Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1963-08-01 / 179. szám

1963. augusztus 1. 4 Csütörtök Tovább bővül megyénk vízműhálózata A sajtóbírálatról Az elmúlt hónapokban több ta­nácskozás napirendjén szerepelt egy-egy község vagy város vízelláj tása. A térképre rápillantva, Békés megyére pedig könnyen rá lehetne fogni, hogy itt nem lehet vízprób- léma, hiszen élő vízzel bőven ren­delkezünk. A látszólagos igazság mellett azonban mindenki tudja, hogy az ivóvízellátás nemcsak a városokban, hanem a községekben is gondot okozott régebben, de ma is. Vízhálózat fejlesztése a felszabadulás után Volt-e egyáltalán falvainktbam és városainkban vízműhálózat a fel- szabadulás előtt? Azt hiszem, nem igen szorul bizonyításra mert mindenki tudja, hogy községeink­ben és városainkban csak kutak voltak, víziműhálózat sehol nem épült. A felszabadulás után pél­dául Gyulán a lakosság társadal­mi összefogással éveken keresztül úgy segített magán, hogy szövet­kezve egy-egy utca lakossága íú- rafcott egy kutat, s majd annak vi­zét vezette el saját költségén há­zaihoz. Így jöttek létre az önkéntes törpevízmű társulások. Ezt az utat járták községeinkben is hosszú időn keresztül. A vízműtársaságok gépi és vízhálózati berendezései azonban a szakszerűtlen üzemelte­tés miatt hamar tönkrementek, leg. több esetben csak az elintézetlen panaszok számát szaporították a tanácsnál. Gondot okozott az is, hogy a növekvő igényeket ezek a társulások nem tudták kielégíteni. Sajnos, még mindig nem mondhat, juk el, hogy megyénk valamennyi községe rendelkezik vízművel. A tervek szerint ez év végére is mindössze 26 községben fejeződik be a vízművesítés. A fejlesztés üteme pedig évente csak mintegy 4—5 vízmű elkészü­lését teszi lehetővé. Most matema­tikailag talán egy furcsa eredmény Gyula esetiében kirívóafc, több köz. ségünkben hasonlóan még terve­zési és kivitelezési hibák is aka­dályozzák a törpevízművek bizton­ságos működését. Így Sarkadon, Meaőberényben Orosházán. Ezek rendbe hozása és biztonságos üze­meltetése megkívánja, hogy újabb anyagi erőforrásainkat áldozzuk fel erre a óéira. Szerkesztőségünk nemrégiben kapott egy levelét Kiss János, Sár. kad V. kerület. Desewffy utca 5. szám alatti lakostól, aki levelében elpanaszolja, hogy a náluk létesült törpevízmű — mivel vizet nem ad —, nem tudják használni. Megértjük levélírónk panaszát, de hozzá kell tennünk azt is, hogy a jó néhány évvel elkövetett hibá. kát máról holnapra megszüntetni a vállalat sem tudja. Egyelőre meg kell elégedni azzal, hogy ebben az lenne vázolni, hogy az elmúlt években milyen módon pótoltuk az elmaradást. De tudjuk, hogy köz­ségi tanácsaink és városi tanácsa­ink terveiben hosszú időre előre meg van határozva, mennyit költe. nek a vízműhálózatok továbbfej­lesztésére. Azokban a községekben, ahol jelenleg még nincs vízmű, már gyűjtik ia forintokat, hogy egy bi­zonyos összeg után hozzákezdjenek a megvalósításhoz. Jelenleg Tót­komlóson 9 millió, Kondoroson 11 millió Békésen közel 20 millió forintért valósul meg a törpevíz­mű. Külön szólhatnánk a békés­csabai vízműhálózat építéséről is. A jelenleg megvalósulás útján lé­vő törpevízműknél mór elkerülhe­tők a tervezési és kivitelezési bi­évben legalább annyit elérjenek, bogy a minimális mennyiséget, az egy fői-e jutó 2—300 liter vizet tud. ják biztosítani törpevízműveink- ből. Erre gondoljuk a lehetőség Sarkadon is meglesz, s reméljük, levélírónk panaszán majd segíte­nek