Békés Megyei Népújság, 1963. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1963-08-01 / 179. szám
1963. augusztus 1. 4 Csütörtök Tovább bővül megyénk vízműhálózata A sajtóbírálatról Az elmúlt hónapokban több tanácskozás napirendjén szerepelt egy-egy község vagy város vízelláj tása. A térképre rápillantva, Békés megyére pedig könnyen rá lehetne fogni, hogy itt nem lehet vízprób- léma, hiszen élő vízzel bőven rendelkezünk. A látszólagos igazság mellett azonban mindenki tudja, hogy az ivóvízellátás nemcsak a városokban, hanem a községekben is gondot okozott régebben, de ma is. Vízhálózat fejlesztése a felszabadulás után Volt-e egyáltalán falvainktbam és városainkban vízműhálózat a fel- szabadulás előtt? Azt hiszem, nem igen szorul bizonyításra mert mindenki tudja, hogy községeinkben és városainkban csak kutak voltak, víziműhálózat sehol nem épült. A felszabadulás után például Gyulán a lakosság társadalmi összefogással éveken keresztül úgy segített magán, hogy szövetkezve egy-egy utca lakossága íú- rafcott egy kutat, s majd annak vizét vezette el saját költségén házaihoz. Így jöttek létre az önkéntes törpevízmű társulások. Ezt az utat járták községeinkben is hosszú időn keresztül. A vízműtársaságok gépi és vízhálózati berendezései azonban a szakszerűtlen üzemeltetés miatt hamar tönkrementek, leg. több esetben csak az elintézetlen panaszok számát szaporították a tanácsnál. Gondot okozott az is, hogy a növekvő igényeket ezek a társulások nem tudták kielégíteni. Sajnos, még mindig nem mondhat, juk el, hogy megyénk valamennyi községe rendelkezik vízművel. A tervek szerint ez év végére is mindössze 26 községben fejeződik be a vízművesítés. A fejlesztés üteme pedig évente csak mintegy 4—5 vízmű elkészülését teszi lehetővé. Most matematikailag talán egy furcsa eredmény Gyula esetiében kirívóafc, több köz. ségünkben hasonlóan még tervezési és kivitelezési hibák is akadályozzák a törpevízművek biztonságos működését. Így Sarkadon, Meaőberényben Orosházán. Ezek rendbe hozása és biztonságos üzemeltetése megkívánja, hogy újabb anyagi erőforrásainkat áldozzuk fel erre a óéira. Szerkesztőségünk nemrégiben kapott egy levelét Kiss János, Sár. kad V. kerület. Desewffy utca 5. szám alatti lakostól, aki levelében elpanaszolja, hogy a náluk létesült törpevízmű — mivel vizet nem ad —, nem tudják használni. Megértjük levélírónk panaszát, de hozzá kell tennünk azt is, hogy a jó néhány évvel elkövetett hibá. kát máról holnapra megszüntetni a vállalat sem tudja. Egyelőre meg kell elégedni azzal, hogy ebben az lenne vázolni, hogy az elmúlt években milyen módon pótoltuk az elmaradást. De tudjuk, hogy községi tanácsaink és városi tanácsaink terveiben hosszú időre előre meg van határozva, mennyit költe. nek a vízműhálózatok továbbfejlesztésére. Azokban a községekben, ahol jelenleg még nincs vízmű, már gyűjtik ia forintokat, hogy egy bizonyos összeg után hozzákezdjenek a megvalósításhoz. Jelenleg Tótkomlóson 9 millió, Kondoroson 11 millió Békésen közel 20 millió forintért valósul meg a törpevízmű. Külön szólhatnánk a békéscsabai vízműhálózat építéséről is. A jelenleg megvalósulás útján lévő törpevízműknél mór elkerülhetők a tervezési és kivitelezési biévben legalább annyit elérjenek, bogy a minimális mennyiséget, az egy fői-e jutó 2—300 liter vizet tud. ják biztosítani törpevízműveink- ből. Erre gondoljuk a lehetőség Sarkadon is meglesz, s