- né egy műszakot szeretne, mert a két iskolás gyereknek fontos az otthoni nevelés. Ha minden jól megy, akkor szeptemberben már egy műszakba jár. A társadalmi bíróság bélyegzőt kér, hivatalosat. Meglesz. A gyártáselőkészítő rajzolói tisztítószert óhajtanak. Kaptak ugyan vímet, de szappant is szeretnének. Semmi akadálya a kérés teljesítésének. A Gagarin- brigád — amelyik tavaly elnyerte a Szocialista brigád címet — várja az értékelést az idén is. Megkezdték. Aztán a hangosbemondó esti némaságát reklamálják. Mostanában reggel 8 órától délután 5 óráig szól a zene. Az esti műszakosok azt kérik, hogy bekapcsolhassák a hangszórót. Annyira hozzászoktak már, hogy zeneszó mellett dolgoznak. Még az idő is jobban telik... Dobosné bérkérdéssel fordult az szb-hez. Segítenek neki. A IV-es varrodába ventillátort kértek, mert verejtékeztek a hőségtől az emberek. A nyersáruraktáriak hasonló kéréssel jöttek. Mindkét ventillátor fel lett szerelve. Rengeteg apróság... Nem sorolom tovább, ennyi is bizonyíték. Bizonyítéka annak, hogy ez a szakszervezeti bizottság nem ismer fáradtságot, amikor az emberi gondok oldozgatásáról van szó. Az „apró munka” tisztelete sugárzik minden intézkedésből, s ezt jó érzés példának állítani. Ha mindenütt így lenne, ha mindenütt ilyen természetes közvetlenséggel, s ugyanakkor felelősséggel törődnének az emberrel, akkor harmonikusabb lenne az életünk Pallag Róbert