ott is. Nem árt azonban szólnunk árról a jelenségről sem, hogy sokan ma a törpevízműt összetévesztik azzal a „csodákúttal” amely éjjel-nap­pal minden korlátozás nélkül ad­ja a vizet. Pedig mindenütt „köz­hírré tétetett”, hogy a törpevízmű által szolgáltatott vízmennyiség egyelőre csak a lakosság ivóvíz szükségletét elégíti ki. Nem arra létesültek ezek , hogy ebből locsol­juk házunk előtt a járdát, és há­zunk mögött a konyhakertet. Pe­dig sokan így tesznek, és má so­kan járnak újra a törpevízmű mel­lett is a régi kútra kantával. téssel. Természetes azonban, hogy ma már meghatározzák egy-egy víz- mühálözatra hány fogyasztót lehet „bekötni” s ezzel elejét veszik an­nak, hogy kapacitás hiányában esetleg egyeseknél már ne folyjon a víz. Azokban a községekben, ahol je­lenleg még nincs vízműhálózat, bi­zonyára gondot okoz a vízellátás, vagy gondot okoz azokban a köz­ségekben is, ahol tervezési és mű­szaki hibák gátolják a biztonsá­got üzemeltetést, de ma már fel­tételezhető az is, hogy a kút és víz­mű vállalat javuló munkája nyo­mán egyre több községben oldódik meg majd ez a gond. i (DóczD Mindig öröm az egy lap mun­katársainak, szerkesztőinek, ha a lapban megírt bírálatok az olvasók egyetértésével találkoz­nak, s még nagyobb öröm. ha látjuk a bírálat hatékonyságát, a hibák kijavítását. Feladatunk teljesítése közben az élet szá­mos területén fellelhető hibákat tettünk szóvá, bíráltunk embe­reket, akik „rászorultak’’ hibáik szellőztetésére. Az utóbbi időben nagyon sok levelet kaptunk ol­vasóinktól, amelyekben hozzá­szólnák cikkeinkhez és helyeslik azokat. Először is köszönetét mondunk ezért, és kérjük őket is, de valamennyi olvasónkat is. hogy bátor kézzel fogjanak tol­lat, a postás könnyen megtalál ja a szerkesztőséget. Ezeknek a leveleknek nagy ré­sze komoly segítséget is jelent. Nemrégiben Végegyházáról Ar- nóczky József elvtárstól kaptunk egy hosszú levelet, amelyben Je­lentésgyártás helyett több gya­korlati segítséget című cikkünk­re írt választ. A legnagyobb öröm számunkra az. hogy nem csupán helyesli a cikkben lefek­tetett elveket és tényeket, hanem elemző írásában segítséget is ad. Vannak még kísértetek című tárcánkra többen írtak véle­ményt. Közöttük dr. Balogh László így ír: „... cikküket szép példának tartom a szocialista újságírásra, amennyiben, ha elő­ször hibát követtek el. van ere­jük azt jóvá is tenni. Boldog vagyok, hogy ezt most éppen a mi lapunkkal kapcsolatban álla­píthatom meg.” Hasonlóan írnak és ..a mi la­punknak” nevezik a Békés me­gyei Népújságot egyik vállala­tunk dolgozói is, akik, „Ha ön emberségesebb lenne” című cik­künkre reagálnak. Idézünk a le­vélből: „Való igaz, hogy munka­időben olvastuk a cikket, de gon­dolhatják. nagyon érdekelt ben­nünket. Az egyik vezető majd­nem hogy a kezünkből kapkodta ki az újságot, és azt mondta, haggyuk abba, ide dolgozni jöt­tünk. nem újságot olvasni.'» A levélírók részletesen megírják, mi történt még a vállalatnál, majd így sommázzák vélemé­nyüket: „Valamikor kötelező volt a sajtó felolvasása minden­nap. most meg nem engedik?” Kommentár nélkül is magya­rázatot ad ez az utóbbi mondat. Hiszen nem kell azt bizonyíta­nunk, hogy a levélíróknak iga­zuk van, s igazuk van mind­azoknak. akik a segítséget látják lapunk olyan írásaiban is, ame­lyek őszintén, nyíltan tárják fel a hibákat. E munkánkat segiti a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1014 1963. (VI. 30) szá­mú határozata, amely a