reméljük, levélírónk panaszán majd segítenek ott is. Nem árt azonban szólnunk árról a jelenségről sem, hogy sokan ma a törpevízműt összetévesztik azzal a „csodákúttal” amely éjjel-nappal minden korlátozás nélkül adja a vizet. Pedig mindenütt „közhírré tétetett”, hogy a törpevízmű által szolgáltatott vízmennyiség egyelőre csak a lakosság ivóvíz szükségletét elégíti ki. Nem arra létesültek ezek , hogy ebből locsoljuk házunk előtt a járdát, és házunk mögött a konyhakertet. Pedig sokan így tesznek, és má sokan járnak újra a törpevízmű mellett is a régi kútra kantával. téssel. Természetes azonban, hogy ma már meghatározzák egy-egy víz- mühálözatra hány fogyasztót lehet „bekötni” s ezzel elejét veszik annak, hogy kapacitás hiányában esetleg egyeseknél már ne folyjon a víz. Azokban a községekben, ahol jelenleg még nincs vízműhálózat, bizonyára gondot okoz a vízellátás, vagy gondot okoz azokban a községekben is, ahol tervezési és műszaki hibák gátolják a biztonságot üzemeltetést, de ma már feltételezhető az is, hogy a kút és vízmű vállalat javuló munkája nyomán egyre több községben oldódik meg majd ez a gond. i (DóczD Mindig öröm az egy lap munkatársainak, szerkesztőinek, ha a lapban megírt bírálatok az olvasók egyetértésével találkoznak, s még nagyobb öröm. ha látjuk a bírálat hatékonyságát, a hibák kijavítását. Feladatunk teljesítése közben az élet számos területén fellelhető hibákat tettünk szóvá, bíráltunk embereket, akik „rászorultak’’ hibáik szellőztetésére. Az utóbbi időben nagyon sok levelet kaptunk olvasóinktól, amelyekben hozzászólnák cikkeinkhez és helyeslik azokat. Először is köszönetét mondunk ezért, és kérjük őket is, de valamennyi olvasónkat is. hogy bátor kézzel fogjanak tollat, a postás könnyen megtalál ja a szerkesztőséget. Ezeknek a leveleknek nagy része komoly segítséget is jelent. Nemrégiben Végegyházáról Ar- nóczky József elvtárstól kaptunk egy hosszú levelet, amelyben Jelentésgyártás helyett több gyakorlati segítséget című cikkünkre írt választ. A legnagyobb öröm számunkra az. hogy nem csupán helyesli a cikkben lefektetett elveket és tényeket, hanem elemző írásában segítséget is ad. Vannak még kísértetek című tárcánkra többen írtak véleményt. Közöttük dr. Balogh László így ír: „... cikküket szép példának tartom a szocialista újságírásra, amennyiben, ha először hibát követtek el. van erejük azt jóvá is tenni. Boldog vagyok, hogy ezt most éppen a mi lapunkkal kapcsolatban állapíthatom meg.” Hasonlóan írnak és ..a mi lapunknak” nevezik a Békés megyei Népújságot egyik vállalatunk dolgozói is, akik, „Ha ön emberségesebb lenne” című cikkünkre reagálnak. Idézünk a levélből: „Való igaz, hogy munkaidőben olvastuk a cikket, de gondolhatják. nagyon érdekelt bennünket. Az egyik vezető majdnem hogy a kezünkből kapkodta ki az újságot, és azt mondta, haggyuk abba, ide dolgozni jöttünk. nem újságot olvasni.'» A levélírók részletesen megírják, mi történt még a vállalatnál, majd így sommázzák véleményüket: „Valamikor kötelező volt a sajtó felolvasása mindennap. most meg nem engedik?” Kommentár nélkül is magyarázatot ad ez az utóbbi mondat. Hiszen nem kell azt bizonyítanunk, hogy a levélíróknak igazuk van, s igazuk van mindazoknak. akik a segítséget látják lapunk olyan írásaiban is, amelyek őszintén, nyíltan tárják fel a hibákat. E munkánkat segiti a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1014 1963. (VI. 30) számú határozata, amely a sajtóban nyilvánosságra hozott javaslatok és bírálatok megválaszolásáról szól. A kormány- határozat kötelezi a bírálatot ért állami szerv közvetlen felettesét arra, hogy a bírálatot megvizsgálja és a szerkesztőségnek érdemi választ adjon, amennyiben a szerkesztőség a közlemény nyilvánosságrahozataltól számí- mított öt nap alatt a szöveg egyidejű megküldésével választ kér. E rendeletnek is elsősorban nem a szerkesztőség, hanem azok a szervek szerezzenek érvényt, amelyeket érint. Lapunk feladatát teljesíti, amikor felhívja a figyelmet a megyében előforduló hiányosságokra, megbírálja a vezetőket, vagy beosztottakat, s bár egyáltalán nem vagyunk önelégültek, mégis az utóbbi hónapokban kapott levelek és szóbeli vélemények alapján joggal állapítjuk meg, hogy az olvasók segítségévei feladatunknak egyre inkább eleget tudunk tenni. Kiss Máté Vízművek a megvalósulás útján E rövid cikk keretében nehéz búk, kellő gonddal és kórul tekinN. Tom cm: (14.) A „Big Joe”foglyai Fordította: Sárközi Gyula jönne ki és távoli időnek tűnne, míg minden községünkben létrejönne a vízműhálózat. Ha nem is vígasztalásnak szánjuk, de elmondhatjuk, hogy a harmadik ötéves terv második felében mér nemcsak 4—5 községben, hanem jóval többen készülhet el a vízmű, mert elkészülésüknek olyan feltétele is van, amely nem függ a lakosság társadalmi munkájától, forint hozzájárulásától, hanem ipari termelésünk további növekedésétől. Talán egy hónapja a Békés megyei Kút- és Vízmű Vállalat kezelésébe került 21 község törpevízmű. Sajnos ezek karbantartása és üzemeltetése ma rengeteg energiát von el az új és létesülő vízművek. tőL Elhibázott tervezések megvalósítása Arról pedig őszintén keTl beszél, rú, hogy már az előbb is vázolt okoknál fogva, amelyek különösen Bolgár előadóművészek vendégjátékai megyénkben A Hazafias Népfront megyei bizottsága meghívására augusztus 7-én és 8-án neves előadóművészek látogatnak megyénkbe. Két napos előadókörót juk során több zeneiskolában adnak műsort, köztük a békéscsabaiban is. A műsoruk a hónap végén 29 és 31-e között megrendezésre kerülő bolgár—magyar barátsági találkozók •Iso része. Szerencsére öntudatlan áll apó. fa nem tartott sokáig, mindösz- sze néhány másodpercig. Kiköpte szájából a keserű óceáni vizet, megtörölte szemét és körülnézett A homályos derengésben csupán a sík part nedves homokját meg a csapkodó hullámok tajtékos habját látta. összeszedte utolsó erejét, néhány métert felfelé kúszott a ho. rnókos domboldalon és újra elájult ... Amikor- kinyitotta a szemét, nagy délvidéki csillagokkal tele. szórt, sötét eget látott maga fölött. Szélfúvást nem hallott. Tehát az orkán továbbrobogott, vagy elerőtlenedve végleg elcsendesedett. Csupán az óceán zúgott még mindig haragosan, mintha nem lenne ereje tajtéko. zó hullámainak lecsillapításához Dudley vízhatlan órájának vi. tágító számlapjára pillantott. Éj. fél volt. Jó három és félóra van még virradatig. Felkelt a nedves homokról. Rázta a hideg. „Jó volna megmelegedni egy tábortűznél...” — gondolta vágyakozva, de ekkor eszébe jutott a konyakos üveg. Végigtapogatta nedves, homo. kos, hínáros egyenruháját és az öv alatt megtalálta az üveget. Reszkető kézzel elcsavarta kupakját és egyszerre lehajtott né. hány kortyot. Olyannyira legyengült, hogy a konyaktól elszorul* a lélegzete s hihetetlenül erősnek tűnt. Szinte ugyanabban a pillanatban kellemes forróság ömlött végig egész testén és hideglelése fokozatosan kezdett megszűnni. No, de most aztán, mit tegyen? Merre induljon? Hol keresse a torpedóromboló legénységének többi tagját? Vajon él-e valaki közülük? Ezekkel a szomorú gondolatokkal vágott neki Dudley a sziget belsejének. A háta mögötti hullámcsapások zúgása alapján tájékozódott. Hamarosan nekiment egy fának. Rücskös, rostos törzséről megállapította, hogy csakis pálmaerdő zárhatja el az útját. Egyre több fa került útjába, de még mindig' egy ligetet sem tettek ki, nemhogy erdőt Kis idő múlva megint meghallotta az óceán zúgását, de már az ellenkező oldalról, amely felé tartott. Ezek szerint a sziget keskeny ... Vajon milyen hosszú lehet? Dudley balra fordult és újra a pálmafatörzsek között vezetett az útja. Most már hiába tapogatta ki maga előtt a fákat, egyre sűrűbben botlott el bennük. Valószínűleg a tovaszágul- dó orkán egyes pálmákat gyökerestől tépett ki vagy tövüknél törte derékba őket. Fél óra múlva már nemcsak hogy nem fázott, de ki is izzadt a nehéz gyaloglástól az ingoványos homokon. Ekkor a pálmák közt tábortüzet pillantott meg Szinte biztos volt benne, hogy csakis valamelyik megmenekült tiszt, vagy matróz rakhatta, mert tudta, hogy Tabu szigete lakatlan. Dixon tengernagy torpedórombolójának húsz matróza és öt hadnagya melegedett a tűznél. Megismerték Dudleyt és üdvrivalgással fogadták. Helyei szorítottak neki a tűznél. — Csak ennyien menekültek meg? — kérdezte a mérnök. — Egyelőre — felete az egyik hadnagy. — Fellőttünk néhány jelzőrakétát és több géppisztoly- sorozatot adtunk le. Aki meghallotta a lövéseket, idegyűlt, a többieket pedig majd reggel próbáljuk megkeresni. Feltehető, hogy sokukat az óceán a szigetcsoport más szigetéin vetette partra. — Hát a tengernagy és a többi tiszt? — Egyelőre semmit nem tudunk róluk. Mindössze két csónak érte el a szigetet. A többi vagy elsüllyedt, vagy összetört a zátonyokon. — Sikerült-e megmenteni valami hírközlő készüléket? — Jóformán semmit. Az adóvevő még a csónakba szálláskor esett a vízbe. FegyvereinK is odavesztek. Csupán egy láda rakétát, a rakétapisztolyt, meg egy géppisztolyt sikerült megmentenünk csodával határos módon. — Hát az élelem? — Csak egy láda kétszersültünk van. — Nem valami ragyogóan állunk ... — sóhajtott fel a mérnök. — Dehát mit tehetünk? ... Mindenki helyezkedjen el, ahogy tud és feküdjön le aludni, holnap sok munka vár ránk. Dudley a tábortűz közelében álló pálma alá heveredett le. Félálomban hallotta a matrózok beszélgetését. — Igen — szólalt meg egyikük elgondolkozva —, jól befű- tött nekünk a „Big Joe”. Ügy otthagytuk, mint eb a Szaharát, de még csak észre se vettük, amint a zátonyokhoz csapódtunk ... — Ki tudja — ellenkezett egy másik —, talán ez sem véletlen? Szándékosan is nekicsapódhattunk ... Torpedórombolónk most már radioaktivitása miatt úgy sem alkalmas semmire. — Ugyan már, ne beszélj zöldeket — tört ki magából egy harmadik bizalmatlanul. — Pedig tudjátok-e srácok, hogy hasonló okokból már elsüllyesztettünk néhány hadiha. jónkat? — avatkozott a matrózok beszélgetésébe Bridge fedélzetmester, akit Dudley okos embernek tartott, olyannak, aki gondolkozni is tud. — Mi több: elárulom nektek, hogy nemrég kivontattunk a nyílt tengerré és ott elsüllyesztettünk egy olyan hajót is, amely öt évvel ezelőtt í hidrogénbomba-kísérletek öve_ ^etében tartózkodott. (Folytatjuk)