sajtóban nyilvánosságra hozott javasla­tok és bírálatok megvála­szolásáról szól. A kormány- határozat kötelezi a bírálatot ért állami szerv közvetlen felet­tesét arra, hogy a bírálatot meg­vizsgálja és a szerkesztőségnek érdemi választ adjon, amennyi­ben a szerkesztőség a közlemény nyilvánosságrahozataltól számí- mított öt nap alatt a szöveg egyidejű megküldésével választ kér. E rendeletnek is elsősorban nem a szerkesztőség, hanem azok a szervek szerezzenek ér­vényt, amelyeket érint. Lapunk feladatát teljesíti, amikor felhív­ja a figyelmet a megyében elő­forduló hiányosságokra, megbí­rálja a vezetőket, vagy beosztot­takat, s bár egyáltalán nem va­gyunk önelégültek, mégis az utóbbi hónapokban kapott leve­lek és szóbeli vélemények alap­ján joggal állapítjuk meg, hogy az olvasók segítségévei feladatunknak egyre inkább ele­get tudunk tenni. Kiss Máté Vízművek a megvalósulás útján E rövid cikk keretében nehéz búk, kellő gonddal és kórul tekin­N. Tom cm: (14.) A „Big Joe”foglyai Fordította: Sárközi Gyula jönne ki és távoli időnek tűnne, míg minden községünkben létre­jönne a vízműhálózat. Ha nem is vígasztalásnak szánjuk, de el­mondhatjuk, hogy a harmadik öt­éves terv második felében mér nemcsak 4—5 községben, hanem jóval többen készülhet el a vízmű, mert elkészülésüknek olyan felté­tele is van, amely nem függ a la­kosság társadalmi munkájától, fo­rint hozzájárulásától, hanem ipari termelésünk további növekedésé­től. Talán egy hónapja a Békés me­gyei Kút- és Vízmű Vállalat keze­lésébe került 21 község törpevíz­mű. Sajnos ezek karbantartása és üzemeltetése ma rengeteg energiát von el az új és létesülő vízművek. tőL Elhibázott tervezések megvalósítása Arról pedig őszintén keTl beszél, rú, hogy már az előbb is vázolt okoknál fogva, amelyek különösen Bolgár előadóművészek vendégjátékai megyénkben A Hazafias Népfront megyei bi­zottsága meghívására augusztus 7-én és 8-án neves előadóművé­szek látogatnak megyénkbe. Két napos előadókörót juk során több zeneiskolában adnak műsort, köz­tük a békéscsabaiban is. A műso­ruk a hónap végén 29 és 31-e kö­zött megrendezésre kerülő bol­gár—magyar barátsági találkozók •Iso része. Szerencsére öntudatlan áll apó. fa nem tartott sokáig, mindösz- sze néhány másodpercig. Kiköp­te szájából a keserű óceáni vi­zet, megtörölte szemét és körül­nézett A homályos derengésben csupán a sík part nedves homok­ját meg a csapkodó hullámok tajtékos habját látta. összeszedte utolsó erejét, né­hány métert felfelé kúszott a ho. rnókos domboldalon és újra el­ájult ... Amikor- kinyitotta a szemét, nagy délvidéki csillagokkal tele. szórt, sötét eget látott maga fö­lött. Szélfúvást nem hallott. Te­hát az orkán továbbrobogott, vagy elerőtlenedve végleg el­csendesedett. Csupán az óceán zúgott még mindig haragosan, mintha nem lenne ereje tajtéko. zó hullámainak lecsillapításához Dudley vízhatlan órájának vi. tágító számlapjára pillantott. Éj. fél volt. Jó három és félóra van még virradatig. Felkelt a nedves homokról. Rázta a hideg. „Jó volna megmelegedni egy tábortűznél...” — gondolta vá­gyakozva, de ekkor eszébe jutott a konyakos üveg. Végigtapogatta nedves, homo. kos, hínáros egyenruháját és az öv alatt megtalálta az üveget. Reszkető kézzel elcsavarta ku­pakját és egyszerre lehajtott né. hány kortyot. Olyannyira legyen­gült, hogy a konyaktól elszorul* a lélegzete s hihetetlenül erősnek tűnt. Szinte ugyanabban a pilla­natban kellemes forróság ömlött végig egész testén és hideglelése fokozatosan kezdett megszűnni. No, de most aztán, mit te­gyen? Merre induljon? Hol ke­resse a torpedóromboló legény­ségének többi tagját? Vajon él-e valaki közülük? Ezekkel a szomorú gondola­tokkal vágott neki Dudley a szi­get belsejének. A háta mögötti hullámcsapások zúgása alapján tájékozódott. Hamarosan nekiment egy fá­nak. Rücskös, rostos törzséről megállapította, hogy csakis pál­maerdő zárhatja el az útját. Egyre több fa került útjába, de még mindig' egy ligetet sem tet­tek ki, nemhogy erdőt Kis idő múlva megint meghal­lotta az óceán zúgását, de már az ellenkező oldalról, amely felé tartott. Ezek szerint a sziget kes­keny ... Vajon milyen hosszú lehet? Dudley balra fordult és újra a pálmafatörzsek között vezetett az útja. Most már hiába tapo­gatta ki maga előtt a fákat, egyre sűrűbben botlott el ben­nük. Valószínűleg a tovaszágul- dó orkán egyes pálmákat gyö­kerestől tépett ki vagy tövüknél törte derékba őket. Fél óra múlva már nemcsak hogy nem fázott, de ki is izzadt a nehéz gyaloglástól az ingová­nyos homokon. Ekkor a pálmák közt tábortüzet pillantott meg Szinte biztos volt benne, hogy csakis valamelyik megmenekült tiszt, vagy matróz rakhatta, mert tudta, hogy Tabu szigete lakatlan. Dixon tengernagy torpedó­rombolójának húsz matróza és öt hadnagya melegedett a tűz­nél. Megismerték Dudleyt és üdvrivalgással fogadták. Helyei szorítottak neki a tűznél. — Csak ennyien menekültek meg? — kérdezte a mérnök. — Egyelőre — felete az egyik hadnagy. — Fellőttünk néhány jelzőrakétát és több géppisztoly- sorozatot adtunk le. Aki meg­hallotta a lövéseket, idegyűlt, a többieket pedig majd reggel próbáljuk megkeresni. Feltehe­tő, hogy sokukat az óceán a szi­getcsoport más szigetéin vetette partra. — Hát a tengernagy és a többi tiszt? — Egyelőre semmit nem tu­dunk róluk. Mindössze két csó­nak érte el a szigetet. A többi vagy elsüllyedt, vagy összetört a zátonyokon. — Sikerült-e megmenteni va­lami hírközlő készüléket? — Jóformán semmit. Az adó­vevő még a csónakba szálláskor esett a vízbe. FegyvereinK is odavesztek. Csupán egy láda rakétát, a rakétapisztolyt, meg egy géppisztolyt sikerült meg­mentenünk csodával határos módon. — Hát az élelem? — Csak egy láda kétszersül­tünk van. — Nem valami ragyogóan ál­lunk ... — sóhajtott fel a mér­nök. — Dehát mit tehetünk? ... Mindenki helyezkedjen el, ahogy tud és feküdjön le aludni, hol­nap sok munka vár ránk. Dudley a tábortűz közelében álló pálma alá heveredett le. Félálomban hallotta a matrózok beszélgetését. — Igen — szólalt meg egyi­kük elgondolkozva —, jól befű- tött nekünk a „Big Joe”. Ügy otthagytuk, mint eb a Szaharát, de még csak észre se vettük, amint a zátonyokhoz csapód­tunk ... — Ki tudja — ellenkezett egy másik —, talán ez sem véletlen? Szándékosan is nekicsapódhat­tunk ... Torpedórombolónk most már radioaktivitása miatt úgy sem alkalmas semmire. — Ugyan már, ne beszélj zöl­deket — tört ki magából egy harmadik bizalmatlanul. — Pedig tudjátok-e srácok, hogy hasonló okokból már el­süllyesztettünk néhány hadiha. jónkat? — avatkozott a matró­zok beszélgetésébe Bridge fedél­zetmester, akit Dudley okos em­bernek tartott, olyannak, aki gondolkozni is tud. — Mi több: elárulom nektek, hogy nemrég kivontattunk a nyílt tengerré és ott elsüllyesztettünk egy olyan hajót is, amely öt évvel ezelőtt í hidrogénbomba-kísérletek öve_ ^etében tartózkodott. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom